Archaic – koncert az Instantban (2./3)

A Mytra / Archaic / Remorse hármas Instant-Fogasban megrendezett koncertről szóló cikk második részében a hazai death/thrash egyik fiatal és máris meghatározó bandájának fellépéséről szólunk. A csapatot már nem először volt szerencsém látni, így talán némi elvárással is érkeztem a színpad elé.

Az Archaic láthatóan jól érezte magát a kicsiny színpadon. Kíváncsi is voltam, hogy egy nagyobb porondon megszokott térkitöltést hogyan fognak itt megélni. A Mytra a produkciójának jellege miatt és az eleve négy fővel (köztük egy billentyűssel) a dobok előtt már pont elég sűrűnek tűnt. Nos, erre az Archaic eleve úgy kezdett, mintha 40 métert kellett volna rohanni a központi mikrofonig. A színpad előtt – ahogy azt pl. a Metal Factoryn is láthattuk – a zenekar „támogasd a thrash-t” pólójában maroknyi elkötelezett rajongó állt, széles korosztályból. Az érkezők kezdték sűrűbbre tölteni a helyiséget, de azért maradt hely a hajpörgetőknek is. Szabó Csaba a dobok mögül így látta már a buli elején:

A számunkra mindig hatalmas élmény, ha ennyi ember előtt játszhatunk! Elképesztő öröm, hogy a jelenlegi helyzet ellenére ilyen szép számmal eljöttek az emberek. Ez az egész metal világ egy nagy család, mindig jó érzés, ha valamit alkotunk és van közönség, akivel közösen meg tudjuk osztani ezeket a pillanatokat.

Horváth István gitáros pedig így kommentálta, milyen látni az Archaic-rajongók kemény magját:

Ez azért nehéz kérdés nekem, mert egyáltalán nem ismerem a kemény magot. Beugrós vagyok a zenekarban, és teljesen más közegből jöttem. Általánosságban tudok erre válaszolni, hogy mit tapasztaltam ezalatt az időszak alatt. Az mindenképpen pozitív, hogy tényleg látok visszatérő arcokat, rajongókat, akik kísérik a zenekar munkásságát. Ez a közeg is »családias«, kevés, de annál lelkesebb rajongóval. Mivel a thrasht egy szűk réteg szereti, nagyon nehéz dolga van az összes magyar zenekarnak, az Archaicnak is. Ráadásul soha nem volt annyira megosztott a metál közösség, mint mostanában. Tudjuk ennek okait és következményeit is.

 Voltak, akik már az első daloktól kezdve végig énekelték-üvöltötték a szöveget. Ez is igazolja, hogy az Archaic zeneileg és a közönségbázis építésével is jó úton jár. A kisebb tömeg hangjára Csaba így reagált:

Az számomra teljesen hihetetlen, hogy valamit összehozunk a próbateremben, és az emberek utána meghallgatják, éneklik a dallamokat, üvöltik a szöveget! Egészen hihetetlen amikor dallamos refrénhez érünk, felnézek, és a közönségben látok arcokat, akik együtt tolják velünk! Ezek a pillanatok nagyon sok erőt adnak és nagyon felemelő érzés.

Aki figyelmesen olvassa az underground zenei felületeket, köztük gyakran a Fémforgácsot láthatja-hallhatja, hogyan erősödik a hazai thrash-death színtér, s tűnnek fel a stílus old school hagyományait felelevenítő, de nagyonis friss hangzású honi bandák. A következő nyári fesztiválra – koncertszervezők figyelem! – már a fiatal csapatokból is legalább 5-6 nevet tudnának egy nagyobb színpadra sorolni. Az Archaic pedig legalábbis alkonyati fellépő kell legyen!

