Beast in Black + Firewind // Budapest, Barba Negra Red Stage, 2023. 03. 12.

Nagyon vártam ezt az estét, nem „csak” az interjú miatt, hanem hogy végre láthassam a Beast in Black-et főbandaként is, teljes műsorral – a From Hell with Love turné budapesti állomására sajnos nem tudtam eljutni 2019-ben (amit azóta is nagyon sajnálok), így eddig mindössze az első magyarországi bulin voltam ott, még 2018 márciusában, mikor a Rhapsody vendégeként voltak itt Mátéék még a régi Barba Negra Music Clubban. Már előzetesen is azt gondoltam, hogy egy nagyon jó bulinak nézünk elébe, amire csak még jobban rátettek az előző állomásokról készült, a banda facebook-oldalára feltett különböző videók. A dalokkal kapcsolatban is elmondható, hogy majdnem egységesen válogattak a srácok mindhárom nagylemezről, a Dark Connection-ről hét dal hangzott el, csakúgy, mint a Berserker-ről, a From Hell with Love-ról pedig öt. Az interjú után mi szétnéztünk a merch pultnál, ahol szerencsére voltak még elég jó cuccok.

Mátéék a turnéra a görög származású Firewind-et hívták meg vendégzenekarként, akik dallamos heavy/power metaljukkal kellően megadták az este alaphangulatát. Az eredetileg 19 órára kiírt kapunyitási időpont helyett már 18:30-kor elkezdték beengedni a közönséget a Barbába, de a menetrend nem változott, 20 órakor kezdődött a Firewind 45 percres műsora. Már az intróra felfigyeltem, mivel a 9 számos műsor előtt felvételről elindult az AC/DC Big Gun klasszikusa, amit teljes egészében meg is hallgathattunk szerencsére – ha már élőben nagy valószínűséggel az eredeti bandától sosem fogjuk hallani…de jó is volt, rengetegen üvöltötték már ennek is a dalszövegét a közönségből. Az intró után a legutóbbi lemez (Firewind – 2020 – a szerk.) nyitódalával robbantak be Gus G.-ék a színpadra és nem csak a Welcome to the Empire-re volt ez elmondható. Végig olyan elánnal játszottak, hogy le a kalappal a banda előtt! Dalok tekintetében az eddigi lemezeikről válogattak néhányat, kifejezetten tetszett az instrumentális The Fire and the Fury a 2003-as második, Burning Earth lemezükről, amiben Gus G. megmutatta, hogy miért nincs szükség egy másik gitárosra ebben a bandában. Eljátszották a legújabb dalukat is, a Destiny is Calling február 24-én jelent meg, mint az új lemez első felvezető dala, valamint mindenképp megemlíteném még a koncertet záró, hatalmas bulit csináló Michael Sembello Maniac számának metalosított feldolgozását (ami eredetileg a 2008-as The Premonition lemezen helyet is kapott), és ami valahogy ott, akkor tökéletes volt zárásnak (az eredeti szám is elég jó, de ez még arra is rátett egy lapáttal).

A zenészek kitettek magukért, Herbie Langhans énekes remekül vezényelte le a bulit, igaz, sokat nem kommunikált a közönséggel, de nagyon élte az egészet, nagyon jó hangja van. Annak ellenére, hogy 2020 óta van „csak” a bandában és a legutóbbi lemezen énekelt eddig csak, egy rutinos rókáról beszélhetünk, aki olyan bandákban fordul(t) már meg, mint az Avantasia, The Lightbringer of Sweden, Steel Rhino, Sonic Haven, Sinbreed, Seventh Avenue vagy éppen a Symphonity. Gus G. ugyancsak bizonyította már a Firewind-en, a saját bandáján kívül a Dream Evil-ben, a Mystic Prophecy-ben, a Nightrage-ben vagy éppen Ozzy-nál, hogy elképesztő gitáros, de simán lehet multihangszeres előadónak is nevezni, valamint a lemezek elkészítéséből is kiveszi a részét (dalszerzés, producer, master, keverés, stb.) A koncert és a lemezek alapján – mint ahogy már fentebb is említettem – semmi okát nem látom, hogy legyen egy második gitáros is a bandában, Gus egyedül is megoldja az egészet. Petro Christo basszusgitáros és Jo Nunez dobos pedig elsőosztályúan hozták az alapokat Gus és Herbie számára. Nem láttam még a Firewind-et élőben, de teljes mértékben meggyőztek.

