Ha Átok, akkor ez verjen! – Interjú

Jó hangulatú koncerten vettem részt tavaly, amikor először láttam az Átok zenekart. Igazi underground esemény volt, amit maga a zenekar a közönség által látogatott zenekari próbának aposztrofált. Szó mi szó, nem voltunk sokan, de a hangulat annál inkább olyan volt, mintha mindenki pontosan ugyanazokért a hangokért jött volna. Nekem pl. az jutott az eszembe, amikor néhány évtizeddel korábban a haveri körünk csapatainak a próbáin ültünk, vagy ugráltunk. Annál is inkább, mert valamiféle hasonlóan életveszélyes, sötét és gyors thrash zenék játszottak. Így az Átok gyökerei is egészen hasonlóak, mint az akkor általunk ezen stílusban megismert bandák zenéi. Azt hiszem nem is volt véletlen, hogy együkükön pl. Tankard-pólót láttam. A zene valóban olyan, mintha az klasszikus angol Venom és a német thrash (az említett Tankard és a speed/thrash vonalán mozgó további zenekarok, Darkness, Exumer) zenéjének ötvözetét hallhattuk volna – méghozzá azon korszak lemezeit megelevenítve. Az előadás kifejezetten hozta magával az élő zene varázsát. A hangok igazán nem patikamérlegen kimért harmóniák voltak. Ezzel azonban semmiképpen sem slamposságról vagy pontatlanságról beszélek, hanem inkább arról az atmoszféráról, amit leginkább egy borostás arcon végighúzott gyufásdoboz smirglis oldalának zörgése adhat vissza. A hangulat felelőse a Szűcs Tamás (Tomi) – dobos, Trucza Szabolcs (Szabi) basszusgitáros-énekes és Bodnár Péter, Bogyó gitáros-énekes alkotta trió. A koncertről annyira feltöltődve térem haza, hogy azóta többször gondolkodtam rá, mi lehetett ennek az oka. Szerintem – az erős dalok mellett – az Átok előadásának a természetessége, a lendülete, az őszintesége az egyik magyarázat. Hogy van-e még emellett más is, azt elmondja maga a zenekar. A saját magát kifejezetten underground szerepre trenírozó csapat képviseletében Trucza Szabolcs (Szabi) basszusgitáros beszélgetett a Fémforgáccsal.

Többször mondták már a néhány évtizede színpadon játszó zenekarok, mennyire megváltozott a koncert-zene fogyasztása és egyre ritkábbak azok az események, amikor egy hely törzsközönsége ismer meg egy éppen azon a hétvégén ott játszó új csapatot. Inkább kifejezetten a zenekar végett mennek a hallgatók a bulira. Mondjuk, én mindig is ezek utóbbiak közé tartoztam… Ti hogy látjátok ezt, hogyan ismernek meg titeket az emberek?

Elsősorban koncerteken láthatnak, hallhatnak minket az emberek. Igyekszünk mind koncert közben, mind előtte-utána közvetlen hangulatot teremteni magunk körül, vegyülni a többi fellépővel és a közönséggel is. Egy pacsira, egy sörre, egy beszélgetésre mindig próbálunk időt szakítani. Nem érezzük, hogy mások vagy többek lennénk az által, hogy zenélünk, egyszerűen csak szeretjük, amit csinálunk. Mivel mindhárman vastagon 40 felett járunk, a közvetlen emberi kapcsolatokban hiszünk, ezek az igazán fontosak a számunkra. Mi is ugyan úgy oda állunk a színpad elé más zenekarok koncertjein, megy a headbangelés, a pogó.

Emellett persze fent vagyunk a facebookon, van YouTube-csatornánk, igyekszünk itt is minél több embert elérni. A mai digitális világhoz ez elengedhetetlen, a fiatalabb generációkat sokszor itt éred el először. Bár már ez is elavult, ugye, a gyerekek mondják otthon, hogy apa, miért nem vagytok fent a Tik-Tok-on, meg ilyenek, de ezzel már nem is tudok lépést tartani, meg nem is akarok. Persze ha fele ennyi idősek lennénk, más lenne a helyzet, de megelégszünk azzal, amit kezelni tudunk.

Általában merre felé játszotok? Milyen jellegű rendezvényeken?

