Cadavares

Ars Moriendi (2021)

A magyar metal undergroundban kevés az olyan szereplő, aki három évtizede folyamatosan jelen van a színtéren és következetesen ragaszkodik a kezdetben választott alműfajhoz, annak ellenére is, hogy itthon lényegében évről évre ugyanazokat a köröket kell lefutni. Így hirtelen a Mood és utódzenekarainak tagsága, illetve a Remorse-os Oláh Zsolt mellett csak Körmöczi Péter neve jut eszembe példaként, akik a ’90-es évektől aktívak és a mindenkori nehézségek ellenére manapság is a korai zenei vonalon alkotnak. A székesfehérvári Cadaveres De Tortugas pályája még a ’90-es évek első felében indult, az utódzenekar Cadaveres pedig tavaly ünnepel(het)te (volna) másfél évtizedes fennállását. 2020-ban azonban a jól ismert okokból kifolyólag csak egy EP kiadására volt lehetőség, melynek rap-metal dalaival Körmiék egy régi adósságot törlesztettek a rajongók felé. A magyar nyelvű kiadvány egy egyszeri kitérő volt a csapat pályáján, a srácok már az akkori interjúkban is hangsúlyozták, hogy az Ezzel még tartozom csupán egy kísérlet volt, a csapat megy tovább a Si(g)ns kislemezen bemutatott csapásvonalon és felállással. A

 már nem is olyan friss személyi állomány a két alapember, Körmi és Delcsik Balázs basszusgitáros, illetve a jó évtizede a Cadaveres-ben muzsikáló Göbölös Kálmán gitáros mellett Pápai Zsolt énekessel és Tajti Vince dobossal teljes. A köztes EP-k ellenére még soha nem telt el ennyi idő két Cada lemez között, a The Fifth House-t ugyanis közel öt év elteltével követi az Ars Moriendi. A lemezcím, ahogy a promo szöveg is fogalmaz, a keresztény tradíció halottas-könyveként számon tartott “Ars MoriendiA meghalás művészete című középkori vallásos irodalmi alkotásra utal. Akkoriban a haldoklót e könyv utasításai és imái alapján készítették fel a halálra. A cím a zenekar szempontjából is szomorú aktualitással bír, ugyanis jelen állás szerint ez az album Körmi közel három évtizedes pályájának záró momentuma. Ha valóban így lesz, akkor a zenekarvezető és a csapat emelt fővel búcsúzik.

A borítókép újfent Jacsó Balázs munkája, aki ezúttal egy görög kolléga bevonásával készítette el a grafikát. A lemez közel egy éven keresztül távmunkában íródott a Budakalász-Budapest-Gyál-Sukoró-Szekszárd tengely mentén. A stúdiózás terén is hasonlóan összetett volt a képlet, az anyagot végül Simon István a gyulai No Silence Stúdióban öntötte végleges formába, ahol egyébként a dobfelvételek is zajlottak. A korongra került tizenkét szerzemény közül a Ghost Riders és a 13 már ismerős lehet, a két dal ugyanis a 2019-es EP-ről lett átmentve. Az Ars Tenebrarum (intro) és az átvezető szerepét betöltő Passio Moriendi (Interlude) mellett voltaképpen nyolc új dalt kapunk. A megszólalást felesleges méltatnom, ha jobban belegondolok, nem is volt olyan Cadaveres lemez, ahol ezzel bármi gond lett volna.

A nyitó The Labyrinth kapásból egy gyomros erejével teríti le a hallgatót. A srácok nem beszéltek a levegőbe, az Ars Moriendi valóban egyfajta visszatérés a korai lemezekhez, sőt párhuzamként a C.D.T.Versus anyagának felemlegetése sem vezet tévútra. Az alapvetően középtempós döngölések és a torokkínzó vokalizálások a csapat hagyományainak megfelelően ragadós dallamos énektémákkal lettek felturbózva. Az előzetesen közzétett Savages és az ötödikként érkező Scruple különösen erősek ebből a szempontból. A következő klipnek kiszemelt Impersonal Agency pedig ebben az erős mezőnyben csak a lemez hátsó felében tudott helyet kapni.

Ahogy a C.D.T. pályáját záró Versus az akkori csapat legerősebb kiadványa volt, úgy az Ars Moriendi is az életmű egyik kiemelkedő darabja lett.

(Andris)

június 04.,
június 22.,
június 23.,
június 25.,
június 28.,
június 30.,