Archaic – interjú Erdélyi Péterrel (1./2 rész)

Archaic logo

A Rockmatarton uszályában a pandémiás helyzet miatt a fellélegzés időszakára ütemezett és magyar fellépőkkel megrendezett Metal Factory első hivatalos napján lépett fel az Archaic. Még napfényes sávban, ami a fellépők névsorát tekintve érthető. A 2004-ben alakul csapat a 2006-ban megjelent debütáló lemeze után egy kiváló, mondhatni figyelemfelkeltően jó albumot jelentetett meg 2017-ben, How Much Blood Would You Shed to Stay Alive? címmel. A zenekar régi tagja és egyben újabb frontembere Erdélyi Péter lelkesen hergelte a közönséget a színpadon követőkkel, a Remorse, a Moby Dick és az Ektomorf nevével.

Most azonban az Archaic-ra vagyunk kíváncsiak: a Fémforgácsnak a frontember, Erdélyi Péter nyilatkozott. Az első részben magáról a koncertélményről és az első hazai fesztivál eseményről.

Fotó: Archaic facebook

Gratulálok a szereplésetekhez. Elsősorban három bandát szerettem volna látni: a Wacken Metal Battle második helyezett Archaic-ot, a Remorse-ot, persze aztán az Ektomorf-ot is…, mert a friss produkciótokra voltam nagyon kíváncsi, miután olvastam a bejelentéseket a csapat felállásnak változásáról. (Jósa Tamás a DivideDra koncentrál, a korábbi basszer Nedoluha György helyett pedig Horváth István játszott). Izgalmas volt így a színpadra állni? Hogyan élted át a Metal Factory-koncertet a színpadról?

Nagyon jó volt. Ez volt jó ideje az első nagyobb bulink. Iszonyat jó volt, remek időpontban is játszottunk. Minden stimmelt igazából. Szerintünk jól is szóltunk. Azt mondták, hogy kifelé is rendben volt a hangzás.

Szerintem is… van már keverősötök, aki mindig oda áll?

Nem, állandó saját keverősünk még nincs. De az a terv, hogy előbb-utóbb legyen.

Milyen érzés volt, ahogy egyre gyűltek az emberek amint a zenétek megdörrent?

Ezt a részét szeretjük leginkább. Mindig van ennek egy íve, minden fesztiválon, pláne, amikor még világosban kezd az ember. Kell egy-két dal, mire mindenki felkapja a fejét, hogy „ja koncert van”, és belerázódnak az emberek.

Ti jó tízessel vagytok fiatalabbak pl. a Remorse-nál, a Moby Dick-nél. Ugye nem tévedek? Láttad-e, hogy a közönségetek soraiban résztvevők milyen széles korosztályt képviseltek? Ezúttal milyen volt az említett zenekarok előtt játszani?

Nagyon jó. Játszottunk már többször előttük. Én magam is játszottam pl. a Remorse-ban egy-szer-kétszer kisegítőként.

Igen ezt Oláh Zsolti úgy mondja, hogy a 100-tagúnak te is tagja vagy.

Ja, úgyhogy ez mindig tök jó. Ismerősök, barátok összeverődünk a fesztiválon. Nyugodtabb is így a hangulat.

Emellett, az is szembeötlő volt, hogy több fiatal, egészen fiatal, kamasz is megjelent a színpad előtt. Szerinted őket miért érdekelte az Archaic?

Igen, remélem miattunk (is) jöttek és láttam is, hogy ott volt számos fiatal, Archaic-pólóban.

Szórakoztató volt az is, hogy a póló- és a short-promóció után azok a srácok tényleg a pólótokban és Archaic-nadrágban jöttek vissza az átszerelés után.

Pontosan, ez is egy visszajelzés. A zenekarok többsége ezen tudja lemérni, hogy mennyire működött a koncertjük. Jó érzés volt.

Milyen volt Tamás után, a gitár mellett átvenni a frontember teljes szerepét? Szerintem meglehetősen jól csináltad, a szavaidra indult a moshpit és az indiántánc is.  Ráadásul azt valóban nagyon élvezték, a résztvevők, miközben én kristályvázával is állhattam volna 20 mm-re…. Szokod még a szerepet, vagy már benne vagy?

