Almighty – Thrash metal a ’90-es évekből

A ’80-as és a ’90-es évek fordulóján Miskolcon és környékén sorra bukkantak fel az ígéretesebbnél ígéretesebb thrash zenekarok (pl. Atomic, Eclipse, Bedlam, Remorse), közöttük sajnos akadt olyan is, aki csak egy demo felvételig jutott. Az egyik ilyen csapat az Almighty volt, akiknek 1990-ben jelent meg egy három számos kazettájuk, melynek a szintén miskolci Hunug Records a harmincéves jubileum alkalmából most adott egy második esélyt. Az egykori demó ugyanis a jeles évforduló alkalmából 10”-es vinylen és műsoros kazettán is elérhetővé vált, sőt még rajongói, ún. „die hard” csomag is készült. Az Almighty történetének felidézése végett az egykori alapítókat, Bostyán Lajos szólógitárost, illetve az Atomic, a Zord és a néhai Rockinform magazin révén is ismert Perényi Dénest kerestem meg.

Sziasztok! Hogyan merült fel az ötlet, hogy újra megjelenjen az Almighty egyetlen demo felvétele?

Deni: A Hunug Records főnöke, Berzeviczi Laci keresett meg, hogy szívesen kiadná 10”-es vinylen a ’90-ben megjelent egyetlen Almighty demót. Mivel ezen a kazettán eredetileg három stúdiófelvétel kapott helyet, az volt még a kérése, hogy tegyünk mellé egy koncertfelvételt. Elővettük az összes bedigizett anyagunkat, és végül a Be Free Again című szám mellett döntöttünk. Elég „bootleg” a minősége, de még élvezhető, és kb. ugyanakkor volt ez a buli, amikor a demó is készült, így az akkori korszakunkat jellemzi ez a tétel is.

Lajos: Deni szólt, hogy lenne lehetőség lemezen, kazettán (plusz a hozzájuk tartozó pólóval, matricával, kitűzővel, pengetővel) való kiadásra. Szóval én már tálalva kaptam, de kellemes meglepetés volt. Nem is gondoltam volna, hogy rövidke életű csaptunk ennyire mély nyomot hagyott valahol, valaki(k) emlékezetében.

A friss kiadáshoz sikerült megszereznetek az eredeti mastereket? A demót 1990 nyarán, a miskolci Artisz Kisszövetkezet stúdiójában vettétek fel. Hogy képzeljük el ezt a stúdiót, milyen szalagra rögzítettétek a három dalt?

Lajos: Ahogy emlékszem, elég jól felszerelt kis „labor” volt. Legalábbis nekünk, mert előtte stúdiózás szempontjából még mindenki szűz volt a zenekarban. Nagyjából egy 5×5-ös helyiséget kell elképzelni keverővel, szintikkel, combos hangfalakkal, plusz egy süketszobát (mi a dobot pakoltuk oda). A bandát úgy kellett összekaparni a felvétel reggelére, mert a dobosunk pl. akkor épp Békéscsabán meresztette, és mit sem tudott a másnap reggeli kezdésről. Az egyik helyi cimbi húzott ki minket a szarból egy lestrapált Skodával. Gondolhatod, éjfél után értünk oda, hajnalra vissza Miskolcra, reggel 8-9 körül meg már ketyeg az óra a stúdióban. Szóval egyikünk se volt a topon, de a helyzettől aztán sikerült mindenkinek felpörögnie. A felvétel egy nyolcsávos szalagos stúdiómagnón lett rögzítve. (A kérdésre válaszolva: a szalag nem különbözött semmiben sem egy normál stúdiószalagtól. Kb. 10-15 mm széles, barna, műanyag alapú, fém bevonatú szalag volt – hahaha!). A mesterszalag története sajnos nem tesz ki egy regényt. Az eredetit a felvétel után egy héttel törölte a stúdiós, mondván, ha valamit akarunk még változtatni, azt egy pár napon belül tegyük, mert nem tartja tovább (biztos drága volt a szalag métere, pfff…). A végleges változat egy „krómos” Maxell kazettára lett lekeverve. Ez most Deninél van…

