Aebsence – C’mon baby, hajj-na-nanaj… avagy, hogy is van ez a szakma zenekara?

Ha a hazai undergroundban létezik olyan, hogy “a szakma zenekara“, akkor ez egyértelműen a gödöllői Aebsence. Az 1995-ben alakult négyes fennállása alatt mindössze három nagylemezt jelentetett meg, melyeket a kritikusok kitörő lelkesedéssel fogadtak, de már a legkorábbi, Old című kazettájuk is hivatkozási alap, ha a magyar demókról esik szó. A huszonöt éves jubileum önmagában megfelelő indok arra, hogy felidézzük a zenekar pályafutását, azonban ettől függetlenül is úgy gondolom, hogy kötelességem felhívni az olvasók figyelmét a hazai földalatti színtér egyik kiválóságára. A múltidézéshez Budai Péter énekest hívtam segítségül.

Üdvözöllek a fémforgácson! Ha már azzal a felütéssel kezdtem, hogy az Aebsence a “szakma zenekara”, indítsuk is ezzel a beszélgetést! Mi a véleményed erről?

Köszönöm a lehetőséget, és üdv az olvasóknak! Szakma zenekara? Ez a finom megfogalmazása annak, hogy egy banda régóta nyomja mindenféle siker nélkül? Igen, akkor mi a “szakma zenekara” vagyunk.

A zenekar idén ünnepli 25 éves jubileumát. Mesélj, légy szíves a megalakulás körülményeiről, a fő zenei hatásaitokról!

Az Aebsence 1995-ben alakult, ami számunkra múlt héten volt, mások szerint 25 éve. Perneczky Andris gitáros és Máthé Attila dobos hozták össze Liwa László basszusgitárossal hármasban. Akkor még nem voltam a képben, mert egy másik gödöllői zenekarban zajongtam gitáron és az énekléssel is próbálkoztam mellette. Amikor annak elfogyott a lendülete ez épp akkor kezdett belemelegedni, úgyhogy kaptam tőlük egy telefont, hogy menjek le egy próbára és nézzük meg mi lesz belőle. Lementem és itt ragadtam, mivel az elképzeléseink elég hasonlók voltak. Például ez a népies rockos vonal.

A fő zenei hatásaink viszonylag színesek, bár mindenkié első körben a jó hangos rockzene. András a klasszikus rocktól a punkig mindenhonnan összelopkodta a zenei gyökereinket, én meg a thrashtől a grunge-on át a doom/stonerig. Ami mondjuk két nagy kedvenc volt mindenkinek az az Alice In Chains és a Tool. Állítólag hallatszik is, ami biztos igaz, bár soha nem volt szempont.

Az Aebsence 1999-ben mutatkozott be az Old című demóval, amire a magyar szakma azonnal fel is kapta a fejét. Már azon a demon kiforrott volt az Aebsence stílusa. Akkoriban nem volt szokásos a népzenét a metallal ötvözni. Ez nemcsak itthon, de még a nemzetközi színtéren sem volt bevett formula. Honnan jött a két zenei világ keverésének ötlete? Mai füllel mit gondolsz erről a demó felvételről?

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor a Sepulturától és a Barbarótól. Legalábbis nekem, mert ez kétirányú dolog, hogy a többieknek honnan azt nem tudom. A SepulturaRoots” albuma nagyon bejött, amiatt is, hogy eléggé felvállalták a gyökereiket, és jó ötletnek tűnt, hogy akkor mi valami magyarosat vigyünk a sajátunkba. Ráadásul a Barbarót is sokat hallgattam és jártam a bulijaikra, így az akkori csapatommal már elkezdtük ezt a vonalat egy-két dalban. Aztán jött az említett telefon az Aebsence-től, hogy énekest keresnek, és simán belefér ez népies vonal, mert ők is ebben gondolkodnak. A többi már történelem.

A zenekar ugyanebben az évben szerepelt az első SHOCK!!! válogatáson is egy további dallal. Hogyan merült fel a válogatáson való részvétel ötlete, illetve ez növelte-e a zenekar ismertségét?

