Elkészítette bemutatkozó nagylemezét az izraeli Zad zenekar, akiknek a neve héber eredetű és egyszerűen annyit tesz, hogy „gonosz„. Zenéjükkel a természetben megbúvó, ősi démonokat kívánják megidézni, amihez egyértelmű borítót választottak. Az alkotás tökéletesen illeszthető a hangokhoz is, melyek végigkísérik az egységesre sikerült albumot. Viszonylag fiatal csapat alkotja a zenekart (25-30 év), akik közül egyértelműen ki kell emelnem Dorin Hajon énekesnőt, aki valami káprázatosat művel ebben az alapvetően extrém metal közegben, az meg már csak a hab a tortán, hogy dalszerzőként is ő van a legtöbb tételnél feltüntetve. Pont ez a két dolog: az ének és a dalok szerkezete az, ami kiemelte számomra a Zad produkcióját.
A Followers Of Tann zenéje könnyedén beskatulyázható lenne azzal, hogy black/doom metalt játszik, de ennél azért árnyaltabb a kép. Gyakran futok bele olyan, ugyanezt a címkét viselő zenekarokba, ahol a doom metal pusztán a lassúsággal van azonosítva, a Zad esetében viszont tényleg erről van szó. Itt igencsak átgondolt, meglepően jól működő keveréket kapunk a gyűlölettől túlfűtött, koromfekete black metalból és a végzetes lassulásokból, melyek éppúgy emlékeztetnek időnként a ’90-es évek egyszerűbb death/doom riffjeire, mint a klasszikus vonalra. A cammogások erőteljesek és legtöbbször okos ívben vezetik fel nekünk a következő robbanásokat, de fordítva is ilyen módon működik a dolog. Annak ellenére tűnik nagyon változatosnak a dalcsokor, hogy túl sok agyalást követelne és ez egyértelműen a dalszerzésnek köszönhető.
Lecsupaszított, meghámozott szerzemények követik tehát egymást az albumon, nagyon okosan kombinált műfaji jellegzetességekkel. Az egésznek ezen felül van egy igazi underground, földalatti hangulata is, hiszen érezhetően nem a közönségnek, a még nem is létező rajongóknak készült el a produkció, hanem pusztán az extrém zenék szeretetéből fakadóan.
Mint írtam, a főszereplők a természet rejtett, sötét erői, tiszteletet parancsoló démonai. A lemezen többször is megtalálhatjuk a sakál motívumát, ami manapság már nem olyan szimbolikus állat, mint mondjuk egy farkas, de egykoron igencsak komoly tiszteletnek örvendett a közel-keleti kultúrában (Egyiptomban Anubisz kultusza). A Sacrifice To The Jackal God című dalban, vagy inkább rituáléban ennek a túlvilági démonnak kínálgat Dorin egy friss, még meleg emberi szívet (ez igazán szívmelengető). Akad szerzemény, mely a szerencsétlen jószág dögevő természetét helyezi előtérbe: a sakál nem csak a földből kihantolt „lédús” husinak, velős csontoknak örül, de velük együtt elfogyasztja a lelket is…
Gonosz kis muzsika tehát a Followers Of Tann egy tehetséges hölgytől és csapatától, amit szívesen ajánlok a hozzám hasonló folyamatosan kutakodó, keresgélő zenehallgatók számára. Ugyan nem egy világmegváltó újdonság az, amit a Zad alkotott, de mindenképp őszinte és bemutatkozásnak bőven megsüvegelendő.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
