Atomic – A zenekar múltjáról, jelenéről és jövőjéről

Az idén megalakulásának negyvenedik évfordulóját ünneplő miskolci Atomic a hazai metal és azon belül is a thrash underground vitán felül kultikus csapata. Az a kitartás, amivel a zenekar 2023-ban is dolgozik elismerésre méltó és tanítani való. Többek között erről is szó esett az interjúban. Szilágyi Tomi készséggel válaszolt Crissz93 és Sanyi kérdéseire.

Krisz: Láttam nemrég volt Pécsett bulitok. Hogy sikerült? Sokan voltak?

Tomi: Nagyon jó volt, szeretjük a Sárkány Barlangot, nem először voltunk már ott. Király a közönség és van egy igazi Atomicos keménymag is! Mi kell még! Ettől függetlenül, ma nagyon nehéz önállóan koncertezni szinte minden bandának, de ez az egyetlen lehetőséged, hogy eljuss a közönséghez. Menni kell, csinálni, tolni a szekeret, mert így tudsz csak haladni, még akkor is, ha ez nem mindig könnyű, és elhiheted nem könnyű! De ennek ellenére, igazából mi teljesen jól érezzük magunkat akárhányan vannak, ilyen értelemben nálunk minden koncert teltházas. Mindegy, hogy 50, 100 vagy 500 ember van egy bulin, mi ugyan úgy játszunk. Természetesen örülünk, ha minél többen jönnek és élvezik, amit csinálunk. A járvány nagyon betette a kaput a koncerteknek nem csak nekünk, hanem az egész zenei iparnak, ezért meg kell becsülni azt is, ami van.

Krisz: Takács Zoli személyében új dobost avattatok, egyből sikerült megtalálnia a helyét az Atomic-ban?

Tomi: Igen, Zoli rögtön beilleszkedett, mert már régóta helye volt a zenekarban. Hosszú ideje együtt dolgozunk vele a Lepillantóküllőben, és van több közös zenei vonal is, ami összeköt bennünket! Számomra nem volt kérdéses, hogy Zolit hívjam a zenekarba, de mikor újra elindult az Atomic, akkor az első lemezes, talán legismertebb tagságot kérdeztem meg, hogy ki szeretne ebben részt venni, ki tudja ezt megoldani. Az elején Csibi Attila be tudta ezt a dolgot vállalni, el is kezdtük a közös munkát, de később sajnos kiderült, hogy mégsem lesz erre ideje. Volt egy átmeneti időszak, amikor Lipi (Lipcsei András) volt a dobosunk, ő segítette ki a bandát, a visszatérő közös turnénkat vele csináltuk végig az Akela előtt. Ám visszatérve Zolira, ő egy rendkívül jó srác, akit nagyon szeretek, mert igazán maximalista, és el tud fogadni olyannak, amilyen vagyok! Nem beszélve arról, hogy lehet rá számítani, ami a mai világban egy hihetetlenül nagy erény, és persze Szabi és Deni nélkül sem lenne teljes a banda!!!

Krisz: A Devil Race-hez készült videótok a jó öreg LKM-ben készült. Mennyiben inspirált titeket az a környezet, ahonnan érkeztetek?

Tomi: Mi lehet motiválóbb mint, ami itt, az ország keleti részében zajlik?  Maga a jó öreg Lenin Kohászati Művek, az tényleg nekem is a szívem csücske. Mikor szóba került a klip, nem is volt kérdés, hogy hol forgassuk. Szerintem minden borsodi metál zenekar életében ottvan az LKM.

Krisz: A recenziómban is megemlítettem, hogy elejétől kezdve angol dalszövegekben gondolkodott a banda. Ennek mi volt az oka?

Tomi: Nem volt mindig angol a dalszöveg. Az elején mikor gyerekfejjel 1983-ban megalapítottam a zenekart, akkor magyar dalszövegeink voltak. Később, ahogy kezdett kinyílni a világ és bejöttek a nyugati zenék, az ember látta, hogy kint kicsit másképp mennek a dolgok, akkor kezdtem el gondolkozni az angol szövegeken. Aztán Perényi Deni belépésekor, aki már akkor is egy angolos csodaguru volt, lett tudatosabb a dolog. Nem beszélve arról, hogy itthon a lehetőségek korlátozottak voltak akkoriban és most is…, de meg akartuk adni magunknak az esélyt arra, hogy esetleg másfelé is eljuthatunk, és ehhez muszáj volt angol dalszöveget írni. Úgy tűnik, az idő is minket igazolt.

