Eclipse of the Sun

Brave Never World (2020)

A székesfehérvári Eclipse of the Sun egy idén már tíz éves zenekar, ennek ellenére sajnos itthon is szinte ismeretlenek. A helyzetet magyarázhatjuk azzal, hogy korábban csak egy lemezük jelent meg, az is szerzői formában, illetve azzal is, hogy az általuk képviselt stílus sosem volt a tömegek kedvence. A csapat ugyanis a doom metal, annak is az epikusabb, esetenként death metalos hörgéssel fűszerezett iránya mellett tette le a voksát.

A négyfős formáció végigjárta az underground zenekarok buktatókkal teli útját, melyet a kiadványaik sora is jól tükröz. Egy demo, egy EP, illetve egy szerzői kiadásban megjelent bemutatkozó lemez után immár nemzetközi színekben, az orosz Satanath Records védőszárnyai alatt jelenhetett meg a második nagylemezük. De ez sem ment egyszerűen, a digitális verzió már tavasszal elérhetővé vált, a CD viszont csak a közelmúltban jutott el magához a zenekarhoz is. A lemez borítója, illetve a zenekari logó láttán az ember egy progresszív metal kiadványra számítana, a Brave Never World esetében azonban kicsit másról, többről van szó. Az Eclipse of the Sun fő csapásiránya tehát a doom metal, annak is az epikus, akár progresszívnek is nevezhető iránya.

A négyes doom metalja a Candlemass által lefektetett alapokra építkezik. Zenéjükben nem a csigatempók és a minimál riffek játsszák a fő szerepet, a dalaikban – bármilyen furcsa is ez egy doom metal lemeznél – van lendület, a szerzeményeknek van irányuk, a dalok tényleg dalok. A civilben tanárember, Szöllösi Dániel énekes a dalszövegekben költőien fogalmaz, melyeket többnyire dallamos énekkel ad elő, de a mondanivalót nyomatékosítandó gyakoriak a hörgések is. A zenében domináns a másik alapító, Kantár György által kezelt billentyűs hangszerek szerepe, melyek Kovács Gergő súlyos riffjei mellett emelkedett hangulatot kölcsönöznek az egyes szerzeményeknek.

A Pillars of Creation című első dalban a mennydörgő riffre érkezik a dallamos billentyűszőnyeg. A szerzemény végén hallható orgonás részért jár a külön pirospont. Dani pedig „ezer” hangon szólal meg, a dallamos ének mellett hörög, illetve black metalos rikácsolásokat is hallhatunk tőle. A nyitódal szinte átfolyik a Things Called Life-ba, melyben a hörgések ellenére sokkal hátborzongatóbbak a dallamos énektémák, illetve a szövegmondás. A Brave Never World refrénjéről pedig csak annyit, hogy nem vallana szégyent egyik Candlemass albumon sem. A Not a Symbol a leghagyományosabb doom metal dal az albumon, de a második harmadában hallható dob-zongora játék Dani dallamos énekével szintén kiemelkedő momentum. A madárcsicsergéssel és hangulatos, lassú felvezetéssel kezdődő Home legnagyobb erőssége a többszólamú, hörgéssel fűszerezett ének. Külön kiemelést érdemel a World Without Words című dal, melybe egy thrash metalos részt is sikerült beépíteni. A doom metal nem a virtuóz dobolásról, hanem a magabiztos alapokról szól, Antal Dávid játéka ennek megfelelő.

Szóval ez az a fajta zene, amit nem érdemes háttérként vagy netán dalonként hallgatni, aki nem tud rászánni ötven percet a lemez figyelmes meghallgatására, az akár kereshet is magának más hallgatnivalót. Aki viszont szembe menve a manapság elterjedt zenehallgatási szokásokkal, el akar merülni egy lemezben, felfedezve annak mélyebb rétegeit, rejtett értékeit, az a mai magyar mezőnyben keresve sem találhat arra érdemesebb lemezt, az Eclipse Of the Sun idei kiadványánál.

Ha valaki megkérdezné tőlem, hol tart ma a magyar underground metal, ezt a lemezt tenném le elé. Doom metal rajongóknak kihagyhatatlan!

Az ajánlót írta: Andris

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,