Emlékeim szerint simán megkerestek bennünket, hogy kéne nekik egy dal a válogatásra, stúdióval ne törődjünk, meg a tévé is el van intézve. Keresték az új, ambiciózus zenekarokat, és beleestünk a szórásba az Old demónak köszönhetően. Biztos növelte az ismertségünket, mert ez már nem az általunk másolgatott demókazetta volt, hanem az első terjesztett CD, amin szerepeltünk. Ráadásul voltak rajta tényleg tehetséges bandák is, akiknek a hátán felkapaszkodhattunk a világhírig.

Az első lemezetek 2002-ben jelent meg. Az Unusualt sokan máig az egyik legjobb hazai albumként tartják számon.  Milyen emlékeid vannak a dalszerzés időszakáról, illetve  a stúdiófelvételekről?

A dalszerzés időszaka a banda első néhány éve volt a ’97-es belépésemtől 2001-ig. Az akkori dobosunk szüleinek családi háza alatt kialakított pince próbahelyen álltak össze a nóták. Jó sokat buszoztunk, néha gitárokat cipelve gyalogoltunk oda. Nekem ezek a képek villannak be abból az időszakból. A felvételek néha az anyázás határáig, de mindenképp a nyálfröcsögős odamondogatásig fajuló baráti klubdélutánok voltak, mellette persze jókedvű hajnali stúdiózgatások is. Csak annyit tudtunk, hogy ezt nagyon jóra akarjuk csinálni és néha kicsit elszabadultak az indulatok. De verekedés nem volt. Önfeledt késelés egy-kettő, de ütésváltás soha. Ó, azok a régi szép napok!

Ebben a korai időszakban milyen gyakoriak voltak az élő fellépéseitek? Gödöllőn, a fővároson, illetve az akkori tematikus fesztiválokon kívül nem emlékszem további Aebsence koncertekre.

A mostaninál gyakoribbak voltak, de nem mondhatom, hogy keresztbe-kasul szántottuk a világot. Azért ekkoriban két rövidebb klubturnét is lenyomtunk, először a Dying Wish, aztán a Mood vendégeként, kb. olyan 10-10 állomással, változó közönségszámmal. Ez hozzánk képest elég rendszeres koncertezésnek mondható, de gyorsan leszoktunk az ilyen kilengésekről.

A kedvező visszhang ellenére kerek egy évtizeden keresztül nem jelentkeztetek új stúdiófelvétellel. Mi volt az oka a hosszú hallgatásnak?

Egyrészt az, hogy a lemez után rögtön kiszállt a dobosunk, magánéleti dolgok miatt. Akkor még azt hittük ideiglenesen, aztán végleges lett. Bőven 2004 volt már, amikor véglegesen megtaláltuk a posztjára Polgár Balázst, de ott álltunk egyetlen új nóta nélkül, és ezután is csak annyit akartunk, hogy összerázódjon kicsit a zenekar, a számok meg majd jönnek sorjában. Jöttek is, de borzasztó lassan. Minden témát százszor átírtunk. Mondjuk ilyesmin soha nem paráztunk akkoriban, hogy mikorra lesz meg. Teltek múltak az évek és ott álltunk 2010 körül, hogy most akkor össze kéne már tényleg hozni valamit. 2011 elején vettük föl, és volt vele egy két körünk, hogy akkor ez miként kerül a hallgatók elé. Végül úgy döntöttünk, hogy simán feltesszük a webre, és már hipp-hopp ott is volt 2012. De mint ahogy az alakulásunk is múlt hét hétfőn volt, ez a 10 év nekem egy sima szerdai napnak tűnik.

második album tehát 2012-ben érkezett, kizárólag digitális formában. Ráadásul az egész  ingyenesen letölthető volt a zenekari honlapról. Bevált ez a módszer? Mi a véleményed a második Aebsence lemezről?

Nagyon mély album. Kísérletező is több szempontból. Szakítani akartunk sok mindennel, ami talán megszokott volt tőlünk, de ráuntunk. Például az egyértelmű folk-metal címkével, meg sok régi berögzülésünkkel. Emiatt kissé eklektikus, talán több lovat is meg akartunk ülni egy seggel. Mindent saját kézben akartunk tartani, beleértve a stúdiózást is, úgyhogy otthon készültek a felvételek. Ez sajnos hallatszik is rajta. Szóval kísérletezős, inkább útkereső jellegű, nem túl jó megszólalású albumnak tartom, de nagyon büszke vagyok rá így is. Kiváló nóták vannak rajta.

2014-ben elhunyt a dobosotok, de a tragédia ellenére folytattátok a zenekart. Felmerült akkoriban, hogy abbahagyjátok a zenélést?

