Hamvak
Maelstrom of Abhorrent Incantations (2022)

Új év, új zenék…de még egyenlőre maradjunk a tavalyi év végén, ugyanis elég sok minden történt, számtalan bombasztikus kiadvány látott napvilágot. Az meg duplán ünnep, amikor egy olyan hazai extrém metal anyag kerül terítékre, amelyik bőven megállja a helyét a sokszor túlhájpolt külföldi matéria mellett. Sőt… egy jó részét simán helyből pofánbassza. Márpedig ez történt és nekem kutya kötelességem erről tájékoztatni a magyar metalt kedvelő közönséget. Írásom tárgya Vadkerti-Tóth Dávid azaz D egyszemélyes projektje, a Hamvak debütáló albuma, de előtte merüljünk el egy kicsit a távolabbi múltban. Mivel D nem most kezdte a szakmát, maga a Hamvak is a Solus nevezetű atmo black metal projektnek a folytatása. Ezen kívül még az Earth Plauge, Carnal Desolation és a Ghoul Temple kapcsán is találkozhatunk a nevével. A Hamvak egy új érát ígér D muzikális evolúciójában, az ősi legendák, pogány kozmológiával áthatott rituálék sötétebb oldalát hívatott bemutatni nekünk ez a megzabolázatlan fekete lyuk. És ez nem csak egy üres promó szöveg, a Maelstrom of Abhorrent Incantations valóban újat tud mutatni mindazoknak, akik képesek beinjektálni ezt a sűrűn hömpölygő iszapot a vénájukba.

D tényleg egy új megközelítésből nyúl hozzá a régmúlt ősi varázslatához, mégpedig egy minden eddiginél sokrétűbb, többdimenziós dalszerzés és a death metal brutalitásának az előtérbe helyezésével. Meghallgatva a 2017-ben megjelent Hamvak demot még sokkal inkább érezhető a Solus hideg világa, az atmoszférikus black metal szelleme mélyen átjárja őt és nem ereszti. Nem mondanám, hogy abszolút semmi jele annak, hogy a nem is túl távoli jövőben egy ilyen bikával fog jelentkezni D, de azért elég jelentős az irányváltás.

A black/death metal, mint stílusmeghatározás ne tévesszen meg senkit, nyoma sincsen a Blasphemy falvakat kiirtani képes, de mégiscsak egyszerű lelki világú univerzumának, de a Behemoth se lenne telitalálat. Egy sokkal komplexebb lemez benyomását kelti a Maelstrom of Abhorrent Incantations, ami képes saját maga lenni, nem kell a felesleges hasonlítgatások útvesztőjébe eltévedni. A technikásság valamint a sokszor progresszívba hajló dalszerkezetek és a kifejezetten ropogós, de mégis ütős hangzás gyorsan kiver minden ilyesmit a fejünkből. Az Arrows of Vengeance az a fajta albumnyitány, ami nem felejti el a legfontosabb feladatát: fel kell kelteni a hallgató érdeklődését és azt utána lehetőleg meg is kell tartani. Mivel ez a lemez szeret a fókuszban lenni, kifejezetten az a fajta, amelyik meghálálja azt, ha figyelmesen hallgatjuk és rákoncentrálunk a hallottakra, lehetőleg magányosan, ne zavarjon meg minket a körülöttünk zajló világ. A sokszor töredezett szerkezetű dalok furcsa irányokba kanyarognak, kellő odafigyelés és nyitott fül nem árt, ha van kéznél. A hangulat szerencsére hamar magába szippant, lélekrombolóan mélyen lakozik az a bestia, amelyik a Hamvak debütáló albumába lett bezárva. Fojtogatóak és sokszor klausztrofóbiával felérő érzetet keltenek a dalok.

A black metal továbbra is jelen van, a szelleme átlengi a feszes, de mégis egy kicsit halottnak ható blast beateket, nem akar annyira bombasztikus lenni, hogy elterelje a figyelmet a többi szereplőről. Nem volt merszem odaírni a stílusmeghatározás elé, hogy technikás vagy progresszív, de sokszor volt olyan érzésem, hogy még akár hunyorítva ezt is megérdemelné, annyira sokrétű és érdekesen pattogó riffek jellemzik a Hamvak debütálását. A meghökkentő, elsőre nem is igazán odaillő bridgek pedig állandó izgalmat hoznak a zenehallgatás élvezete mellé. Ez a kiismerhetetlenség egyeseket idegesít, de engem személy szerint kifejezetten szórakoztat.

Ráadásul ez a zeneszerzői intelligencia párosul a brutalitással is, mert abból sincs hiány egy szál se. A mélyről feljövő halálhörgések és az izmos, erőtől duzzadó gitárok nem fogják elijeszteni azokat sem, akiknek egyébként nem kenyerük a fekete métely. Megtalálta a Hamvak az arany középutat a keverőpultnál. Nincs az az érzetünk, hogy a dobokat egy másik bolygóról vette volna fel az alkotó. Kétütemű Trabant hangzásnak nyoma sincs, a death metal világához sokkal közelebb áll az itt hallható tónus. A gitárnak szinte olyan textúrája van, mintha az áramvonalasan berregne a jeges éterben. Itt újra a fekete fémet kell előhoznom, ugyanis a szigorúan érces, fémes textúrájú hangjegyek egy hideg érzetű korongban öltenek testet. Ugyanakkor svájci magánklinika hangzásról sem beszélhetünk, van benne annyi mocsok, hogy az az undergoundhoz szokott fülnek is kedves legyen. A disszonancia és a végtelen súly találkozik a technikás fineszességgel és az intelligens dalszerzéssel. Talán így lehetne egy egy mondatos összefoglalót írni a Hamvak debütálásáról.

Ötletekben tehát nincs hiány a Hamvak-nál, a hangzás fasza, dalszerzés király, de még teljesen tökéletesnek nem nevezném a dolgot. Egy-két laposabbnak mondható momentum még beférkőzött egy-két dalba, de őszintén megmondva számtalan banda csapná össze a két kezét, ha csak ennyi lenne a gikszer. Ráadásul még a borító is megkapóra és igényesre sikerült, a Grafit és Hamu nagyszerű munkát végzett ilyen téren. Ennek ma is jelentős szerepe van abban, hogy a végtelennek tűnő új kiadványok tengerében ne vesszen el a Maelstrom of Abhorrent Incantations és azt kommunikálja magáról a hallgatónak, hogy jól jár, ha ipari mennyiségű kátrányt és mocskot keres a zenei diétájának felturbózásához. Pusztai Patrik és Hanyi Tibor nevét is meg kell említenem, mert ők nyújtottak segítő kezet D-nek az album alkotása során. Patrik gurgulázását az Arrows Of Vengeance című dalban kell keresni, továbbá Tibor a Savage Blasphemous Incantation írásánál és a lead gitár részekben segédkezett. Végezetül csak annyit mondhatok, hogy egy ízesen sötét albummal lett gazdagabb a hazai színtér, és ez szerintem mindannyiunk számára öröm. Nagyon sok ilyen és ehhez hasonló minőségű, igényes albumot kívánok Dávidnak, őszintén remélem, hogy a nemzetközi underground színtér még jobban felfedezi magának ezt a sötét gyöngyszemet. A Morbid Chapel Records és a Rotten Tomb Records gondoskodott a fizikai kiadványokról, tehát mindannyian tudjátok merre vezet innen az utatok.

Hamvak – Maelstrom of Abhorrent Incantations (2022): 2 komment