Kicsit féltem, hogy a portugálok majd túl dallamosak lesznek, meg a szentimentalizmus telepszik rá az emberre az éjfeketének csúfolt zenéjüket illetően. Hát nem így lett. Viszont részesei lehetünk egy újabb utazásnak a pokol ismert s ismeretlen bugyraiba. Azt hiszem senkit sem kell meggyőznöm arról, hogy ha a anno a Mgła zenéje telitalálat volt részéről, akkor ez is az lesz. A hangzás megterheli a szívet, agyat, lelket. Közel tökéltes. :)

Közel tökéletes lengyel BM. Hallgatni s hallgatni köl. :) - Piszok erős a polák piac, de mi ezt a ziccert is sorra kihagyjuk...

Jól használja az ős-Carcass-i hagyományokat, úgy hogy mindvégig tud új elemeket felhozni a már jól ismert alapokhoz. A stílust ugyan nem tudja megváltani, de előadásmódjával talán szélesebb körhöz is eljut majd a japán-Carcass. - Az külön dicsérendő, hogy jó hosszan jammeljen valaki egy grind zenekarban, illetve a nagy őstől egyes dal elemeket felhasználjon, kifacsarjon. - A stílus szerelmeseinek kötelező, a többiek pedig - mindezt emészthető formában tálalva - tegyenek vele egy próbát. (A nóták talán hosszabbak az átlagnál. :D )

White-Gluz kisasszony végre elérte, hogy az Arch Enemy-ből szépen lassan csináljon egy új The Agonist-et... Más, tetszik hogy, Michael Amott szólóit szépen el lehet különíteni Jeff Loomis-étól. Az előbbi, Super Mario szerű effektjeit szépen bedarálja az ex-Nevermore-os gitárzseni minden megmozdulása. - Hiába, nem tudom miért kellett a tesát, s az asszonyt is parkolópájára tenni? Az egyedüli jó pont - a Loomis-é mellett - a D'Angelo és Erlandsson ritmusszekció. MDM és/vagy White-Gluz hívőknek talán kötelező lehet, a többiek ellenben keressenek inkább mást, tudom ajánlani a PHARMACIST-et, vagy GAEREA-et , de az IN TWILIGHT'S EMBRACE is izgalmasabb választás lehet a kör résztvevői közül. :)

Kemény embert próbáló bő 1 óra játékidő. A stílusok közötti ugrálás talán kicsit megfekszi a gyomrot... Hol thrash, hol pedig egy sima Alice Cooper féle shockrock az egész. Azt hiszem ennyi.

Hardrock , heavy project csupa nagy nevekkel rádióbarát felfogásban.

Patikamérlegen adagolt finn mdm Tuomas Saukkonen-től és zenekarától. Hatásos, még hosszú távon is. - Néha olyan érzésem volt a hallgatása közben, hogy filmzenét hallgatok. Az, hogy ez előny, vagy hátrány mindenki döntse el szíve és belátása szerint. - Itt olyan súlyos riffelés folyik, hogy egy hetes konditermi felzárkóztató ajánlott. Újoncoknak is hallaniuk kell, de legalább apunak, anyunak mutassák meg, fajsúlyos s epikus...

Technikailag egy állat albummal állunk szemben ami a zenekar korai lemezeinek vadságát idézi. A Dogs Of Chernobyl, Sacrafice akár simán fel is kerülhetett volna a Rust in Peace klasszikusára, de nyilván több nótát is ki lehetett volna emelni az album soraiból, kinek kinek saját vérmérséklete alapján. Rengeteg váltás, bitang szólómunka és a "jellegzetes" MegaDaves-es zeneszerkezet, orgánum várja cserébe a hallgatót. A régi albumok szerelmeseinek is jól fog tenni ez az utazás. - Még mindig bitang jó a hangzás. :) - A spider chord-ok még mindig halálosak.

Hát elkezdődött... Megérkezett az orosz Finntroll, Korpiklaani képmására vodkásított Zmey Gorynich is. :) Titokban mindig is csíptem ezt az elcseszett/b@szott társaságot Alexandra tündéri és Dmitriy, néhol gyermeteg, de bizonyosan elmebeteg hangjával. Igazi zenebohócok a srácok, s legalább ennyire is kell komolyan venni ezt a társaságot. A folk metal/deathcore elemek vegyítése nyerő ötlet, aki szereti a könnyed szórakozást. A népi kórusok, elemek pedig sokat emelnek a legízesebb vodkában érlelt nótákon. Nem kell nagy zenei meglepetésekre számítani, illetve véresen komoly mondanivalók szimbolikájában vájkálni... Csak hallgatni. :) - Át kell írni a lakásbiztosítást, mert a srácokkal leteszteltem a zenét, s működött. :) - Aki meg tud (még) oroszul, tuti nevetni is fog.

