Zornheym
The Zornheim Sleep Experiment (2021)

Meg kell vallanom, régen hallottam ekkora stílusegyveleget egy lemezen, mint amekkorát a Zornheym nevű zenekar tár elénk legújabb, október 22-én napvilágot látott The Zornheim Sleep Experiment címet viselő lemezén. Bár a stílus megjelölésben az szerepel, hogy szimfonikus black/death metal, emellett a zenét nyugodtan fel lehetne ruházni az extrém heavy metal jelzővel is. Egy biztos, a zenekar nem csupán egymáshoz illeszti a hangjegyeket, de bődületes tartalommal és érzelmi faktorral tölt meg minden egyes tételt, remek érzékkel kihasználva a széles zenei és hangszeres spektrumot, és sűrű átjárást biztosítva a műfajok között.

Csak néhány példa a sokoldalú inspirációra: van itt kérem Carach Angren féle horror, Powerwolf-ra hajazó kórus, Therion-t idéző teátrális megoldások, Dimmu Borgir ihlette érzelemdús száguldás, és még bőven sorolhatnám. Ez persze magában hordozza a hibázási lehetőséget, hiszen azt gondolhatnánk, hogy a banda még mindig csak bolyongva keresi a saját helyét az underground berkeiben, és a sok merítéssel giccsessé teszi zenéjét. Bátran ki merem azonban jelenteni, hogy ez közel sincs így! Sőt! Mindenből éppen annyit találunk minden egyes dalban, amitől megmarad a teljes lemez és az egyes tételek egészséges egyensúlya is. Azt kívánja a lemez, hogy újra és újra meghallgasd, mert minden egyes alkalommal tartogat valamilyen váratlan meglepetést mindamellett, hogy az éneklős refrének miatt számos dallamot vissza tudsz majd idézni az albumról. Remélem, ezzel a rövid bevezetővel sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, és kíváncsian fogod olvasni az alábbi információkat a zenekarról és az aktuális albumról.

A Scucca (gitár, háttérvokál), Bendler (ének), Zorn (szólógitár, basszusgitár) és Steve Pygmalion (dobok) alkotta bandát 2014-ben, Svédország fővárosában, Stockholm-ban alapította meg a multiinstrumentalista és dalszerző Zorn, miután kivált Dark Funeral zenekarból.

Hősünk elhatározta, hogy kicsit felrázza a hagyományos “Metal meets Symphony” féle megközelítést, így a Zornheym egy ambiciózus ötletből hamarjában egy drámaian zenei és narratív koncepcióvá nőtte ki magát, amely egy elmegyógyintézet lakóinak életét tárja elénk annak mindennapi borzalmaival együtt. Az intézet négy évvel az első ötletet követően, a 2017-ben megjelent debütáló album, a Where Hatred Dwells and Darkness Reigns képében nyitotta meg kapuit. Az album szörnyűséges karakterei segítségével mutatta be a félelmetes koncepciót. A második lemez pedig, a The Zornheim Sleep Experiment ott folytatja, ahol az előzőekben befejezte – tovább taglalja azokat a pszichopata, horrorisztikus történeteket, melyek az elmegyógyintézet mélyén történnek. A minél kifinomultabb zenei élményt ezúttal egy igazi kórus és egy vonósnégyes segítségével keltik életre, magát a történetet pedig egy képregény lapjain is nyomon lehet követni.

Maga a lemez a Corpus Vile című tétellel indít, melyben igyekszik a zenekar minden olyan elemet felvonultatni, melyek zenéjének esszenciáját alkotják, de ezzel természetesen nem lövik el az összes puskaport. Számomra kissé érthetetlen a dalok sorrendje, mert én a második és harmadik dalt (An Evil Within és Dead Silence) tettem volna az album elejére. Ugyanis az előbbi egy intro-nak is beillő, röpke huszonhat másodperces szösszenet, míg utóbbi ebből a felvezetőből növi ki magát és válik egy monumentális szerzeménnyé. No sebaj, ez legyen a legnagyobb probléma. A továbbiakban minden egyes dal felvonultat valamilyen egyedi dolgot, és a koncepció témáját ellensúlyozva igazán epikus, már-már lírai hangon szólalnak meg a tételek. Fontos viszont kiemelnem, hogy ez abszolút előnyére válik a teljes összképnek.

A soron következő Keep the Devil Away egy rendkívül pazar és dallamos riffre építi fel a szerzeményt, a közepén levő rövid, zongorával megtámogatott suttogós éneklős rész pedig még az Imaginaerum korabeli Nightwish-t is felidézte bennem. Ez a dal egyértelműen a lemez egyik legerősebb tétele. A Slumber Comes in Time első taktusai alapján akár a Dimmu Borgir előző, Eonian című lemezén is helyet kaphatott volna, maga a refrén pedig a legjobb Powerwolf nótákat idézi meg. Úgy gondolom, felesleges egyenként kiveséznem az egyes dalokat – az eddig leírtak alapján vagy nagyon kíváncsi lettél, vagy fejvesztve tovább kattintottál. Ám ha mégis itt maradtál, rászánva az időt, hogy végig hallgasd a teljes albumot, akkor csak nyertél, mivel a Zornheym egy olyan zenei csemegét kínál, melyben több stílus elkötelezett híve találhat magának kedvére való gyöngyszemet!

Ian Paice
december 12.
Desszert Záróbál
december 17.
ExtremeNoiseFest 2021
december 18.