EiLEMA

Take Wing EP (2019)

A tavalyi év felfedezettje címet nálam egyértelműen az EiLEMA zenekar, illetve első EP-jük, a Take Wing érdemelte ki.

A zenekar nem új és annyira nem is friss az ismeretségünk.  Először akkor “találkoztunk”, amikor még Amáliák néven futottak és az Aebsence ritka (és talán a legutóbbi) fellépésén vendégeskedtek. Az a banda (bár talán helyesebb felállásként említeni) 2016 végén alakult, és 2018-ban kiadtak egy 3 számot, amit Patchwork EP címen tudtok meghallgatni az online felületeken. 

Akkor is tetszett a banda, és talán, ha akkor eljutok az említett bulira, az EP is jobban beüt, így azonban maradt a “hallottam a csapatról és egészen tetszett is a zenéjük” kategória. Követni kezdtem a csapatot a Facebook-on. Sőt, néha le is pörgettem a három számot, de mndig maradt egy ilyen “jó-jó, de…” érzés. 

Tavaly amikor megváltozott a csapat felállása, nevet is változtattak, aztán év végén felvettek három új dalt Botlik Mátyás vezetésével a GrenmaStúdióban.  Aztán, ahogy az lenni szokott elküldték a hírlevelüket, ami valószínűleg épp jókor, jó helyen talált, mert a november 24-én megjelent EP-t meghallgatva megjött a “na, ez az!!!” feeling. 

A levélből megtudtam, (a hírből ti is megtudhatjátok) hogy miért is hívják rhythm’n’grunge-nak a zenéjüket. Kitalálhatnék valami meghatározást, de nagyon találóan megírták ők is: “a zene ízig-vérig 90-es évek, grunge-os befelé fordulás és depresszió, rockos,néha már punkos alapokkal”. Ennél jobbat nem tudok.

Az introként funkcionáló Prelude hangulatos, de az alapján én még senki helyében nem vonnék le következtetést a folytatásra. Annál inkább a Mother alapján.

Ezt úgy a korai Pearl Jam, a Live, valamint a Stone Temple Pilots keverékeként tudnám érzékletesen bemutatni. Tipikusan az a dal, amit szerintem a ‘90-es évek elejének grunge őrületében az USA-ban egy erős kiadói háttérrel és már egy közepes klippel is szarrá játszottak volna. Ott van benne (főleg a dal második felében az emlékezetes szólóban) a grungre (is) jellemző ‘70-es évekbeli feeling.

A Not Too Late a maga lazább punkos “zúzdájával” kicsit kilóg, bár a garázspunk sem áll távol Seattle-től, ez inkább rádióbarát kalipunk, ami simán befért volna egy amcsi tinifilmbe is, bár a gitárszóló miatt itt is felszalad a szemöldököm. Ez az, ami miatt kiemelkedik, meg hogy alatta sem “ürül ki” a dal.

A Why meg úgy indul, mintha a Mad Season valami elfeledett témája lenne, de van benne Pearl Jam érzés is. Aztán pedig egy hangulatos lassú kerekedik belőle, ami engem speciel a Slowmesh dolgait is eszembe juttatta. Iván nagyot énekel benne. Jó választás volt zárótételnek. 

Összességében ez egy király EP, ami úgy ébreszt nosztalgikus érzéseket, hogy közben egy pillanatig sem érzem azt, hogy az a fajta retro cucc lenne, amit az újrahasznosítás vágya hívott életre. Egyetlen aprócska hibát találtam csak és ez a hossza…

Nem tudnám jobban megfogalmazni, mint Ők: “Aki szerette a 90-es éveket, az tegyen egy próbát!”
Én pedig várom az új dalokat, amit remélem hamarosan hallhatunk.

Itt keressétek a csapatot:

Official YouTube Channel: www.youtube.com/channel/UC2UYfCIpepcQjo5seKXmESA

Official Facebook: www.facebook.com/eilemaband

Official Bandcamp: eilema.bandcamp.comEiLEMA Official Instagram: www.instagram.com/eilemaband/

augusztus 12.,
augusztus 13.,
augusztus 16.,