Frozen Wreath
Mea Culpa

(Filosofem Records • 2023)
kronusz88
2023. november 24.
0
Pontszám
10

Elérkezett az idő, hogy a Szele Zoltán (De Profundis) és Neubauer Roland (Vrag, WitcheR) páros alkotta Frozen Wreath projekt második lemeze is napvilágot lásson. Őszintén megmondom, a duó által bemutatott depresszív szimfónikus black metal sosem volt különösképpen az esetem, néhány banda kivételével. Mindenesetre már az elején leszögezném, hogy ilyen mértékű profizmussal, részlet gazdasággal, egyéni koncepcióval megáldott bandát hazánkban nagyon ritkán találni.

Két év telt el, a bemutatkozó Memento Mori album óta, és ugyan már azt a lemezt is érdekesnek tartom, mint első kinyilatkoztatást, a Mea Culpa album által kiéleződött, és letisztult a projekt igazi arca és stílusa. Dallamos, picit a Nargaroth „Jahreszeiten” időszakára emlékeztető, gyors nótával nyit az album, melynek címe Az én vétkem. Elég fülbemászó, és nem mellesleg depresszív koncepcióval ellátott kinyilatkoztatás. Könnyen beszippantja a hallgatót a dalban megbújó szimfónia és dallamvilág. A dobgép használata egyáltalán nem zavaró, de az egész lemezre elmondható ez a megállapítás. Roland vokál-témái enyhén torzítottak, és a hangja engem leginkább Dim kozmikus mormogására emlékeztetett, amit az utolsó TYMAH albumon nyújtott. De egyébként hangulatilag is (szövegileg nem), nekem annyira a Zuhanàs album ugrott be, hogy elő is kaptam azt a lemezt is hallgatásra. A dalban a basszusgitárt kiemelő, leállós akusztikus részért külön gratulálok.

A Megrepedt vályogfalak néven érkezik a második videoklipes nóta, az öngyilkosság témáját feszegetve.
Szerintem ez az album legdurvább dalszövegével rendelkező, egyben a legjobb dala. Nem csoda, hogy ezt választották a srácok a videó klip készítéséhez, nagyon bizarr hangulatot áraszt,közben pedig fülbemászó is egyben. Folkos jellegű dallamok is találhatóak a Vénülő kezek című tételben, ahol megnyilatkozik a banda igazán egyedi,kreatív oldala. Nekem itt már többször a Nokturnal Mortum jutott eszembe, mint hasonlítási alap. A dal az elmúlásról,az öregedésről szól, melyben ügyesen becsempésztek egy Ady Endre versrészletet. Lassú dob témával indul a Szabadíts meg a gonosztól című nóta, majd fokozatosan átmegy nagyon gyors, az Emperort megidéző szimfónikus black metal pusztításba. Ez a lemez leggyorsabb tétele, és szerintem a legsötétebb is, karöltve a következő Az atya,a fiú… című dallal. Ebben a számban nagyon tetszik a szintetizátorral, basszusgitár kiemeléssel megtámogatott lassú, átvezető rész, ahol még fuvolára emlékeztető dallamot is hallhatunk. A lemez egyik kedvenc tétele számomra.

A háborús témára építő nem Felejtek egy picit egyszerűbb black metalos recepttel érkezik, ez a lemez
legrövidebb dala. Egy háborús veterán emlékeinek feldolgozásáról szól. A Mea Culpát záró Búcsúlevél eleje elmehetne egy Abysmal Grief nótának is, annyira azt a temetési doom metal hangulatot árasztja. Lassú, menetelős, vontatott, síri aurával átitatott dal. Nagyon tetszett benne a búcsúlevél felolvasása, illetve hogy mertek itt a srácok kísérletezni, kitolni kicsit a határokat zeneileg.

Az album borítója nagyon tetszetős festmény, ami hűen tükrözi a dalszövegekben megbújó destruktív koncepciót. A szövegkönyvet meg úgy csinálták, hogy minden nótához külön grafika is társul. Ajánlom ezt a depresszív csemegét minden black metalosnak, akik szeretnek kísérletezni, és nem zavarják ha egy banda néhol kitolja a határait. Igényes lemez, az elmélyült zenehallgatáshoz, mindenképpen hiánypótlónak éreztem a hazai színtéren. Csak gratulálni tudok hozzá, és várom a folytatást!

March of Beasts March of Beasts
március 01.
Bass Warrior Tour Bass Warrior Tour
március 04.
Hate, Delure, Morvigor Hate, Delure, Morvigor
március 04.