A 2016 óta aktív Esoctrilihum egy kifejezetten nehezen körülírható, de nagyon jellegzetes stílust képviselő egyszemélyes banda Franciaországból. Az extrémek közt is kiemelkedően extrém módon, az avant-garde határait feszegetve a pszichedelikus black metal és a progresszív death metal egyvelege, illetve az utóbbi évek lemezein egyre jellemzően, ambient elemek jellemzik az Esoctrilihum hangzásvilágát. Az évek alatt sikerült egy teljesen egyedi összhatást és stílust kidolgozni, ami egy egyszemélyes projekttől rendkívüli teljesítmény. Személy szerint nagyon érdekelne, hogy a projekt anonim atyja, Asthâghul, hogyan tölti a mindennapjait, mert amilyen ütemben készíti az újabb és újabb lemezeket, (2018-ban például két nagylemezzel is előrukkolt) az egyszerűen félelmetes.
Még az első 20 másodpercen is alig túl, és már blast beatek és gyorsan pulzáló, hallószervünket szaggató riffek nyitják a Consecration of the Spiritüs Flesh-t, és előre elárulom: innentől kezdve nem lesz fék. Önmagában a “Spiritüs Flesh” című nyitótétel már tömör ízelítőt ad mi vár a hallgatóra a későbbiekben. A lemezt rendkívül gyors, sokszor torznak és nem eviláginak tűnő, hátborzongató de mégis furcsán magával ragadó riffek és dallamok vezénylik, ehhez sokszor hasonlóan szédületes tempóban dolgozó dobok csatlakoznak. A nem evilági légkört igazán Asthâghul jellegzetes démoni károgása és alkalmanként mély hörgése teremti meg – a stílus nagyon egyedi, a hatás már-már félelmet keltő. Érdekes adalék, miszerint Asthâghul bevallása szerint egy saját titkos nyelven írja és szólaltatja meg ezoterikus és okkult forrásokból ihletett szövegeit. Így egészen elengedvén a hallgató kezét, az Esoctrilihum szövegvilága megfejthetetlen és titkozatos marad, nem is marad más lehetőségünk mint csak önmagára a zenére figyelni.
A Consecration of the Spiritüs Flesh a maga negyven perces futamidejével az eddigi legrövidebb Esoctrilihum lemez, de izgalomból ezen a rendkívül legagresszív lemezen garantáltan sincs hiány. Az utóbbi pár lemezzel ellentétben, amelyekben főképp az atmoszférikus black metal tűnt az album fő “műfaji mozgató erejének”, jelen esetben sokkal inkább a death metal jellegek kerültek előtérbe. Talán a Pandaemorthium-ban hallhattunk hasonlót legutóbb – de ez is csak részben igaz, hisz’ a 2022-es produktum ezen korábbi lemeznél lényegesen gyorsabb és sokkal inkább az avant-garde stílushoz áll közelebb.
Az Esoctrilihum diszkográfián végignézve egy dolog mindig megfogalmazódik bennem. Ámulatba ejt, hogy a projekt alkotója micsoda fantáziával és látszólag végtelen ihlettel rendelkezik. Asthâghul immáron hét nagylemezt gördített ki az Esoctrilihum név alatt, és személy szerint úgy érzem minden egyes kiadvánnyal csak egyre jobb és jobb lesz. Akik keresik és élvezik a létező legextrémebb kozmikus borzalmakat (mint jómagam), azok számára a Consecration of the Spiritüs Flesh kötelező darab, amit érdemes hosszasan ízlelgetni, ugyanis azon túl hogy nagyon súlyos darab, a hallgatót érő rengeteg inger feldolgozása némi időt vesz igénybe. Egy rendkívül koherens, kiegyensúlyozott és lehengerlő alkotás, ami nálam mindenképp az év egyik legnagyobb lemeze.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
