Divided

Behind Your Neon Eyes (2020)

A Divided zenekar szerintem egy üde színfolt a hazai rock/metal színtéren. Beskatulyázhatatlan zenéjük mellé olyan külsőségek, illetve koncepció tartozik, ami külföldi csapatoknál kevésbé szokatlan, Magyarországon viszont ritkaság számba megy. Facebook oldaluk szerint “arenacore”-t játszanak, vagyis zenéjükben ötvöződik a ’80-as évek AOR/hajmetal stílusa a poposan fogós dallamokkal, elektronikus zenei elemekkel és a modern metallal. Ez így leírva kicsit bizarrnak tűnik, de már 2017-es debütáló nagylemezük a Modulus megerősítette, hogy van rá igény. Ugyanis megkapták a HangSúly Zenei Díjat az év legjobb bemutatkozó nagylemeze kategóriában. Az általuk játszott eklektikus zenéhez sci-fis jelmezek is társulnak, a zenekartagok is olyan művészneveken futnak, mint Brother Belmont, psyKlone, vOid, Sol, és Stalkher Jr. De pl. az interjúkban is szeretnek “űrnyelven” beszélni, elég csak átlapozni a friss Hammerworld-öt. Melynek ajándék CD mellékleteként ott figyel a srácok második albuma, a Behind Your Neon Eyes. Ráadásul teljes booklettel! Mikor megláttam, hogy milyen borítóval fog kijönni a korong, tudtam, hogy az újság megjelenésének reggelén szert fogok tenni egy példányra, mert a Hidrico Rubens cyberpunk művész alkotta kép egyszerűen zseniális! Két borítót is készített a srác a Divided számára, a limitált, digipack CD ugyanis más borítót kapott. Őszintén szólva én el tudnék képzelni egy bakelit verziót is, mert nagy méretben még mutatósabb lenne ez a kiadvány! Főleg, hogy az új lemez nótái is hozzák azt a retro feelinget, ami szinte kiált a vinylen való megjelenésért. Lehetett sejteni, hogy a ’60-as, ’70-es évekhez való össznépi visszanyúlás után a nyolcvanasok is sorra fognak kerülni, pedig sokan pár éve még úgy voltak vele, hogy inkább elfelejtenék azt a színes-szagos-mókás évtizedet. Aztán nem csak a mai zenekarok nyúltak vissza 35-40 esztendővel ezelőttre inspirációért, de pl. a filmek/sorozatok is. Elég csak a Stranger Things-re gondolni… A Divided már a Modulus-on is nyilvánvalóvá tette rajongását a ’80-as évek muzsikái, illetve egyéb popkulturális alkotásai irányába. Az első lemez artwork-je a videójátékok világába repít, de maga a zene is magán hordozza a letűnt(nek hitt) kor megoldásait.

De még a Modulus ismeretében sem gondoltam, hogy a Behind Your Neon Eyes ennyire “retrofuturisztikus” lesz! Előre lelövöm a poént: az új lemez dalai kevésbé metalosak, agresszívek. Az extrém vokál példának okáért még csak mutatóban sincs meg ezúttal. Kapunk viszont 11 szerzeményt, melyek szinte mindegyike magában hordozza a slágerpotenciált. Sőt, nem csak a potenciált. Ezen a korongon ugyanis orbitálisan nagy slágerek vannak!

És nem csak a Björn “Speed” Strid (The Night Flight Orchestra, Soilwork) vendégéneklésével megerősített Meteorite! Mondjuk az sem kis fegyvertény egy magyar bandától, hogy egy ilyen nagy nevet (és hangot) sikerült közreműködésre bírniuk, de az még nagyobb, hogy a Meteorite simán odatehető a legnagyobb NFO slágerek mellé! És hasonló kaliberű nótákból még van ezen kívül vagy 6-7 darab a lemezen!

