Fura anyag érkezett a PolymathPR istállóból. Nem teljesen ‘forgács kompatibilis, de azt hiszem lesz, akinek a hangulatához passzol. A norvég Zeromancer nem egy friss csapat, az Orchestra of Knives című pofás digipak kiadványukat viszont nem kapkodták el. A mellékelt promolap szerint egy több mint 20 éves csapatot tisztelhetünk bennük, akik az industrial/elektro rock stílust vallják magukénak.
Némi nyomozás után ugyan nem bukkantam túl sok infóra, de az azért kiderült, hogy ’99-ben alakultak a szintén norvég Seigmen felbomlása után. Az öttagú zenekar legutóbb 2013 januárjában jelentkezett lemezzel (Bye-Bye Borderline), ami után decemberben kihoztak egy Best of anyagot, majd csend következett egészen 2018-ig. Idén év elején pedig egy EP-vel (Damned Le Monde) tértek vissza, amit még kettő (Mourners, Terminal Love) követett, mielőtt szeptember 24-én megjelent a hetedik albumuk.
A banda lemezére 10 dal került, a játékidő 41 perc. Ez akár jót is jelenthet.
De, hogy milyen is a Zeromancer féle industrial/elektro rock? Nekem ez leginkább Depeche Mode rockzeneként. Máshogy fogalmazva a DM-féle szintipop kevesebb elektronikával és több gitárral. A hangulat nagyon hasonló, a dalok jól megírtak, mélabúsak, így akár a gothic rockerek is a keblükre ölelhetik, főleg azok, akiknek anno tetszett a Paradise Lost One Second és Host vagy a Moonspell-től a Sin/Pecado és a The Butterfly Effect lemezek. Ez mondjuk azoknál melankolikusabb, így a post rockért netán az ambient zenékért rajongók is tehetnek egy próbát vele. Sőt, egyes témák még a Rammstein dolgait is megidézik.
Egy-két dal – San Zero, Worth Less Than Deutsche Marks To Me vagy a Birthday például – akár a Holló sorozat vagy az afféle poszt apokaliptikus filmek betétdalai között is jól mutatnának. A lemezen másodikként érkező Damned Le Monde-ot például csak egy hajszál választja el, hogy slágeres legyen. Egy kicsit emlékezetesebb refrénnel nagyot ütne. Az ábrándozáshoz ott a Mourners, ami könnyen elrepít, melakolikus, szomorkás, de mégis súlytalan. A Terminal Love hasonló vizekre visz, kicsit több és hangsúlyosabb elektronikával. Tekerték volna fel inkább a gitárerősítőket…
Összességében a hangulatfestés az anyag erőssége, ami viszont nekem egy kicsit kevés, mert hiányérzetem van. Azt érzem, hogy nekem ez akkor tetszene igazán ha jobban kihasználták volna a gitárokban rejlő lehetőségeket. Mondjuk tizenévesként biztos tudtam volna rajongani érte.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
