A finn black metal színtérről ritkán asszociálunk elsőre középkori, vámpíros atmoszférára, de a 2022-ben alakult Nachtgnawer pont ezt az űrt igyekszik betölteni. A formáció ráadásul egyfajta underground szupergruppként is felfogható, hiszen a tagok olyan bandákban edződtek korábban, mint a Licht Des Urteils, a Sacrificium Carmen, a Riivaus vagy a Coraxul.

A csapat eddig egy demóval, egy splittel és egy koncertlemezzel borzolta a kedélyeket, de március 21-én végre egy komolyabb, öttételes bemutatkozó mini-albummal jelentkeznek. A Medieval Devourer a Purity Through Fire kiadó gondozásában érkezik CD formátumban. Zenei szempontból a csapat két részre osztja az EP-t: az első néhány dal a hagyományosabb black metalt részesíti előnyben, kevés billentyűzettel, majd a kiadványt kettévágó Process Of Procession harangjai után epikusabb, nagyívűbb tételek érkeznek. Elsőnek az anyagot nyitó címadót hallgathatjuk meg.

Ha valaki manapság a Judas Priest, a W.A.S.P., az Accept vagy a Manowar hagyatékát szeretné hitelesen továbbvinni, annak rendesen fel kell kötnie a töltényövet. A lisszaboni Toxikull viszont pont ezt a nyolcvanas évekbeli klasszikus heavy/speed metal vonalat pörgeti, méghozzá egy jókora dél-európai lendülettel nyakon öntve. A 2016-ban alakult kvartett április 24-én adja ki Turbulence címre keresztelt stúdióanyagát a Dying Victims Productions gondozásában (CD-n és vinylen).

A tíz dalos, szűk 40 perces korongon a belső küzdelmek és a klasszikus „megtörhetetlen metal harcos” tematikája kerül terítékre. Hogy a végeredmény ne csak lelkes, de profi is legyen, a srácok (Lex Thunder – ének/gitár, Michael Blade – szólógitár, Infernando – basszusgitár, Tommy 666 – dob) azt a Jamie Gomez Arellanót kérték fel a hangmérnöki feladatokra, aki korábban a Ghost, a Mayhem, az Opeth és a Moonspell lemezein is bizonyított. A vizuális körítésért Mario López felelt. A lemezről máris itt vannak a magas oktánszámon pörgő Midnight Fire, valamint címadó daluk videói.

A francia death metalos Warside május 8-án hozza ki bemutatkozó lemezét Cognitive Extinction címmel. A lemez fő témája ugyanis az, hogy a digitális technológia és a képernyők hogyan pusztítják a (gyerekeink) agyát és a kultúrát. Ennek szellemében a Synthetic Abyss című dalhoz készült videó máris megtekinthető. A lemez keverését a Convulsound Studio végezte, a borítót pedig Jesus Lhysta készítette.

A ’90-es évek svéd melodikus black/death metaljának (Dissection, Naglfar, Unanimated) fagyos lángját hivatott továbbvinni a vadonatúj Archaic Oath, melynek magját két sokatpróbált underground veterán, Lykormas és Arneriach alkotja. A Marche Funèbre és a Hemelbestormer soraiból is ismert páros bemutatkozó nagylemeze, a Determined to Death and Beyond április 24-én érkezik az AOP Records gondozásában.

A nyolctételes, egy súlyos Emperor-feldolgozással (Ye Entrancemperium) záródó anyagon akusztikus betétek és vendégénekesek is felbukkannak az őserejű zúzda mellett. A stúdió falain túl, az élő fellépéseken a duót többek között a Beltez és a Melechesh tagjai segítik majd ki, így a koncerteken is garantált a letaglózó atmoszféra. Aki nosztalgiával gondol a műfaj aranykorára, annak április végén érdemes lesz tennie vele egy próbát.

A finn melodikus death metalos As The Sun Falls bemutatta As Night Devours című szöveges videóját. Ez a második kislemez a május 22-én érkező Songs From The Veil nagylemezről. A dal a sötét, fojtogató északi éjszaka csendjébe kalauzol, ahol az ősi hiedelmek, a természet és az emberi törékenység találkozik. A zúzó riffekkel és magával ragadó dallamokkal operáló tétel a finn mitológiából és a téli tájak ridegségéből táplálkozik, megidézve azt a pillanatot, amikor a sötétség rátelepszik a világra.

A Mikael Andersson (MRG Production) által kevert anyag a zenekar eddigi legkiforrottabb, legérzelmesebb munkájának ígérkezik. A szöveges videóért Katerina Karpouzi felelt.

Április 17-én szabadítja a világra a Daemonium Regni bemutatkozó, címadó nagylemezét CD-n, vinylen és kazettán. A projekt mögött nem más áll, mint az Unanimated énekeseként ismert Micke Broberg, aki ezúttal egyedül rögzített mindent.

