Ha szigorúan logikai alapon közelítjük meg a dolgot, a Dalriada az ellentmondások zenekara. Az európai undergroundot a 2000-es évek elején meghatározó egyik irányzat, a folk metal ugyanis itthon sosem tudott igazán gyökeret verni. Szigorúan zenekarnevek emlegetése nélkül; volt itthon ígéretesen induló, de rövid időn belül földbe állt csapat, hamvában holt demós próbálkozás, illetve a farvízen ideológiai zűrzavarral küzdő hullámlovagok is felbukkantak. A többségükre már nem is emlékszünk… A 2003-ban indult soproni zenekar ennek ellenére példátlan diszkográfiát tudhat a háta mögött, a Dalriada lényegében maga a magyar folk metal. A kortársak közül -a tágabb értelemben vett metal színteret tekintve – senki sem jelentetett meg másfél évtized alatt annyi lemezt, mint ahány korong Ficzek Andrásék nevéhez köthető.
A Dalriada tehát itthon lényegében egyedül viszi a hátán a műfajt, megvan a stabil hazai táboruk, és határainkon túl is megérintették a műfaj rajongóit. A zenekar stílusa (utólag visszatekintve) már A walesi bárdok demón is kiforrott volt, a finomhangolások azonban máig tartanak, gondoljunk akár a hangzás folyamatos csiszolására, akár a hangszerelésre. A lemezek változó gyakorisággal ugyan, de két-három évente készülnek a soproni próbateremben. Hozzám a zenekar korai időszaka áll igazán közel, a történelmi ihletésű dalszövegekkel, régies nyelvezettel, komor(abb) hangulattal. A Dudás / Hajdútánc / Komámasszon jellegű vidámabb tételek ugyan távolabb esnek tőlem, de elfogadom, hogy ez az irány is hozzátartozik a népzenéhez. Ennek ellenére mindig is a fentebb emlegetett dolgokat kedveltem Andrásék zenéjében.
A vírushelyzet miatt végül a tavasz közepén megjelent Őszelő kapcsán úgy érzem, hogy a lemez újra hozzám, nekem szól. Ezúttal nincsenek vidám tételek, a korong a címéhez és a borítóképhez, mely újfent Lakihegyi-Binder Júlia festménye illően egy komorabb dalcsokor. A lemezanyagot keretbe foglaló Ezer élet, ezer csillag arra rendeltetett, hogy a refrént a majdani koncerteken százak énekeljék együtt Lauráékkal. A trianoini békediktátum centenáriumára íródott dal szövege úgy fogalmaz, hogy ha a bookletben nem olvastam volna az aktuális lábjegyzetet, feltehetően teljesen mást jelentenének András sorai. A dal korongot záró akusztikus verziója is jóval több egy szimpla lemezvégi bónusztételnél. A további nyolc szerzemény pedig felvonultatja a csapat számtalan arcát. Felsorakoznak olyan további történelmi tematikájú szerzemények, mint a Rózsa Sándornak emléket állító Dúvad, a Rákóczi zászlaja, vagy a Huszáros, illetve érintőlegesen a klipesített Betyár-altató.
A Téli ének és A tavasz dala után elkészült az Őszi ének, illetve vannak olyan többértelmű gondolatsorok is, mint a címadó, a Földanya, vagy a gyermekhanggal is megtámogatott Örökség. Ezzel lényegében az összes dalt meg is említettem, viszont a kilenc plusz egy szerzemény közül kiemelni egyetlen tételt sem tudok. Az Őszelő ugyanis egy kerekre csiszolt dalgyűjtemény, melyet csakis egyben érdemes hallgatni. Az újonc dobos, a thrash vonalas Vesztegzár soraiban megismert Monostori Ádám ezen a lemezen debütált a csapat soraiban. Ádámnak sikerült felvennie a fonalat, játéka annyira belesimul a zenébe, hogy ha nem tudnám, feltehetően fel sem tűnt volna, hogy új ütős ült Andrásék háta mögött. A Fajkusz banda közreműködése nélkül nem is készülhet Dalriada lemez; a trió az Őszelőn is tiszteletét tette. A vonós és/vagy a népi hangszerek ezúttal talán kevésbé játszanak szólisztikus szerepet, diszkrét jelenlétük azonban sokat hozzátesz az egyes nótákhoz. A limitált verzió bónusza a Hazatérés – 15 év Dalriada – című koncertfelvétel DVD és audio változata. A 2019 októberében, azaz szűk fél évvel azelőtt, hogy a normális életünk darabjaira hullott volna a Barba Negrában felvett másfél órás kivonat időrendben tekinti át az egyes lemezeket, a műsor végén pedig megkapjuk a közönségkedvenceket is.
A friss CD már most beférkőzött a három kedvenc Dalriada lemezem közé, a Jégbontó és a Szelek mellé. Ha folyamatosan követted a zenekart, akkor azért, ha a hosszú évek alatt kissé eltávolodtál tőlük, épp emiatt, ha viszont most akarsz megismerkedni velük, akkor első találkozásként bátran javaslom az Őszelőt!
(Andris)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
