End Of Paradise – Koncert a Nyolcas Műhelyben + interjú

A székesfehérvári Nyolcas Műhely hétről-hétre érdekes programokkal szórakoztatja a keményzene rajongóit, jellemzően a metaltól a hardcore-rig. 2022. április 23-án a budapesti RockOut után az közel hazai pályán játszó End Of Paradise adott egy best-of-műsort.

A koncertbeszámolómat maga a zenekar kommentálja, így elsőkézből kapunk oda-visszajelzést a még eleven élményről. A csapat táborába újonnan érkezőknek rögtön magyarázatot igényel a lemezzel évekkel ezelőtt debütáló csapat best-of-ja. A Lévai Sándor – ének/vokál/billentyű, Menyhárt Mihály – basszus, Munkácsi Tamás – gitár/vokál/billentyűk, Németh Dénes – dob/ Tóth László István – gitár/vokál gárdával felálló End Of Paradise ugyanis énekesváltással adta ki legutóbbi korongját (2020-ban), Ősök éneke címmel (Nail/H-Music). Azóta azonban újra csatlakozott Feltein „Zombi” Attila – a mikrofon mögött.

Foto: Fehérvári Csaba / Forrás: End of Paradise (FaceBook)

Az első és második lemezénél hivatalosan négytagú, de játékban már akkor is ötfős csapat így a negyedik lemez után két énekessel bővült hattagúra. Ennek megfelelően egy meglehetősen hosszú műsorral készültek a hivatalos setlist szerint. A nóták egyben arról is árulkodnak, hogy az egyrészt menetelős-galoppozós, másrészt modern heavy/power zenét játszó zenekar tagjai milyen hatások alatt érlelte azokat: Csillagvándor (4.) / Ősök éneke (4.) / Szabadon (4.) / Sakkfigurák (1.) / Életút (4.) / A szabadság ébredése (2.) / Hétköznapi túlélő (2.) / Az ítélet gyűrűje (EP)/ Égbe szórt imák / Emléked véd (4.) / Hol van / Tears of a Dragon / A gladiátor (3.) / Ébredj fel! (EP) / A harang értem szól / Mennyit ér (4.) / I Want out / Arra tartok én (2.)/ Fear of the Dark.

Meg kell említsem, hogy felkészülésemkor a hanyagságomból kimaradt az első, 2011-es „Ne add fel” c. lemez felsorolása, pl. Spotin elérhető – sajnos én csak hárommal rendelkezem – holott éppen itt a Fémforgácson is kapott egy jó ajánlót. De a csapat segített helyre kerülnöm ebben.

Hogy a zenekar mennyire kedvezni kívánt a sűrűsödő rajongótábornak – sőt sikerrel meg is tette azt – újracsak kifejezi néhány gyöngyszem eljátszása. Az Ébredj fel és az Ítélet gyűrűje a 2014-es EP-ről érkezett, míg az Égbe szórt imák és a Hol van új dalok. Ezeket a banda nemrég rögzítette egy hamarosan megjelenő kislemezre. Élőben most játszották először.

Az átszerelés alatt alaposan megtelt a helyiség. Láthatóan nem csak olyanok érkeztek, akik a zenekarhoz közeliek, hanem egyre bővülő rajongótábor töltötte meg a teret. Míg az előző csapat műsora alatt elől álltam, itt most kerestem a helyet a jó hangzás végett, az egyik mikrofonfelelős fel is kiáltott, hogy lám, az első sorok az első fehér vonalnál állnak (azaz közvetlenül a színpad előtt kezdődő félméterenkénti csíknál).

A Diciknson, Pokolgép és Helloween dalválasztás megmutatja, megszólalásban mit tűzött ki a csapat. Valóban, ez az este a még eleven hangú Kalapács József, illetve Molics Zsolt és a stílusteremtő NWOBHM/NWOGHM-zenekarok ösvényén vezetett, ismerős tájakon át.