Deni: Így van, sajnos az eredeti stúdió szalag már nincs meg, mert annak idején nem volt rá pénzünk, hogy megvegyük a stúdiótól. A nálam meglévő kazettára lekevert mesteranyagot használtuk, ezt digitalizáltuk be, majd Balla Béci barátunk rátett egy kis equalizert és egy masteringet. Ez azt jelenti, hogy nem tudtunk belenyúlni sem az arányokba, sem az egyes hangszerek sound-jába, ezért végülis az eredeti felvétel jelenik meg, csak egy kicsit felturbózva . Ez azonban nem baj, mert kordokumentumként tekintünk az újrakiadásra, és természetesen úgy gondoljuk, hogy a többi – korábban kiadatlan Almighty dallal együtt – megérdemelnek majd egy, a mai fülnek megfelelő hangzású stúdiófelvételt is. Ez tervben van…

Milyen felállás játszott a demón?

Deni: Bostyán Lajos szólógitáros, Gyurcsán Szabolcs basszusgitáros, plusz vokál, Kiszty Roland dobos és Perényi Dénes gitáros, énekes.

A kazettát, ha jól tudom házilag másoltan, fénymásolt borítóval terjesztettétek. Milyen visszajelzéseket kaptatok annak idején a felvételről? Hány példány készülhetett a kazettából? Ki rajzolta a borítón szereplő, akkoriban feltűnően egyedi logót?

Lajos: Így visszanézve, vegyes visszajelzések jöttek. Volt, aki csak hallgatta/élvezte (ha tudta), volt aki sztetoszkóppal kivesézte az egészet. Szóval dicsérték és fikázták is. Ami nem baj, mert ezzel a demóval legalább hallhatták, hogy mit akartunk vagy, hogy milyen irányba igyekszünk.

Deni: Én úgy emlékszem, hogy viszonylag jó kritikák jelentek meg, bár volt, aki az „éneket” lehúzta. A Panic fanzinben, Monci pl. elég keményen leírta a véleményét, amivel nagyrészt egyet is értek, viszont egy dologban nekünk volt igazunk. Szerinte még gyűjtögetni kellett volna pénzt, hogy jobb legyen a hangzás, de ha akkor nem vesszük fel ezt a három számot, akkor tuti, hogy most nem lenne miről beszélnünk. Úgy érzem, hogy az akkori lehetőségeinkhez mérten a maximumot hoztuk ki magunkból. Mind a mai napig büszke vagyok erre az anyagra, már csak azért is, mert ekkor estünk át a stúdió „tűzkeresztségen”. Aki dolgozott már stúdióban, tudja, hogy miről beszélek.Arra emlékszem, hogy vettem húsz darab hatvanperces „Dash” kazettát, és azokra másolgattam fel a demót, illetve fénymásoltam a borítót. Aztán ezeket elvittem Budapestre az egyik lemezboltba, ahol bizományba átvették tőlem. Nem tudom, hogy eladtak-e belőle egyet is, mert már nem tudtam visszamenni hozzájuk elszámolni. Akartam adni egy évet, hogy árulják, de aztán ’91-ben már szétesett a csapat, így nem erőltettem a dolgot… Azt tudom, hogy postán is rendeltek pár darabot, szerintem maximum ötven kerülhetett így forgalomba. Ez viszont azt jelenti, hogy igazi ritkaság az eredeti Almighty demó.

Lajos: Az Almighty logót Balikó „Anthrax” Béla, miskolci grafikus tervezte. Ő egy igazi unikum.

Deni: Szerintem Bécinek arany keze van! Amikor megmutatta a grafikát, egyből dobtunk egy hátast. Biztos voltam abban, hogy ilyen jó logóval gyorsan befutunk itthon, aztán jöhet a nagyvilág! És mennyire igazam lett?!

Koncertezés terén mennyire voltatok aktívak?

