Amitől ma sokan megcsömörlöttek, és fanyalognak rá, egykoron unikum volt. A hardcore és a metal ötvözése egykoron olyan bandák szekerét lódította meg a 90-es évek elején, mint például a Biohazard, és az Earth Crisis. Súlyos, arcba mászó hangzás, földbedöngölő középtempós ütemek és a frontember gyűlölettől fröcsögő ordibálása. Azóta ez a műfaj (is) megszelídült, tucattermék lett belőle, profitorientált tinédzser rockzenészek életcélja, akiknek hála az eszmei lényeg kiveszett, de van helyette világfájdalom, emós borongás, édeskés skandináv dallamok, és nagy adag ötlettelenség. Hardcore és metal viszont sehol.
Itt van viszont 5 srác Syracuse-ból (USA, NY), akik még hittek abban, amiről énekelnek. SXE, állati jogok, egészséges életmód, és minden, amiről követőik az új évezredben csak a TV-ben hallottak. Adottak tehát az igazi, hamisítatlan NYHC gyökereik, de ennyire azért nem egyszerű a képlet, ahogyan az utolsó, feldolgozásokból álló lemezből ki is derül, hatásaik között ott van természetesen a thrash-császár Slayer, a Rolling Stones, a nyugati parti művelt punk éllovasa, a Dead Kennedys, és érdemes megemlíteni a Led Zeppelin-t is. Érdekes összeállítás. Húsbamaró riffek, földbe döngölő súlyok, Karl Buechner acsarkodása, és a depresszív, életnegatív filozófia. Elvégre ez egy elbaszott világ.
A banda az ezredforduló után feloszlott ugyan, de 2007-ben visszatértek, ha ritkán is, de koncerteznek.