Hangulatos MBM. Nem tökéletes, de nem is akar annak látszódni/hallani. Letűnt klasszikusokra hajaz mégis mindenfelé klisé nélkül. Ezek a finnek tudnak valamit amit anno egykor a Limbonic Art-nak vagy egy Covenant-nak, de akár egy Emperor-nak is sikerült megfejtenie. Nem hétvégi lábrázós hallgatnivaló, de újoncoknak elég jó kapaszkodó lehet. Sőt. Azon veszem észre magam, hogy egyre jobban tetszik. :)

Mestermű. Kellően jó minőségű hangrendszeren hallgatva a hangzás meg egyenesen eszményi.

A borító egy kicsit többet sejtetett, meg az is, hogy lengyelek az elkövetők. Aztán persze beugrott, hogy az elmúlt 10 évben találkoztam már a zenéjükkel itt-ott, és mély nyomot akkor sem hagytak.

A dallamos szólókat nem emelte még ki senki, mint előny. Jó anyag, meglepően, simán visszakívánkozik a lejátszóba.

Azt vettem észre, hogy egy kicsit méltatlanul sokat köpködik az Arch Enemy-t az elmúlt évekbeli, de inkább elmúlt két évtizedbeli tevékenysége miatt. Nálam is az első három lemez az örök etalon, viszont azt is hülyeség lenne elvitatni, hogy ebben a hallgatóbarát melodeath közegben ez tök rendben van tőlük. A Doomsday Machine óta ez a legerősebb anyag tőlük.

Egy órányi színtiszta zenei érdektelenség. Amúgy miért van, hogy amelyik zenekaroknál a koncepció fő pillére a maskara, ott általában szar a zene? :)

Hangpróbán kívül 0.0001% esélye lenne, hogy én ezt hallgassam.

Saukkonen úr projektjei közül messze a Wolfheart jön be a legkevésbé, ellenben egy új Black Sun Aeon vagy Before the Dawn albumot nagyon szívesen fogadnék.

Hát, engem ez a lemez sem hozott közelebb a Megadeth-hez, igaz, a klasszikus lemezeik sincsenek a kedvenceim között. Azt viszont hallom, hogy éneklés helyett lassan úgy fog dörmögni Mustaine, mint a Motörhead-es Lemmy. :)

Ennél gyermetegebb, gagyibb, ostobább és ízléstelenebb zenét nemigen hallottam az elmúlt évekből. Ha gyűlölöd a Trollfest, Korpiklaani vonalat, ezt is gyűlölni fogod. :]]]]

Nekem nem csak a borító tűnt AI által összerakottnak, hanem maga a zene is. ;)

Már az előző lemez is elég erős volt, mégis tudtak szintet lépni.

Iszonyú jó lüktetése van. tetszett.

Engem nem érdekel hasonlít-e a carcass-ra, mert nem hallgatom, így nincs is összehasonlítási alapom. Zeneileg még hagyján de ez a vokál rettenetesen idegesítő.

Nem vagyok rajongó, de azért bele szoktam hallgatni a lemezeikbe. Ez most úgy érzem elég erős lett.

Sajnálom az időt amit erre pocsékoltam. Értem én, hogy a zsar hangzás meg az idétlen vokál a koncepció része, de részemről kösz nem. Azért a pár értékelhető ötletfoszlányért kár volt végighallgatni

Van rajta egy-két jobb szám, a hangzás is jó szerintem ez akkor is egy közepesen jó zsánerlemez, ráadásul kissé rendszeridegen is.

Már nem is emlékszem belőle semmire, talán csak arra, hogy untam

Valahogy nekem mindig kimaradt ez a banda, úgyhogy nincs összehasonlítási alapom. Jól szól, frissnek hat de nem nagyon érdekel.

Kb. mint a Gwar, csak még idétlenebb. A soha viszont nem látásra

Nem mondhatom, hogy nem tetszett, de nem sok emlékezetes dolog történt benne.

Lásd: kritika. Nem az év black metal lemeze, sőt, az előző lemez jobban be is jött, de ebben a közegben aranyat ér.

A lengyelek még mindig tudják, hogyan kell valódi black metalt letenni az asztalra. Egy kicsit hosszú, de nagyszerű lemez.