Krisz: Kifejezetten tetszett, hogy egységesen magas minőségűek a dalok a Hate Transplant-en, ugyanakkor mindegyiknek külön személyisége van. Hogy zajlik nálatok a dalszerzés? Mindenki kiveszi a részét?

Tomi: Mi is úgy gondoljuk, hogy egy nagyon jó albumot sikerült összehozni. Tényleg mondhatom azt, hogy nincs töltelék dal a lemezen, és mindegyik egy különálló személyiség, ahogy te is írod. Dalszerzés szempontjából van nálunk egy bizonyos fokú demokrácia, és tendencia, sok mindent együtt rakunk össze, megbeszéljük a dolgokat, de a fő csapás az én iránymutatásaim szerint alakul. Ennek az albumnak az esetében viszont az történt, hogy én már egy teljesen kész anyagot tudtam mutatni a többieknek. Amíg pihent az Atomic, én akkor is írtam dalokat, riffeket és azok közül raktam össze ezt a tizenkét dalt, amit utána megmutattam nekik. Szerencsémre mindenkinek bejött… Aztán látod, mi lett belőle…!?

Krisz: A szomszédok is tapasztalták már, hogy kifejezetten bika hangzással rendelkezik a lemezetek. Kifejezetten modernre sikerült a keverés, mégsem steril. Hogy sikerült ezt a hangzást elérni?

Tomi: Fiatal fejjel én is úgy hallgattam a zenét, hogy beszakította a ház oldalát. Ma már a koncerteken töltődöm fel, és ennyi bőven elég! Egy stúdiós barátom mondta, sokan gondolják, ha bemennek a stúdióba felvenni, csak meg kell nyomni a kész gombot, és máris megvan minden beállítás, hangzás, keverés! Persze ez baromság, nincs ilyen gomb! Pedig nekem is jó lenne! Sajnos kell bele a meló, anélkül nem megy! Mint mindenbe, ha valami jót akarsz csinálni! A lemez hangzása egy hosszú folyamat eredménye, de igazából nincs benne nagy csoda, tudjuk mit akarunk, és tudjuk, hogy akarjuk, és megcsináljuk. Ennyi év távlatából azért van annyi tapasztalatunk stúdiózás terén, hogy hogy kell ezt kivitelezni. Ma sok zenekarnak nagyon hasonló a hangzása, mindenkinek ugyanúgy szól a gitárja, a lemeze, ami persze fasza, mert tényleg jól szól, csak valahogy nincs benne a zenekar maga, az az íz, amitől kicsit más, ahogy te is mondtad. Nem szerettünk volna nagyon steril hangzást, azt akartuk, hogy érezze a banda közelségét a hallgató, mintha a próbateremben volna velünk együtt, de közben egy minőségi tiszta, bivaly hangzás zúdul rá! Szinte minden a keverésen és a végső Master beállításon múlik. Nagyon sok időt töltöttem a lemez munkálataival, de úgy érzem megérte, mert a sok pozitív visszajelzés mind erre utal!

Krisz: Mit gondoltok, milyen a modern magyar thrash szcéna? Vannak olyan zenekarok, akikre szerintetek több figyelmet kellene fordítanunk?

Tomi: Nem tudom mennyire számít, hogy mit gondolok a magyar modern thrash mezőnyről, ha van egyáltalán ilyen… Csak azt tudom, hogy az Innistrad egy kurva jó zenekar, a Remorse, a Frost, a Don Gatto vagy a Cadeveres is, a Solidity, az Angerseed vagy a MegaHertz, de említhetném még a Rebelt is vagy akár a Nemezist. De ha haza akarok beszélni, akkor ott van a Zord is. Szóval van egypár jó banda!

Igazából mindenkire több figyelmet kéne fordítani, aki ebben az underground műfajban részt vesz!

