Funeral Chasm
Omniversal Existence (2021)

Danny Woe nagyon ragaszkodik a funeral doom műfajához, főleg azután, hogy elég sok időt eltöltött az időközben földbe állt Woebegone Obscuredben, ami az elmúlt évtizded legjelentősebb dán csapata volt a stílust illetően néhány jó és néhány felejthető albummal. Danny mellette a hozzám jóval közelebb álló Altar Of Oblivion nevű epikus doom csapatban is régóta tagnak nevezheti magát, így a lassú zenék nem állnak távol tőle. Tavaly új projektet hozott össze, ahol nemcsak a dobokat, de több hangszert is kezel, valamint az énekről is ő gondoskodik. Ez a Funeral Chasm, ahol segítségként még egy régi harcostársát találhatjuk Sjaelepest személyében, aki az elektromos gitárért és a nehéz riffekért felel. Érdekes dolog az ő kapcsolatuk, mivel egy pagan black alakulatot vezetnek immár 1997-óta, melynek eddig csak az elmúlt években jelent meg pár demója. Az Above Ravens ezzel tökéletesen passzol is az elképzeléseikbe, hiszen alapvetően egy régi sulis, megkötések nélküli, raw cuccnak indult. A Funeral Chasm ezzel szemben jóval inkább épít a dallamokra és hiába a műfaji megnevezés és legtöbb kellék, itt nem csupán egy lassú gyászmiséről van szó. A legtöbb szerzemény már-már death/doomosan gyorsnak mondható. Dallamokból és tiszta énekből sincs hiányunk, mivel Danny  egész hangulatos, erősen darkos. gótikus hanggal is meg van áldva, amit nem szégyell használni. Ez részemről nem hátrány, néhol epikus jellege miatt pedig kifejezetten jól is esett, de a sokadik búgó hangon előadott résznél bizony már elkezdtem szorítani azért, hogy visszatérjünk a hörgés mezejére. Ez utóbbi mély és horrorisztikus, ahogy azt egy jó funeral doom korong megköveteli.  Az Extracting The Flesh From The Gods című dalban pedig külön élmény hallgatni beteges hangjait…

A Funeral Chasm erejét, velejét mégsem a stílusok közötti lavírozása adja meg, hanem sokkal inkább a háttértörténete, ami sajátos hangulattal és élményekkel képes felruházni a korongot. Tudni illik ugyanis, hogy Danny súlyos álmatlanságban szenvedett nagyon sokáig, magát a projektet pedig konkrét terápiás célzattal hozta létre. A dalokba félelmeit, lelkének legbenső sikolyait próbálta meg belecsempészni, hogy így pakoljon le magáról valamennyi terhet. A zenében tetten érhető az éjszakai lidérc nyomása, fullasztó jelenléte, érezhető a személyes jelleg és érintettség. A vastag billentyűk jelentik a habot a tortán a bánatos vokál és a nem túl fogós, de erőteljes riffek mellett: folyamatos jelenlétükkel nemcsak pátoszt, de egyfajta morbid hangulatot, pszichedelikus hatást is képesek kelteni (érdemes megfülelni a The Skeleton Secret és a záró Astral Reality egyszerű, de nagyszerű hangjait). Azt hiszem azt sem kell megmagyarázni, hogy ezt milyen szépen szemlélteti a rendkívül részletes, mutatós bórító. Egyértelmű, hogy zeneszerzőnk itt a magányt, kétségbeesést és kiüresedést kéri számon a világmindenségtől ahelyett, hogy bárányok számolgatásával próbált volna meg álomba szenderülni. 

A közel 50 perces dalcsokor hossza ellenére kifejezetten ajánlott azoknak, akik szeretnének egy lépést tenni a funeral doom megismerése felé, mivel viszonylag rövid tételei, könnyebben emészthető epikus momentumai révén elég befogadható a maga stílusában, a háttérben mégis hozza a kötelező magányosságot és sötétséget. Zenei változatosságát leginkább a stílusok finom keverésének, mintsem virtuózitásának köszönheti a kiadvány, ami igencsak egységesre sikerült a minőségét illetően. Nincsenek kiemelkedő szerzemények, de olyanra sem tehetünk panaszt, hogy valamelyik dal borzalmas megoldásai miatt lógna ki a sorból.  Személyes kedvencet azért sikerült most is kiválasztanom, ez pedig a másodikként felcsendülő The Thruth That Never Was, ami egyfelől tökéletesen bemutatja azt, hogy mire számíthatunk az anyag túlnyomó részében, másfelől igazán okosan van felépítve. 

Furcsa módon vibráló, belső utazást támogató albumot hozott össze bemutatkozás gyanánt a Funeral Chasm, amiben nehéz hibákat keresni. Néhány fogósabb énekdallamra vevő lettem volna és a hangzáson is lehetett volna még polírozni kicsit az epikusság irányába, de lehet, hogy akkor a hörgés és a baljós hangulat veszített volna értékéből, ami megint nem szerencsés. Roppant kellemes meglepetésként ért az anyag, úgyhogy tegyetek vele egy próbát bátran. A teljes kiadvány meghallgatható a zenekar bandcamp oldalán.

Zeal & Ardor
december 11.