Már csak miatta sem, biztos elküldött volna minket az anyánkba, ha emiatt földbe állunk. Azonkívül nagyon gyorsan összejöttünk Karner Gáborral a jelenlegi dobosunkkal, akivel adta magát az együttműködés, meg igazából a későbbi közös munka is. Gábort azzal hívtuk fel, hogy csináljunk egy közös dalt Balázs emlékének ajánlva és azonnal ráállt a projektre. Már csak azért is, mert nagyon jó barátok voltak, és Gábor annak idején dobolni is tanította Balázst. A stílusuk is hasonló volt valamennyire. Ahogy elkezdtük összepróbálni a dalt, már éreztük, hogy ez több is lehetne egy emlékdalnál, szóval felvetettük neki, hogy mi lenne ha. Szerencsére ő is pont erre gondolt.

A 3 című lemez 2017-ben érkezett, ezúttal már kizárólag magyar szövegekkel. Miért került sor a váltásra?

Amikor beléptem megkaptam a szabályokat: legyen magyar népies ének beletűzdelve, de angol nyelvűek alapból a dalok! Ez az Aebsence. Néztem furán, hogy “Akkor ezt most hogy? C’mon baby, hajj-na-nanaj“? Bólintottak, hogy igen, így. Szóval így lett. Aztán lényegében egy kisebb puccs volt a második lemez két teljesen magyar száma. Angol-magyar helyet csak magyar szöveget írtam rá, és mindenkinek elsőre bejött, szóval maradhatott. A közönség is jól vette koncerteken. Adta magát, hogy a harmadik legyen teljesen magyarul.

A második albumhoz hasonlóan az utolsó lemez sem kapott fizikai formátumot. Sosem volt tervben ezek CD-s kiadása?

A másodiknál még volt a zenekarnak CD-rajongó frakciója, de aztán inkább az anyagi megfontolások győztek. A harmadik már elég egyértelműen csak a webre készült. Sajnos  a stúdiózás költségein túl nem engedhettük meg magunknak a legyártatását. Sokan talán azt képzelik, hogy a zenéléssel lehet pénzt keresni. Van az a szint ahol igen, de a “szakma zenekara” nem az a szint. A zenélés alapvetően egy pénznyelő a legtöbb banda számára. Nekünk legalábbis folyamatosan az.

Az egyik legutóbbi hír veletek kapcsolatban egy facebook bejegyzés formájában érkezett, melyben a tőletek megszokott fanyar humorral tudattátok, hogy a Liwa László, aki a kezdeti időktől a zenekar tagja volt, távozott az Aebsence-ből. Megvan már az utódja?

Meg bizony! Nedoluha György (Nedo) az új basszeros, aki a Clueban, Archaicban és az Etovicsban is tépi a négyhúrost, korábban pedig a Superbuttban nyomta. Jó arc, érett egyéniség, érett zenész. Az Aebsence nem kíván akkora elköteleződést, így más zenei dolgai is beleférnek, de persze azzal, hogy rábólintott talán még nem sejti, hogy minimum a lelke, amit kérünk cserébe.

Mik a tervek jelenleg az Aebsence-szel? Mikorra várhatjuk a negyedik nagylemezt? Maradtok a magyar nyelvnél?

Marad a magyar nyelv, ebben azt hiszem most nincs vita. Most éppen az új taggal összerázódás állapotában vagyunk és persze az új dalok írásában. A zenész szekció a karanténos időszakban is aktív volt, úgyhogy elég jól körvonalazódnak már az újabb dalok. Nagyvonalakban össze is állt a zenei része. Elmaradás csak a szövegekben van jelenleg, nem is kicsi, de mindig a lusta énekesekre kell várni. Az Aebsence-nek mit sem számít egy kis ebola, korona, vagy hívassa magát bárminek. Ilyenekre mi nem adunk. Kerékkötői vagyunk mi saját magunknak ezek nélkül is. Illetve most éppen én.

Köszönöm, hogy segítettél felidézni a zenekar történetét! Van esetleg még valami, amit szeretnél megemlíteni?

Én is köszönöm a lehetőséget. Csak annyit mondanék még, hogy a rizst lehetőleg áztassátok be főzés előtt!

Az interjút készítette: Andris

augusztus 12.,
augusztus 13.,
augusztus 19.,