Lajos: Nyomtuk amennyire lehetett. Amennyire tudom, nem mondtunk vissza lehetőséget. Pl. az Atomic zenekarral nagyon jó kapcsolatunk volt, őket már országos szinten ismerték. Számos alkalommal tartottunk velük.

Deni: Nem volt egyszerű annak idején koncertezni. Már maga a szervezés is nagyon időigényes volt, rengeteg energiánkba került megkeresni a helyeket, egyeztetni a szervezőkkel és valahogy összerakni az utazáshoz szükséges pénzt is. Ez utóbbi egyébként komoly súrlódásokhoz vezetett a zenekaron belül. A zenekar ’87 novemberében alakult és ’91 júliusában volt az utolsó fellépésünk. Ez alatt a szűk négy év alatt harmincegy koncertünk volt. Természetesen többnyire Miskolcon és a környékén koncerteztünk, de emellett eljutottunk Budapestre (pl. a Thrash-Mosh Clubba, az Undertaking vendégeként), Nagykanizsára, Törökszentmiklósra, Salgótarjánba, Balassagyarmatra, Ózdra, illetve Csehszlovákiába, Fülekre. Utólag nem tűnik túl alacsonynak ez a szám, azonban akkoriban én nagyon elégedetlen voltam ezzel, ha rajtam múlt volna, minden hétvégén nyomtunk volna valahol.

Tudtatok arról, hogy The Almighty néven veletek azonos időszakban működött egy skót hard rock zenekar is, akik később, 1992-1993 körül MTV-s karriert is befutottak?

Lajos: Igen, nekem Jakab Viktor akkori barátnője súgta meg, hogy megjelent egy banda ilyen névvel. Szartunk rá. Akármit is játszottak – egyébként valami szar rock-ot –, ott és akkor mi voltunk a nagy Almighty, és kész.

Deni: Persze, ismertük a zenekart, szidtuk is Ricky Warwick-ot, hogy lenyúlta a nevünket – ők egy évvel később alakultak, mint mi -, az asszonnyal meg jó befuttatta a zenekarát a Headbanger’s Ball-ban.

Miért lett vége a zenekarnak a 90-es évek legelején?

Lajos: Én befejeztem miskolci pályafutásomat és elköltöztem Budapestre. Ilyen helyzetben, akkor esélytelen volt akármit is csinálni (a szívem szakadt meg).

Deni: ’91 nyarára elfáradt a csapat. Ahogy említettem, a zenekaron belül komoly feszültséget okozott, hogy ha koncertezni akarunk, akkor abba invesztálnunk kell. Persze egyikünknek se volt pénze, de én úgy voltam vele, hogy ha nem toljuk bele az utolsó fillérünket is, akkor semmi esélyünk nincs. Fanatikusan kerestem a fellépési lehetőségeket, ezért aztán belefutottam jó pár nagy pofonba, pl. az teljesen a padlóra küldött, amikor egy-két leszervezett bulinkra nem jött el valamelyik Almighty tag. Annak idején naplót vezettem a zenekari történésekről, ezeket az eseteket is elég részletesen leírtam. Most, az interjú kapcsán elővettem, és ma is görcsbe rándult a gyomrom, amikor ezeket a szarságokat olvastam.
Nem volt nagy összeveszés, csak szép csendben szétrohadt az egész. Persze azóta rendeződtek köztünk a dolgok. ’98-ban volt Miskolcon egy buli, ahol pár, akkorra már megszűnt miskolci banda állt újra össze egy koncertre. Az Almighty is fellépett, aztán sokáig megint nem történt semmi, mígnem 2016-ban Jakab Viktor (ex-Undertaking) barátunk meghívott minket a Motörheadbangers össznépi őrületre. Itt két saját szám (Walls, Transmigration) mellett a MotörheadHeart of Stone” c. dalát nyomtuk. A következő évben is befértünk a fellépők közé, ekkor sajátként a Pain Games-t és a Be Free Again-t játszottuk a Motörhead dalt és Sucker dalai mellett.

