Hiába játszanak tradicionális heavy/doom metalt a Misty Grey nevű formáció tagjai, hiába a 2011-es megalakulásuk és az eddig kiadott két nagylemez, barátságunk olyan szinten felületes, hogy teljesen őszintén lepődtem meg már csak a származásukat illetően is. Meg voltam győződve néhány promós kép és logó megtekintése mellett, hogy a banda az okkultizmussal fűszerezett doom metalban utazik, […]
Tovább »
2020-ban, bemutatkozásának megjelenésekor igen sokat méltattam az angol Godthrymm zenekar munkásságát, akik a klasszikus, hagyományos epikus doomot hozták vissza kifejezetten depresszív, mégis frissnek ható módon. Ez bizony nem egy egyszerű feladat, de ha a projekt mögött álló zenészeket vesszük górcső alá, akkor nyomban tisztában leszünk vele, hogy a megfelelő kezek fogták le a megfelelő húrokat. […]
Tovább »
Igyekszem, nagyon igyekszem aktuális lenni. Megfelelően reagálni az új elképzelésekre, friss ötletekre és kreatív megoldásokra, de a nap, a hét végére mindig sikerül ugyanott kikötni: a végzet hegyének árnyékos oldalán, ahol épp ház nagyságú kövek zúgnak lefelé a fülem mellett, jelezvén, hogy a vulkán épp készül felfalni az egész világmindenséget. A hagyományos doom mindennek mondható, […]
Tovább »
Adott egy sajátos fantazmagória egy olyan világról, melyben angyalok, démonok és lovecrafti lények vívnak egymással végtelennek tűnő harcokat mágikus eszközökért, hatalomért, az univerzum birtoklásáért. Ez elsőre izgalmasnak hangzik, de egy kicsit alaposabban utána járva az a számomra már röhelyes megközelítés ugrott be, amikor a képregényrajzolóknak sem jut eszébe semmi különleges, ezért mindenkit összeeresztenek mindenkivel, végtelen […]
Tovább »
Robert Lowe szerintem a világ egyik legnagyobb metal torka, aki a Solitude Aeturnusban járatta csúcsra sajátos stílusát, majd másodvirágzását élte a szintén visszatérő Candlemassban. Hogy annak idején mi váltotta ki közte és a banda között a kenyértörést, azt nem tudom pontosan, panasz volt mindkét oldalról, de sajnálatos tény, hogy sem a zenekar, sem az énekes […]
Tovább »
Az egyik legnehezebb kihívásnak tartom azt, amikor egy zenekarral újra és újra találkozok, mert egyre nehezebb kitölteni velük egy cikket. Persze már ezt is leírtam máshol, más csapatokkal kapcsolatban… De ez az én problémám, amit mindenképp meg akarok ugrani, mert az olasz Crimson Dawn megérdemli az írást, főleg, hogy eszükbe jutottam és bőséggel a megjelenés […]
Tovább »
Dél-Amerika jó ideje a legjobb underground csemegék lelőhelye a tradicionális doom vonal tekintetében, effelől nincsenek kétségeim, így mindig nagy figyelmet szentelek az induló csapatoknak, melyek közül a legtöbben igen gyorsan földbe állnak sajnálatos módon, vagy pusztán nem tudok beszerezni tőlük semmit (ilyen például régi szívfájdalmam, az epikus doomban utazó Ruined). Ezt a sorsot sikerült elkerülnie […]
Tovább »
Egyesek kupiba mennek, mások félhalottra isszák magukat a legénybúcsújukon, nekem egy vidám, sörözgetős, éjszakai horgászós este jutott ki a testvéremmel és egy gyerekkori barátunkkal. Ez elég visszafogottnak hangzik, az viszont visszagondolva arra a kellemes estére még nekem is furának fest, hogy a nádas susogását, a víz csobogását nem fesztivál metallal, hanem az Isole akkori korongjával, […]
Tovább »
Thessaloniki környékén valami furcsa kendert termelhetnek, mert nemcsak belassulnak tőle az emberek, de hirtelenjében doom metal bandát szeretnének alapítani. Elsők között szorgalmaznám a cucc nemzetközi forgalmazását és terejesztését, de sajnos ezen a tájékon sem megy minden zökkenőmentesen. Hogy másképp fogalmazzak: ez a görög vidék a soha be nem tartott ígéretek, az idejekorán földbeállt projektek gyűjtőhelye […]
Tovább »
Candlemass…kell még bármit is mondanom? Mármint azon kívül, hogy harmadik új dalukkal jelentkeztek, ami kapott egy jópofa szöveges videót is. A banda november 18-án megjelent a Sweet Evil Sun című lemezéről When Death Sighs daluk kapott egy friss szöveges klipet. Ne késsetek el a temetésről, ugyanis a ceremónia már elkezdődött.
“Az Sweet Evil Sun a reményről, a törekvésről, az imádatról és a kudarcokról szól. Az összes eddigi személyes csatáinkról, és az emberiség véget nem érő hanyatlásáról. Ennek a lemeznek az elkészítése több mint egy évig tartott, és nincs is rajta egyetlen rossz szám sem! Ez a Doom, ez a Metal! Ez a Candlemass valós esszenciája egyetlen albumba foglalva!” – mondta a lemezről Leif Edling.