Az ős Carcass áthallás tagadhatatlan, bár szerintem a kisebbik bűn rétegzenére támaszkodni egy underground közegben... A legnagyobb gondom az azonban az, hogy ez a Medical esetében annyira még nem zavart, itt nem történt semmi előre lépés, változás. Mintha annak az anyagnak a b odala forogna. De lehet, hogy a zseinális Wormrot máig tartó pörgetése sem engedte kibontakozni...

Kifejezetten szomorú, hogy ezek a magas kvalitású zenészek az elmúlt, sokat köpködött (hozzáértők által joggal) 20 évet önismétléssel és középszerű lemezekkel töltötték. Ha ezek a pillérek, akkor itt nagy a gebasz:) Tiszta hangzás, egy szuszra felvett, nem túl változatos dalok, de az erejüket, energiájukat nem vitatom. A zúzús riffek nagyon adják, a szólók sajnos maradtak a régi dallamoknál (azt mondhatnánk Michaelben van egy beépített tárház, ami némi apróért ismétli magát...de az itteni önismétlését mindig elfelejteti a Spiritual Beggars-beli teljesítményével) Igazi milliókat csalogató mainstream cucc kockázat és érdekesség nélkül, amire rábólintok, de elő már nem veszek. 45 perc egyhuzamban meg embert próbáló feladat ebből a tömény önimádatból. Az itt-ott belengetett tiszta vokálért nagy kár, tényleg popzenei árnyalatot ad, abból is elég gyengét...

Nesze semmi, fogd meg jól! Itt-ott akad jó téma, feeling. Ők valamikor elég jó hardcore punk szerűséget is játszottak, nem?

42 perc sok ugyanabból a dalból, főleg, ha még különösebben egyedi hangulattal sem bír.

Na erre már rá tudok csettinteni. Javarészt nálam tinikoromban működött ez az acsarkodunk-szépen éneklünk recept (közönségük túlnyomó részét most is ez képezi a fesztiválokon), de a tekerések félelmetesen jók. A néha megjelenő billentyűket, szimfonikus gellységeket meg el kellene felejteniük... Arch Enemy ehhez képest karácsonyfadísz.

Nyomokban thrash metalt tartalmazó heavy/hard rock egyveleg tisztességesen megöregedős formában. Előző körös Protectort ajánlanám nekik példaképként, hogyan kell megújulni.

Az előző sokkal jobban tetszett, igazán egyszeri poénnak elment. Nagy változás a zenében nincs, csak most nem volt rá szükségem.

A fekete fém korongok közül tényleg ez lett a leggyengébb számomra is. Komoly hangulati faktorral bír és igazán jó témákat is találhatunk az itt-ott felbukkanó üresjáratok ellenére.

Valóban zseniálisan szól, és maga a zene is az, ahogy berobban az első szám az intro után már az is elég katartikus. Akár még 10 pont is lehet belőle, vasárnap pedig élőben is leszakítják a fejem remélhetőleg.

Láttam élőben egy hónapja a Mgła előtt, és ott jöttem rá, hogy az albumon mennyire zavaró a vokálon ez az effekt. Kellett is pár hallgatás mire túl tudtam rajta lendülni, de megérte, mert alapvetően nagyon ott van a zene, kellően agresszív de melodikus is, kicsit a Watain-re emlékeztet.

Az előzőre is 9-et adtam, de akkoriban túlpontoztam, ez az album sokkal jobb szerintem, emlékezetesebbek a számok, és a szólók is hatalmasak tényleg.

Az első 10 banda között tuti ott voltak akiket megismertem, úgyhogy igen, emiatt még mindig nagykanállal falom, amit elém raknak teljesen ugyanúgy már nem is tudom hanyadjára, és a Michael Amott riffgenerátoros kritikával is egyet tudok érteni, ennek ellenére mégis nagyon tetszik. Az album második fele mondjuk egy fokkal gyengébbre sikeredett, ezért 9 pont. Ettől függetlenül nem értem melyik bolygón él az, aki szerint ez nem pop zene (dalírási szempontból), és a hangpróbán sincs túl sok létjogosultsága, mi értelme olyan bandát beajánlani, amit úgyis mindenki ismer? Így nem sok felfedeznivaló marad... Ugyanez igaz a Megadethre meg a korábbi Amorphis, Amon Amarth, Kreator, stb ajánlásokra. És ezekre mind jó pontot adtam, szóval tényleg nem a lemezekkel van a bajom.