Már a nyitó, két és fél perces Descent is ragadós. Tekintsük akár hosszabb intrónak, vagy teljes értékű dalnak. Én az utóbbinak tekintem. A lemez hangzása direkt hibrid lett. A gitárok nem harapnak úgy, mint tették a Modulus-on. Inkább a ’80-as évek hard rock lemezeit idézi a sound, kivéve a dobot, amit viszont direkt maira kevertek. A Roll Out-ban szépen elő-előbukkan a basszusgitár is, maga a nóta pedig úgyanúgy idézi a Ghost-ot, mint a korábbi arénarock bandákat. Bár ahogy említettem nem olyan vastagon szólnak a gitárok, mint a srácok első lemezén, viszont ezúttal sokkal több a hosszú, szépen kidolgozott gitárszóló! És a háttérvokálokra sem lehet panaszunk. Még a viszonylag gyakran előkerülő “óóóóózás” sem zavaró. Tehát az van, hogy ez a lemez keménységi szintjét tekintve inkább hard rock, mint metal, de én ezt egy csöppet sem bánom!

Mekkora már a [Futurenation] is! Erre a slágerre egy Def Leppard, vagy Mötley Crüe is büszke lenne! Persze a “Speed” vendégeskedésével felturbózott, direkt “nightflightosra” vett Meteorite még erre is rátesz egy lapáttal! A hozzá készült feelgood klip is nagyon cool!

De nehogy azt higgyétek, hogy ezzel ellőtték a puskaport a srácok. Ugyanis a Follow You, a Space Samurai és a The Last Starfigher sem kisebb slágerek az előzőeknél! A Follow You-ban Belmont visszafogott, nyújtott éneklése szuper. Így is nagyon változatosan dalolja végig a lemezt, hogy a hörgést mellőzte ezúttal az eszköztárból. A Space Samurai japános megoldásai, gésa éneke szintén stílusos. Amúgy ez, a Starfighter és a Teknoskeptic a lemez metalosabb darabjai. Ez utóbbi címéhez hűen legalább annyit merít az elektronikus zenei stílusból, mint a rock/metal zenéből. Egyébként ennek a refrénjében hangzik el a lemez címe. A Beam Me Up szövegileg is mókás, és egy akkora zenei geget is elejtettek benne, hogy a fal adja a másikat! Persze a dalszöveg Star Trek-es és Star Wars-os vonatkozásai miatt nem is annyira meglepő, hogy a gitárszólóba sikerült beapplikálniuk egy kis filmzenét is. Én speciel nem bánom, hogy az előszeretettel felhasznált Birodalmi Induló helyett a srácok a Mos Eisley kocsmájában játszódó jelenetben hallható fúvós bulizenét csempészték be a dalba, mint ahogyan Han Solo és Csubi csempészett be ezt-azt a filmekben. A Modulus komorabb hangvételét a hisztérikus verzékkel ellátott Teknoskeptic mellett a záró, hét és fél perces Until the Stars Turn Cold idézi meg. Ebben a Pyogenesis frontembere, Flo V. Schwarz hallatja a hangját. Tehát a lemez zárása hideg, borongós, az összkép viszont mégis derűs. Hisz túlsúlyban vannak a pozitív hangvételű, szórakoztató nóták. Amik ráadásul egytől-egyig karakteresek. Mindegyik önálló arculattal rendelkezik, ergo a Behind Your Neon Eyes is legalább annyira színes, változatos, mint amilyen a Modulus volt, csak épp máshogy. Ott a dalokon belül váltakoztak a stílusok, megoldások, itt viszont maguk a nóták különböznek egymástól. Az összetartó kapocs a megkapó hangulatiság, ez a “retrofuturisztikus” megközelítés.

Minden klappol a Behind Your Neon Eyes esetében. Összhangban van a zene, a borító, a Belmont által kreált képekkel teli szövegkönyv, a srácok jelmezei, illetve megnyilvánulásai. A Divided túlmutat a zenén, ők inkább már az összművészetiség felé tendálnak. Remélem, hogy itthon is megtalálják a közönségüket, de úgy érzem, ezzel a slágergyűjteménnyel lenne keresnivalójuk külföldön is!

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,