A koncert maga egyfelől nagyon tetszett, másfelől újabb rajongói elvárásokat szült bennem. Essünk túl hát az építőnek szánt kritikán. Az én ízlésem szerint a dalok nagyon jók – ezzel nyilván nem voltam egyedül. Úgy hiszem, Munkácsi Tamás csatlakozása a második lemezen vendégként eljátszott szólók után a harmadik korongon új érzéseket hozott dallamokba. Régóta tervezem, hogy a Fémforgácson a visszatekintő-rovatban felelevenítem a zenekar második korongját (Hétköznapi túlélő, 2015). A koncert alapvetően pozitív élménye elbizonytalanított, hogy vajon melyiket is vegyem sorra.

Figyeltem, ahogy a hat fő egy ilyen barázdabillegetős zenével kissé szűkös színpadon hogyan foglalta el stabil helyét az első néhány szám alatt. Az élő eladásban Tamás gitárja kiválóan szólt. Tóth László István ritmusadallamábanmindent hozott, ami a lemezeken hallható – az én fülemnek hasíthatott volna erőteljesebben. Tán emiatt a korongokon hallható penge éles hangok hangokhoz ez a hathúros inkább lekerített neoklasszikus gitározás hangjaival tűnt ki. Mindent egybe vetve kihallottam, amit a koncertre készülve ~5 napon át rögzítettem.

A csapat a dupla énekkel nagyot vállalt. Jóllehet, nem példa nélküli a megoldás, és megvallom, a számos fióknyi CD-nk közül valóban nagyon szeretem a több tehetséges énekessel felálló bandák korongjait. Ebben az esetben még látok lehetőséget tovább csiszolni ezt az elképzelést. Az End of Paradise az első hangoktól sem sallangos. Sem zenéjében, sem szövegében, még ha HM-zsánertémákban is gondolkodik. Ezért a kiénekelt hangok megszólaltatásához (különösen az új lemez témáiban) a Geoff Tate-elképzeléshez, vagy akár a korai amerikai magashangú-énekeses speed/heavy/power metal (magasban pl. a Savage Grace, a reszelősben a Heretic) vonalhoz hasonlóan érdemes lenne kiaknázni, amiben Lévai Sándor és Feltein „Zombi” Attila hangja eltér. Többet adhat az előadáshoz, ha a mikrofonok mögül kijön a terc, vagy a kvint, és akár az kissé eltérő énekdallam is jól hallhatóan eltér. Ha meg is volt, akkor minden más a hang terjedésének fizikája… Minthogy ezt én nem igazán hallottam ki maradtam annál, hogy jól halljam élőben, ami a korongokon is megszólal. Ha írnék beszámolót, ezt leírnám – mondtam a csapatnak. S minthogy írok, alább a reagálásra is lehetőséget kapnak Miért is? Nos, azért, mert ezt a zenét egyszerűen hallani kell! Jóllehet, ezt a mondatot az itt előttük játszó banda kapcsánis leírtam. Ám aki azt hinné, hogy ma a hazai tradicionális heavy metal, a power metal, az old school HM, illetve modern metal vagy mindezek korszerű hangulatú fémes ötvözeteivel nem születnek mérvadó zenék, az bizony téved. Nagyon nehéz kitűnni már, hisz ezer és ezer új banda ontja You Tube-ra és Spotify-ra a dalait. Ám olyanok, akik az ütős nótákat élőben hitelesen meg is tudják dörrenteni, bizony, kevesebben akadnak. Az End Of Paradise ilyen zenekar. Ezért nagyon tetszik maga a zene, a dallamok, amiket a fentebb leírtak mellett is ismerek már jól. A sok név között megemlítem hát Menyhárt Mihály rendíthetetlen basszusjátékát és Németh Dénes ütemes, főleg a sorok lefutását, a dalok végét, vagy a kiállásokat lezáró, stílusjegynek is tekinthető felpörgetéseit.

