Flutwacht

Puls (2017)

A lemezajánlókat egy szűkebb körben ismert formáció esetén rövid zenekari sztorival szokás felvezetni, ezzel jelen esetben nem tudok szolgálni. Igyekezetem ellenére az internet útvesztőiben nem nagyon találtam olyan támpontot, amihez igazodva felépíthetném a bevezetőt. Tényszerű alapok hiányában arra a következtetésre jutottam, hogy társaihoz hasonlóan a Flutwacht név mögött is egy személy rejtőzik, aki önmagában felel a zajkeltésért. A discogs-ra hagyatkozva emberünkről egy fotót sikerült előbányásznom, melyen celluxozott fejjel egy más dimenzióban járva, a zajkibocsátó berendezései társaságában sikerült megörökíteni az alkotót, aki feltehetően a Daniel Simon névre hallgat, már ha jók a következtetéseim… A fotó jobb oldalán egy kézi húsdarálót is felfedeztem, utaljon ez bármire is. A tetszetős digifile borító belső oldalán szintén látható egy fotó a főhősről, aki szemmel láthatóan teljes koncentrációval dolgozik a maga kreálta gépsoron, titokzatos zajcsiholó műhelyében. Ja, a lényeget majdnem elfelejtettem említeni, a discogs ugyanis Flutwacht néven 2003-tól 116 megjelenést listáz… A szorgos hangyaként dolgozó mester kezei közül tehát ömlenek a kiadványok.

A post-industrial, power electronic, ambient noise előadók, egyszerűbben fogalmazva; a zajzenék képviselői különböző hatásfokkal terhelik hallójáratainkat. A természet hangjainak adózó formációk esetenként megnyugtató kollázsokkal is képesek előállni, az ipari vonal prófétái azonban nem ismernek pardont. Fiatal metalosként hányszor megkaptuk a zenéinkre, hogy “Fiam, ezzel vallatni lehetne!“. Az első két Napalm Death-t, illetve a korai Cannibal Corpse-ot a hozzáértők sokszor illették „szomszéd bosszantó” jelzővel is. Nos, megkeseredett felnőttként a német Flutwacht audió terrorjának hallgatása közben nekem sem jut jobb gondolat az eszembe. A korongon hetvenkét percben, kilenc fejezetre bontva kapjuk a gépi zajok armadáját, ezek közül kettő is átlépi a tíz perces határt, a záró tétel ráadásul közel húsz perces. Gondolkodtam rajta, hogy belekezdjek a fejezetek egyenkénti elemzésébe, de ezzel olyan merényletet követnék el a tisztelt olvasóval szemben, mint barátunk a ránk zúdított zajtengerével.

A pontszámom csak egy karakter, lehetne bármilyen írásjel, ennek ugyanis semmi jelentősége sincs, illetve támpontot sem adhat annak, aki még nem fülelt bele hasonló „muzsikába”.

A végére egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem: Létezik bárki ezen a bolygón, aki ismeri a teljes Flutwacht diszkográfiát? 

Az ajánlót írta: Andris