Aebsence, Ørdøg // Dürer 2022/12/03

Mindig is szerettem az Aebsence-t. Az Unusual lemeztől kezdve követem a pályájukat, és a bandát a megfontolt haladás jellemezte. Ezen Péter el is poénkodott, kellő öniróniával léptünk túl azon a tényen, hogy a csapat 27 éves fennállása alatt novemberben még csak a negyedik albumot jelentette meg. No, de milyen lemezt! A 2022-es évben – számomra legalábbis – kevés olyan hazai anyag van, amit a Sűrű című anyaggal egy lapon akarnék említeni. (OFF: az egyik ilyen a koncerten is jelen lévő Székely Marci zenekarának /TULPA/ lemeze, de azért ez csak félig 2022-es anyag.) Ezen kívül külön öröm, hogy a lemez promóciójában tevékenyen részt vehettem, és köszönöm a bandának, hogy elfogadták a segítségem.

Aebsence_Dürer_22_12_03

No, szóval az Aebsence nem a gyakori koncertjeiről híres. Idén ezen kívül talán csak a PROG CAMP-en léptek fel, ennek megfelelően nagy várakozás előzte meg a koncertet és ez látszott a nézőszámon is. Az Aebsence és Ørdøg párosítás telitalálat volt. A banda minden faxni nélkül lépett színpadra és az első lemeztől kezdve egy hibátlan setlistával mutatta meg, miért volt hiba részemről, hogy korábban mindig kihagytam a koncertjeiket.

Azt tudtam, hogy lemezen nagyon jók a dalok függetlenül attól, hogy melyiket hallgatom, azt is sejtettem, hogy élőben sem fognak csalódást okozni és nem is tévedtem. A koncertet nyitó első lemezes Brainmash zúzdájától az új albumos befelé forduló 12 fáradt mozdulat lassulásáig sokféle hangulat jellemezte. Azért ki kell emelni a Széles és az utolsókénnt előadott Úgy szeretnék közönség sikerét.

A csapatban nincs gyenge láncszem, olyan egységes benyomást keltettek, amit csak egy olyan hosszú ideje együtt dolgozó zenekar sajátja lehet, ahol nincs teljesítmény kényszer. Ha a zenekart egyénenként nézem, sem lehet hibát találni. Karner Gábor fifikás dobolását, Nedo bőgőzését vagy András különleges gitározást. Arról meg külön is érdemes szót ejteni, hogy Péter egy különleges frontember, a maga visszafogott konferálásaival, amit ellensúlyoz a dalokban mutatott teljesítménye (azok az arckifejezések!).

Bár az első lemezes (sőt már az OLD demón is szerepelt) Domestic Orders Only jól esett volna, mégis tökéletesen elégedetten vártam a következő felvonást. Az utóbbi években jóval kevesebb koncerten jártam, mint korábban, így az Ørdøg is kimaradt eddig. Az első két lemez nagy kedvenc, a harmadik a megjelenéskor kicsit elment ugyan mellettem, de a koncertre készülve, illetve annak hatására elővettem és azóta lepörgött néhányszor. Igazi ördögi anyag az Ø3 is. 

Ørdøg_Dürer_22_12_03

Az Ørdøg is egy szimpatikus banda, Vörös András személyében pedig egy kiváló, egyszerre karizmatikus és egyszerűségével emberközeli frontembere van, aki (ha meghallgatjátok a Fémforgács koncert után vele készült adását magatok is meghallhatjátok) rutinosan vezényelte le a koncertet. A csapat minden különösebb cécó nélkül kezdett az utolsó lemez nyitó tételével (Van időnk) és meg is adta az alaphangulatot. Ez egy igazi best of műsor volt, amibe szerintem nem lehetett belekötni. Az olyan dalokkal legalábbis, mint a folytatásban érkezett Késképkéz – Élet alássan – Fényhozó hármas nem hiszem, hogy koncerten tévedni lehetne. Meg is adta az alaphangulatot, amit a később elhangzó Meztelen király, a Natasa (ami az egyik legnagyobb kedvencem a banda repertoárjából). De igazából mindegyiket felsorolhatnám. A koncert igazi különlegessége lehetett volna az a remekbe szabott VHK feldolgozás, amire Miki pólójára utalva említett András. Javaslom hallgassátok meg a Holdak Kelet felé Ørdøg-féle változatát, ami az egyelőre csak a YouTube-on elérhető Végtelenből kilőtt nyilak c. feldolgozásalbumra készült. 

Kiemelkedő volt számomra a 100 X 100 000, ami szerintem az egyik legjobb daluk és persze a ráadásban előadott Keringő is. Zárásként hagyományosan a zenekar elődjének számító Superbutt Szájon át” slágerdala szólt, aminek most az is apropót adott, hogy 2023-ban hosszú idő után a zenekar klasszikus felállása ismét összeáll egy koncert erejéig. 

Ha már Ørdøg, akkor nem szabad megfeledkezni a “kistestvérről” sem, még év vége előtt kétszer is (dec. 27. Székesfehérvár és dec. 28. Bp, BARhole) láthatjátok a Diabolus In Musica formációt, de ajánlom figyelmetekbe a február 24-i Aebsence lemezbemutatót is, ahol még teljesebb képet kaphattok, milyenek a Sűrű dalai élőben és persze biztosak lehettek abban is, hogy a másik három lemezt sem hanyagolják majd.

Köszönet a fotókért Bobál Katinak (bobal photography)!
Figyeljétek a Fáklya Rádiós műsorunkat, mert hamarosan érkezik az Aebsence különkiadás.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.