Mindenhol, ahová hívnak és szívesen látnak. Helyi szinten sajnos nincs sok lehetőségünk, Bonyhádon és a környező településeken jelenleg nincs rock klub, mint a nagyobb városokban. Azért persze szervezünk kisebb koncerteket kocsmákban, helyi zenekarokkal közösen, de szívesen lépünk ki a völgységi dombok öleléséből is, ha adódik lehetőség. Úgy döntöttünk, hogy megyünk, amíg bírunk, nincs limit a távolságban.

Magatok, vagy más bandákkal közösen szerettek a színpadra állni?

Általában más zenekarok meghívása alapján, rock klubokba szoktunk fellépni. Még picit új nekünk az, hogy helyileg távol szervezzünk saját koncerteket, de most tavasszal ezt is elkezdjük, és március 4-én a pécsi Sárkány Barlang nevű helyen megtartjuk az első olyan saját szervezésű bulinkat. Erre már vissza tudunk hívni olyan zenekarokat, akik jóvoltából eddig mehettünk pl. Kaposvárra, Dunaújvárosba, vagy éppen Székesfehérvárra is.

Mindenképpen abban gondolkodtunk eddig is, és a jövőben is az a cél, hogy más zenekarokkal közösen lépjünk fel. Egyrészt még nincs is akkora műsorunk, hogy önállóan kitöltsünk egy estét, de ha lenne sem ez lenne a cél. 40-50 perces színpadi produkcióban gondolkodunk, de azt intenzíven szeretnénk lenyomni. Másrészt a közönségnek is jobb, ha több zenekart, több stílust is megnézhet/hallgathat egy este. Ilyenkor szünetek is vannak az átszerelések miatt, van idő haverkodni, vegyülni, sörözni. Harmadrészt meg – és szerintünk épp ez az underground ereje – hogy megismersz más zenekarokat, elhívjátok egymást koncertezni: ez oda-vissza működik. Ennek megint csak több pozitív oldala van, kezdve onnan, hogy nem kell mindig a komplett cuccod cipelned egészen odáig, hogy nem mindig te vagy a szervező, nem a te válladat nyomja az egész este felelőssége, azaz letolod a bulid, aztán te magad is tudsz szórakozni, barátkozni, ki tudod engedni a gőzt.

Korábban beszélgettünk arról, hogy akár színpadon, akár saját szórakoztatásra jó ideje zenéltek. Meséljetek az előéletetekről és a zenekar alakításának körülményeiről!

A legnagyobb zenei múltja hármunk közül kétségtelenül a dobosunknak, Szűcs Tamásnak, Tominak van. Zeneiskolába is járt, meg dobtanárhoz Budapestre, és tinédzser kora óta bandázik. Több zenekarban is megfordult szülővárosában, Szekszárdon, játszott a Danger, a Self Controll és a punk-legenda Pink Panthers zenekarban is. Az utóbbi két zenekarral országszerte koncertezett, innen is hozott értékes tapasztalatokat. Bonyhádra költözése után a környékbeli zenei életben is aktív szerepet vállalt, így sodort össze minket a sors egy korábbi zenekarunkban.

A gitárosunk Bodnár Péter, Bogyó is ezer éve zenélget, ő is tinédzser korában kezdte, autodidakta módon tanult gitározni. Tizenéves korunk óta ismerjük egymást, és arra emlékszem, hogy már akkor is gitározott otthon. Még nem volt internet, YouTube meg hasonló segítség: hallás után szedte le a zenéket, szólókat, és a mai napig is eljátszik bármit, amit hall. Ő azonban mindeddig nem lépett ki a közönség elé, nem volt még zenekarban az Átok előtt. Otthon viszont rengeteget és kitartóan muzsikált, ami látszik a magabiztosságán és hallatszik a feszes, szigorú játékán is.

Jómagam vagyok a kakukktojás, az én zenei múltam mindössze néhány éves. Mindig is zenekarok körül mozogtam, zenész haverjaim voltak, de a zenélést csak 40 évesen kezdtem. Aztán persze begyorsultak az események körülöttem – mivel tényleg nagyon sok zenész barátom, haverom van –, pár hónappal a hangszer kézbe vétele után már zenekaroztam, koncerteztem. Azt most hagyjuk, hogy ezt milyen minőségben, de élveztem, és ez az élmény sodort tovább. Közben persze fejlődtem is, több zenekarban is megfordultam, jelenleg két zenekarban is játszom, az Átok mellett a Neonverebeknek is a tagja vagyok.