A korai albumaik biztos jobbak, keményebb zenére számítottam.

Hiába nagy nevek, ez elég unalmasra és öregesre sikeredett. Nincs túl sok húzás a számokban.

Konzisztensen adják ki a jó albumokat, de nagyon kevés rajtuk a kiemelkedő pillanat. Azért remélem élőben jobb lesz.

Egész ígéretesen kezdődött, de nagyon ellaposodott a felétől. Túl hosszú, és nem csak az album összesen, de a számok hosszából is le lehetett volna vágni. Nem egy rossz album, de pár jó pillanaton kívül nem tudott megfogni, a Dystopia-t ettől azért jóval erősebbnek éreztem. De az is igaz, hogy évtizedek óta nem írt Mustaine egy olyan számot sem, ami megközelítette volna a klasszikus éra leggyengébb számait.

Néhol Sigh-osan elmebeteg, ami tetszik, néhol meg kifejezetten idegesítő. Magamtól nem hallgatnám, de az egyedisége miatt megéri az 5 pontot.

Végre egy olyan album, amit nem ismertem a hp előtt, és nagyon be is talál. Még sok ilyet!

Eddig nem igazán volt a kedvenc bandáim között ez a csapat, de ezt most nagyon összehozták. Mióta megjelent, azóta pörög állandóan. Letaglózó és sosem marad el a katarzisérzet. A post-metal-ra hajazó témák ragyogóan alkotnak egységet a sötét atmoszférával és a gépiesen feszes blast beatekkel. Még csak a hangzásba se tudok belekötni, ez az a fajta vérfürdő, amit HD-ban kell látni. Lehet, hogy nálam letaszította a Negative Plane-t, mint az idei év legjobb sima black metal albuma.

Jó kis feketeség, de néha besüt a nap. Nem tudom, hogy a metalcore-os múlt miatt van-e ez, de mindig sikerült egy olyan részt, vidámabb témát hozniuk, ami kizökkentett a hangulatból. Vannak ronda, komor témák is, de alig volt olyan szám, amibe ne szivárgott volna be egy idegen dallam, téma. A borítója alapján többet vártam tőle.

Hozzá már írtam használati útmutatót :)

Egyike vagyok azon rohadékoknak, akik azt szeretik, ha elsősorban neki, a hallgatónak írnak számokat és nem a Franklin, Grant, Jackson hármasnak. Az előző körös Amon Amarth-hoz hasonlóan ez is egy márkává, branddé vált. A minden hájjal megkent, patikamérlegen adagolt durci-murci részek se tudják elfedni a hallgatóbarát, steril, élettelen, unalmas, kiszámítható pop lelkületet, ami áthatja minden másodpercét. Gitárfronton erősek vagyunk, kár volna ezt tagadni, de én csak ott találtam igazi értéket. A klipek mehetnek az MTV-re, ha még foglalkoznának ilyesmivel.

Felőlem szado-mazo mariachi bandának is öltözhetnének, ha jó a zene...de annyira érdektelen, lélektelen és unalmas, hogy a végére már tényleg feladattá vált a meghallgatása. Élőben nagy "showt" szoktak rendezni, de ez engem hidegen szokott hagyni. Néhány jobb téma és már ki is fulladt a lemez.

Alapjáraton egy 6-os is lehetne ez, de elkövettem azt a hibát, hogy rápillantottam arra a több tízezer érdekesebb albumra, amiket most hallgathatnék ehelyett.

Saukkonen tud témázgatni, ez eddig se volt kétséges, de azért hallottam már tőle jobbakat is. Van hangulata, a váltakozó vokál próbál dinamikát hozni, még epikusabbá tenni a dolgot. Mégis hiányérzetem van, egy idő után mindig beszürkült, nem tudta végig lekötni a figyelmemet. Nem volt rossz, de nem jött össze a szerelem.

Bő 30 éve ők is ráültek a hullámvasútra, de az előző lemez óta újra az erősebbik oldalukat mutatják. Remek szólók, sodró riffek, eszes dalszerzés és thrash, mindig is ezek voltak a fő erősségeik és ezt hozzák is. Dave bátyánk hangjának jót tett az idő, karcosabbá tették az évek (pedig de jó volt mindig befogott orral utánozni :D). Van töltelék, de akárhogy is nézem a "Big 4"-ból még mindig bennük maradt a legtöbb szufla.

