Brandkommando

Der Protest (2019)

Amikor ilyen lemezekkel találkozom, mindig meg kell, hogy állapítsam, semmit sem ér a több évtizednyi zenehallgatás során rám ragadt információhalmaz. A Mask of the Slave kiadónak ugyanis ismét sikerült meglepnie egy olyan albummal, amiről nagyon nehéz értelmes gondolatokat írni, a dolgot értelmetlen szófosással elintézni pedig semmi értelme sincs.

Szóval…. a Brandkommando egy egyszemélyes vállalkozás, a név mögött egy lengyel zajkeltő, bizonyos Karol Wachowski áll. Emberünk 2005-ös első megnyilvánulása óta kiadványok tucatjaival halmozza el a noise/industrial vonalat befogadni képes füleket. Brandkommando név alatt számos kazetta, illetve írott CD jelent meg. A Der Protest (A tiltakozás) pedig Karol legutóbbi, tavaly megjelent albuma, mely az erdélyi kiadónál digifile csomagolásban, 300 példányra limitálva vált elérhetővé. A lemez címéhez hasonlóan az egyszavas dalcímek többsége szintén német nyelvű.

Már önmagában a Brandkommando névben, illetve a Karol által használt szimbólumrendszerben is van egyfajta radikális, militáns jelleg. A szerző célja azonban a művészetével az, hogy az ezekkel való szembenállását kinyilvánítása. A kiadvány nem zúdítja ránk a szöveges információkat. A borítón nem a szöveges gondolatok, hanem a képi világ a hangsúlyos. A külső képeken és a korongon lángcsóvák, a belső felületen pedig egy balta látható. Hatásos szimbólumok…

Sun Moon Records · Brandkommando – Kirche

A CD beszédfoszlányokkal, illetve háborús zajokkal indul, és folytatódik, ugyanis a teljes első track ezeket a hangokat tartalmazza, időnként mintha lövések dördülnének és egy szónoklat hangjai is kiszűrődnek a masszából. A második tétel, a Kirche (Templom) olyan hatást kelt, mintha rádiót hallgatnék, a megnyugtató beszédhanggal Karol félelmetes samplerei éles kontrasztot képeznek, a tétel második fele végleg káoszba fullad, lehet, hogy képzelődöm, de olyan mintha a végén effektezve a “nein” szót skandálnák. A Polizist első fele simán elmenne egy horrorfilm részletének is, a nyugtalanító zajokkal és az effektezett hörgéssel. A szám második fele azt az érzetet kelti, mintha semmi köze sem lenne az előzményekhez, a végén pedig visszatér az a bizonyos effektezett hörgés-morgás, esetenként érthető, de nehezen kivehető német szövegek kíséretében. A negyedik szám, a Religion elején azt hittem, hogy valamilyen vonós hangszert hallok, de rájöttem, hogy kár azt bogozgatni, hogy a Brandkommando milyen eszközökből csalogatja elő ezeket a sokszor nyugtalanító, felzaklató kollázsokat. Ha ez szempont bárkinél is; a legkönnyebben kivehető szövegek egyébként ebbe a tételbe kerültek. A hosszan elnyújtott levezetőben hallható ostorcsapásszerű hangok csak ráerősítenek a fenyegető atmoszférára. A Freiheit már az ember idegein táncol a disszonáns gépi zajokkal és az érthetetlenné torzított beszédhangokkal. Olyan érzést kelt, mintha a fal egyik oldalán az arra szegezett fülemmel hallgatnám, ahogy a másikon egy ütvefúró dolgozik. A szám második fele ugyan hoz egy kis megnyugvást, de ez Karoltól csak időleges lehet. A záró Ich felvonultatja a Brandkomando teljes eszköztárát, tehát – önmagamat ismételve – fülbántó zajok, effektelt beszédhangok váltják vagy éppen erősítik egymást, gyengítve a hallgató véges tűrőképességét.

Ha Karol fejéhez egy pisztolyt szegeznének, feltehetően akkor sem tudná újra lejátszani azt, amit Der Protest címen lemezre rögzített. A legnehezebb feladat a CD pontozása, ez alól viszont nem kaphatok felmentést. Ezzel a helyzettel pedig akként élnék vissza, hogy legyen mondjuk 8 pont, de egy tetszőleges skálán pontozva. Aki nyitott a (zenei) szélsőségekre, adjon egy esélyt ennek a termékeny alkotónak! A lemez ékes bizonyíték arra, hogy nemcsak a metal lehet szélsőséges.

Az ajánlót írta: Andris

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,