Tisztelt metal fanok! Ezúttal egy olyan zenei világba szeretnélek elkalauzolni benneteket, amelyben az aktuális lemezismertetőm alapanyagát szolgáltató zenekar – az USA-beli Texas államból, egészen pontosan Fort Worth-ből származó Asylum – rendkívül elképesztő, mesterien kivitelezett, technikás death metal stílusban tár elénk. Kérlek, hogy zűrös mindennapjaidban keress egy olyan időszakot, amelyből ki tudsz szorítani egy órát és még bő 20 percet, mert ennyi időre lesz szükséged ahhoz, hogy ezt a nem mindennapi albumot végig hallgasd. Még mielőtt megijednél a lemez hosszúságától, közlöm veled, hogy egyetlen percig sem fogsz unatkozni, mert olyan változatosra, annyira tökéletesre sikeredett minden egyes tétel, hogy mind ez idáig jómagam is nagyon ritkán találkoztam ehhez hasonló produktummal!
Az Asylum 2012-ben látta meg a napvilágot, legjelentősebb kiadványaikat pedig a 2014-ben megjelent Committed című EP-vel, valamint a 2017-ben kiadott Psalms of Paralysis címűre keresztelt első nagylemezzel lehet összefoglalni. A Carlos Alonzo Gallegos (basszusgitár), Andrew „Patches” Huff (dob), Jonathan Hatley (gitár), Trey Hepfer (gitár), és Colby Rodgers (vokál) alkotta jelenlegi felállás nagyon masszívnak tűnik, és a Sharpen személyében tényleg egy olyan bivalyerős albumot szabadítottak a világra, amely előtt illik kalapot emelni.
Az ajánlásokban olvasható információk alapján a lemez egy tizenhárom „meditációból” álló dalgyűjtemény, amely az aktuális társadalmi problémákon át a mentális egészségig, az élethosszig tartó fejlődésen át a pszichedelikus felfedezésekig számos különféle témát ölel át. Az album egy négy évet felölelő kreatív zeneszerzési időszak végén született meg, amely időszak nem is tűnik olyan hosszúnak, ha figyelembe vesszük a dalok mélységét, komplexitását, és a dalok textúráját. Akárcsak egy egzotikus étel, vagy egy gyönyörű festmény, a Sharpen jóllakatja az igényes zenére éhes rajongókat azáltal, hogy minden egyes tétel sokszínű műfaji alapokból táplálkozik. Az Asylum zenéje felülmúlja a modern, technikás metal paramétereit, és egyedi módon képes hatni a tudatalattira.
Ezen alapjellemzőket a zenekar – a részemre megírt üzenetében – az alábbi, bőséges információ dömpinggel egészítette ki:
„Az album általános koncepciója az önfejlesztésre vonatkozik, ezért lett a címe „Sharpen”. Számos téma kerül megvitatásra, köztük olyan, a világban zajló aktuális dolgok, mint például a társadalmi dinamikát teljes mértékben tönkre tevő telefonok. Vagy éppen a társadalom egészét veszélyeztető kormányzati magatartás – mint például a félelempropaganda alkalmazása, a túlkapás és a személyes szabadság megfojtása. Valamint a pszichedelikus élmények, különösen annak fényében, hogy ezen élmények miként használhatók fel ezeknek a disztópikus jelenségeknek a leküzdésére.
A dalszövegek ezeket a témákat foglalják magukba arcba mászó, pimasz módon, és mentesek mindenféle bocsánatkéréstől és kompromisszumtól, pontosan úgy, amilyennek a death metal szövegeknek lenniük kell. Mi nem írunk véres, cafatos témákról, holttestekről vagy fantázia szülte baromságokról. Mi inkább megsértjük, megdöbbentjük az embereket azzal, hogy igazat mondunk nekik. A pszichedelikus tapasztalat maga az igazság, és nyilvánvalóvá teszi ezeket a tényeket mindenki számára, aki képes ezeket a dolgokat megfigyelni.
Számos zenei hatásunk van, kezdve a Tool -tól a Watain -ig, a Car Bomb -tól a Van Halen –ig – továbbá a Belphegor -on, az Acid Bath -on, a Porcupine Tree -n, a Mr. Bungle –ön kívül még olyan ambient művészeket is említhetnénk, mint például Robert Rich, Atrium Carceri és Steve Roach. … és a listát még folytathatnánk! Nehéz egy konkrét művészt vagy alakot kiemelni, aki a legbefolyásosabb lenne számunkra. De ha csak egyet kéne megnevezni, akkor a válasz az lenne, hogy bárki, aki hajlandó felállni és azt mondani: „Hülyeség!” – amikor az uralkodó vélemény túlnyomórészt más irányba hajlik.
Az emberek birkák, és birkaszerű viselkedésük eleve undorító számunkra. Kapcsold ki a patkányok és vámpírok tulajdonában levő cégek és a média által pumpált híreket, és kritikus gondolkodással alakítsd ki saját véleményedet. Tedd le a telefont, tanulj és fedezz fel új dolgokat, barátkozz a szomszédokkal, és hagyd magad mögött a modern világot. Sokan csalódtak és ledöbbentek, amikor elolvasták a „Sharpen” című új albumunk szövegeit. Talán groteszk szövegeket vártak a halálról és a megcsonkításról? Ehelyett kemény igazságokkal szembesültek az emberiség jelenlegi helyzetéről. Néhányan közvetlenül azt mondták nekünk, hogy söpredék vagyunk, és sokféle módon próbáltak megtörni minket. Nem számít. Próbáld elmagyarázni egy birkanyájnak, hogy a pásztor nem a barátjuk. Fújni fognak rád!”
Mindezek tudatában úgy gondolom, felesleges is lenne bármiféle egyéb ideológiával felruházni az anyagot, mert a fent leírtak tartalmazzák a leghitelesebb magyarázatot az album létezésének mikéntjét illetően. Amíg rengeteg zenekar csupán kacérkodik az érzékeny és sok ember számára kényelmetlen témák megéneklésével, addig az Asylum kompromisszummentesen, bocsánatkérés nélkül vert gyökeret az underground zene szövevényes világában.
Remélem, ezúttal elnézitek nekem, ha nem boncolom tételekre az album dalait, mert ez a lemez tényleg egyben működik. Változatos vokál, halálosan precíz ritmika, frenetikus gitárszólók, egyedi dalszerkezetek jellemzik az Asylum zenéjét. A banda rendkívül egyedi művészetéhez a metal műfaj minden egyes szegmenséből merít ihletet, és hidd el, amennyiben fogékony vagy a progresszív elemekkel sűrűn átszőtt, fantáziadús, és egészen lenyűgöző hangszeres tudással előadott technikás death metal befogadására, fantasztikus zenei élményben lesz részed!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Valóban király anyag. Rég volt már olyan, hogy valami elment volna mellette, ha nincs a forgács. Köszi.
Jó volt olvasni ezt a cikket, felkeltette az érdeklődésemet. Örök vesszőparimám, hogy a kemény dob alatt legyen már hallható a basszus, végre teljesült ebben a stílusban. Bár nekem a dob lélektelen sport teljesítmény,, azért a zene többi részét illetően osztom a lelkesedsét és arra én is 10 pontot adnék. Az is kétségtelen, hogy van ambíciójuk és üzenetük is.. A muzsika igen változatos.
Örülök, hogy értő fülekre talált az album! Kellemes zenehallgatást! 🙂