Szeretem az elmebeteg, elvont, megszállott, deprivált, szennyel, szarral, fossal, húggyal, hányással, gennyel, gecivel, üszökkel, rákkal, AIDS-es injekciós tűkkel, áporodott penésszel borított, megátalkodott züllöttséggel, lealjasodással, szurokkal, kátránnyal, perverzióval, holokauszttal, holodomorral, nukleáris szennyezéssel, tömeggyilkossággal, népirtással, blaszfémiával, kolerával, pestissel, csótányokkal, poloskákkal, férgekkel, babfőzelékkel teli zenének csúfolt természet tréfáit, amit egyes körök zenének merészelnek csúfolni...de ehhez még én se vagyok elég beteg.

Erős, szinte középkori színezetű témákkal, billentyűfutamokkal megküldött fagyos black metal. Egy melodikusabbra vett Odium, Limbonic Art, Covenant, Obtained Enslavement...na jó befejezem :) Szóval ezeket juttatták eszembe a szintis részek. A vokál kimért és jól érthető és akármilyen hülyén is hangzik, én jobban szeretem, ha nem értem a károgását a vokalistának. Repüljön a nyál, megszállottság legyen a torkában.

Mostanában nem vagyok black metalos hangulatban, de amit ez a banda ezen a lemezen művel az nem semmi! Végre egy jó underground anyag! Szépen és okosan felépített összetett számok, remek hangzás, hallatszik a kemény munka és a nem mindennapi teljesítmény! Csak így tovább!

Nagyon jó lemezek lettek beajánlva ebbe a körbe azt konstatálnom kell! Ez is kitűnő a stílusában akárcsak a Gaerea, így a pontszámom is ugyanaz. Már csak az a kérdésem, hogy hol voltak az ilyen lemezek eddig? Remélem ez a minőségi kiugrás a jövőben is megmarad, mert ilyen lemezeket szívesen hallgatok.

Mai fejjel pláne nem értem mi értelme egy ugyanolyan lemezt elkészíteni, mint az előző, más bandáknál előzőek?!? Ráadásképpen egy másik banda (Carcass) zenéjének szolgai lekoppintásáról van szó, akik kb. i.e. 600-ban játszották ezt. Ez lenne a fejlődés, az előremutató produkció? Hát részemről ez nem teljesítmény! Még arra sem vették a fáradtságot, hogy legalább a borító legyen valamilyen. Már volt ”szerencsém” hozzájuk a 450-es hangpróbán, s mivel az anyag copy ugyanaz, így a pontszámom is.

A korai lemezek közül a Burning Bridges nagyon jó, de az azelőttiek annyira nem nyűgöztek le. Az Angela Gossow-os korszak nekem inkább bejött, az olyan számok, mint a Ravenous, az örök kedvenc We Will Rise és sorolhatnám. Szerintem Alissa White-Gluz is remek választás volt a War Eternal lemez pedig méltó folytatás. A Will to Power bár megvan CD-n, de jó ha ötször lepörgött, nekem az annyira nem jött be. A mostani lemez viszont méltó folytatása a már egyébként is figyelemre méltó életműnek! És végre halljuk Alissa gyönyörű hangját is. Ennyi idő után egy ilyen lemezzel kell visszatérni és felülni a trónra! Mivel szó érte Michael Amott gitárzenei tudását, aki nem mellesleg egymagában úgy megreformálta a Carcass-t, hogy az most egy világhírű banda és a tagjainak nem kell kukázni ha ételre, vagy innivalóra van szükségük! Loomis az állítólag nagy Nevermore-os gitárzseni meg már több lemezen is bizonygathatta volna oltári zenei tudását, ez azonban eddig elég soványra sikerült. Amott simán lemossa, Christopher Amott gitárzenei tudása is jobb Loomisénál. De a Nevermore-ra visszatérve, mit ért el az a zenekar? A frontember (isten nyugosztalja) hajléktalanként halt meg egy olyan triviális betegségben, amit már 40 éve is tudtak kezelni, csak hát nem vót péz. Az olyan együtteseknek mi értelme amik 1-2, kivételesen esetleg több lemez után bedobják a törülközőt, mert kvázi éhen halnak, vagy a totál depis frontember végez magával? Michael Amott-ot szülővárosában díszpolgárrá avatták és nemcsak a zenélés miatt, hanem mert sokat tett az ottani emberek jólétéért. Valaki a pénzt jachtra meg kurvákra költi, valaki meg a környezete jobbítására. Ami meg az asszonyt és a tesát illeti számtalan helyen le van írva, hogy ők akartak távozni, úgyhogy nem kéne beállítani Michel Amott-ot egy diktatórikus frontembernek, mert misem áll távolabb tőle! Loomis "mester" meg kapott egy méltó társat és máris nem csillog az a tudás olyan fényesen...

