Art of Haven – Fazekas Ákos interjú

A soproni Art of Haven már jónéhány éves, mondhatni nagykorúvá érett: 2003-ban indította gitáros-instrumentális projektként Fazekas Ákos. Az alig fél éve, tavaly megjelent In Montibus Eram (2021) albumon hallható dalokhoz hasonló megszólalású nóták legutóbb 2016-ban jelentek meg, a már énekkel díszített 2013-asok még inkább hard/heavy stílust képviseltek. A zenekar vagy projekt (ezt majd megtudjuk) mára a modern hard és heavy rock, illetve a progresszív rock vagy metal stílusjegyeit ötvözi zenéjében. A zenei háttérről, hatásokról az Art of Haven eredetéről és ajelenéről Fazekas Ákos gitáros-dalszerző-zenekarvezetővel beszélgettünk.

Az Art of Haven dalokat gyűjtő csatorna a neved alatt fut, és ott számos feldolgozás is fellelhető az előadásodban. Mi volt előbb: a feldolgozások, vagy már jóval előtte a saját projekt ötlete?

A csatorna abszolút egy vegyes mix, úgyis mondhatnám, hogy a zenei dolgaim egy helyen. A feldolgozások azért kerültek fel a csatornára, mert úgy vagyok vele, ha már az ember megtanul akár fejlesztés, akár szórakozás céljából valamit, akkor miért ne csinálna neki videót. Igyekeztem olyan dalokat/szólókat választani, amiket szeretek, és nincsen fenn belőlük 10 ezer mások által eljátszott verzió már a YouTube-on.

A kedvenceid feldolgozásait szeretted volna bemutatni, vagy olyan dalokat, amik valamiért (pl.  a szólóelőadásában) odafigyelést, technikai tudást igényelnek?

Igazából is-is. Egy Gus G-szóló például, szerintem, mind technikailag, mind érzelmileg magas szinten van a metal világában. Ezek mellett vannak azért fenn olyan darabok is, amik nem ennyire komplexek technikailag, mégis valamiért közel állnak hozzám. Volt korábban egy YT-csatornám, amin jó pár Satriani- és Petrucci-cover is helyet kapott, de ezt a YT minden indok nélkül törölte. Ez nagyjából 2012 környékén történt, ezért is 2012-es feltöltési dátummal rendelkezik jó sok videó, ami valójában korábban készült, csak visszatöltöttem az új csatornámra.

Milyen zenei hatások alakítják a te stílusodat?

Rengeteg féle zenét hallgatok, gyakorlatilag A-Z-ig mindenfélét, leginkább metalt: August Burns Red, Borknagar, Vomitory, While She Sleeps, In Flames, Blind Guardian, Axel Rudi Pell, After The Burial, H.E.A.T., Uriah Heep, Evergrey, Firewind, stb. Külön nem nagyon tudnék lemezt kiemelni, mert tényleg rengeteg albumot szeretek hallgatni. Alapvetően szólógitáros vagyok, de az évek alatt sikerült elsajátítani a basszusgitározást, és a szintitémákat is én játszom fel a lemezekre. Emellett szoktam vokálozni is, ha az adott dal úgy kívánja.

A csatornádon hallható számos dal között több Axel Rudi Pell feldolgozás szerepel. Őt a szóló korszakából kedveled, vagy a korábbi, négy, abból is két-két kissé eltérő Steeler lemezzel ismerted meg a játékát?

Az biztos, hogy nagy kedvenc ARP. Mindkét korszakát szeretem, meg van a diszkográfia is eredetiben, és jó pár koncertjükön is voltam. Szerintem nagyon jól sikerült hard rock/heavy vonal, és főleg a korábbi anyagon, brutálisan dallamos, technikás szólók hallhatók. Nem hiába emlegetik a sajtóban, mint német gitárhőst.

Mennyire engeded szabadon a saját dalaidban pl. az ő hatását?

Az elmondottak ellenére nem hiszem, hogy a saját zenémben sok helyen nyoma lenne: igyekszem olyan zenét írni, amire nem lehet ráfogni, na ez totál ilyen, vagy olyan, mint ez, meg az a zenekar. Eddig, úgy gondolom, ez jól is sikerült, mert volt, aki annak idején azt írta az Art of Havenről, hogy totál olyan, mint a Fates Warning, én meg életemben nem hallgattam ezt a bandát.

Van egy dal az említett listában, amit Sopron dalaként aposztrofáltok. (A Fémforgács is hírt adott róla annak idején.) Mi ennek a dalnak a története?

Ez a dal egyfajta tisztelgés a szülőváros előtt. Szerettem volna egy olyan nótát alkotni, ami egy az egyben Sopronról szól. Gyakorlatilag ez az első olyan dal, amiben nemcsak említésre kerül a város, hanem a teljes szöveg erre épül. Ezért is felsorolásszerű egy kicsit a versszakrész, mivel szerettem volna beletenni minél több hangulati képet a városról. A dalhoz, úgy gondolom, egy elég korrekt klipet is készítettünk, ahhoz képest, hogy az egész produkciót, természetesen, saját zsebből kellett finanszíroznunk.

