Tag: Candlemass

In Aevum Agere – Emperor of Hell – Canto XXXIV (2021)

Az olasz In Aevum Agere olyan számomra, mint egy távoli jóbarát, akivel még időnként felveszem a kapcsolatot, de már nem is igazán emlékszem arra, hogy honnan is indult a nagy összeborulás. Aztán eszembe jutott, bizony a projekt akkori egyetlen tagja, Bruno Masulli leszakította a fejemet néhány single és demó kiadvánnyal a kétezres évek vége felé, […]

Dismal Sleep – Beyond The Veil (2021)

Igazán érdekes underground anyaghoz jutottam hozzá az elmúlt időszakban, méghozzá egyik kedvenc stílusomban, ami az epikus doom metal. Ez a lemez nem más, mint a Dismal Sleep bemutatkozása, melyről nem véletlenül nem hallott még senki… A lemez ugyanis egy kísérlet eredménye, a kíváncsiság szülötte. Megalkotója Typhanos, aki a görög Shub-Niggurath kiadó működtetője, mindemellett pedig egy […]

Memory Garden – 1349 (2021)

Nehéz dolog szembe találni magunkat a Memory Gardennel hobbi firkászként. Először is, a valóban legendának számító svéd horda életpályája számomra nem egyértelmű diadalmenet, míg egyes körökben, minden megmozdulásukat remekműnek tartják. Ez leginkább a doom metal rajongói között jellemző, ami ugye tőlem sem áll távol, de azért igyekszem reálisan vizsgálni a dolgokat, mert a Forgács szerves […]

Candlemass – Tisztelet dal Eric Wagnernek

A svéd doom metalos Candlemass egy tiszteletbeli feldolgozásdallal emlékezett meg a múlt hónapban elhunyt Trouble egykori énekese, Eric Wagner-ről. Az alábbiakban a chicagói doom legenda egyik korai dal klasszikusának, a The Temptert feldolgozását hallgathatjátok meg

Ez a mi főhajtásunk, barátunk és hősünk, Eric Wagner (ex-Trouble, The Skull) előtt, aki sajnos nemrég, túl korán elhunyt! Ez neked szól Eric, R.I.P.” – áll a banda közleményében.

The Ancient Doom – In Hoc Signo Vinces (2021)

Léteznek olyan hülye kérdések az életben, amiket nem lenne szabad feltenni… A közelmúltban egy ismerősöm megkérdezte, hogy még mindig szeretem-e a doom metal. Egy ilyen bonyolult, összetett kérdésre egy szakdolgozatot fel lehetne húzni, erre meg nekem ront vele a semmiből, mintha a kvantumösszefonódásra kérne magyarázatot. Megpróbáltam úgy válaszolni, hogy az tényleg pontos legyen, de nem […]

Grieving – Songs For The Weary (2021)

Mindig kifejezetten várom a Godz Ov War által küldött promós anyagokat, mert rengeteg régi sulis, mocskos death/black cuccot lehet közülük kikanalazni, épp ezért lepett meg igazán, amikor a sátán-halál-koponyák-vérfertőzött patkánymajmok és egyéb borítók között ráleltem egy meglehetősen szelídre, ami a Grieving zenekar bemutatkozását rejtette. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy itt semmi embergyűlölő aprítással […]

Servants To The Tide – Servants To The Tide (2021)

A power/speed metalos dalnok, Stephan Wehrbein összeállt Leonid Rubinsteinnel (gitár, basszus, billentyűk), aki jelenleg a Spiritual Disease nevű thrash formációt erősíti, majd ütős híján levadászták maguknak Lucas Freise dobost (Circles Of Malice, Eyes Wide Open, Avataria, Edge Of Ever), hogy egy olyan szenvedélyüknek tegyenek eleget, ami bizony igencsak távol áll eddigi munkásságutól. Tapasztalatnak nincsenek híján, […]

Wheel – Preserved In Time (2021)

Rendszeres olvasóim, hű követőim (hehe, a kis optimista), nyilván tisztában vannak vele, hogy Németországot ugyanolyan doom metal nagyhatalomnak tartom, mint Angliát és Svédországot. Ennek rengeteg oka van, de legtöbbször a Dawn OF Winter, Mirror Of Deception kettőssel szoktam példálózni. Mindkét zenekar matuzsálem a maga műfajában, de azért akadnak valamivel frissebb bandák is ebben a szép, […]

Grief Collector – bánatgyűjtő nagyiparosok újra bevetésen

Minden idők legjobb metal énekesei közt tartom számon Robert Lowe-t, aki a Candlemassból történt távozása, eltávolítása óta nem igazán találja a helyét a világban. Először a Solitude Aeturnus jelenette be hivatalosan a megszűnését, majd egyéb olyan projektek, melyeknek a háza táján megfordult. Kettő azért életben maradt: a klasszikus heavy metalt játszó Tyrant és a doommal házaló Grief Collector. Előbbi egész kedvelhető nagylemezéről volt szerencsém írni, a Grief Collector viszont nem tudta megugrani azt az ingerküszöböt, hogy részletesebben foglalkozzak vele. Pont ezért fűzök nagy reményeket a folytatáshoz, hiszen En Delirium címmel érkezik május 14-én. Az irányvonal természetesen marad a meglepően kemény gitárokkal megtámogatott hagyományos doom, már csak a dalokért kell izgulnunk. Bár nem az összesért, mivel az első nyilvános tétel egész jól sikerült…

Gothic Stone – Haereticus Empyreum (2019)

Olyan mértéktelen mennyiségben árasztanak el a súlyos kiadványok, hogy az elmúlt időszakban eléggé ráált az agyam az extrém metalra, így szinte frissítő zuhanynként hatott rám az olasz Gothic Stone hagyománytisztelő, mégis újdonságként ható bemutatkozó lemeze. Sokáig elkerültük egymást a kiadvánnyal, pedig elsőre szemet szúrt egyik kedvenc műfajom meghatározása a nevük mellett: epikus heavy/doom metal. A […]