Tag: Candlemass

Altar Of Oblivion – In the Cesspit of Divine Decay (2024)

Dániának akad egy Saturnus zenekara doom metal tekintetében, amit stílusában az egyik legkiemelkedőbbnek tartok, a műfaj tekintetében mégsem nevezheti magát olyan nagyhatalomnak, mint mondjuk Anglia, Svédország vagy Németország. Az extrém vonalon túl azonban már régóta, megbízhatóan szállítja a minőséget az epikus heavy/doomban utazó Altar Of Oblivion is, akiknek van egy jól bejáratott, nem túl agyonvariált […]

Tovább »

In Aevum Agere – Darkness, Then Light (2024)

Egy nagyon erős évként fog megmaradni 2024 metal zenei szinten, ha az év úgy folytatódik, ahogy az első 2-3 hónapjában indult. Ugyanakkor sajnálattal látom, hogy jóféle doom metal terén elég szerény a felhozatal, a várt lemezek is többnyire a korrekt színvonalat hozzák és nem igazán tudták még kisajtolni belőlem az igazi elégedettséget. Nem lesz ez […]

Tovább »

My Silent Wake – Lost In Memories, Lost In Grief (2024)

Az angol Ian Arkley a nagybetűs zenészek közé tartozik, aki egész életét a nehézfémekből kinyerhető hangoknak szentelte. Fiatal korától kezdve több kult anyagból is kivette a részét és nincs ez másképp manapság sem. Az énekes, gitáros, billentyűs (gyakorlatilag mindenes ) Ian számára az első lépcsőfokot a Seventh Angel nevű projekt jelentette, amely a 80-as évek […]

Tovább »

Void Moon – Dreams Inside the Sun (2024)

Különös kapcsolatban állok a svéd Void Moon zenekarral, akiket nagyon szeretnék szeretni, hiszen epikus doom metalban utaznak, de valahogy a tekintetünk sosem keresztezte egymást és a bajtársias egymásra mosolygás sem igazán jött még össze. Pedig már megalakulásuk óta követem őket figyelemmel, hátha érdemes lesz elővennem valamelyik kiadványukat akár több alkalommal is. Az egészen korrekt, de […]

Tovább »

Dionysiaque – Diogonos (2024)

Hazaérkezés, öt perc szabadidő…Mit teszek? Ránézek a hírekre. Hoppá! Új Dionysiaque dal elérhető! Partner kiadótól érkezik a friss album…Második lépés: promós fiók azonnali megnyitása. Na mibe futottam bele azonnal? A Diogonos című bemutatkozó lemezbe. Nem volt véletlen az örömöm, hiszen a francia doom metal banda már 2018-ban felkeltette az érdeklődésemet egészen egyedi felfogással megáldott demóján, […]

Tovább »

Algos – Upon The Rivers Of Night (2023)

Finoman szólva sem kell túl sokat görgetnem, ha 2023 epikus doom metal kiadványainak listájának böngészésére támad kedvem. Az esztendő a jól bejáratott címek (Isole, Sorcerer) játszótere volt, amelyek mellett csak elvétve lehetett új produkciókkal találkozni. Ilyen volt a Metallus és a Nine Altars, melynek előzetesei sokkal többet ígértek annál, amit végül meghallgathattunk. Az ilyen ingerszegény […]

Tovább »

Sorcerer – Reign Of The Reaper (2023)

Ha az ember hosszú ideje van benne valamiben, akkor az mindig meghatározó, hogy az adott dologgal hol, mikor és milyen körülmények között találkozott. Ez a zenére kimondottan igaz. Egy élet zenei ízlését meghatározhatja az, hogy bizonyos hangokkal mikor tartjuk az első randevúnkat. Pont ezért vagyok igazán különös kapcsolatban a svéd Sorcerer zenekarral, akik nem elég, […]

Tovább »

Misty Grey – Visions After Void (2023)

Hiába játszanak tradicionális heavy/doom metalt a Misty Grey nevű formáció tagjai, hiába a 2011-es megalakulásuk és az eddig kiadott két nagylemez, barátságunk olyan szinten felületes, hogy teljesen őszintén lepődtem meg már csak a származásukat illetően is. Meg voltam győződve néhány promós kép és logó megtekintése mellett, hogy a banda az okkultizmussal fűszerezett doom metalban utazik, […]

Tovább »

Godthrymm – Distortions (2023)

2020-ban, bemutatkozásának megjelenésekor igen sokat méltattam az angol Godthrymm zenekar munkásságát, akik a klasszikus, hagyományos epikus doomot hozták vissza kifejezetten depresszív, mégis frissnek ható módon. Ez bizony nem egy egyszerű feladat, de ha a projekt mögött álló zenészeket vesszük górcső alá, akkor nyomban tisztában leszünk vele, hogy a megfelelő kezek fogták le a megfelelő húrokat. […]

Tovább »

Metallus – Funeral Of The Sun (2023)

Igyekszem, nagyon igyekszem aktuális lenni. Megfelelően reagálni az új elképzelésekre, friss ötletekre és kreatív megoldásokra, de a nap, a hét végére mindig sikerül ugyanott kikötni: a végzet hegyének árnyékos oldalán, ahol épp ház nagyságú kövek zúgnak lefelé a fülem mellett, jelezvén, hogy a vulkán épp készül felfalni az egész világmindenséget. A hagyományos doom mindennek mondható, […]

Tovább »
Hell Vill #19 Hell Vill #19
június 13.
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.
Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.