A rock/metal és a rap házasítása nem valami friss találmány. Hogy lássuk a kezdeteket egészen az Aerosmith és a Run DMC Walk this way-ét 1986-ból és az Anthrax és a Public Enemy kooperációját (Bring The Noise – 1991) kell megemlíteni. Ezek egyedi próbálkozások voltak, de a Judgement Night filmzenealbum (örök kedvencem!) volt az, amiben egy nagyon jó válogatást kaptunk, hogy a keménykötésű rock/metal és a hip-hop/rap házasításából igazán jó dolgok kerekedhetnek ki.
Így van ez ezen a vendégekkel – Bogyó (Beerzebub), Budavári Zoli (Don Gatto), Besnyő Gabi (Nova Prospect), Lucsányi Milán (Sleepless, Omega Diatribe), valamint Gabó Ádám (ex-Cadaveres) – jócskán megtűzdelt EP-n is, amiről korábbi interjúban már sokat elárultak Körmiék.
Az Illúzióval rögtön meg is mutatják, mire is számíthat aki meghallgatja ezt a hat dalos maxit. 22 percnyi rap-metalt kapunk, a jobbikból. Szóval nincs itt erőlködés, mondjuk ez a fajta groove-os metal muzsika mindig is benne volt Körmiék repertoárjában. Itt egységben van a mondanivaló, a vokalizálás és a hasító gitárok által meghatározott zene is. Nekem általában az szokott szemet – fület 🙂 – szúrni, ha erőltetten akarják összehízasítani a műfajokat. Nem hallgatok rap-et, így nem is vagyok képben a hazai viszonyokat illetően, nem ismerem a szcénát, de azt hiszem, ha a StreetRoyal-os srácok ilyen minőséget tudnak, akkor rapperként bírnám őket. (Remélem értitek, mit akarok ebből kihozni!) Olyan társadalmi és szociális kérdések kerülnek elő a szövegben, amivel nap, mint nap szembesülhet az is, aki nem követi az aktuálpolitikát.
A címadó tétel egy tempósabb, inkább metalos darab, amiben a rap mellett a hagyományos énektémáknak is
A Cirkusz engem egy kicsit a CDT-re és a Cada korai korszakára emlékeztet, amiben a Biohazard-féle NYHC alapú metalnak és középső korszakos Sepu (Chaos A.D/Roots) hatását érzem. A Lord BZB (Beerzebub) és Riddler, valamint Lucsányi Milán (Omega Diatribe, Sleepless) vendégszereplése is telitalálat! És itt is érdemes a szövegre figyelni.
A karanténvideót kapott Seholország az első, ahol kevésbé érzem telitalálatnak a rappes vokált, legalábbis az elejétől a végéig nem. Nem vészes, de az EP többi részéhez viszonyítva feltűnt. De persze ennyi bőven belefér. A refrén viszont gyilkos! Ha lesz olyan koncert, ahol alkalom lesz ezt előadni, hát az biztosan ütni fog!
A Karma az egyik kedvencem. Talán azért is, mert a legváltozatosabb zeneileg, ráadásul a hangulat is jó sötét. A billentyűk, a női vokál (Besnyő Gabó). Ez a dal hozza azt a feelinget, ami a Judgement Night filmzenealbumot is jellemezte. A súlyos dalban komoly spirituális kérdéseket boncolgatnak. “Soha nem hagy kifizetetlen számlát a karma…” és az “óraketyegés” milyen eltalát benne!
Az EP-t a címadó akusztikus változata zárja, ami engem a Hazai EP – egyik kedvenc Cadaveres anyagom – hangulatát hozza. Nem előszöt bizonyosodik be, jól áll ez a finomabb megközelítés a zenekarnak, na!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