Persze ez lehetetlen, de ha volna három metál kívánságom az egyik ez volna…! Nincs túl sok lehetőség, amivel el tudnak indulni a zenekarok. Van azért utánpótlás, vannak szerencsére fiatal csapatok is, rögtön mondanám is az Incarnate zenekart Pécsről, nagyon szuper kis társaság, mintha kicsit magamat is látnám bennük. Vagy ott van a másik két fiatal csapat, a KillerSick Sopronból, és a Battery Kecskemétről. Fasza még a Morte Silmoris, bár ők már egy másik korosztály, vagy a Fanatic Attack, illetve a Toportyán Férgek. De mindenkinek minden segítség jól jön.

Krisz: 1983-ban alakult a banda, voltak anno példaképeitek, akikre mindenképp hasonlítani akartatok? A felvarrós denim mondjuk egész jó kiindulási pont lehet…

Tomi: Igen, én nem titkolom, nekem nagyon nagy kedvencem a Metallica, Slayer, Exodus, Anthrax, Kreator, ez a vonal, és ezt is csináltuk. A tanulási folyamat része volt, hogy megpróbáltuk eljátszani azokat a dalokat, vagy írtunk azokhoz hasonló dalokat. A mai napig imádom a „Gary Holt-os” gitárjátékot, a „Jeff Hanneman-es” és „Kerry King-es” szólókért oda vagyok, vagy a Metallica soundért. Miért ne akartunk volna hasonlítani rájuk? Ha szerencséje van, idővel az ember megtalálja a saját stílusát, az egyéniségét, de valahonnan el kell indulni, valahonnan fel kell szívni a dolgokat. Mindenki inspirálódik valahonnan, és ez így van jól! Senki sem a csúcson kezdi!

Krisz: Az első demótok címe Atomkorszak volt. Noha ez még elég korai kérdésnek számít, de mennyire fogja befolyásolni a mostani nyugtalan helyzet a jövőbeni lemezeitek szövegvilágát?

Tomi: Az Atomkorszak nagyon régi cucc. Akkor nem gondoltam arra, hogy közel negyven évvel később ilyen háborús témába keveredik a világ. Elszomorító igazából, maximáslisan elítélem és a zenekar is ezt a háborús helyzetet. Ez senkinek sem jó. Az új lemezen is, ha szeretnél ilyen dolgokat belehallani, belelátni, akkor megtalálod. Alapvetően a társadalomkritikus dolgokat szoktuk előtérbe helyezni, és felhívni a figyelmet arra, hogy talán másképp is lehetne ezt csinálni.

Sanyi: Idén 40 évesek vagytok. Terveztek valamit egy ilyen kerek évfordulóra?

Tomi: Igen, lesz ATOMIC 40! Október 21-én egy miskolci koncerttel, készülünk erre. Illetve lesz egy kis meglepi, a régi szép időkből ezen az estén. Hamarosan útjára indul az „Atomic 40” beharangozó száma, amihez Acélos Balázs barátunk (Don Gatto – 40K) varázsol egy igazi underground klipet. Ez a dal a Haedbangelek című magyar szövegű eposzunk, ezzel is utalva a banda gyökereire, amikor még egésznap csak headbangeltünk, és ma is ezt csináljuk! Egyszer csak betöltöttem az ötvenet, és ebből az alkalomból készültem volna egy születésnapi, házibuli jellegű koncerttel, de ezt sajnos a járvány meghiúsította, ezért már óvatosabban tervezek. Talán most összejön… Mindenkit szeretettel várunk! Gyertek és kövessétek a bandát a Facebookon is az aktuális infókért! 

Sanyi: Mi az, ami ennyi év után is hajt Titeket?

