Hármas koncertre készül a Mirror, A LiveLifeHard és a From The Sky 2023.10 21-én. Ezúttal az utóbbi zenekar frontemberével beszélgettünk a készülődésről. Ám Tari Szabolccsal messziről indultunk, mert vele nehéz a zenéről szűken diskurálni. Noha nem pont egyidősek vagyunk, azért voltak még közös élményeink kazettákkal is. Így megosztottuk azokat a kalandokat is, hogy melyek voltak egy-egy zenekartól az emlékezetes dalok, amik nem fértek ki a szalagra. Jó nagy kanyarokkal jutottunk el a Paradise Losttól, az In Falmes és Halo Effekten át… a From The Sky oldalain megosztott személyes „lejátszási listákig” majd végül az interjú témájához. De már rákanyarodtunk az útra!

Ezek a lejátszási listák a kedvenceitek?

Szabolcs: Igen, mert ezek azok, amiket éppen hallgatunk. Régi és aktuális kedvencek. Egyfajta közvetett „népművelés” is. Jó megosztani, és nézni, ahogy aztán másnak érdekessé válnak. Ezek jó törekvések… régen borzasztó sok zenét hallgattam. Falun nőttem fel, így áldás volt, hogy 2000 legelejétől már volt nálunk internet, mert 2001-től már én voltam a zenedíler.

És amióta zenélsz a zenehallgatás maga kopott is?

Nem csak az kopott, hanem az idő is. Amikor az ember felnő… Szóval, már meggondolom, mik azok a zenék, amiket hallgassak, egyáltalán mi az az idő, amit magamra, vagy a környezetemre tudok fordítani… – erre felkapom a fejem, mert az interjú idején Szabolcs éppen a Slowmesh aznapi koncertjére készül. – Szerintem oda fogok érni, nem lesz ezzel probléma.

Ha már koncert, hogyan készülsz?

A Slowmeshre, vagy a miénkre?

Vicces válasz. Oké, a Slowmeshre. Hiszen a második lemezüknek zenei rendezője voltál.

Igen, jó lemez lett, de most a hármast kell hallgatnom, hogy felkészüljek. Tudom, hogy sokat dolgoztak ezeken a dalokon a srácok. Én személy szerint (Süle) Tamást (Slowmesh és From The Sky gitáros) fantasztikus zeneszerzőnek tartom. A dallamok, a szövegek, meg ahogy Dávid gondolkodik a világról, és ahogy elénekli őket pedig egészen rendkívüliek.

Melyik dalt várod a legjobban?

Nagyon örülnék, ha a New Stoner Band elhangzana. Nagyon jó koncertnóta. Amikor megszólal, szétesik a ház, biztos lehetsz benne!

És a saját koncertetekre hogyan készülsz, illetve hogyan készültök?

Megtartottuk az új fotózást. Az első koncertünk lesz úgy Süle Tomival, pontosabban ezzel az új felállással, ahol tényleg csak öten leszünk fenn a színpadon…

…Plusz az orkesztra…

…Hát azt sajnos még most is „csak” a HD foglalja szolgáltatni. – itt a zenei betéteket aláfestő, Hollywood Orchestra programban kidolgozott dallamokra gondolunk.

A szimfonikus zenekarosdi, sajnos még várat magára, de így minden nappal közelebb jön a dátum. Jó lenne, ha minél hamarabb megtörténne [mosolyog].

Szóval, a nagyzenekar még nem lép színpadra, de most is csak azért, mert nem férnének el.

Ez pontosan így van – nevet Szabolcs – Óh, bár csak ezért lenne! Most megkomolyodunk és folytatjuk, megemlítvén, hogy a Blue Stage sem kicsi színpad.