Deni, Te és a basszusgitáros Gyurcsán Szabolcs az Almighty után csatlakoztatok az Atomichoz és jelenleg is tagjai vagytok a zenekarnak. Mi történt a többiekkel az Almightyből, abbahagyták a zenélést?

Lajos: Még nem fejeztem be. Talán, mint egy szunnyadó vulkán, amelyik kitörni készül.

Deni: Rolandnak van egy latin gitár zenekara, a La Giralda, illetve hosszabb-rövidebb ideig gitározott még néhány zenekarban, ilyen volt pl. a Jakab Viktor vezette Angel Evil. 2008-ban basszusgitárosként csatlakozott a Zordhoz is, de aztán kb. egy év elteltével más lett a prioritás és kilépett. Tavaly decemberben pedig Roland gitáros poszton fellépett a Flegeton nevű bandájával a Motörheadbangers bulin. És igen, jól tudod, Szabival benne vagyunk az Atomic-ban, tavaly ősszel az Akela vendégeiként klubturnéztunk idehaza, tavasszal is lett volna egy kör, de az a járvány miatt elmaradt, és most is le van kötve kb. tíz koncert, de a vírus miatt megint elég szar a helyzet…

Rátérve az újrakiadásra; mit kell tudnunk a negyedik dalról, ami az LP-re került?

Lajos: Nem is tudom, hogy a demo előtt vagy után született-e. Deninél megvan az AlmightySzent könyve”, ami választ ad mindenre, hogy mi, mikor keletkezett. Egy egyetemi gólyabál alkalmával lett rögzítve az egyik előadó teremben, népes rajongói tábor előtt (sokat mondok, ha 30-an voltak, de a fotók – mind fekete/fehér – nagyon jók!). Nagyon jó buli volt. Egy-két számot – ne kérdezd mit, egy blues zenekarral együtt prezentáltuk, de talán még a Queen-től a We will Rock You gyors, koncertváltozatát is játszottuk (természetesen megfelelő thrash sound-dal).

Deni: A Be Free Again című dalunk volt az Almighty negyedik szerzeménye, ezért – számunkra legalábbis – a régebbiek közé tartozik. Sokat agyaltunk, hogy melyik legyen a bónusz nóta a lemezen. Ez azért volt kérdés, mert a korai dalaink viszonylag egyszerűek, direktek voltak, míg a később íródottak már jóval összetettebbek és – talán – érettebbek is. Ebből adódóan, ha már muszáj választanunk, akkor az utóbbiak közelebb állnak hozzánk. Végül aztán azért lett mégis a Be Free Again a befutó, mert ez még a demóra felkerült dalok korszakához tartozik, és így reményeink szerint jobban illeszkedik az eredeti demó hangulatához. A koncertfelvétel a Miskolci Egyetemen, az 1990. március 3-i fellépésünkkor készült – tehát még mielőtt stúdióba vonultunk -, és ebből ollóztuk ki ezt a dalt

A demo eredetileg cím nélkül jelent meg, a friss kiadvány azonban a második dal címével, Pain Gamesként jelent meg. Volt emögött valami mögöttes gondolat?

Lajos: Inkább azt mondanám: van. Anno nagyon furcsának találták a címet. Nem néztek mögé, hogy miről is szól a nóta. Se az alap riffet, se a refrént nem tudták hová rakni, csak kifigurázták és nyammogtak rajta, pedig ha megértik, egészen más értelmet nyer. Én szeretem megérteni miről is rikoltoznak az előadók, talán másnak is ezt kéne.

Deni: Azért döntöttünk új cím mellett, mert egyrészt elég béna a „Demo I 1990” elnevezés, másrészt ez a kiadvány nem teljesen ugyanaz, mint a demó. Emellett, annak ellenére, hogy kis példányszámban jelenik meg, ez a vinyl külföldön is terjesztésre kerül, ezért mindenképpen úgy akartuk elnevezni, ami figyelemfelkeltőbb a thrasherek számára, mint az eredeti demó címe.

