[url][/url]
--
Atesz

--
Atesz

--
Atesz

--
Atesz

--
Atesz

--
Atesz

Sziasztok!

"Erdélyben játszani és meghalni" - ezt írta nekünk Boros Pöpi barátunk nem sokkal az indulás előtt. Akkor még nem értettük... Amúgy Pöpinek ezúton is köszönjük, hogy nemrég kisegített minket pár cintányérral, ha jól rémlik még nem tettük meg, szóval NAGY KÖSZÖNET!:)

Tehát az idei huszadik koncertünk Erdély... Pár hónapja derült ki, hogy Agregatorék ránk gondoltak, amikor Székelyudvarhelyen megkérdezték, ki lesz a másik banda Tatabányáról. Nagy köszönet nekik ezért! Aztán - mint mindig - akadtak nehézségek és volt, hogy teljesen bizonytalanná is vált az utazás, de nem fontos ez most, hiszen a lényeg az, hogy eljutottunk Felvidék után Székelyföldre is idén, kalandosan, jó kedvvel, örömmel és ugyanígy (plusz fájó szívvel) hagytuk el pénteken Szejkefürdőt.:) De kezdjük az elején...

Szerda este indultunk 9 óra magasságában remélve, hogy másnap délelőtt oda érünk. Heten mentünk Tatabányáról (zenekar + Ateszné Zsuzsi, Davidné Mia, valamint Ateszék fia, Bence) és miután Zotty barátunkat felvettük Nagytétényben teljes lett a csapat és nekivágtunk a rövidnek semmiképp nem nevezhető utazásnak. 685 km. Papíron. Ami elvileg hét óra alatt lenyomható. Pályán. De ez nem az az út volt...

Első és legfontosabb dolog, hogy kint nincs autópálya... van viszont rengeteg falu, emelkedő, meg szerpentin, meg kamion, szóval fúúúú.... De vissza - még - kis hazánkba: alapvetően sima utunk volt, bár a határhoz közeledve leszakadt az ég, mi meg sikeresen elhagytuk a Dirty Dogs-os autómágnesünket... Elszállt valahol, talán valaki örül neki!:) A román határig David vezetett, majd Atesz vette át a volánt. Arról, hogy kint hogyan gondolkodnak az emberek a közlekedésről egy külön könyvet kellene írni, szóval hagyjuk inkább. Az sokkal fontosabb, hogy esős, szomorkás (csak időjárásilag!) utunk közben ismét sikerült új szavakat tanulnunk.:) Elő szokott ez fordulni, talán a királdi utakon leginkább. Ilyen például a hüvelygombaárus lány, belőlük sokat láttunk az út szélén, vagy Kobra kapitány, akit olykor ki kell vinni egy kúton megsiratni!:) Reméljük értitek... Atesz meg zseniális módon megalkotta Transsylvaniából a Tranzitvánia szót, mivel Ford Transit-tal voltunk... Húúú, mi? A vándor hágó jelentése pedig Zsuzsi szerint teljesen különbözik attól, amit David talált ki, miszerint régen a szerelmesek, vagy a szimplán csak dugni vágyók ezeket azért "építették jól bele a földbe", hogy eltűnjenek az emberek szeme elől. Mondjuk hágni!:) Na, így lettek a hágók. A nagy hágókban meg ment a gruppen... Melyek viszont vándorolnak, mert nézzük, nézzük, majd hopp: jön egy város és a hágó eltűnik a szemünk elől. De aztán a városnak vége és újra ott van. Tehát vándorol. Vagy az már egy másik lenne? Jajj......

Nem lehet a buszban uralkodó hangulatot írásban visszaadni, de talán valamelyest érzékelhető, hogy remek hangulatban telt az utazás!:)

Az utolsó kb. 100 km viszont iszonyat lassan ment, kifogtunk minden nagyon lassú járművet, meg dombot, hegyet - de aztán 11 óra tájékán röpke 14 órányi autózás után megérkeztünk Szejkefürdőre, a Rockmaraton helyszínére. Miután átvettük a karszalagokat és a Stage Pass-okat egy kedves szervező bevezetett minket a városba, Székelyudvarhelyre a lánykollégiumba (hurrá!!!) ahol - lévén nyár van - nem voltak lányok...(nem hurrá...). Ott találkoztunk Agregatorékkal, ők már előző nap lementek. Elfoglaltuk a szobákat, majd megpróbáltunk kicsit aludni. Szoszo, Zotty és Tomi elmentek a városba sétálni, mondván nem fáradtak, a többiek meg szunyáltak kb. másfél órát. Aztán kelés és irány a fesztivál. Tök frissek voltunk, elhihetitek. De az, hogy ott lehetünk és játszhatunk erőt adott. Sok-sok erőt!:)

