Tag: death/doom metal

Graceless – Where Vultures Know Your Name (2020)

Mindig osztom nektek az észt arról, hogyan képzelem el a jó death/doom metalt. Számomra ez igazából két műfajt jelent: az egyik a bánkódós, melodikus, befordulós műfaj a’la Desire, My Dying Bride, Saturnus, míg a másik vonal a Cianide, Sorrow, Unoly, Decomposed féle, sokkal inkább death metalhoz közeledő erőműve. Kriptaszag, rothadás, ami nem befordít, hanem súlyával […]

Aura Hiemis – Wenn Der Regen Fällt (2020)

Visszatérő olvasóim (ha létezik ez a hízelgő kategória) biztosan emlékeznek rá, hogy mennyire oda meg vissza vagyok a portugál Desire két, ezredforduló környékén megjelent lemezéért, melyek számomra a dallamosság és a funeral death/doom találkozásának legszebb pillanatait jelentik. Gyönyörűség és fájdalom kevés anyagon képes annyira egybe fonódni, mint az Infinity… vagy a Locus Horrendus esetében. A […]

On Thorns I Lay – Threnos (2020)

Évekkel, talán egy évtizeddel ezelőtt létezett a youtube videók közt egy érdekes egyveleg, ami a címe szerint a legjobb underground death/doom zenekarokat kívánta csokorba fogni. Nagyrészt a 90-es évek zenekarai töltötték ki és igazi egy-két demós, néhány lemezes, ritka anyagokkal foglalkozó összeállítás volt, aminek eltűnése az internetről bizony igazán sajnálatos veszteség. Gyakran folytatok kutatásokat az […]

Void Rot – ősi sírok feltárása

Igencsak kedvelem a föld mélyéről feltörekvő, sötét death/doom metalt, főleg, ha kicsit régimódi felfogású. Pont ezért nagy reményekkel vagyok az amerikai, fiatalabb generációt képviselő Void Rot zenekar irányába, mivel néhány éves megalakulásuk óta ezt a formulát próbálják meg csúcsra járatni. A csapat eddig egyetlen EP-vel és egy splittel büszkélkedhet, úgyhogy a bemutatkozásként érkező Descending Pillars lehet az ő nagy pillanatuk. Rothadás, káosz, halál egy 37 perces anyagon, amit ha jól belőnek, akkor jóval hosszabbnak fog tűnni… Friss dalukat fogadjátok szeretettel…

Ningizzia – Dolorous Novella (2003)

Nem tölt el kimondott izgalommal az a hír, ha egy anyagot szimfonikus elemekkel próbálnak meg kiemelni a sokaságból. Nem azért, mert ellenemre van a klasszikus zene, hanem azért, mert nagyon gyakran puszta alibizést hallok csak ezeken a lemezeken. A hatalmas pátoszból billentyűszőnyeg válik, ami vagy leköveti az adott gitárriffeket, vagy csipetnyi teret követelve magának próbálja […]

Aura Hiemis – fiVe (2013)

Az itthon töltött elmúlt hetekben megnőtt az igényem egy igazán befordulós, elmélkedős, ugyanakkor belevaló funeral doom, death/doom kiadványra, azonban rá kellett jönnöm, hogy eddig 2020 nem túl meggyőző ezen a területen. Persze odébb van még az ősz és a tél, a műfaj igazi csúcsidőszaka, de azért igazán becsoroghatna már az ajtó alatt valami idegborzoló, nyugtalanító […]

Gravecode Nebula – Sempiternal Void (2013)

Összesen 11 év jutott osztályrészül az amerikai Gravecode Nebula számára létezés gyanánt, ami egészen addig nem tűnik kevésnek, amíg nem hallgatjuk meg egyetlen megjelent nagylemezüket, amire így is sokat kellett várni. Rengeteg tagcsere és adok-kapok után a kismillió egyéb projektben is zenélő ötös fogat, név szerint The Zodiac énekes (Lord Beherit, Ibex Throne, Iconoclast Contra, […]

Angellore – Rien Ne Devait Mourir (2020)

Az új Angellore anyag megjelenésekor gondoltam körülnézek kicsit a hazai oldalakon, hogy milyen véleménnyel vannak kollégáim a francia zenekar tevékenységéről. Persze szokás szerint nem találtam említést sehol erről a csapatról, ami azért meglepett, mert ha nem is egy világmegváltó formációról van szó, azért trióként működve összehoztak a szívemnek két kedves nagylemezt is. Öt év demózás, […]

The Dead Sea – Hypernatremia (2019)

Nem túl gyakran kapunk keményebb zenei anyagokat a közel keleti régióból, épp ezért örültem meg a jordániai The Dead Sea bemutatkozó lemezének. Ezek a produkciók gyakran tartalmaznak olyan elemeket, amelyek egzotikussá teszik a végeredményt egy törzsgyökeres európai számára. Épp ezért lepődtem meg azon, hogy az egyszemélyes zenegyárosként tevékenykedő Lord Azmo projektjében a klasszikus melodikus death/doom […]

Soulmass – The Weakness Of Virtue (2019)

Bőven kiosztásra került már 2019 kedvenc lemezeinek listája és ilyenkor van az, hogy sorban futok bele olyan tavalyi kiadványokba, amelyekre valami oknál fogva nem volt időm, vagy teljesen elkerültek. Így sikerült átugranom az amerikai Soulmass zenekar második nagylemezét is, a The Weakness Of Virtue-t. A 2013-ban Kingdoms Of Flesh névvel indult banda hamar átváltott jelenlegi […]

október 02.,
október 02.,
október 03.,
október 08.,