Adja magát a kérdés, hogy az Almightytől várható-e valamilyen aktivitás a közeljövőben?

Lajos: Remélem! Van még egy-két rögzítetlen „hangzavar” stúdióra várva, és készülőben is néhány. Ha a csapat vevő rá, hát hajrá!

Deni: Évek óta tervezgetjük, hogy stúdióban rögzítünk egy teljes Almighty albumot. Annak idején nagyjából egy lemeznyi dalt írtunk, de a régiek mellé oda szeretnénk tenni még legalább két teljesen új nótát is. Nem egyszerű a helyzet, mert Lajos Angliában él, évente csak néhány alkalommal van itthon. Emellett Roland Budapesten él, Szabi és én pedig eléggé el vagyunk foglalva más zenekarokkal. A dalszerzés persze megoldható „távmunkában” is, és ha minden jól megy, akkor most már elkezdjük küldözgetni egymásnak az új ötleteket. Úgy tervezzük, hogy a stúdióba majd meghívunk mindenkit, akinek köze volt a zenekarhoz. Annak idején a pl. katonaság miatt basszusgitáros cserékre kényszerültünk, és emlékszem, hogy teljes gyászban voltunk, amikor le kellett vágni a hosszú haját az akkori bőgősünknek. Ezúton is szeretném megköszönni minden egykori tagnak: Csoma Sándor és Imre Zoltán basszusgitárosoknak, Győrfi Zsolt (R.I.P.) dobosnak, Szilágyi Tamás mentornak, dobosnak, mindenben segítőnek, hogy részt vettek ebben az őrületben!

Deni, Szabi mellett Te is tagja vagy az Atomicnak is, ahol a hírek szerint készül a harmadik nagylemez. Erről mit tudsz elárulni? Milyen irányba mentek tovább, a demós korszak, a Slashing Victory vagy a hosszú ideig fiókban ragadt Separate Races vonala lesz-e az irányadó a harmadik lemeznél?

Deni: Készen van az új album, rengeteget dolgoztunk a felvételeken, de úgy érzem, hogy egy vérbeli, brutális hangzású, thrash anyag lett. A zenekar vezetője és lelke, Szilágyi Tamás, aki anno rengeteget segített az Almightynak, még dobolt is két koncerten, kész koncepcióval jött, a legapróbb részletekig kidolgozott mindent, kezdve a dalszerzéssel, egészen a lemez hangzásáig bezárólag. A tervek szerint 2021 elején jelenik majd meg az új Atomic korong.

A Zord nevű csapatoddal a Peripheria képében az utóbbi időszak legjobb hazai thrash lemezét jelentettétek meg. Mi a helyzet a bandával? Teljes a felállás?

Deni: Köszönjük a dicséretet, most már csak az lenne jó, ha minél több thrash head megismerné ezt a lemezünket (is)! Ennek viszont nem kedvez a járvány, bár elég jól indult az év. Februárban a Reborn zenekar társaságában két koncert erejéig eljutottunk Partiumba (Nagyvárad és Nagybánya), de ezt követően lényegében megállt az élet. Teljes a felállás, és igyekeztünk kihasználni az időt, ezért elkezdtük összerakni a negyedik album anyagát. A dalok zenei alapjai már nagyjából készen vannak és a szövegekkel is jól állunk. Most csapunk bele a lecsóba, hogy összepróbáljuk a friss szerzeményeket, illetve közben folyamatosan dolgozzuk ki az énektémákat. A tervek szerint jövő év közepén jön ki a következő Zord lemez. Emellett a Peripheria albumról még idénre tervezünk egy klipet a Wry című dalra, azonban ahogy most elnézem, az idénre lekötött koncertjeinket át kell majd tennünk 2021-re…

Köszönjük az érdeklődést, és külön respect azért, hogy teljesen képben vagy a dolgainkkal kapcsolatban!

Az interjút készítette: Andris