Ami az Átok beindítását illeti, egy kicsit korábbról indítok, mint a zenekar megszületése. Tomival ezt megelőzően együtt zenéltünk egy hasonlóan kemény zenét játszó, Átmeneti Állapot nevű zenekarban, ami sajnos tényleg átmeneti állapotnak bizonyult. Az a zenekar 2017-ben alakult, mi ott ismerkedtünk meg igazán, előtte csak látásból ismertük egymást. Elég hamar kialakult közöttünk az összhang, ami ugye nem hátrány egy dobos meg egy basszusgitáros között. Amikor az a zenekar szétment, úgy éreztük, hogy szükségünk van erre a fajta zenére. Elkezdődött az ötletelés, hogy kivel, kikkel tudnánk folytatni. Fél év ötletelés után találtunk rá Bogyóra és az énekesünkre, Szakács Attila „Heavy”-re. Külön-külön beszéltünk velük, és mikor mindketten igent mondtak, 2020. decemberére összehoztunk egy megbeszélést. Itt arról volt szó, hogy mit szeretnénk, hogyan gondoljuk a zenekar működését, milyen stílust képzelünk el, mi legyen a közös irány. Végül a szavakat tettek követték, 2021. januárjában kezdtük a közös próbáknak. A szövegeket – akkor még – Heavy hozta, a dalok gerincét Bogyó alkotta meg otthon, de a nóták a próbateremben nyerték elvégleges formájukat. Közhely zenész berkekben, hogy a dobos már nem közönség, még nem zenész, és hasonló dobos poénok, de nálunk ez nagyon nem igaz. Tominak nagyon jó meglátásai vannak a dalok szerkezetével, tempókkal, ritmusváltásokkal kapcsolatban, és sokszor az ő tanácsait követve változtatunk egy-egy témán. Meg hát hiába írsz meg otthon egy dalt, az nem biztos, hogy a zenekarban is működik. Viszont senki sem ragaszkodik makacsul az elképzeléseihez, minden téma, amit a próbára viszünk, alakítható, és alakítjuk is.

Pontosan mióta játszotok így, hármasban?

Hármasban egészen pontosan 2022. szeptembere óta játszunk, először 2022. szeptember 24-én léptünk így közönség elé, de előtte azt a hónapot már így hármasban próbáltuk végig, heti 2 próbával. Nem volt egyszerű feladat.

Miért is hármasban?

Valahogy így alakult… Nyilván minden félnek megvan a maga sztorija, a maga igazsága erről, de legyen itt elég annyi, hogy valahogy nem működött a kémia. Innen is köszönjük Heavy-nek az együtt töltött időt, a közös emlékeket. Mindenki járja a maga útján, mi úgy döntöttünk, hogy tovább visszük a zenekart.

Mennyi időbe telt megtalálni a megfelelő összhangot így? Hiszen egy trióban nincs lazsálás – oké, az általunk kedvelt zenében egyébként sem lehet, hiszen bármelyik tag hiánya rögtön meglátszik a produkción -, és még a látszólag könnyed produkció is komoly összjátékot kíván… Legalábbis én így vélem.

Érdekes módon nem a hármunk közötti összhang megtalálása volt nehéz, az szinte egyből megvolt. Még azt is mondhatjuk, hogy sok minden egyszerűbb így, hiszen most tényleg azt érezzük, hogy teljes erővel egy felé tartunk, közös az akarat, közös a cél. A nehézséget inkább az okozta, mind nekem, mind Bogyónak, hogy a hangszeres játék mellett kellett teljes gázzal énekelni (vagy ordibálni, ha úgy tetszik). Én előtte is vokáloztam a refrénekben, de az mégsem olyan, mint amikor a teljes énektéma a te válladat nyomja, Bogyó pedig egyből a mélyvízbe csobbant. Még most is küzdünk ezzel, de úgy érezzük mindketten, hogy bele lehet ebbe jönni. Nekem, személy szerint sokat segít, hogy bizonyos számokban Tomi egy kicsit átalakította a dobtémákat, a sorok végére tesz egy-egy hangsúlyos dobütést, vagy éppen a verse elején hangsúlyosabb a felütés, ez mindenképpen segítség.