Az idő egész úton elég vacak volt és ez nem is nagyon akart változni sajnos. Bár az eső elállt, viszonylag hűvös volt, nyárhoz képest mindenképp. De! A színpadra lépésünkkor kisütött a nap! Ollé! Kutyapárti az erdélyi nap!:) Kb. 17.15-kor kezdtünk egy igen profi és humort sem nélkülöző felkonferálás után, melyet ezúton is köszönünk. Meglepő volt, de nagyon jól esett! 10 dalt játszottunk el a még csak gyülekező 'tömegnek' de úgy vettük észre, hogy tetszett nekik amit csináltunk. Jöttek páran a színpad elé, ráadásul lányok is, ami mindenképpen pozitív ugyebár!:) A fesztivál főszervezője Guszti is megnézte a produkciónkat és beszélgettünk utána a továbbiakról. Nos, ha ilyenkor ilyenről van szó, hogy továbbiak, akkor az nagyon jó!:) Nem akarunk még elkiabálni semmit, de remélhetőleg nem utoljára jártunk ott!

El ne felejtsük: profi cucc, profi hangzás, profi arcok - köszönet ezúton is, remekül éreztük magunkat a színpadon! A fellépést követően beszélgetések, ivászat, evészet, koncert- és Székelykapuk nézése volt a fő program éjjelig. Sajnos az eső megérkezett 10 óra körül, de a sörsátor ilyenkor (is) segít! Ettünk Miccset is, ami ottani kaja, úgy néz ki mint egy darab... mondjuk mint egy darab hurka, maradjuk ennyiben...:) Mustárral és kenyérrel adták és nagyon finom volt. Mint a csapolt Timisoreana sör is, ami egész este hű pajtásunk volt!:) Az Agregator koncert után éjjeli 2 tájékán értünk vissza a szállásra, majd alvás... elvileg... de ez ennek a csapatnak nem igen ment könnyen. Ment a baromság, meg a röhögés, meg a töménytelen hülyeségek aztán Zsuzsi a telefonján kapcsolt Hobót meg U2-t és eme nagyszerű zenéket hallgatva szépen lassan elcsendesült a brigád.

Reggel 9 után ébredtünk és 11 tájékán indultunk vissza. Még megálltunk Korondon nézelődni (és áfonyás pálinkát venni), meg pár táblánál is, hogy megörökíttessük magunkat Zotty mesterrel. Aztán Morzsi is meg lett örökítve, meg találtunk olyan falut is, hogy Kutyfalva...:) Szóval nagyon klassz volt a visszaút is. Persze végig ment megint a baromság, de ez már alapnak számít. Hazafelé viszont már nem esett és nem burkolóztak ködbe a hegyek-völgyek, szóval lenyűgöző látványban volt részünk az út nagy részén!:)

Estefelé azért már fogyott a türelem, hosszú az a 13-14 óra, hiába a sok pihenő... Nyolc magasságában léptük át a határt, majd egy rövid kávé és söröző szünet egy közeli étteremnél és irány Tatabánya. Éjfél körül értünk ide, kipakolás, majd irány az ágy. Persze már külön, mindenkinek a sajátja!:)

Örök emlék marad Székelyudvarhely, a fesztivál és az utazás is! Mostantól pedig minden itthoni út kispályás lesz ehhez képest! Ennyit még soha nem mentünk és ebből adódik, hogy ilyen messze sem járt még a zenekar. Meg kell említeni még, hogy ennyi Daciát soha az életben nem láttunk, ráadásul mindenfélét ám... volt öreg és hagyományos, volt öreg és (muhaha) tuningolt!!!:) Volt három ajtós coupé (na az sem semmi higgyétek el), volt újabb és legújabb is, voltak kombik és dobozos, meg platós Daciák is... sok, sok, még több...:) És azt is mindenféleképpen meg kell említenünk, hogy KÖSZÖNJÜK TIMON!!! Tim ugyanis az Agregator mellett nekünk is rengeteget segített mind a színpadon, mind a szállítmányozásban, mind a pakolásban. Szóval tisztelet és köszönet Kónya András úrnak!:)

Lassan be kellene fejezni, de olyan nehéz. Biztos vannak olyan történések, beszólások vagy olyan emberek akiket kihagytunk - tőlük előre is elnézést, de annyi az élmény, hogy agyban is nehéz feldogozni, nemhogy még leírni... vagy jól, élvezhetően leírni. Talán azért sikerült egy viszonylag jól olvasható irományt kreálnunk, azon voltunk, hogy ti is érezzétek kicsit azt, hogy milyen hangulatban telt zenekarunk első erdélyi utazása. Képek a galériában, most kis pihenés meg új dalokkal foglalkozás és jövő szombaton irány Nemesvámos. Süsü készítsd a verbális zsenialitást, mert szükség lesz rá!:) Találkozzunk Vámoson, további kellemes nyarat nektek - nekünk ez a nyár már biztosan felejthetetlen marad!:)

Vaúúú!!!

Kutyák (10. július 12.)
* * *
--
Atesz

--
Atesz