Tomi: Még óvódás koromban elvette a dadus néni a kis autómat és azóta is nagyon dühös vagyok…, ez tényleg igaz. Már akkor is szívott az ember… De a viccet félre téve, engem a társaság hajt, az hogy olyanokkal lehetek és dolgozhatok együtt, akiket szeretek és akik szeretnek és ugyanígy gondolkoznak erről a metál zene dologról, mint én. Jól érezzük magunkat ebben a közösségben, és ennek az ereje hajt minket! A legfontosabb az, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Az, hogy közben olyan dalokat készítünk, amik rajtunk kívül másoknak is tetszenek, az csak a hab a tortán.  A társaság és a közeg nekem mindig is fontos volt. „Ez az igaz út!” ahogy Mando mondaná…, vagy „Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!”… Ahogy Yoda mester mondta…

Sanyi: Mennyire befolyásolta az évek során a zenekart a környezet (zenei, társadalmi, gazdasági, politikai)?

Tomi: Haladunk a korral! Természetesen van véleményünk, de ezt inkább megtarjuk magunknak! Én azt mondom, hogy a sorok közt is tudni kell olvasni… Igen sok minden változott, változik, akkor is, ha az ember nem szeretné. Ahogy említettem korábban is, nem volt esély előbbre jutni, hiába kezdtünk el angolul énekelni, akkor is nehéz volt külföld felé nyitni, és most is az… De ezzel már megbékéltem, letettük az asztalra, amit kell, nincs hiányérzetem! Most, hogy az internetnek köszönhetően kitárult a világ, ismét új lehetőségek nyíltak…, és mi itt vagyunk, hogy levadásszuk őket! 

Sanyi: Ha összehasonlítjátok az 1983-as Atomic-ot és a 2023-ast, mik az azonos és a különböző pontok? Az első időkben milyen tervekkel vágtatok a zenélésbe? Most mik? Mi lesz a bandával 5 és 10 év múlva?

Tomi: Bölcsebbek lettünk és tapasztaltabbak. Még mindig fiatalok vagyunk, akkor is, ha tudjuk, hogy ez nem teljesen igaz, és azt se felejtsük el, hogy van egy nagyon jó kiadónk, a Metal Ör Die Records, Stauderer Jani személyében!!! Aztán van még egy Joly Joker figuránk Dave Darken révén. Ez elég jó csapat így! Nálam nem voltak olyan nagy ívű dolgok, hogy nagy rocksztár leszek, és akkor mindenki leborul előttem, hamar rájöttem, hogy a bab nem hús! Persze szerettem volna ezzel a zenével valahova eljutni, de igazából az volt a cél, hogy ne a gyárban kelljen dolgozni, vagy az irodában robotolni, bár az is egy út, ha valakinek az jut, attól még a kormányos te vagy! Olyan dologgal szerettem volna foglalkozni, ami nekem nagyon fontos, ami én vagyok, és ez volt a zene. Ha rajtunk múlik, ez a banda öt és tíz év múlva ugyanígy menni fog. Ha megmarad a világ és lesz közönség, akkor leszünk mi is, és elmondjuk, majd, hogy: „A kívánságlistám nem túl hosszú, csak kib…tt rockot akarok!!!”

Krisz: Hol találkozhatnak veletek a rajongóitok legközelebb? A nyári koncertszezon sűrű lesz?

Tomi: Ami biztos: 2023. június 10. Miskolc – Rock 50 Fesztivál, október 21. szintén Miskolc – Corner StageDe már az őszi naptárunk is szépen telik. Igyekszünk az ország több pontján feltűnni. Ismét megyünk majd Pécsre a Sárkány Barlangba, Sopronba a Metál Invázióra. Szerveződik egy erdélyi kör is, szóval nem fogunk unatkozni. Részletekért és infókért figyeljétek a Facebook oldalunkat.

Atomic – A zenekar múltjáról, jelenéről és jövőjéről (1 komment)

  • Winci Winci szerint:

    Nagyon jó írás. Különösen azért tetszik, mert ez a felület foglalkozik olyan bandákkal, akik – ahogy írtátok is – kitarásukkal példát mutatnak a színtéren, emellett a zenéjük is (noha ez ízlés kérdése, tudom) színvonalas. Nem gondoltam, hogy újjáéledésük iylen erősre sikeredik, pedig koncerten is láttam őket így visszatérőben, de nagyon örülök neki, nekik és az 3.lemezüknek is. Mint olvasó is köszi, hogy elkészítettétke ezt a cikket.

Hell Vill #19 Hell Vill #19
június 13.
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.
Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.