Egy nagyon erős évként fog megmaradni 2024 metal zenei szinten, ha az év úgy folytatódik, ahogy az első 2-3 hónapjában indult. Ugyanakkor sajnálattal látom, hogy jóféle doom metal terén elég szerény a felhozatal, a várt lemezek is többnyire a korrekt színvonalat hozzák és nem igazán tudták még kisajtolni belőlem az igazi elégedettséget. Nem lesz ez […]
Tovább »
Az angol Ian Arkley a nagybetűs zenészek közé tartozik, aki egész életét a nehézfémekből kinyerhető hangoknak szentelte. Fiatal korától kezdve több kult anyagból is kivette a részét és nincs ez másképp manapság sem. Az énekes, gitáros, billentyűs (gyakorlatilag mindenes ) Ian számára az első lépcsőfokot a Seventh Angel nevű projekt jelentette, amely a 80-as évek […]
Tovább »
Különös kapcsolatban állok a svéd Void Moon zenekarral, akiket nagyon szeretnék szeretni, hiszen epikus doom metalban utaznak, de valahogy a tekintetünk sosem keresztezte egymást és a bajtársias egymásra mosolygás sem igazán jött még össze. Pedig már megalakulásuk óta követem őket figyelemmel, hátha érdemes lesz elővennem valamelyik kiadványukat akár több alkalommal is. Az egészen korrekt, de […]
Tovább »
Finoman szólva sem kell túl sokat görgetnem, ha 2023 epikus doom metal kiadványainak listájának böngészésére támad kedvem. Az esztendő a jól bejáratott címek (Isole, Sorcerer) játszótere volt, amelyek mellett csak elvétve lehetett új produkciókkal találkozni. Ilyen volt a Metallus és a Nine Altars, melynek előzetesei sokkal többet ígértek annál, amit végül meghallgathattunk. Az ilyen ingerszegény […]
Tovább »
A chilei BlackFlow zenekar nem sorolható a túlzottan kapkodó bandák közé, hiszen még valamikor 2014 tájékán álltak össze a közös zenélés örömének megtapasztalása végett. Első EP-jükre négy évet kellett várni, legutóbb pedig néhány single adott életjelet róluk. Nem csoda, hogy még sosem hallottam róluk, de abban megintcsak biztos vagyok, hogy feltétlenül követni fogom őket, ha […]
Tovább »
2020-ban, bemutatkozásának megjelenésekor igen sokat méltattam az angol Godthrymm zenekar munkásságát, akik a klasszikus, hagyományos epikus doomot hozták vissza kifejezetten depresszív, mégis frissnek ható módon. Ez bizony nem egy egyszerű feladat, de ha a projekt mögött álló zenészeket vesszük górcső alá, akkor nyomban tisztában leszünk vele, hogy a megfelelő kezek fogták le a megfelelő húrokat. […]
Tovább »
Számos kislemez, három album, egy élő felvétel és névszerzés az epic doom műfaján belül. Eddig ez a mérlege a 2003-ban alakult dán bandának, az Altar of Oblivion-nak. Most úgy érzik, hogy nemrég kiadott új EP-jükkel lezárhatnak egy fejezetet. Burning Memories címet viselő EP-jükön öt újabb gyászmisével, öt új dallal örvendeztették meg rajongóikat, ami egyfajta bemelegítésképp szolgál a jövőre megjelenő új lemezükhöz.
Robert Lowe szerintem a világ egyik legnagyobb metal torka, aki a Solitude Aeturnusban járatta csúcsra sajátos stílusát, majd másodvirágzását élte a szintén visszatérő Candlemassban. Hogy annak idején mi váltotta ki közte és a banda között a kenyértörést, azt nem tudom pontosan, panasz volt mindkét oldalról, de sajnálatos tény, hogy sem a zenekar, sem az énekes […]
Tovább »
Az egyik legnehezebb kihívásnak tartom azt, amikor egy zenekarral újra és újra találkozok, mert egyre nehezebb kitölteni velük egy cikket. Persze már ezt is leírtam máshol, más csapatokkal kapcsolatban… De ez az én problémám, amit mindenképp meg akarok ugrani, mert az olasz Crimson Dawn megérdemli az írást, főleg, hogy eszükbe jutottam és bőséggel a megjelenés […]
Tovább »
Egyesek kupiba mennek, mások félhalottra isszák magukat a legénybúcsújukon, nekem egy vidám, sörözgetős, éjszakai horgászós este jutott ki a testvéremmel és egy gyerekkori barátunkkal. Ez elég visszafogottnak hangzik, az viszont visszagondolva arra a kellemes estére még nekem is furának fest, hogy a nádas susogását, a víz csobogását nem fesztivál metallal, hanem az Isole akkori korongjával, […]
Tovább »