Setlist: Big Gun (AC/DC, felvételről) / Intro / Welcome to the Empire / I Am the Anger / Head Up High / Destination Forever / The Fire and the Fury / Ode to Leonidas / Destiny is Calling / Rising Fire / Maniac (Michael Sembello feldolgozás)

Már mindenki nagy elánnal várta az est főattrakcióját, ezért miután pontban 21:15-kor elsötétült a terem, a közönség szinte felrobbant a hatalmas Beast in Black kántálástól. Egy újabb örömteli dolog történt, ugyanis felcsendült – szintén felvételről – Billy Idol Shock to the System száma (ami egyébként az egyik kedvencem, mint az egész Cyberpunk lemez is), ami a Beast in Black intró előtti „intrója” volt. Zseniális volt végighallgatni ezt a számot is, mielőtt az impozáns, cyberpunkos színpadképet megvilágította volna a fény és a Dark Connection nyitódalával, a Blade Runner-rel Anton-ék is belecsaptak a lecsóba. Voltak dalok, amiket nagyon vártam és szerettem volna élőben hallani – nyilván nem lehetett minden benne ezekből a programban, ahogy Máté is mondta az interjúban. A Blade Runner-Eternal Fire-Die By the Blade nyitó hármas azonnal megadta az alaphangulatot mindenki számára, utóbbi különösen, amiben Yannis minket is megénekeltetett.

Egymás után záporoztak a jobbnál jobb slágerek, a negyediknek következő Revengeance Machine a Dark Connection egyik leggyorsabb, legkeményebb dala, élőben is hatalmasat szólt. Unlimited Sin-The Fifth Angel-Moonlight Rendezvous-Crazy, Mad, Insane (ahol mostanra lekerültek a srácokról a három szót mutató szemüvegek)-Sweet True Lies-To the Last Drop of Blood…mit lehet erre mondani, csak úgy repültek a percek ezeket a zseniális dalokat hallgatva. A buli kb. felénél jött az egyetlen „lelassulás” egy ballada személyében, a gyönyörű Oceandeep alatt kékbe borult az egész színpad, a koncertterem pedig sötétbe és előkerültek az öngyújtók lángjai vagy éppen a mobilok vakujai (kinél mi volt), hogy együtt kísérjük Yannis csodálatos éneklését. Utána visszatértünk tempósabb, keményebb számokhoz, fantasztikus volt a Dark New World-Beast in Black-Hardcore-Born Again, valamint a banda egyik legnagyobb slágerét, a Blind and Frozen-t is hallani újra.

Ez volt az alapműsor utolsó dala, ami után Máté kivételével mindenki levonult a színpadról, hogy beszélgethessen egy kicsit velünk magyarul. Nem győzte megköszönni a kiemelkedő számú rajongónak, hogy ennyien eljöttünk megnézni őket, elmondta, hogy mennyire hálás és hogy a családja is ott van a helyszínen, a két kisfia, valamint a felesége is, akiknek szintén köszönetet mondott és üdvözölte őket – a közönség ezt pedig vastapssal kísérte. Szép pillanatok voltak. Ezek után jött a ráadás és az abban elhangzó három szám: Cry Out for a Hero-One Night in Tokyo és végül az End of the World, ami már stílszerűen a koncertzáró nóta. Az új lemez dalai remekül működtek a koncertprogramban. A tagok teljesítménye kifogástalan volt az egész buli alatt, annak ellenére, hogy a budapesti koncert már a turné utolsó harmadában volt, fáradtságnak nyoma sem volt a tagokon, végig mosolyogva, a színpadot teljesen bejárva tolták nekünk végig ezt a kicsit több mint másfél órát (22:50 körül ért véget a show). Yannis éneklése valami egészen elképesztő, az pedig még inkább, hogy élőben is ugyanúgy hozza a témákat, mint a lemezen! Anton és Kasperi mindketten nagyszerű gitárosok, dalszerzők, most is kitettek magukért a szólókat és a gitárjátékot tekintve. Máté a figyelemfelkeltő, ördögös, rendkívül királyul kinéző basszusgitárjával is nem egyszer magára vonta a figyelmet, Atte Palokangas dobos pedig ugyancsak tökéletesen hozta a talpalávalót a többiek számára.

Mindenképp meg kell még említeni az este folyamán, mindkét banda esetében szinte végig tökéletes hangzást, hangosítást. Nagyon örülök, hogy végre láthattam/hallhattam a Beast in Black-et teljes műsorral is játszani, az interjú pedig a hab volt a tortára! Zseniális koncert volt, és nagyon örülök, hogy egyre nagyobb helyeken, egyre nagyobb közönségek előtt játszik a banda, mert teljes mértékben megérdemlik!

Setlist: Shock to the System (Billy Idol, felvételről) / Intro / Blade Runner / Eternal Fire / Die By the Blade / Revengeance Machine / Unlimited Sin / The Fifth Angel / Moonlight Rendezvous / Crazy, Mad, Insane / Sweet True Lies / To the Last Drop of Blood / Oceandeep / Dark New World / Beast in Black / Hardcore / Born Again / Blind and Frozen // Cry Out for a Hero / One Night in Tokyo / End of the World

Köszönet a Beast in Black, a Firewind együtteseknek, a Concerto Music-nak és a Barba Negra Red Stage-nek!

Képek: Zenekarok hivatalos facebook-oldalai és saját