Hogyan és mikor merült fel hát az Art of Haven ötlete?

Az Art of Havent egy egyszemélyes instrumentális projektként indítottam, még 2003-ban. Zenekarként először 2009-ben álltunk össze, Berki Tamás – dob, Gabrieli Ágoston – basszusgitár, és jómagam, Fazekas Ákos – gitár felállásban. Kezdetben saját instrumentális dalokat és feldolgozásokat (Satriani, Petrucci) adtunk elő Soprontól-Budapestig, több sikeres koncerten. Sikerült lendületbe jönnünk, és csatlakozott hozzánk Répásy Judit énekesnő is, így áttérhettünk az énekes dalokra.

Mennyire zenekar vagy mennyire projekt ez a csapat?

Az évek alatt megfordult a zenekarban három basszusgitáros, és egy ritmusgitáros is. Jelenleg Répásy Judit énekel, Berki Tamás dobol, én pedig gitározok. A szinti és a basszus élőben jelenleg samplerről megy, ennek előnye, hogy így tuti nem hibáznak, nekünk viszont feszesen tartani kell a tempót, és az eredeti számstruktúrát, különben nagy kavarodás lenne, ha valaki elcsúszna.

Az AOH abszolút egy zenekar, heti szinten próbálunk, és szervezzük a fellépéseket is, de jelen helyzetben ez rettentően nehéz egy vidéki, underground zenekar számára. Nem szeretnék különösebben belemenni, mindenki tisztában van már a világjárvány, és a jelenlegi háborús fenyegetettség miatt azzal, hogy az emberek inkább otthon maradnak, a klubok pedig próbálnak biztosra menni, és olyan koncerteket leszervezni, ami esélyes, hogy nem nullszaldós vagy mínuszos lesz.

Ha már a „projekt” szó felmerült, megemlíteném, hogy két instrumentális projektem is van: az egyik az Akos Fazekas, ami egy dallamos instrumentális rock projekt, tavaly jelent meg egy „single” Mind Contact vagyis Elmekapcsolat címmel, mely dalt abszolút a jelenlegi állapot inspirálta.

A másik projektem a Montivagus: egy instrumentális/ambient/metal projekt, melyben súlyosabb zúzosabb riffek mellé, elszállós ambient témákat állítok szembe egymással. Amikor időm engedi, sokat túrázok és ezek a természetben eltöltött órák töltenek fel inspirációval. 2019-ben egy komolyabb videoklipet is készítettem a Desolate Places-album nyitódalához, a Discarded Burden-hez, tavaly pedig kijött a legújabb EP, mely egy sorozat első része. (The Red Triangle Route I.) Mindkét projektem végighallgatható a YT-on, illetve a spotify-on is.

Mennyire közös, vagy hasonló a társakkal a zenei érdeklődésetek? És milyen mértékben fontos egyáltalán, hogy közös legyen?

Úgy gondolom eléggé közös: Tamás is szereti mind a keményebb, mind az egyszerűbben befogadható metal/rock muzsikákat, valamint a feleségemmel is számos közös kedvencünk van. Szerintem ezen az underground szinten fontos a közös zenei ízlés, mivel magasabb szinten sokszor inkább fizetett zenészekkel dolgoznak, akik pénzért eljátsszák a dalokat, nálunk pedig a zene, a zenélés szeretete élteti a zenekart.

Jól gondolom/tudom, hogy a dalokat te magad szerzed szövegével, zenéjével? Jelent-e, illetve mennyiben jelent nehézséget, hogy a gondolataid női hanggal fognak megszólalni?

Alapvetően én hozom a riffeket meg a szövegeket. Aztán Tamás kidolgozza a dobokat, Judittal pedig közösen hozzuk össze, finomítjuk véglegesre az énektémákat. Soha nem jelentett problémát az ő hangjához passzoló dalokat írni. Szerintem nem kell máshogy gondolkodni egy dalszöveg megírásánál akkor, amikor női énekhangra komponálsz, mivel nálunk eléggé semleges a szövegvilág.

A hazai palettán ezt a zenét a fiatalabbak között kevesen művelik, ami a zenétek modern hard rock/heavy rock jellegét illeti. Ám a dalaitoknak, főképp a szólóknak jól körvonalazott power/progresszív hangzása is van. A zenétek, első és többedik hallásra is eltér az erőteljes, néha karcos női énekes prog-csapatokétól: jóval lágyabbnak érzem. Inkább úgy fogalmaznám, hogy minden dalotok, a tempótól függetlenül valamiféle nyugodt hangulatot sugároz. Mennyiben tudatos ez a hangzás, ez a megszólalás?

Nem szerettünk volna beállni a sorba, éppen ezért nem játszunk folk, vagy egyértelmű gothic stílusban sem. Inkább igyekszünk átadni a gondolatainkat, ahogy mondtad, nyugodtabb hangulatban, és egyetértek veled, inkább az idősebb korosztályhoz szól a zenénk.

