Ajna – Sok tényező faragta az utunkat

Hamarosan első lemezével jelentkezik az instrumentális, kísérleti progresszív rockot játszó Békés megyei Ajna zenekar. Annak ellenére, hogy a banda idestova 10 éve létezik, mondhatni szinte csak a szomszéd faluban ismerik a nevüket. E rejtély, illetve lemezük apróbójából egy átfogó interjú keretében Piller György basszusgitárossal beszélgettem.

Sziasztok! Köszönöm, hogy elfogadtátok a felkérést. Akkor vágjunk is bele a bevezetőben már említett rejtély kibogozásában. Való igaz, hogy én is, és gondolom sokan mások is, csak a hamarosan megjelenő lemezetek első bemutató dalánál hallottam rólatok. Hol voltatok eddig?

Kondoroson. Igazából sosem voltunk az a feltörekvést erőltető zenekar, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, a minőségibb hangzóanyagok elkészítése terén sem vagyunk egy kapkodósabb típus. Mindent a maga idejében, mondhatnánk, de igazából ez az anyag már jó pár éve kijöhetett volna, de ez most így alakult. Sok befolyásoló tényező faragta az utunkat eddig a megjelenésesig, de őszintén, nem kapkodtunk. Nincs is mi sürgessen. Sem rajongótábor, aki követelné, sem kiadó, aki határokat szabna. Ez a mi kis zenekarunk, a mi kis zenénkkel, ami gyakorlatilag most jutott el abba a fázisba, hogy ezeket a témákat többnek éreztük ahhoz, hogy a próbaterem 4 falának szóljanak, vagy a koncerteken megjelenő 14 embernek.

Idén 10 éve, hogy létezik a zenekar… hogyan is kezdődik az egész történet?

A kezdeteket pont nem én tudom elmesélni, hisz én jöttem legutoljára a zenekarba és ez volt 10 éve, onnan számítunk Ajnának, mint zenekar. Jani (dobos) és Szabi (gitáros) már kamaszkoruk óta zenélgetnek együtt. A lemezen több olyan szám van, ami ebből az időszakból származik. Nekem Jani volt szobatársam, több mint 20 éve ismerjük egymást és ő keresett meg, mikor én Békéscsabára költöztem, hogy van egy ilyen bohóckodás, amit csinál a cimborájával és épp basszusgitáros hiány van, nincs-e kedvem meghallgatni, és ha tetszik beszállni? Mit sem sejtve átmentem, leültem és a „bemutató” végén csak ültem ott tátott szájjal, és annyit mondtam „Na, ilyet még nem hallottam ezelőtt… benne vagyok!”

Már kezdetektől a kísérleti progresszív rock volt a kitűzött cél?

Ahogy az előbb említettem, én csak belecsöppentem ebbe a zenei miliőbe, amit a Janiék hoztak. Alkalmazkodtam egy olyan zenei világhoz, ami eddig számomra idegen volt. Előtte én „szántóvető metált” játszottam, de mindig vevő voltam a szokatlan dolgokra, így első hallásra szerelem volt ez az egész, még ha nem is tudtam hova sorolni. És ez azóta is így van. Soha nem volt szó olyan dolgokról, hogy nekünk ebbe vagy ebbe az irányba kellene mozdulni. Jönnek a témák, kidolgozzuk, szám lesz belőle. Hogy ezek progresszív rock számok lennének? Nem hiszem. De ezzel tudtak nagyjából behatárolni minket. Progresszívnek progresszív, de rocknak kevésbé az… Szerintem.

Ha jól tudom mindhármótokat más-más zenei stílusok inspirálnak, aminek köszönhető zenétek egyedisége.  Ez már a kezdetektől meg volt, vagy volt egy pont, amikor azt mondtátok: Igen, innentől ezt csináljuk?

Tudtommal 2 zenekar van, amit mindhármunk rajongásig imád. Ez a Primus és a Tool. Ezek a közös nevezők. Janit és jómagamat metálarcnak mondhatom, bár Jani sokkal inkább az, mint én. Rengeteg prog-metalt hallgatunk ketten, köztünk biztos nincs veszek, hogy mi szóljon a kocsiban. Szabolcs zenei ízlése pedig nagyon szerteágazó. Egy laikus azt mondaná rá, hogy „Jó fura zenéket hallgat!”. Ez visszaköszön a zenénkben is, mert a legtöbb téma tőle jön.