A maskarás bandákat nem csipázom és ebbe a Slipknot is vastagon beletartozik. Stílusilag a Motor Sister-hez áll közel, de az jobb. Az énekes hangja kifejezetten idegesítő!

Kellemes, de nem túl kemény. És most ne gondoljon senki semmi rosszra. :) Zeneileg rendben van!

Szivem csücske a zenemar, de az Arch E. jóval nagyobb kaliber zeneileg meg mindenileg is, úgyhogy most nálam ők a King of the North.

Na itt már beszélhetünk diktatórikus frontemberről, meg dollár milliókról, de ha jó a zene mindezt ki nem szarja le. A zene pedig kurva jó, más meg nem érdekel! Hol van az avokádó? Miért nincs avokádó bassza meg! Így le kell mondani a fellépést... D

A 428-as hangpróbán már hallhattuk őket! Az akkori lemezhez képest én nem hallok minőségi változást, így a pontszámom is ugyanannyi, mint akkor. Egy könnyed, szórakoztató, de színvonalas produkció ez. A menyecske hangja varázslatos!

Érdemei elismerése mellett nem tetszett.

Nem rossz, de számomra egy idő után fárasztó volt, főleg az időnként hallható hisztérikus vokál miatt. A zenei teljesítmény viszont vitathatatlan és vannak rajta jó témák is, mint ahogy például az utolsó szám első 2/3-a, ami a legjobban tetszett a lemezen.

Kb. az Iskry felénél már elkezdtem unni, az utolsó két szám pedig maga volt az unalom. Ettől függetlenül a háttérben teljesen jól elment.

Nem tudom, de nem igazán emlékszem ilyen jó gitárjátékra az első lemez kapcsán. Aztán látom, hogy vendég lead gitáros játszik a lemezen (a banda gitárosa nem tudja eljátszani ezeket, vagy miért kellett felkérni egy vendéggitárost...), akinek a szólói faszául megdobják a dalokat. Úgy igazából az összes többi dolog meg ugyanaz, amit az első lemezükhöz is leírtam anno. Annyit akartam rá adni, mint az elsőre, de a jó gitárjáték miatt nem tudok.

Jó sok lemeze van már ennek a bandának, ez már a 15. A nevét sokszor hallottam már, de valahogy a zenéjükbe, dalaikba sosem hallgattam eddig bele. Ez egy nem rossz lemez, de nekem úgy kb. 2 hallgatás után két szám tetszik igazán (amik folyamatosan mennek az elmúlt kb. 1 órában): a Ratcacher és az azt követő Bored to Death. Ez két hibátlan dal, az utolsó három dal kuka. Az, hogy ők is ilyen meg olyan maskarákban, álarcokban vannak, engem nem igazán érdekel, akinél az ilyen külsőségek pontlevonással járnak, annak csak gratulálni tudok. Főleg, hogy mindig hangoztatjuk, hogy "csak a zenére kell koncentrálni".

Kellemes, de a nagy nevek ellenére sem túl izgalmas hard rock. Nekem a Bruise It or Lose It tetszett a legjobban, ami nem kicsit AC/DC-s beütésű, illetve az utolsó 3 szám.

Kb. hasonló a véleményem, mint az előző lemezüknél. Rendkívül profik, a hangulat is megvan. Az utolsó dalban kifejezetten tetszett a tiszta ének.

Sok lemeze kimaradt a Megadeth-nek is nálam, de amiket hallottam, azok tetszettek. Érdekesség, hogy számomra az egyik kedvenc számuk a klasszikus Duke Nukem 3D játék zenéjét feldolgozó theme, ami az 1999-es Risk lemez japán változatának bónuszdala - come get some! :)

Amennyire tetszett az előző lemez, annyira meglepődtem, mikor a kör indulása előtt láttam, hogy megjelent a banda új lemeze, ami szinte ugyanolyan, mint az előző.

Most járok kb. a felénél a lemeznek, de már eléggé untat az egyébként szintén nem rossz szimfonikus black.

Még mindig jobb a kendő mint a kutyaház mint annál az ausztrál bandánál a neve nem jut eszembe annyira jelentéktelen. Én a bivaly hangzáson kívül nem hallok semmi extrát. Köszönet a hangmérnöknek!

Egy valamivel gyengébb mint egy közepes lemez nem sok élvezeti értékkel.