Háát, hogy szokom-e? Persze, eleinte szoknom kellett, de igazából… mostanra volt már elég koncert, hogy a szerep jöjjön automatikusan. De azért lehetett volna több fellépésünk is, persze. Valószínüleg, ha nem lett volna megint egy féléves zárlat, és normálisan lehettek volna koncertek, akkor ez [a szerep] valószínűleg még jobban menne. Én magam is, a formáció is valószínűleg sokkal jobban szóltunk volna.

Fotó: Archaic facebook

Hány koncertetek volt már, amikor te voltál A frontember is?

Tavaly három–négy, mikor a nyárra jött egy kis feloldás, majd ősszel még megengedtek egy-két koncertet. A lezárás alatt volt az A38-as karantén koncertünk, aztán most nyáron kezdtük újra.

A Metal Factory majdnem az első koncertetek volt. Közvetlenül előtte tán két fellépésetekre került sor ezzel a felállással.

Egy volt, a budapesti Robotban. Az lett végülis a belemelegítő bulink. Az is jól sikerült.

Ehhez a szerephez/feladatkörhöz neked szükséges az átlényegülés? Azért kérdezem, mert a koncert után, a félhomályban a kapunál úgy álltál, mint aki éppen aláírásra vár – semmi allűrt nem tapasztaltam (mondjuk, ennél a színpadnál senkitől sem, sőt a nálatok egy számra fellépő Tamás is úgy állt a kapuban, mindenkivel beszélgetve, mint akinek ez a feladata).

Nem tudom. Hm. Igazából nem is átlényegülésnek nevezném ezt, hanem egy rákoncentrálásnak arra, hogy most egy intenzív ~50 perc jön. Félig felspanolt, és egyben nyugodt, vagy inkább koncentrált állapot kell. Minden koncert egy adrenalin fröccs, akkor is, ha majd a sok századik koncerten leszünk. Kell a felfokozott állapot, hogy oda tudjak adni mindent. Eközben kipihentnek kell lennem, hangilag is. Kell a rákészülés, mentálisan is, hogy a hangom sem menjen el a negyedik dalnál. Óvatosabban is italozom, amióta éneklek: a koncert előtt már vigyáznom kell hogy ne sörözzem szét magam [nevetés] különben három dal után helló hang; ha ezt lehet átlényegülésnek lehet nevezni [ismét halk nevetés]… akkor, amióta én éneklek, én így teszem.

[A koncert utáni „visszaváltozásra”:] Amikor lemegy a koncert, akkor kienged az ember. Persze, valahogy vissza kell ereszteni. Igen-igen, van egyfajta, hogyan mondjam…, megkönnyebbülés, de nem abban az értelemben, hogy végre vége, hanem inkább amolyan sikerélmény szerűn.

Egyébként ennyire kiegyenlítettek nálatok a szerepek, ahogy azt a koncerten is láttam?

Igazából nincs fixálva, hogy a színpadon mikor mi történik. Kis túlzással, csak egy-két dolgot szoktunk előre megbeszélni, pl. hogy hol legyen átkötés… abban, sem, hogy éppen ki mit dumál sincsenek meghatározott szerepek.

Kérdeztem is akkor, hogyan élted meg a Wacken Battle helyezés utáni koncertet – a rajongóknak sosem elég. Nekem videón legalábbis nagyon intenzívnek tűnt. Elevenen él még ez, vagy már a múlt emléke?

Persze, mindig eleven lesz. Nagyon gyorsan elszállt az a 3-4 nap, kivéve az oda-visszavezető utat. A szervezés nagyon profi volt. Az ottlét pikk-pakk [elment]. Maga a koncert nagyon nagy volt: igazából annyira gyors volt (olvashattátok ti is, hogy le akarták mondani vihar miatt, aztán mégsem, csak rövidebb lett a fellépésünk…)., de mégis, ott fent a színpadon megvolt az az élmény!

Azóta álltál valaha színpadra ugyanekkora izgalommal?

Hát… azóta, szerintem, nem, szerencsére… Mert a kezdéshez ott nem voltak ideálisak a körülmények. Nem volt idő ráhangolódásra, nem másfél óra múlva kezdünk, hanem most, 10 percünk lesz átszerelni, aztán átszerelés, kezdünk azonnal, 20 perc játék… Föl se fogtam és már lendült a cintányér. Azóta nem volt olyan koncert, ami ennyire feszített tempójú lett volna.

Az interjú második, befejező része 2021. szeptember 07-én jelenik meg.

Ian Paice
december 12.
Desszert Záróbál
december 17.
ExtremeNoiseFest 2021
december 18.