A sötét és epikus black metalban utazó anyag a Root, a Bathory és az Ancient Wisdom híveinek szól. A zene vészjósló és komor, mint a lassan terjedő fekete láva: a repetitív riffekre épülő, rétegzett hangszerelés felett kizárólag latin nyelvű szövegek hallhatók, hol démoni hörgés, hol komor kántálás formájában, liturgikus jelleget kölcsönözve az átlagosan 6 perces, nyolc tételnek. A lemez maszterelését a legendás Dan Swanö végezte, a borító pedig Daniele Valeriani (Mayhem, Mysticum) munkáját dicséri. A lemezt nyitó Mater Daemonium című tételt már meg is hallgathatjuk.

A finn Vargrav 2018 óta próbálja több-kevesebb sikerrel a hátán cipelni és megmenteni a kilencvenes évek végének kissé háttérbe szorult szimfonikus black metalját (gondoljunk a korai Covenant vagy az Obtained Enslavement lemezekre). Április 17-én a Werewolf Records jóvoltából meg is érkezik a negyedik űrutazás, a Dimension: Daemonium, természetesen CD-n, vinylen és a trendeknek megfelelően kazettán is.

A 43 perces anyag a zenekar szerint az előző korong „kozmikus hullámzását” viszi tovább, ahol „senki sem hallja a sikolyod”. Földhözragadtabban fogalmazva: marad a csillagporos, grandiózus billentyűtémákkal nyakon öntött, de közben kellően fagyos és dühös black metal. Akinek hiányzik a Nexus Polaris korszaka, és bírja, ha a zord riffelést folyamatosan átszövi a szintetizátoros sci-fi atmoszféra, annak április közepén érdemes lesz rápróbálnia.

Felejtsük el egy pillanatra a kilencvenes évek lebegős, szintetizátorokkal és dallamos basszusfutamokkal operáló atmoszferikus black metalját – legalábbis abban a formában, ahogy azt az Aerdryk a 2022-es bemutatkozó lemezén tálalta. C.V.B. (akit a Wolvennest, a Cult of Erinyes vagy a LVTHN soraiból is ismerhetünk) szólóprojektje ugyanis kimutatta a foga fehérjét. Bár a melankólia nyomokban még fellelhető a zenében, a hangulat a külvilághoz idomulva jócskán bekeményített.

Az újkori nekibőszülés eredménye a flamandul „tisztátalan” jelentéssel bíró Onzuiver című második nagylemez. Ez az anyag már nem az éteri merengésről szól: a fojtogató kénkőszaggal átitatott korong egy ideológiai fegyver a keresztény morál ellen, ahol az ördög a szellemi felszabadulás metaforájaként jelenik meg. A torzított, frenetikus riffelés mögött helyenként szinte folkos megközelítés bújik meg, miközben a korábbinál is mérgesebb, változatosabb vokálok a behódolás láncainak letépésére buzdítanak. Ahogy a sajtóanyag találóan fogalmaz, az egész alkotás nem más, mint egy szimbolikus ütés az önjelölt moralitás arcába, amivel a projekt nyíltan visszaköveteli a black metal eredeti, lázadó küldetését.

A nyolc tételes szonikus zarándoklat tavasz elején, egészen pontosan március 21-én érkezik az Amor Fati Productions jóvoltából, CD-n és vinylen. Az underground gyűjtőknek ráadásul duplán – vagyis triplán – érdemes a naptárba vésniük a dátumot, hiszen a friss anyag megjelenésével egy időben a debütáló lemez is kap egy bakelites újrakiadást, sőt, az Oerheks-szel közös új split lemez is ekkor lát napvilágot.

Mi van akkor, ha az elalvás nem a várva várt megnyugvást hozza el, hanem egyenes utat jelent a tudatalatti legsötétebb, legkellemetlenebb bugyraiba? Ezt a meglehetősen nyugtalanító kérdéskört járja körbe a philadelphiai IATT legújabb, filmes léptékű konceptalbuma, amely az ébrenlét, az illúziók és az öntudatlanság közötti hajszálvékony mezsgyén egyensúlyoz.

A 2008 óta aktív formáció nem ma kezdte a progresszív extrém metal határainak feszegetését. Zenéjükben a „blackened” agresszió és a sebészi pontosságú technikai tudás elegánsan keveredik jazzes beütésekkel, klasszikus zenei hangszerelésekkel és egy olyan súlyos atmoszférával, ami garantáltan távol tartja a békés álmokat. Az Etheric Realms of the Night címet viselő, 48 perces és hét tételt felvonultató pszichológiai utazásuk május 8-án landol a Black Lion Records istállójából.

A lemez első meghallgatható tétele a Drift Away. Ez a dal akusztikus textúrákkal és légies fuvoladallamokkal kecsegtetve, a súlytalanság hamis illúziójával ringatja álomba a gyanútlan hallgatót – mielőtt a rákövetkező tételek (mint az alvásbénulás fojtogató mozdulatlanságát megzenésítő To Lie Beneath, vagy a tiszta káoszba forduló Pavor Nocturnus) kegyetlenül rá nem rúgják az ajtót az emberre.

A kvartett (Jay Briscoe – basszus/ének, Joe Cantamessa – szólógitár, Alec Pezzano – ritmusgitár/nagyzenekari hangszerelés, Paul Cole – ütősök) ráadásul nem éri be a puszta zenei nyomasztással: a lemezhez egy összefüggő videósorozat is készül, hogy vizuálisan is maradéktalanul lerántsanak minket ebbe az ellenséges álomvilágba.