Az intro átlényegülése alatt kíváncsian vártam, a friss korong kezdő tétele a sámános riffekkel mit hoz élőben. Ahogy a lemezen minden hallgatáskor szoknom kell a fura, kottában OK, de kiénekelve kissé disszonáns refrént, meggyőződtem róla, hogy ezt pont így akarták (szerintem nem a vezérvonal a kellően hangos). De nagyon hitelesen szólt! Emellett viszont belopta magát a fülembe a szintén az új lemezről megszólaltatott két kedvencem: az Ősök éneke a refrénjével egészen kiválóan, letaglózón kiénekelve, alatta a játékos gitárokkal, majd az Életút, igenlő és szépen megfogalmazott szövegével, remek szaggatós gitárhangzásával (ami a végére is úgy szól, mit egy üteg).  Aztán… a kezdetével a Lord Vándorjának tiszteletadó, már harmadikként elhangzó Szabadon lett a számomra a buli csúcspontja. Óh, igen, egyre több a kedvencem erről a korongról (is). Egy cimborámnak a zaj közepette éppen említettem, hogy a refrén egészen olyan, mint a Geszti-féle „Akad olyan…” korsláger. (És itt ismét az átérezhető, profi szövegre, az üzenetre és a tartalomra tessék gondolni – s nem az abban a bandában kiváló zenészek által játszott akkor trendi, szerintem gagyi zenére). Igaz, anyanyelvünkre kényesen itt is bántott a „szabad mind a szél”, bár lehet, hogy csak nem szabadulok a CD-n halottaktól. És a lemezhez hasonlóan hibátlanul szólalt meg (még egy kedvenc) a Mennyit ér. Benne aközönség-énekeltetőrefrénnel, előtte, alatta és utána a hangulatfokozó kiállásokkal, a vijjogó gitárokkal, a szaggató-darabos riffeléssel és meglóduló szólókkal. Vajon milyennek látták a koncertet maguk a zenészek?

Foto: Fehérvári Csaba / Forrás: End of Paradise (FaceBook)

Hogyan éltétek meg ezt a bulit?

Sanyi (énekes): A 8-asban játszani mindig fantasztikus élmény, barátok között vagyunk és a színpadon is hatással van ránk, felszabadultan tudunk működni, igazi örömzenélés.

Laci (gitár): Szerintem ez volt az eddigi legjobb bulink hazai pályán. [A hangulat érzékeltetésére érdemes megnézi a csapat közösségi oldalán közzétett képeket – szer.]  Nyilván voltak koncertek, amiken hasonló volt a hangulat, de ezt én nagyon nagy lelki feltöltődésként éltem meg. Nagyon közeli barátok és ismerősök is tiszteletüket tették. Jó volt látni, hogy tudtunk a közönségnek örömet okozni a zenénkkel, a hatalmas támogatásuk végig érezhető volt.

Tomi (gitár): A hazai pálya mindig különleges, de egyben nehéz dolog is. Itt van a legnagyobb drukk az emberben, de szerencsére ismét fantasztikus volt a közönség, így a kezdeti idegesség hamar elillan.
Én, személy szerint, nagyon jól éreztem magam a színpadon.

Mennyire osztjátok „belülről” a véleményemet az énekesek hozta lehetőségről, vagy annak elmaradásáról?

S: Alapvetően nem véletlen, hogy erre a véleményre jutottál. A kéténekeses koncepciót már a dalírás szintjén szerettük volna figyelembe venni, a készülő lemezre koncentráltunk ezen a téren, az Égbe szórt imáknál és Hol vannál szerintem ez hallható is.

Valóban! Azok a dalok szinte kívánják és kínálják is ezt a megoldást – teszem hozzá.

A már meglévő számokat szimplán csak felosztottuk, nem készültek harmóniák, nincsenek megírt tercelések és kvintek, nekem éppen nincs hiányérzetem ez miatt. Maximálisan az új dalokra koncentrálok.

L: Egy decemberi koncert után fogalmazódott meg mindenkiben, hogy meg kellene próbálni ezt a kéténekes felállást. Konkrétan ez a második bulink így, az utolsó néhány hónap dalírással telt, felvettünk két nótát, leforgattunk egy klipet…, promófotók, koncertszervezések, szóval volt itt minden! A néhány próba alatt, összegyakoroltuk a műsort., Így elég intenzív időszak közepén vagyunk most. Mivel mindent magunk csinálunk, van teendőnk bőven [nevetés]. A promózásban és a terjesztésben persze a kiadónk is kiveszi a részét. Szóval, ahogy Sanyi írta, az új lemezre koncentrálunk.

Meglehetősen népes rajongótábor lelkesedett a koncerteteken. Nyomon tudjátok követni a népszerűségeteket?