A cirka egy órás műsor dalainak listája teljes képet mutatott a bandáról. A komoly témájú zúzos nóták sorát: True Death, The Saw, a vibráló klipes Last Man Standing és The Truth, egy, a dalokhoz mérten fura módon nagyon vidám társulat nyomta el. A csapat egyszerre komolyan és jószerivel végig bolondozva adta elő a kicsit sem vidám tételeket, Körülbelül ekkor kellett a dob sarkánál felállított tartalék-gitárt állványostul letenni a színpadról, mielőtt azt harmadszor is felborítják. Erdélyi Péter gitáros-énekes tömör átkötő szövegekkel vezetett be minden dalt, nem pazarolták az időt fecsegésre. A koncert közepén jóképűnek kikiáltott és valóban jól fésült Szabó Csaba lendületesen verte a saját dobfelszerelését és a tovább két hangszeres Püski László gitáros és leginkább mókamester Horváth István basszer, sosem feledkezett meg arról, hogy előtte, illetve neki fordulva bevonja a színpadi játékba. Sorra hallhattuk a Behind (a szeptemberben a német Legacy magazinban megjelentetett nóta), a friss videoklipes Endgame Protocol (a lemezelőzetes klip Fémforgácsos megjelenése ma, 30-án), Hidden Desire, Two Minutes of Hate, Bulletproof és zárásként, ahogy a lemezen, az After a Kill dalokat. A setlist is megmutatja, hogy az Archaic mára változatos repertoárral akár másfél órát is képes lendületesen elnyomni a közönségnek.

Péter véleménye az eljátszott újabb dalok népszerűségéről és itt, az előadásáról:

„[Az új dalok] aránylag jól mennek: az Endgame-et már jó ideje játsszuk koncerten, így az már kézben van. Igazából a Behind című dal volt az, ami ezen az estén vesztette el a koncertszüzességét, annak azért még be kell érnie. Az első alkalommal jellemzően minden új számot kicsit befeszülve játszunk, függetlenül attól mennyiszer próbáltuk el előtte.

Az én fülemnek egy kicsit túlvezérelt hangzás (a kijelző szerint itt jellemzően 115-117 dB(A) hangerővel) némiképp rontott az élvezhetőségen. Az szöveget kevésbé lehetett érteni a sok sziszegéstől. Igaz, a zene maga is más volt, mint a megelőző bandáé. Az Archaic több erőssége közül az egyik – velük kapcsolatban mindig ide térek vissza, mert minek is máshová? – az a jellegzetes Slayer-féle gőzmozdony-riffelés. Minden daluk, ha gyors, ha lassú, olyan intenzitással kezdődik-folytatódik-zárul, hogy szinte félelmetes szemben állni velük a színpad előtt. Ezt váltja, nem is váltja, inkább feloldódik az eredő, brutális floridai Death-tónusokban – s mindez a színpadi hangzásban is pontosan megjelenik. Túlnyomórészt rendkívül pontosak azok az összjátékok, amik lehetőséget teremtenek a színpadkép dinamizálására: a dob ütemére együtt ringanak a gitárnyakak, szemben vagy háttal, egyszerre toppannak a lábak és lendülnek a kezek. És amikor – alkalmanként – nem pontos, inkább amolyan életszagú a játék, sőt olyan, mint ha egy szálkás léccel csapkodnák a nyakamat, akkor maguk a zenészek is jól szórakoznak. Emellett a főleg Horváth Istvánra jellemző bohémkodás a hirtelen mozdulatokkal és fura grimaszokkal, a kegytelen vigyoraival sosem megy a hangszeres játék ellen. Az említett Behind után egymást előismerősen kommentálták: jobban játszották azt, mint a beálláskor. Na, ezt el is vártuk!

A lendületes előadás másik jellemzője, hogy a csapat mindhárom gitárkezelője együtt üvölti az átkötéseket-refréneket. Ha ebben a klubkörnyezetben is tisztább, a mindez a dobos által is említett dallamra felhúzott lett volna akkor, amikor kell, akkor tökéletesen elégedett lettem volna a megszólalással. A közönség – velem együtt – az egyre sűrűsödő teremben, persze láthatóan jól szórakozott. Az Archaicnak – nagyon helyesen – teljesen mindegy, hogy klubban vagy fesztiválon játszik, mindig odateszi magát és ez át is jön a hallgatóságnak.

