Angertea
Darkmind

(H-Music • 2023)
Győr Sándor
2023. november 11.
0
Pontszám
8

Az Angertea hazánk talán egyik legrégebbi (1996-ban alakultak) és legkülönlegesebb underground csapata. A trió szinte a kezdetektől (1998 óta) stabil felállásban létezik, akkor váltotta Farkas Pétert Bárkai Laci. A csapat 27 éves fennállása alatt ezidáig néhány demót és EP-t, valamint hat albumot készített, ami azért szép teljesítmény, főleg, ha hozzávesszük, hogy bár voltak külföldi kiadós kalandjaik is, jobbára önerőből valósították meg ezeket. 

Fotó: Piller György

Ha a zenekar különlegességeit soroljuk nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy időről-időre a nemzetközi színtéren neves zenészek vállaltak közreműködést a dalaikban (elég csak Billy Gould FNM basszer játékára a Nr.4 – Songs Exhaled lemez No Computation dalában) vagy arra, hogy a kiadványaik borítóit jellemzően Mihály Gergő gitáros-énekes festményeiből készítik. Ebben most ugyan változtattak, de nem ez volt az egyetlen újdonság a Darkmind lemezzel kapcsolatban.

Ahogy azt Gergő nemrégiben a Fáklya Rádiós műsorban is elmondta, régi vágya teljesült, amikor a COVID időszakot kihasználva belekezdett a saját stúdió kialakításába és a szakma csínjának-bínjának kitanulásába. Az eredmény itt hallható. Vitathatatlanul megérte a befektetett energia. 

A zenekar amúgy sosem volt kapkodós, most sem szorította őket kiadói vagy bármilyen nyomás – hacsak az elkötelezett rajongók várakozását nem vesszük figyelembe -, így most is bőven hagytak időt, hogy a dalok kiforrják magukat. Bátran mondhatjuk hát, hogy ismét egy ízig-vérig Angertea album született hozzátéve, hogy a 2023-as csapatot mutatja meg teljes valójában. 

Aki ismeri a zenekart, annak nyilván semmi újat nem fognak adni az alábbi sorok, de a most ismerkedőknek talán segíthet elhelyezni őket. A trió afféle modern, a szó valódi értelmében progresszív zenét készít, ahol a metal sok válfajának elemeit felismerhetjük, ám így ebben a formában nagyon is egyedit alkotnak. Külön ki kell emelni, hogy a trió felállás erejét és lehetőségeit teljes mértékben kihasználják, mégpedig úgy, hogy Migi bőgősként nem marad meg a ritmusszekció tagjaként, sokkal inkább Gergő gitárjának egyenrangú társaként érdemes rá tekinteni.

Fotó: Piller György

A Labyrinth kezdése számomra a Lazzal közös FNM feldolgozás (Death March) hangulatát idézi. A dal amúgy mindent tartalmaz szerintem, ami egy Angertea dalt felismerhetővé tesz. Nem is spóroltak, mert a bő hat és fél perces dalban sok minden történik a bólogatásra késztető riffeléstől a visszafogott, finom dallamokon át a feszültséggel teli üvöltésig. Ajogy az eltévedt halandó keresi a kiutat, menekülne a labirintusból, de egyre inkább elvész benne vagy inkább önmagában. Szóval azt hiszem, ez a dal eldönti, hogy az egyszeri hallgató (nem az Angertea rajongókra gondolok itt természetesen) folytatja-e az utazást a sötét elmébe. A klipes Embrace of Lizards a gitárgerjedéssel nyit, ami megágyaz annak a zaklatott dinamikájú dalnak, amit képileg is sikerült visszaadni.

A szöveges videóval megtámogatott Gain Overdose nem csak a kvázi rövidségével (4:16) hívja fel a figyelmet, hanem talán ez az Angertea mércével mérva legközésthetőbb darab az albumon. Na nem kell kétségbe esni, nem az a fajta ez, amit fügyörésznek az utcán vagy nulla-huszonnégyben játszanának a rádiók, de talán ha valaki nem ismerné a csapatot, ez jó belépő lehet.

Féltávnál a The Unexpected Gift kicsit nyugtatólag hat, főleg a nyugis kezdésével segít kicsit visszatalálni a sötétségből és a zaklatottságból. Aztán ott van a Sacred Garden, ami a lüktetésével kap el és visz magával. A dalban nekem külön tetszik, ahogy az a darkos elszállós, spoken word-ös rész utáni (~4:30-tól) feszültséggel teli témázgatás, ami beránt és amit Gergő többszólamú éneke csak tovább mélyít.

Anno az elsőként közzétett Genocide szerintem tökéletes választás volt, hogy megmutassa mire számíthatunk a lemezen. Ebben a zaklatott tételben a leállások, majd a berobbanó – ám véletlenül sem egyszerű témákból álló – zúzások váltakozása adja meg a dal karakterét. És azt is javaslom, hogy a dalszöveget se hagyjátok figyelmen kívül, fontos és aktuális gondolatokat találtok:

Promise something they want,

They won’t rebel.

Clear propaganda will roar,

Media backwash.

A lemezt záró címadóra is igaz, hogy követi a lemezen eddig megtapasztalt zaklatottságot. Nem  hoz feloldozást, inkább beletörődést a megváltoztathatatlanba. Azt hiszem túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a Darkmind 2023 egyik kiemelkedő hazai lemeze, ami sok figyelmet kíván, de ebben is rejlik az ereje.

Palaye Royale Palaye Royale
május 29.
Sting Sting
május 30.
Summer Time Tour 2024 Summer Time Tour 2024
június 01.