L: Igazából fogalmam sincsen, hol kellene elhelyezni magunkat. Érzem, hogy jó az, amit csinálunk, de pl. egy szintugráshoz az elhatározás és a befektetett munka önmagában nem elég, rengeteg anyagi vonzata is van. Az viszont biztos, hogy folyamatosan növekszik a tábor, ezt az online felületek reakcióitól a koncertekig szépen nyomon tudjuk követni.

T: Az ilyen pillanatokért érdemes csinálni ezt az egészet. Jó érzés látni mindig az ismerős arcokat és nagyon jó, hogy mindig látni új arcokat is. Ez egy jó visszaigazolás, hogy talán jó, amit csinálunk.
Különösen nagy öröm volt látni, hogy az először élőben játszott dalok is elnyerték mindenki tetszését.

A KEMPP-ben, az Aradi Vértanúk emlék-kopjafáinál készített promóképpel – helyi lakosként – máris beloptátok magatokat a szívembe, jóllehet korábban is ismertem a zenéteket. Abszolút anti-militárisan gondolkodom, és a ti zenétek a katonai emlékparkban készített fotó ellenére is inkább szól közös értékekről, lelkesítésről, mintsem konkrét harcok üzenetéről. Ki hozza a bandába ezt a szellemiséget?

S: Senki nem hozza: velünk van kezdetektől [mosoly] de nagyon helytálló a megérzésed, valóban a régi értékek megőrzése, a rájuk való emlékezés lapul a fotók mögött. 

L: Jól sikerültek azok a fotók, szeretem őket. Igen, itt a közös értékekről van szó, továbbá nagyon jó barátságot is ápolunk egymással. Nekünk ez a meglévő összetartás nagyon fontos. Mindenki ilyen beállítottságú.

Már a negyedik, erős albummal léptetek elő. Két-három évente előjöttök egy új anyaggal. Mondhatjuk, hogy ez már egy valós út? „Jöjj velem és nem tévedhetsz el…”? Mi lesz a következő mérföldkő?

S: Az időzítés nem tudatos, ahogy jönnek az ötletek, úgy jönnek a lemezek, ez várhatóan így is lesz a továbbiakban is.

L: A megjelenésekre nincsen hivatalos koncepció. Az a biztos, hogy az új lemezt írjuk, és amint látjuk, hogy mikorra készül el, akkor egyeztetünk a kiadónkkal a továbbiakról. Nincsenek ötéves tervek. Persze, amikor készül egy anyag, azért nagyon konkrétan van egy menetrend a promózásra és a megjelenésre.

T: Úgy néz ki, körülbelül erre álltunk be, ilyen tempóban születnek a dalok. A másik pedig, hogy egy lemeznek nem kicsi anyagi vonzata van. Nyilván, örülnénk, ha évente ki tudnánk hozni egy lemezt, de anyagilag nem tudnánk megoldani. Így viszont kényelmesen van időnk csiszolni a dalokat.

Éppen a koncert-ínséges COVID-időszak közepette adtátok ki az utóbbi lemezt. Mennyire sikerült azóta bejáratni a dalokat?

S: A lehető legrosszabbkor jött a járvány, nem tudtunk lemezbemutató turnét csinálni, ezért is esik olyan jól, hogy a közönség ennek ellenére is velünk énekli a dalokat. A közösségi médián keresztül persze ment a marketing, mondhatjuk, hogy sikeresen.

L: Ez nagyszerű érzés! Annak ellenére, hogy emiatt élőben nem nagyon játszottunk, mégis mindenki kívülről fújta a dalokat. – mondja Laci, és ezt visszaigazolhatom: jól hallották még az zenei élmény helyett odakint füstölők is.

Beváltak a nóták, azaz azok lettek sikeresek, amikre számítottatok?

S: Erre nem könnyű válaszolni. Egyrészt nem igazán volt erre stratégia: mindegyik nóta a szívünk csücske. Másrészt az Ősök éneke egy kis stílusváltást is hozott, zeneileg is, meg – ugyebár – az ének terén is. A közönség reakciója minden esetre azt sugallja, hogy nem jártunk tévúton.