Az egyik ha nem a legjobb melodeath csapatnak tartom őket. Michael Amott nélkül a Carcass még mindig olyan lenne mint a Pharmacist. Azt hittem rosszul olvasom! Az Arch Enemy popzene és akinek nem az az egy másik bolygón él. :D Ettől dobtam egy hátast!

Most ez a lemez nagyon betalált!

Nagyon jó zenét csinálnak a finn srácok. Most sem okoztak csalódást!

Már az előző lemezük is nagyon bejött. Ez még annál is jobban. Update egy fél pontocskával: egyre jobban beér a lemez. :)

Indokolatlanul jól tolják a blacket a lengyelek.

A Carrcasssss áthallás tagadhatatlan, de nem zavar, zúznak a srácok meg néha felesleges dolgokat is csinálnak.

A zene borzasztó középszerű megélhetési metal. Amivel semmi baj nincs, mindenki egy ilyen anyagi forrásra vágyik! Az első 3 album emlegetése meg már idejét múlt(pedig én is azokat szeretem) az énekes néni a kék hajával, kemény hasával és gyönyörű fogaival viszont mindent megér!Ergo ez egy remek show, semmi több, de REMEK!

Nem rossz ez, csak tucat.

Fookin' rock n roll!!!!

bleeenyeeeeee fosssss

Jobban betalált mint bármelyik korábbi lemez.

Bohózat.

20 éve még imádtam volna, mára már semmi emlékezetes nincs egy ilyen albumban.

Alapvetően maradok inkább semleges, de valahol megértem Macus és morningstar véleményét.

Nem találtam meg benne azt a pluszt (mint pl a Batuskánál), ami kiemelné a hasonló bandák tömkelegéből.

Az előző minősíthetetlenül rossz lemezére 1 pontot adtam! Ez a mostani egy picit jobb, ami plusz 1 pontra elég. Ha így halad a 10. kiadvány már akár lehet 10 pontos is. :)

Pop lendületre itt senki ne várjon, ez nem az a zenekar! :D Ellenben arcletépéses profi horzsolós zúzásokra annál inkább, amit frenetikus szólók egész garmadája tesz még izgalmasabbá. Alissa mint nő gyönyörű és mint frontember ismét bizonyítja, hogy ő volt a legjobb választás! A fanyalgók meg hallgassák az első bothangú énekest, akit azért kellett kirugni, mert egyszerűen nem jelent meg a próbákon és a koncerteken. Melyik zenekar nem tette volna meg ezt a lépést?

Nem igazán ismerem a munkáikat, de ez a lemez nem volt rossz.

Bírom az ilyen beleszarós hozzáállást, plusz a zene is fasza.

Az ún. "fekete lovagok" és a King of the North elmennek pihenni egy ideig! Ezt az USA afganisztáni kivonulásához tudnám csak hasonlítani! Az is milyen szép volt...

A cím találó!

Érdekes, hogy az előző lemez tetszett a pontozók nagy hányadának, ez meg maga lett az utálatos. Pedig a zene nem változott annyit.

A White Rune féle black-vonal hangulatában közelebb áll a szívemhez, ezt leszámítva ez egy teljesen jó anyag. Panzerfausttal közös koncertre simán mennék.

Van hangulat itt is rendesen

Engem nem zavarna, hogy lemásolják a megszólalást, de ha már ezt teszik, írjanak olyan jó dalokat is, mint amilyenek a régi Carcass lemezeken voltak. Mondjuk ez manapság már a Carcassnak sem sikerül... UPDATE: a helyzet az, hogy a kör lemezei közul ez az egy (a saját ajánlásomat leszámítva), ami rendszeresen vissza akar jönni és egyre jobban hallgattatja magát...

A hallgatóbarát melodeath tuti nem az én közegem.

Ez sem az én világom, de még untam is.

Nincs vele baj, de nem az én világom.

Nem tudom, mennyire lesz tartós nálam, de most nagyon volt hozzá hangulatom.

Még a hp előtt többször meghallgattam. Átment azon a szűrömön, ami régi bandáknál szokott előjönni, hogy kidobom az új lemezt a lejátszóból és inkább tolom a régit. Itt nem volt ez. Mindig is jobban kedveltem a Megadethet a Metallicánál, ez az album is erős lett. Nem klasszikus, de erős.

Inkább szeretkezzen velem egy taliga aprómajom, mint hogy ezt még egyszer meghallgassam. Maradnék az Arkonánál, ha már orosz és folk. Értem én, hogy orosz Korpiklaani, de én már az eredetit sem szeretem.

