Bornholm
Apotheosis (2021)

A Fémforgács létezésének egyik alapelve az, hogy minél több figyelmet irányítson a magyar metal underground mélyéges bugyraiban alkotó zenekarok felé. Ennek jegyében, no és persze arra való tekintettel, hogy a hazai black metal szcéna egyik zászlós hajója, a Bornholm új anyaggal jelentkezett, ezúttal is szívesen teszek eleget az alapelvben megfogalmazott törekvésnek.

Tisztában vagyok vele, hogy a zenekar neve sokaknak ismerősen cseng, mégis engedjétek meg, hogy röviden bemutassam őket. A banda 1999. táján látta meg a napvilágot a B-A-Z-megyei Szerencsen (ahol egyébként jómagam is születtem), de a bölcsőt elhagyva, az első lépések megtétele után végül áthelyezte székhelyét a fővárosba. A szakma és az értő közönség már a kezdeti időkben felkapta fejét a zenekarra, hiszen zenéjüket mindig is a tökéletességre való törekvés, a minőségi dalok, a profi hangszeres játék és az egyediség jellemezte. A bandában – a mostani felállást is figyelembe véve – nem kevesebb, mint huszonkettő zenész fordult meg, ám a jelenlegi tagság, melyet Sashnot (gitár, billentyű, vokál), D. (dobok), és Charun (basszusgitár) alkot megbonthatatlannak és egységesnek tűnik. Ők olyan zenekarokból is ismerősek lehetnek, mint például az Invictus, a Damned Spirits’ Dance, vagy éppen a The Konstellation, hogy csak néhányat említsek a nagy nevek közül. Megalakulásuk óta egy demo (2001) egy közös split a francia illetőségű Nydvind nevű zenekarral (2011), és a mostani albumot is beleszámítva öt nagylemez (2003, 2009, 2013, 2016, 2021) mutatja be a zenekar munkásságát. A diszkográfia tehát gazdag, és olyan minőségi zenét tartalmaz, melyre a méltán híres Napalm Records egy lemezszerződéssel reagált, így az idei album már e neves kiadó égisze alatt kerülhetett világszerte kiadásra. Mindenképpen illik kitérnem a szemet gyönyörködtető borítóra, amely a frontember, Sallai Péter (Sashnot) munkáját dícséri. A felvételt és a keverést a magyarországi SuperSize Recording Studio-ban végezte Scheer Viktor, a masteringet pedig Maor Appelbaum, aki olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Dream Theater, az Annihilator, a Mayhem, Abbath és még sokan mások. Az utolsó album óta eltelt öt év tehát nem telt el tétlenül, melyre kiváló bizonyítékként szolgál az Apotheosis.

Már az I Divine című intro magasztos, és túlvilági hangjai is sejttetik velünk, hogy egy nem mindennapi black metal esszencia fogja elkápráztatni a hallójáratainkat az azt követő tíz dal meghallgatása során. Az intro után, mindenféle átmenet nélkül következik a My Evangelium, amely az album egyik legerősebb tétele. Szeretem, amikor egy zenekar rögtön az album elején kivillantja oroszlánkarmait, kétséget sem hagyva afelől, hogy mi vár ránk a következő bő ötven percben. Rendkívüli érzékkel szövik át a dalokat az atmoszferikus betétek, a pagan jelleget kölcsönző, elsőre dúdolható melodikus elemek – mindez változatos énekkel, hörgéssel, károgással, precízen adagolt kórusokkal van megfűszerezve. A Sky Serpents szélvészgyors bevezetőjét sejtelmesen támogatja a háttérben megbúvó szintetizátor, és a szimfonikus elemek használatával még inkább színesebbé, változatosabbá válik az összkép. A The Key to the Shaft of the Abyss egy hangulatos, hátborzongató, akusztikus gitárra épülő átvezető, melyet egy klipes nóta, a Black Shining Cloaks követ a sorban.

„Ott voltunk, amikor az első ember felébredt,

És megkérdezte tőlünk: mi az élet?

Mi felajánlottuk neki a Mennyekbe vezető utat,

és Isten titkos nevét.”

Sorjáznak a lemezen a hangulatosabbnál hangulatosabb, kiválóan megkomponált black metal tételek. A Spiritual Warfare, a Darkened Grove és a To the Fallen egyaránt tömény, hamisítatlan fekete fém, melyek hátborzongató módon adják vissza a beléjük szőtt emocionális töltetet. A gitár zenélve mesél, olykor lágy, később feszült és morcos hangjaira tű pontosan telepszik rá a ritmusszekció, az egyes tételek pedig a betonalapokra helyezett basszusjáték által válnak az album lerombolhatatlan kőbástyáivá.   

A szövegek túlnyomórészt vallási jellegűek, és sajátos módon intellektuális és filozofikus töltettel vannak felvértezve. A lentebb hallható I am War God című szerzeményt például a zenekar a következőképpen aposztrofálta:

„A dal a háború ősi ösztönéről és az emberi faj pusztításáról szól. Olyan, mint véső a szobrász kezében, aki a világot formálja, amikor évszázadról évszázadra eljön az idő. Kemény és történelmi időket élünk, és az elkövetkező évek még annál is keményebbek lesznek, mint azt valaha is el tudnánk képzelni. A kerekeket óriási és ősi erők forgatják, és erről szólnak a dalszövegek. Az akarat az egyetlen dolog, ami igazán teremtésre képes, ami előre mozgatja az eseményeket… az akarat az akarat ellen.”

A címadó dal tökéletesen foglalja össze a lemez koncepcionális mondanivalóját – egy lenyűgöző dal az istenítésről, az ember isteni magasságokba történő emelkedéséről. Magát a teljes lemezt egyfajta metaforikus keretbe foglalva az Enthronement sejtelmes hangjai vezetik le, mely gyönyörű, egyben méltó lezárása ennek a remekbe szabott, világszínvonalú, magyar black metal albumnak.

Poets of the Fall
október 09.
Ultima Ratio Fest 2022
október 10.