Az utazós póló és a színpadi öltözet, a zenekaros felső is árulkodnak arról, hogy milyen zenén szocializálódtatok. Sőt a koncert előtt már-már merengve beszélgettetek is erről is arról, milyen jó volt, ez a koncert az a lemez, stb. Szerintetek melyek a legfőbb hatásaitok?

Tomi a punk zene felől érkezett, a legfőbb hatási innen erednek, bár kétségtelenül szereti a rockzenét is. A keményebb zenékkel az Átmeneti Állapot idején kezdett ismerkedni, és jól hallható, hogy azóta szoros barátságot kötöttek. Nagy hatással volt rá a Ramones, a keményebb vonulatból Dave Lombardo és Paul Bostaph munkásságát említeném. Bogyó heavy metálon nőtt fel, majd a keményebb zenék felé fordult, rengeteg thrash metalt hallgatott. Főbb hatásai a Kreator és a Moby Dick, meg persze a Slayer. Én magam Bogyóval együtt a heavy metállal még általános iskolás koromban kerültem kapcsolatba, de hamar a keményebb zenék felé vettem az irányt, nagy kedvencem volt a ’90-es években a Tankard, a magyar zenekarok közül az Undertaking és a Moby Dick. Ezen hatásokból is eleve rendeltetett, hogy ilyen zenét játszunk.

Hogy látjátok, ennek a nyers már-már száraz durva heavy metal/thrash zenének mekkora hallgatottsága van itthon?

Tisztában vagyunk vele, hogy ez tulajdonképpen egy rétegzene. Azzal is, hogy néhány évtizeddel korábban nagyot ment ez a stílus a hazai underground színtéren, elég csak olyan neveket említeni, mint az Undertaking, a Barbed Wire, a Bedlam, a Remorse, meg persze a Moby Dick (nekik szerencsére több is jutott, mint underground), de ez sajnos elmúlt. Vannak divatosabb, fiatalosabb műfajok a kemény zenén belül, de mit tudunk csinálni? Ezeket a zenéket szeretjük, ezeken nőttünk fel, ezt szeretjük játszani. Tudjuk, hogy ezzel a zenével valószínűleg nem fogunk befutni, de 40+ évesen talán már nem is ez a cél. Egy jó társaság, egy közös hobbi, közös kalandok. Amikről aztán lehet röhögve sztorizgatni egy sör mellett.

Milyen fogadtatásra találtok a koncertjeiteken?

A fogadtatás érdekes kérdés. A saját korosztályunknak talán kínálunk egy kis nosztalgiát, legalábbis ilyen visszajelzéseket kapunk. Ez végül is jó, mi annak vesszük. A kicsit fiatalabbak talán megmosolyognak, hiszen ők mindezt sokkal jobban csinálják. Az egészen fiatalok pedig néha meglepően jól fogadják. Furcsa, hogy akár a szüleik is lehetnénk (korosztályban biztosan), és mégis haverkodni jönnek oda, aminek nagyon örülünk.

Mindez hogyan befolyásolja azt, hogy milyen zenét játszotok? (Sejtem én a választ, de azért kíváncsi vagyok rá a saját szavaitokkal…)

[A válasz nevetéssel indul] Sehogy… Ezek vagyunk, nem is biztos, hogy tudnánk változtatni… És biztos, hogy nem is akarunk!

Már nem vagytok kamaszok, ezért nem is zenei, vagy színpadi példaképre kérdezek rá, inkább így kérdem: az Átok tervezett, vagy elképzelt zenei pályára gondolva milyen zenei-előadói irányt szeretnétek követni?

Megelégszünk azzal, ahogy alakulnak a dolgaink. Két éve még csak bíztunk abban, hogy ez működni fog, most meg már vidéki (értsd: tőlünk távolabbi) városok rock klubjaiban zenélünk. Persze egy kicsivel több koncertet el tudnánk képzelni, de ez csak rajtunk múlik, illetve rajtunk nem múlik! Igyekszünk tenni ezért.

Beválni látszik, maradtok trió formában?