Úgy gondolod, erre a nyugodt, hömpölygő zenére különösen szüksége van annak, aki hangszeres-énekes rockzenét akar hallgatni manapság?

Szerintem mindenképpen. És pont azt vesszük észre, hogy számos olyan ember hallgat minket, aki amúgy semmilyen rock/metal zenét nem szokott. Úgy gondolom, ezzel teszünk egy apró lépést afelé, hogy több emberhez eljusson a rock/metal zene egyedi, érzelmekkel fűtött világa.

Az említett lágy énekkel kísért, kimondottan melankolikus Kimondatlanul című dalotokban aztán meglódul egy rövid időre, esküszöm hallom azt a Rudi-Pell, vagy Steeler féle rezgős-nyúlós-dallamos hangzást és építkezős megszólalást.

Eddig ilyet még senki nem mondott, de ha jobban belegondolok, lehet, hogy tudat alatt inspirációt adtak az ARP-balladák, amikből van egy pár lemeznyi, és nagyon szeretem őket hallgatni.

Gratulálok a nézettségéhez igen szép eredményeket produkált ez idáig. A nézettség mellett népszerűnek is találják a hallgatók? Kaptatok közvetlen visszajelzéseket?

Köszönjük szépen! Igyekeztünk megjelentetni a klipet a soproni és egyéb országos rockmédiában. Azt tapasztalom, hogy az interneten már sokszor a nagyobb zenekaroknál sem indul be a kommentdömping, Lehet, azért, mert talán idősebb korosztályt érdekel ez a műfaj, nem tudom. Egy biztos, hogy akik már évek óta hallgatnak minket, szerintük ezzel az anyaggal érett be igazán a zenekar, mondhatom azt is, ez tényleg a csúcs lemezünk lett.

Számodra melyik a legemlékezetesebb dal az új albumról? A visszajelzéske alapján melyek azok, amik a leginkább megfogják a közönséget?

Ha választanom kéne, nehéz helyzetben lennék, mert mindegyik dalt más miatt szeretem. Viszont a Most éld át kontrasztossága, a dallamos refrénje, és tekerős szólója, mindenképpen az egyik nagy kedvenc. Ez a szám nagyon jól visszaadja azt az érzést, amikor a munkától, az élet gondjaitól megfáradtan kimész az erdőbe, és végre átéled azt a csodát, ami megnyugtat, újra feltölt pozitív energiákkal. A közönség részéről sok pozitív visszajelzés érkezett erre a dalra, és a Kimondatlanul-ra is. Utóbbi dal szerintem a hangszerelés miatt is igen széles réteghez szól.

Az előbbiek alapján feltételezem, ahol dupla gitársávokat hallunk azt magad több sávban vetted fel. Hogyan lehet az ilyenkor tömött hangzást visszaadni élő megszólalásban?

Az összes gitárt, beleértve a basszusgitárt is én játszom a lemezen. Élőben egy 100 Wattos full csöves Blackstar fejen játszom, ami egy HiGain erősítő, és bitang vastagon szól a héthúros gitárommal. Leginkább egyedül a szóló részek alatt van plusz ritmus, élőben, nyilván, akkor csak a szólógitárt hallod. Van még néhány ikerszóló rész, ezek is csak az albumon hallhatóak, persze, a másodgitáros hiányában.

Mi a terved-tervetek, az Art of Haven-nel? Szeretnétek egy rendszeresen koncertező, nyári fesztivál fellépővé válni? Vagy, mondjuk, ez a zene inkább zárt terekbe való?

Közös nevezőn vagyunk mindhárman abban, hogy szeretnénk évente legalább 4-5 alkalommal fellépni, amennyiben ezt a jelenlegi, és jövőbeli helyzet lehetővé teszi. Nem célunk minden lepattant helyen haknizni, inkább maradunk az igényes, kulturált lehetőségeknél, legyen szó szabadtéri, vagy beltéri rendezvényekről.

A pandémia előtt és most a nyitás után jut lehetőségetek az élő fellépésekre?

Előtte egy ideig nem volt fellépésünk, mivel kicsik voltak a gyerkőcök, mind nálunk, mind a dobosunknál. Aztán jött a COVID, akkor meg azért nem volt semmi. Adódtak próbatermi gondjaink is, sajnos mennünk kellett az előző helyről, így ez is megoldásra várt. Szerencsére ez azóta már megoldódott, van egy stabil helyünk, és próbálni is tudunk rendszeresen.

Hol láthatunk, hallhatunk titeket a legközelebb?

Ha minden jól megy, akkor a legközelebb a tavasszal megrendezésre kerülő Sopron zenél elnevezésűfesztiválon.

Köszönjük a beszélgetést. Sok sikert kívánunk a csapat további népszerűsítéséhez!

Én köszönöm a lehetőséget az egész zenekar nevében, és üdv az egész Szerk