A napokban jelent meg a hazánkban egyedülállónak számító okkult doom metalos Devil Seed zenekar első lemeze. Ennek kapcsán beszélgettem a zenekar két tagjaival, a karizmatikus énekesnő Stragessa-val és a gitáros Rev. Hopkins-szal.

Sziasztok! Először is kezdjük az elején… Kérlek mutassátok be a zenekart, hol és, hogyan jöttetek létre?

Stragessa: 2017 nyarán alapítottuk a Devil Seed-et Budapesten. Kezdetben négyen voltunk: Rev. Hopkins és én, kiegészülve egy dobossal és basszusgitárossal.

Rev. Hopkins: Aztán lassan kialakult a jelenlegi felállás. Minket se kerültek el a formálódó zenekarok nehézségei, de mivel mindig előre nézünk, sikerült felülkerekedni rajtuk. Ezúton is köszönjük mindazoknak, akik részesei voltak ennek az időszaknak.

Kitől jött a banda ötlete?

Stragessa: A zenekar ötlete közös volt Rev. Hopkins-szal.

Hazai viszonylatban eddig nem igazán beszélhettünk okkult doom bandáról. Igazából mondhatni, hogy ti vagytok az elsők. Azt is mondhatnám, sőt, mondom is, hogy ezzel a stílussal némi vérfrissítést hoztatok az érába. Mi ért épp ezt a vonalt választottátok?

Stragessa: Az elejétől tudtuk, hogy doom metal-t szeretnénk játszani, azon belül is a tradicionális / epikus vonal az, ami közel áll a szívünkhöz. Az „okkult” tematika csak később alakult ki, ahogy elkezdtük megírni az első dalokat. Eleinte a dalszövegek hozták magukkal, később tudatosan erősítettünk rá erre a hangulatra, így jött például az az ötlet is, hogy jó lenne egy billentyűs a bandába.

Bandák, amik hatással, vagy inspirálóan hatottak rátok?

Stragessa: Candlemass, Alice in Chains, Solitude Aeturnus, Spiritus Mortis, Oceans of Slumber, Fvneral Fvkk, Demon Lung.

Rev. Hopkins: Candlemass kétség kívül nagy hatás, a próbákon tőlük játszott dalmennyiséget tekintve akár tribute zenekarként is működhetnénk. Ezen kívül a Black Sabbath megkerülhetetlen számomra, meg az olyan régi és nagy nevek, mint a Uriah Heep és a Deep Purple. A Cathedral, Saint Vitus, Reverend Bizarre csak a jéghegy csúcsa. Szerencsére a doom él és virágzik, rengeteg figyelemre méltó zenekar létezik.

Megjelent az első lemezetek, ami véleményem szerint egy nagyon jó kis anyag lett. Mióta készültetek már vele?

Stragessa: Azóta készülünk rá, mióta megírtuk az első dalt. De ha jól emlékszem, augusztus-szeptember környékén merült fel a stúdiózás ötlete első körben, amit novemberben meg is valósítottunk.

Rev. Hopkins: A dalok már megvoltak, néhány részletet kellett még csak letisztáznunk. Szóval annyira nem volt rövid az idő az ötlet felmerülése és a megvalósítása között. A Plague Rose lóg ki egyedül a sorból, annak pár héttel a stúdiózás előtt álltunk neki.

A zenéből és a stílusból adódóan nagyjából sejthetőek a dalaitok témái. Saját szavaitokkal ti, hogyan mutatnátok be őket?

Stragessa: Bár mindegyik dal másról szól, általánosságban a szövegek sötét tónusúak és misztikusak. Boszorkányság, vallás, halál, fekete mágia – ezek a témák és hangulatok a leginkább meghatározóak.

A lemezről kinek mi a kedvenc dala?

Stragessa: XII: The Hanged Man. Ez a dal áll hozzám a legközelebb, már csak a szöveg miatt is, melyhez személyesen kötődöm. Emellett, vagy épp ezért, emlékszem, ezt a dalt volt a legnehezebb megírni. Nem adta magát könnyen.

Rev. Hopkins: A Doomsday Riders a koncerten játszott nyers, éjsötéten lüktető verziójában. A lemezen talán a Dead Well, nagyon szeretem a hangulatát.

Lemezetek most még csak digitálisan, Bandcamp oldalatokon, és a nagyobb zenei megosztó felületein érhetőek el. Várható a lemez fizikális megjelenése is?

Stragessa: Igen, hamarosan fizikai formátum is lesz, CD.

További tervek, koncertek, stb…?

Stragessa: Az elmúlt hónapokban leginkább a lemezre koncentráltunk, de kilátásban van néhány koncert a tavaszi/nyári időszakra.

Rev. Hopkins: várnak az új dalok. Szeretnék már új anyagon dolgozni, a kreatív fázisban érzem igazán elememben magam. És persze a színpadon. Szeretnénk annyit koncertezni, amennyit lehet.

Köszönöm az interjút és sok sikert a zenekarnak az okkult doom világában.

Köszönjük!