Ez még nem dőlt el végérvényesen, de egyre inkább az rajzolódik ki, hogy igen. Nagy viták ebben nincsenek, szinte minden próbán szóba kerül, hogy hogyan tovább. Én szeretném, ha lenne egy énekes, ne adj Isten olyan, aki ritmusgitáron is játszana, de van olyan nézet is a zenekaron belül, hogy jobb így, ne erőltessük. Az mindenesetre igaz, hogy könnyebb így szervezni – akár a próbákra, akár a fellépésekre gondolok -, hiszen nem kell annyi felé igazodni, és az utazás is egyszerűbb.

Beszélgettünk arról is, hogy nem terveztek fizikai hanghordozót kiadni. Hogyan lehet rátok akadni, hogyan tudják az érdeklődők megismerni a dalaitokat?

Van a zenekarnak egy YouTube-csatornája, ahol megosztjuk a felvételeinket. Stúdióban 4 számot rögzítettünk eddig, de van fent több koncertfelvétel is. Azok persze változó minőségűek, de egy képet adnak. Illetve, aktuálisan szoktunk a FaceBook-oldalunkon is megosztani próbatermi felvételeket. Az újabb anyagokat is a YouTube-on tervezzük megosztani. Bármennyire is oldschool amit csinálunk, sajnos nem látjuk a fizikai hanghordozók létjogosultságát a mai digitális világban. Esetleg promó céllal lenne érdemes pár EP-t gyártatni, de jobbnak látjuk, ha azt az energiát és pénzt inkább merch cuccokba fektetjük.

Eszerint egy underground hobbizenekarnak tekintitek az Átok működését?

Mindenképp! Tisztában vagyunk vele, hogy már nem vagyunk húsz évesek, szóval nagyra törő vágyaink nincsenek. Meg aztán mindhárman családos emberek vagyunk, igaz Bogyónál már felnőtt a csemete (és igazán jó kis dobos vált belőle!), de mi Tomival később kezdtük a családos létet, így a gyermekeink is kisebbek. Mindkettőnknél 3-3 gyerek van, szóval nem unatkozunk akkor sem, ha éppen nem zenélünk. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy valamiből élni is kell, tehát mindenkinek van munkahelye is, ahol szintén helyt kell állni. Ennyi feladat mellett tényleg hobbiként tekintünk a zenekarra. De olyan hobbiként, amit komolyan veszünk! Nagyszerű érzés az egész héten felgyülemlett feszültséget akár egy próbán, de még jobb, egy koncerten kiüvölteni, kitombolni magadból. Lelazít, ugyanakkor felpörget, sodor, lendületet ad, átsegít a problémákon. Mondhatom azt is, hogy egy terápia. Ez a zenekar most egy igazi közösséggé kovácsolódott, ahol tudjuk, hogy számíthatunk egymásra, emellett a kellő tiszteletet is megkapjuk és megadjuk a másik irányába. Meg hát ez volt az egyik gyerekkori álmunk is, a „színpadon állni, gitárral a kézben, szemben veled, üvöltésre készen!” Mindannyian hálásak vagyunk a családjainknak, hogy hagynak minket hétről-hétre gyereknek lenni, támogatnak, segítenek. Ennél többet nem is akarhat senki.

Mennyi fellépésre került sor pl. 2022-ben és jellemzően hol milyen klubokban?

A tavalyi évben 10 koncertünk volt. Zenéltünk Bonyhád környéki vendéglátóhelyeken (Nagymányok, Závod), helyi barátaink társaságában, Pakson a Kiss Nádas Vendéglő udvarán a Don Gatto és a Neonverebek előtt, de játszottunk Kaposváron, az Angus Music Clubban, ahol a KingPin zenekar vendégei voltunk, Dunaújvárosban, a Kaptár Music Clubban, az Outsider zenekar jóvoltából, Szegeden, a Városi Rock Klubban a Nemezis meghívására, és a székesfehérvári Nyolcas Műhelyben a NoTs zenekar felkérésére. Ezeken túlmenően egy kisebb rockfesztiválon és egy nagyon kedves barátunk számára rendezett támogatói koncerten álltunk pódiumra, hetedmagunkkal.

Melyek voltak az emlékezetes pillanatok?