Nálam eddig év lemezei (és meglepetései) közt van. Érdekes, amióta belenézegettem, hogy lehet aival képeket generálni, azóta felismerem, hogy egy jó csomó underground projekt használja a módszert :) Elsőre nagyon jó képnek tűnik, de jobban megnézve totál logikátlan jelenségeket fedezni fel a részletekben.

Olvastam a lemezkritikában, hogy a lemezt két alatt dobták össze. Akkora a kendővel fedett arc, hogy nem fér be a bécsi kapun. Kicsit több alázat nem ártana, mert azért nem a világ, de még csak nem is az évtized, vagy év black metál lemezét dobták össze, így lazán mindössze két hét alatt.

A Megadeth, Arch Enemy és Wolfhearth után ez már elég jellegtelennek tűnt.

Harmatgyenge utángyártott carcass. Az öncélúságánál már csak a borító visszataszítóbb. Felvehetnék a carcass nevet is japán betűkkel, fel sem tűnne.

A műfajában alappillér ez a banda, rossz lemezek kizárva!

Elég semmitmondó zene, bár hallom, hogy beleadnak mindent, de az is kevésnek bizonyult.

Ez a lemez egy kicsit megtörte a fősodort, ami kifejezetten jól esett.

Ezt most nem éltem.

Hasonlóképp vagyok ezzel a lemezzel, mint Macus.

Na ez érdekes volt, meglepő és mulatságos. Engem mindenesetre megnyert magának.

A black metál etapból ez volt a leggyengébb láncszem.

Már a Limbo is nagyon erősre sikerült, de a portugál brigád tudott emelni a lécen. Emelem kalapom!

Feszes, pusztító lengyel fekete fém. Garantált a minőség.

Sosem voltam nagy ős Carcass fan, meg sem tudom ítélni, hogy mennyire nagy a hasonlóság, viszont különösebben nem szórakoztatott, csak el tudom ismerni a stílus létjogosultságát és azt, hogy nem pocsék az amit a Pharmacist a maga közegében nyújt.

A Stigmatával ismertem meg a bandát, aztán vissza a Black Earth frenetikus energiabombához, majd a Burning Bridges is betalált, de már azért érezni lehetett az egyre erősebb melodikusságba hajlást. Liiva kiválása nagy pofon volt, egy női énekes még nagyobb. A koporsóba nálam a szeget a teljes fesztivál elhajlás és az egyre érdektelenebb, unalmasabb, kiszámíthatóbb lemezek tették. Alissa számomra a mai napig ellenszenves, és nem is érzem átütőnek a teljesítményét sem. Mindezek ellenére a Deceivers-en van egy rakat iszonyat feszes téma, egy jó pár üresjárat és nem kevés arcpirítóan langyi megoldás is. Összességében nekem 7 és nem fogom hallgatni, de mindenképpen a női énekes éra egyik legerősebb lemeze.

A zene időnként megkapná az 5-6 pontot is, de összességében a GWAR munkássága, szellemisége és értelmi szintje nálam a maximális jóindulattal is csak ennyi. Inkább mókázok Tobias Sammet önirónikus metalhumorán.

Elég langyi ez a rákenroll. Olyan amit egy közepes amcsi redneck filmben játszanak a falunapon. Ez most nem köpködés szeretne lenni, tényleg erre asszociáltam közben. A Sooner or Later meg Bryan Adams is lehetne akár.

Meglepően erős és minden ízében finn. Imádom a gitárhangzást.

A Dystopia egy iszonyatosan erős lemezre sikeredett, totális meglepetés volt Megadave-től a tempó, a feszesség, a frissesség. A friss mű... érdekes gondolatokat hozott számomra. Egyértelműen ismét egy nagyon erős 'deth lemezzel van dolgunk. Ami totálisan meglepett, hogy mennyire felidézte bennem a Peace Sells / So Far / Rust hármast. Nem tudom megmondani konkrétan miért, de sok téma (zenei és szöveg), énekmegoldás, szerkezeti megoldás mind mind a hőskorszak három ikonikus lemezét juttatta eszembe. Ami jó. Meglepő. Érdekes. Nyócésfeles. Még érlelődik.

Mi a jó....??? Van ami engem is kikezd, és minden objektivitásra törekvésemnek görbe tükröt állít.

Tök okés '90-es hangulat. Kicsit jellegzetesen túltolt szintivel, okésan puruttya hangzással, összességében jó dalokkal. Szerintem elérte célját a foglalkozás.