Nem egyáltalán nem kicsi. Itt mindhárman magyarok leszünk, feltörekvő zenekarok. Összesen már játszottunk a Barbában 5-6-szor. De az, hogy mi itt lehetünk, nagyon nagydolog! Bízom benne, hogy ennek az az oka, hogy a közönség már számít ránk. Egyébként úgy tapasztaljuk, hogy azért szemmel láthatóan növekedik a hallgatóságunk létszáma. Kíváncsi leszek arra, hogy az eddigi nagy koncertek helyett – amikor a nagyszínpadon fellépő neves külföldi zenekarokkal váltva a magyar csapatok adtak koncertet –  most, amikor a „kicsik” vannak csak, akkor mi fog történni…

Méghozzá hasonló zenekarok, a Mirrornak is második albuma jelent meg, a LiveLifeHard is a ti korosztályotok.

Igen, pl. Vörös Attila másfél évvel idősebb nálam. – S most Szabolcs tisztázza, hogy van közös zenei múltjuk: – A Miserium első lemezének felvétele idején ismerkedtünk meg, és játszott is egy gitárszólót az Out of Reach című dalunkban. De ezt a mostani „fellépő csomagot” a Barba Negra állította össze olyan csapatokból, akik már megmérettetek ott korábban.

Te, most láttam a Mirrort a hétvégén, mondhatnám, hogy kössétek fel a gatyátokat – mondom nevetve. Persze Szabolcs érti jól:

A Mirrornak nagyon szép karrierje lesz, csak tolni kell, mint a bolond. Furcsa ez a közeg, mert néha a közönség nagyon nem érkezik meg bizonyos helyszínekre, hol az eső, az idő, hol közeli időpontokban játszó bandák miatt. De a mostani helyszín nem egy ilyen szituáció lesz… Olyan környék lett az új hely, ahová könnyen ki lehet jutni HÉVvel is, és nyugodtan lehet „hangoskodni”. Ahogy az előbb mondtam, ez a saját magunk megmérettetése lesz.

Sokan tán az utolsó 3-4 napban döntik el, hogy „megyünk”.

Hát igen, így van. Talán – hümmög Szabolcs – sok a program…

Másfelől meg a zenekarok arra is panaszkodnak, hogy nincs hol fellépni. Hogy igaz ez a kettő?

Vegyesen. Frekventált dátumok vannak, emellett frekventált napok. Budapest pl. a péntek szombat. Ha egyetemistákat akarsz megcélozni, meg a zene iránt érdeklődő középiskolásokat, akkor kedd szerda… Eközben meg Debrecenben egy vasárnap-hétfő esti koncert sokkal jobban tud működni, mint a többi napon, amikor elmennek az emberek a városból.

Terveztek tán debreceni bulit is…?

Mindenképpen, az egész országban!

Hát meg kell dolgozni a sikerért.

Igen, meg. De a From The Sky egy működő produkció. Két lemeznyi repertoárral, magyar nyelven. Már nem kell magunkat megálmodni, készek vagyunk arra, hogy a színpadokról meggyőzzük az embereket. Az új, és feltörekvő zenekaroknak persze szüksége van az ilyen kezdeményezésekre és lehetőségekre, mint a közelgő eseményünk. Három jó zenekar mutathatja meg magát.

Szükség van talán valamiféle mecénási gondolkodásra is, nem?

Igen, sajnos a zenész nem érthet mindenhez. Bár mi magunk késztünk mindent, a hangoktól a videókig, és ebbe adunk bele mindent. Most még sok mindent vissza kell forgatni, hogy lássák, jól működik a zenekar és akkor a támogatók, felkarolók is mögénk állhatnak. Remélem, sok helyen lesz az országban ilyen lehetőség, lehetőségünk, átgondolt időpontokban, megfelelő közegnek a jó zenekarokkal…

Ha már ennyire készen álltok, a setlistet titokban tartod? Erre Szabolcsszéles mosollyal válaszol.

Egyelőre igen, de legkésőbb a koncert napján megtudod. Annyit elárulhatok, hogy best-of-programmal készülünk. Úgy emlékszem, minden zenekarnak szűk óra van megadva, abba sok minden belefér.

Oké, megint kérdezek, amire elmondhatod, hogy nem tudhatjuk… Lesz akusztikus dal is?