Hogy látjátok, szerintetek is egyre növekszik ebben a stílusban friss előadók csapata?

T: Elég sok tehetséges zenész van az országban, ennek következtében elég sok zenekar is. Személy szerint szeretek felfedezni új csapatokat és 1-1 cd vásárlással támogatni is azt a zenekart, akinek a zenéje tetszik. Ez így van jól! Név szerint nem említek senkit, mert akkor elég sokáig sorolnám.

Kiváló párosítás volt erre az estére a RockOut és az End Of Paradise. Véletlen, vagy a hasonló közönség reményében kertestétek a kapcsolatot?

S: Stílus-ügyileg nem volt koncepció. Arról van szó, hogy így próbálunk egymásnak segíteni. A mi szintünkön, sajnos, még inkább odavert a covid, még nehezebb koncertezni. Így találtuk ki ezt, hogy úgymond csere buli keretein belül összefogunk. Kapcsolatban vagyunk több zenekarral is ebből célból. Szerintem, egy jó dolog, hogy összefogunk és próbálunk segíteni egymásnak. Örülök, hogy ez a mostani ilyen jól sikerült.

Elégedettek vagytok a fellépési lehetőségekkel?

S: Nem voltam és nem is leszek. Az utóbbi évtizedben rengeteg klub zárt be, aztán jött a jegyvásárlós móka mikor én fizethettem azért, hogy játszhassak…, mélypont. Van pár hely, ahova szívesen járunk, első körben szerintem ezekre is koncentrálunk. A fesztiválokon való szereplési lehetőségekről ne is beszéljünk!

Nos, legközelebb remélem már arról is beszélhetünk, hogy milyen volt az aktuális fesztiválon!

L: Nem egyszerű a dolog azért egy komplett turnét bevállalni. A család és a munka mellett már nem egyszerű ilyen öregen [nevetés]. Azért néhány fesztiválos fellépés hiányzik még, a klubkoncert lehetőséggel én elégedett vagyok.

T: Sajnos a covid előtt sem volt egyszerű dolog ez, de most még nehezebb dolgunk van. Próbáljuk kihozni a maximumot a lehetőségekből és eljutni minél több helyre.

Már új dalokat is játszottatok. Mikorra tervezitek a következő megjelenést?

S: Nagyon szeretném, ha még idén meglennének a felvételek, és új lemezzel köszönthetnénk az új évet.

T: A terv valóban az idei év vége, de legkésőbb az év elején – reméljük – erre sor kerül. Hamarosan megjelenik egy 2 dalos kislemez egy videóklippel karöltve (a Hol van című új dalunkra), illetve június elején forgatjuk az Égbe szórt imákra a következőt.

Kis országunk egyik és másik végéből is jönnek már a kérdések felétek, mikor láthatnak élőben titeket. Hogyan alakul a turnémenetrend?

T: Turnénak sajnos annyira nem lehet hívni, de igyekszünk. Várunk több helyről is választ. Legközelebb május 20-án Dunaújvárosban,  a Kaptár Music Pub-ban játszunk a RockOut és a Neverland társaságában. Július 16-án egy különleges unplugged-műsorral lépünk színpadra a Nyolcas Műhely Gardenben, ismét hazai pályán.

A menetrend jelenleg így néz ki:

2022.05.20. – Dunaújváros – Kaptár Music Pub
2022.07.16. – Székesfehérvár – Nyolcas Műhely Garden
2022.08.06. – Párkány – V2 Rock Pub
2022.08.24-27. Székesfehérvár – Nyolcas műhely (Fehérvár Feszt) – a pontos dátum később
2022.10.21. – Budapest – S8 Undergorund
2022.12.09. – Jánossomorja – Vadász Vendéglő
2022.12.16. – Székesfehérvár – Nyolcas Műhely (évzáró)

Ez a lista még biztosan bővülni fog. Figyeljétek az online felületeinket!

Köszönjük rövid beszélgetést. Kiváló este volt. Nagyon becsülöm ezt a kitartást, ahogy egy cirka évtized alatt 4 minőségi lemezt és számos további dalt adtak a stílus kedvelőinek! Drukkolok ennek a csapatnak (is)!

Piratefest Budapest
július 03.