Mindenhol voltak olyan dolgok, élmények, amikre érdemes emlékezni. Nagyon szeretjük ezeknek a kluboknak a hangulatát, talán azért, mert az ifjúságunkat hasonló helyeken töltöttük. Sokszor azon is túl tudsz lépni, ha valahol nem úgy szól a cucc, ahogy azt megálmodtad. Mondjuk nem lehet érteni tisztán az éneket… Hát ki nem szarja le? Nagy koncerteken is előfordul ilyesmi. Sokkal fontosabb, hogy a hangulat jó legyen, a közönséggel egy hullámhosszon legyünk, akkor is, ha kevesen vannak. Mint például a bevezetőben említett „nyilvános próba” megnyilvánulást is csak egyfajta poénnak, feszültségoldásnak szántam, arra reflektálva, hogy a kezdés előtt ezzel poénkodtunk Söriékkel (NoTs zenekar). Tisztában voltunk azzal, hogy hónap végén, egy erős buli után (előző napi koncert a Nyolcasban) nem fogják szétszedni a helyet a népek, de mint beszéltünk róla, ez nem csak erről szól, sőt! Mi nagyon jól éreztük magunkat, és örülünk, hogy ott lehettünk. Ha csak a nézőszám (és az anyagiak) motiválnának, akkor jobban járnánk, ha eladnánk a cuccainkat. Egy kisebb autó árát mindegyikünk ki tudná termelni belőle, de erről szó sincs!

Láttam rajtatok a lelkesedést a koncerten is, megnéztem a közösségi felületen megosztott próbatermi felvételeket, amik mind egy energikus triót mutatnak be. Ezzel a lendülettel vannak hát terveitek 2023-ra is igaz?

Természetesen! A célunk, hogy minél többet koncertezzünk. Tavaszra van is terveben néhány fellépés, és egy kisebb erdélyi turné a Neonverebekkel közösen. Meg hát említettem már az első saját szervezésű vidéki bulinkat Pécsett. Ezek mellett az új számokat is csinálgatjuk, és tervben van egy újabb EP, aminek az egyik számához klipet is szeretnénk. Szóval nem tervezünk lazsálást, nyomjuk, ami a csövön kifér!

Készülnek új dalok?

Igen, folyamatosan csinálgatjuk az új számokat. A cél nem is annyira a műsoridő nyújtása, bár 5-10 perccel hosszabb produkció még belefér, sokkal inkább az, hogy ne mindig ugyan azokat a számokat játsszuk. Legyenek változatosak a koncertek, illetve, ha néha visszahív a lelkes közönség, mint Nálatok, Fehérváron is, ne legyen ismétlés a műsorban. Most is legalább 3 formálódó nótánk van, csinálgatjuk őket, de nem kapkodunk. Nem, mintha mondjuk az …And Justice for All lemezen hallható hosszúságú, technikás, tempóváltásokkal teli dalokban gondolkodnánk [- nevet fel Szabolcs], maradunk a mi kis egyszerű zenénknél. Csak sokszor elviszi a fókuszt a hülyéskedés a próbán. Élvezzük egymás társaságát és a közös zenélést, és sokszor egy jó beszélgetés (no meg sörözés) többet ér, mint az, hogy azonnal készre gyúrjunk egy számot.

Mint említettem, tervezzük azt is, hogy megint felveszünk néhány számot stúdióban, ezen is megy már az ötletelés, hogy mely dalok legyenek azok. Persze ismét 3-4 dalban gondolkodunk, a mai világban nem látjuk értelmét a hosszabb hanghordozóknak, noha mi is még lemezeken szocializálódtunk. Sajnos a zenehallgatási szokások oly mértékben változtak az utóbbi években, hogy egyszerűen nem látjuk értelmét teljes albummal kijönni úgy, hogy fizikai formában meg sem jelentetjük azt. Ezeknek a 3-4 dalos EP-knek az az előnye, hogy mindig valami friss hallgatni valót kínálsz a követőidnek.

Mikor és hol találkozhat veletek a közönség legközelebb?

A következő fellépésünk előre tervezetten február 11-én lesz Kecskeméten, ahol a már említett Outsider zenekar vendégei leszünk. Köszönjük a meghívást!

Mi pedig köszönjük az interjút. További sok sikert kívánunk!

Hell Vill #19 Hell Vill #19
június 13.
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.
Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.