De ha jól tudom nem is nagyon hallgattok más, hozzátok hasonló stílusú zenekarokat?

Nem jellemző. Nem is ismerünk ilyet. Instumentális meg pláne nincs. Meg kellene erőltetnem magam, hogy mondjak olyan énekmentes zenekart, akiket hallgatok, de a többiek részéről sem tudnék hirtelen ilyet említeni. Talán a Másfél, őket eléggé bírjuk.  

Április 9-én, a finn Inverse Records kiadásában jön ki Rengeteg című debüt-lemezetek. A finn kiadó, hogyan került képbe?

Ismerős zenekarok ajánlásával. Az Angertea és a Ghost Toast jó cimboráink és mindketten az Inverse Recordsnál jelentetik meg a lemezeiket. Alapos faggatás után döntöttünk amellett, hogy érdemes lehet nekünk is belevágni ebbe. Saját erőből még itthon sem bírtuk volna sehova eljuttatni a lemezt, most meg Németországból és Spanyolországból jönnek kritikák, pedig még odébb van a megjelenés.

Esetleg próbálkoztatok más, hazai, vagy külföldi kiadóval is?

Hazaival egyáltalán nem. Külföldiekkel igen, de 10-ből egy írt vissza, hogy ez nem az ő világuk. Teljesen meg is értettem őket.

 A lemeznek van valamiféle koncepciója?

Mivel a témák évtizedeket fognak át, plusz instrumentális a zene, így nem nagyon lehet teljes lemezes tematikát felépíteni. Viszont a következő albumot, ha összejön, pont emiatt tervezzük konceptlemeznek.  Persze a mi pihent agyunk mentén fogjuk ezt tálalni.

Az eddig megjelent két dalotok alapján egy nagyon összetett, rendkívül dallamos és többrétegű szerzeményekről beszélhetünk. Ti, hogy mutatnátok be az album dalait?

Mindegyik dal más. Ez főleg a nagy időintervallum miatt van, ami átfogja ezeknek a számoknak a megírását. Valamelyik a 2000-es évek elején, valamelyik a közepén íródott, de van, ami most 2 éven belül. A B’ egy régi téma, a Rengeteg pedig a frissebbek sorát erősíti. Teljesen eltérnek, de azért mindkettő eléggé Ajna. Jellemző ez a többire is.  Olyan mintha más konyhában főttek volna, de az ízük ugyanazt a szakácsot juttatja eszünkbe.

Nálatok hogy születik egy téma? Mi inspirál? Egy hang, egy érzés, amit vissza akartok adni, vagy egy természeti kép… Kérdezem ezt annak fényében, hogy a lemezetek madárcsicsergéssel és a természet hangjaival kezdődik. Ez nevezhető egyfajta természeti-zenei szimbiózisnak?

Az esetek többségében a gitár születik meg elsőként és arra épül a dob majd a basszus. Próbáljuk elcsípni egymás hozzáállását az adott támhoz. Ezek, amikről beszélsz, utólag kerülnek a számok elé. Ahogy alakulnak, fejlődnek és próbáljuk egységessé gyúrni a számokat, úgy adnak számunkra is egy bizonyos hangulatot, amire lehet ilyen intro jellegű témákat építeni. Jelen estben a lemeznek szerettünk volna egy kis ívet adni a sima „egyik szám lemegy, másik kezdődik” sémát hanyagolva.

A jelen helyzet miatt talán nem annyira aktuális, de mégis megkérdezem: Mik a terveitek a közel jövőben?

Egyelőre várjuk milyen lesz a fogadtatása lemeznek. Eddig magunknak és egy szűk közösségnek zenéltünk. Nem tudjuk, hogy állnak az ehhez hasonló zenékhez a világ többi pontján. Kíváncsiak vagyunk, hogy egyáltalán jó e az, amit csinálunk. A későbbiekben, amint lemegy ez a fertő, ami most van, tervezünk koncerteket is, de ezen a téren semmi konkrétum nincs még.

Uraim! Szívből kívánom, hogy zenétek gyökeret verjen a hazai fülekben. Köszönöm szépen a beszélgetést!

Mi köszönjük a lehetőséget.

augusztus 16.,
augusztus 26.,