Nem, ezúttal nem lesz. Nem akarjuk megakasztani a folyamot. A Libra nótának, ami mindig is a programunk részét képezte akusztikusan van egy Evergrey-áthallásos élő változata [mosolyog], így fogjuk eljátszani most.

Csak megtudunk némi háttérinfót.

Végülis, igen.

A kosztümök is szépen kicsinosítva, molytalanítva…?

Persze minden tökéletes.

Mondjuk, nem is volt idő a molyoknak, hiszen felléptetek a nyáron és az őszön néhányszor.

Igen, persze több alkalommal koncerteztünk, és legvégül a fotózáson…! [nevetés] És most debütál az új fülmonitor rendszerünk. Most próbáljuk, próbáljuk. Érdekes… hosszú távon ez egy nagyon jó megoldás lesz. Úgy tűnik, a mozgásban sem lesz akadály. De azért a biztonságra törekszem, az énekre koncentrálok, s hogy minden jól működjön, jól megszólaljon.

Igen, meg jól fusson a laptop a szimfonikus betétek miatt. Bár szerintem anélkül is megállná a helyét, Olyan lenne, mint az In Flames, nem?

Igen, meg néha, mint a Marduk. Olyan pillanatok lennének, amikor néha nagyon nyers lenne. Próbáltuk már persze, nagyon erős emlék lenne…

Most alaposan elkalandozunk, hogy a nyers és lágy, a szimfonikus és anélküli dallamokkal milyen változatos setlist kerekedhetne ki – de ezzel csak feltalálnám a spanyolviaszt. Folytatom így: Tehát sok ötletetek van már a következő anyagotokhoz?

Igen, most már csak az idő az ellenségünk! De igyekezni fogunk mielőbb formába önteni az új dalokat!

Milyen gyakran próbáltok?

Semmikor. Nem tudunk. A koncertek előtt egyszer szoktunk.

Ebben gondolom segít, hogy zenésznek tanultatok…

Igen, nem működne másképpen. Ez a profizmus a csapat részéről szükséges is. Máskülönben, ha sokat kellene próbálni már nem biztos, hogy léteznénk. [nevetés]

Neked nem hiányzik az együtt jammelés?

Nekem a találkozások hiányoznak. Nem a próbálgatás, a jammelés, mert az szerintem nem célravezető. Az egy másik műfaj. Az egész zenekarnak más a habitusa, mindenkiben más elemek dolgoznak. Noha a tagok rugalmasak, de egyénenként más az indíttatásunk. Kapcsolódási pontjaink vannak a zenében a progosabbtól, a black metalon, az experimental, a stoner és groove-os zenéken keresztül… De szerencsésebb, ha van egy dalszerző, aki elejétől a végéig képes végigvinni a gondolatait. Ugyan eddig még nem volt mód rá, hogy kiderüljön a közönség számára, hogy több potenciális dalszerző is van a csapatban, és mindannyian képesek az ötleteiket teljes dalokká varázsolni bármiféle külső behatások nélkül is. Ezért is érezzük úgy, hogy szükségtelen szondáztatni minden gondolatot lépten-nyomon.

Így megint jobban kezdem érteni a From The Sky zenei koncepcióját, megszólalását. S amikor a hatásokról kérdezem Szabolcsot elmondja:

Ha bármely zenei stílus vagy zenekar közül sokat hallgatok valamit, vagy nagyon benne vagyok, elmélyedek benne, akkor az óhatatlanul megjelenik bennem, annak lesz valamilyen hatása, kivetülése a zenémben. A tudatalattim kihall olyan dolgokat, amik lenyomatot hagynak. Van ilyen, hogy ne lenne. De ezért írjuk mi így a zenét, s nem a közös játékkal. – utal vissza a beszélgetés korábbi szakaszára. Tovább szőttük a beszélgetést a harmadik album rejtette lehetőségekkel, míg végül visszatértünk a lemezbemutató koncert eseményéhez.

Ott találkozunk! – köszöntünk el egymástól és Szabolcs indult A Slowmesh buli felé.Jó szórakozást mindenkinek a soron következő koncerten!