Erdélyi Péter, ahogy más közös fellépés alkalmával ismét hergelte a közönséget a vendéglátóként aposztrofált Remorse-nak köszönetet mondva. A dobok mögött Csaba még mindig izgatott volt:

Olyan vagyok, mint egy tinédzser az első szex előtt, mindig izgulok! [nevetés] Minden koncert, mintha az első lenne! Természetesen, nagyon várom, de előtte eléggé stresszes tudok lenni. A maga módján mindennek jól kell sikerülnie, pakolásnál semmit ne hagyjuk a teremben, mindent sikerüljön beállítani, feltenni a színpadra, minden kész legyen kezdésre… és ami a legfontosabb, hogy a közönség jól érezze magát. Igazán kiengedni minden koncert után tudok. Ahogy ez tegnap meg is látszódott! [ismét nevetés] Mindig nagyon jó érzés a Remorse-zal játszani, igazi testvér bandák vagyunk egymásnak. Egészen különleges arcok. Nagyon örültem, hogy minket választottak bemelegítő együttesüknek. A koncert után sikerült kicsit kiengedni a gőzt, hosszú év van mögöttünk, sok magassággal és mélységgel.

Már a koncert közepén nyilvánvaló volt, hogy ez egy jó buli lesz, illetve azzá vált. A csapat egyre jobban belemelegedett a közönség mozgatásba is. Mégis milyen lehetett ez belülről most és az év során? A gőzhenger dohogó motorja Csaba ismét elmondja:

A számunkra 2021. nagyon mozgalmas év volt. A Metal Factory nekünk az év egyik meghatározó pillanata volt. Óriási élmény ott játszani, főleg most: a nagyszínpadon tudtunk jó időben játszani. A közönség is meghálálta mert szép számmal voltak ránk kíváncsiak. Remélem jövőre is lesz lehetőségünk az új lemezzel pár fesztiválon fellépni, és már nem nyomja rá a bélyegét a mostani helyzet az eljövendő évre. Számos remek együttessel osztottuk meg a színpadot. Érezzük, hogy az egész metal világ egy emberként fog össze, hogy életben tudjuk tartani a nehézségek ellenére is ezt az egészet. Mindenkinek köszönet jár, aki bárhogy is támogatta az évek során a hazai undergroundot, mert nagyon sok együttes szenved a helyzettől. Jövőre a számunkra tervben van pár külföldi fesztivál és turné is, ahogy erre az évre is tervben volt, csak sajnos sokat töröltek.

István folytatja: „Az Archaic zenekar ezidő alatt is folyamatosan fejlődött. Volt énekes váltás, emiatt a lemezt újra kellett gondolnunk, formálnunk. Rengeteg munkát tettünk az albumba, ami 2022. tavasszal meg is jelenik. Sokat dolgoztunk az énekhangon, a színpadi megjelenésen. Peti rengeteget fejlődött, mint frontember, mint énekes is. Csaba és Laci is sokat dolgozott, ők a zenekar lelke. Én úgy érzem mostanra nyerte el a zenekar a következő időszakot meghatározó formáját.

Csaba így szólt az új albumról: „Meglátjuk mit hoz a jövő, de az új lemezzel minden esetre valami egészen brutálisat kap a hazai fémet kedvelő közönség.” Már várjuk! Az utolsó hang után erősen csengett a fülem. A zenészek arcán láthatóan átsuhant, hogy sikerült.”

István, a tartós beugrós így értékelt: „Nem sok koncert volt ebben az évben, de ami volt, az nagyon jól sikerült. Jó volt régi arcokkal találkozni fesztiválokon, és megismerkedni újakkal.  Az Instant-os buli is jól sikerült. Fentről nekem nagyon tetszett.  Főleg olyan nevekkel, mint a Mytra, vagy a legendás Remorse. Igyekszünk szórakoztató, és maradandó koncerteket adni. Feszültségmentesen és jókedvűen. Én azt gondolom, hogy ez most is sikerült.”

A koncertbeszámoló előző része a Mytrá-ról elolvashatóü a felületen, míg a harmadik, befejező része a Remorse-ról holnap olvasható ugyanitt, a Fémforgácson.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.