Tag: doom metal

The Astral Void – Earthen Tomb (2020)

Miért van az, hogy az Avatarium megjelenése óta minden hölgyemény azt hiszi, hogy befuthat egy okkult doom metal bandában? Hogy a sikerhez elég a boszorkányseprű és a biológia tanszékről kölcsönzött koponyára való viaszcsepegtetés? Megmondom én…azért, mert így van. Divatja lett az elmúlt éveknek ez a vonal és rengetegen kezdenek bele, miközben az igazán erős anyagok […]

Aphonic Threnody – még közel sincs itt a vég

Hatalmas lelkesedéssel indult útjára 2012-ben a nemzetközi összefogásból született Aphonic Threnody néven futó funeral doom metal alakulat, ám a megfelelő körökben mozgó, bizonyított zenészek ellenére sem igazán tudták megtörni a jeget saját maguk és a rajongók közt. Ettől függetlenül két “kellemesnek” ítélhető anyagot már letettek az asztalra: 2014-ben a When Death Comes riogatta a nagyérdeműt, 2017-ben pedig az Of Loss And Greif veszélyeztette a szabadidőnket. Feltételezhetően az októberben érkező The Great Hatred is az időmilliomosoknak lesz címezve, de talán minősége okán megéri belefektetnük a drága perceket. Az anyagról már hallhatunk ízelítőt a Locura és a The Rise Of The Phoenix című dalok révén.

Lucifer’s Children – Devil Worship (2020)

A zenekarnév, a betűforma és a borító a rutinosabb zenerajongókat útjelző táblaként irányítja a megfejtéshez azt a kérdést illetően, hogy mire számíthat a Lucifer’s Children bemutatkozásának hallgatása közben. Az erdő mélyén tiltott rituálékat folytató, bájaikat fegyverként felhasználó cseppet sem háztartásbeli jellegű hölgyek, valamint elmaradhatatlan házi kedvencük, a kecske, az okkult hangulatú zenék kötelező kellékévé váltak […]

Evangelist – igazi tiszteletadás

Már két éve, hogy az epikus heavy/power metal legenda, a Manilla Road örökös énekese, Mark Shelton eltávozott közülünk, de még sokan gondolnak munkásságára és személyére, amit természetesen meg is érdemel. Most például a lengyel epikus doom metalt játszó Evangelist vette elő az 1987-es klasszikus, a Mystification címadó dalát és dolgozta fel saját szájízére. A könnyed, énekre épülő akusztikus dal még az eredetinél is lágyabb és egyben a 2021 első felében érkező új EP-jük beharangozását is jelenti, amiről egyelőre annyit tudni, hogy Ad Mortem Festinamus címmel fog megjelenni.

Bull Elephant – erőszakos monstrum

Alig egy év telt el az angol Bull Elephant első lemezének megjelenése óta, ami a banda nevét viselte, azonban zenéjüket meghazudtolva már érkezik is augusztusban a zenekar a folytatással. A progresszív death/doom metal címkével ellátott, anonim társaság ugyanis trilógiában gondolkodik az anyagait illetően és ez mögött bizony koncepció is húzódik. Nem akármilyen történet ez: a háború vége felé közeledve egy fiatal náci a harci elefántok feltámasztásával kívánja megfordítani a háború kimenetét, amihez ördögi kísérleteket és szertartásokat használ. A művelet aztán balul sül el és erős fegyver helyett lovecrafti démonok és boszorkányok célpontjává válik az illető… nagyjából ezt sikerült kibogoznom belőle. Elég kreatívak tehát a srácok, reméljük ez átjön a zenén is. De helyettem beszéljen a második fejezet címadó tétele, amit már meghallgathattok. Lejjebb a kiadvány borítóját is megszemlélhetitek.

Putrification – torzuló múlt

A király egy unalmas gyűlés után…

Nem tudom, hány embernek van meg a tavaly bemutatkozó Putrification bemutatkozó lemeze, a Destruction Of The Wicked. Az oregoni duó minden esetre a retro, proto/doom kedvelőinek nagyon kellemes meglepetésként hatott rövid, mégis nyomasztóan sötét anyagával. Rég társul már ennyire régimódi felfogás ilyen jó dalokhoz és remélhetőleg a jó formájukat átmentik a folytatásra is, amire július utolsó napjaiban kerül majd sor. A Perfect Doctrine valamivel hosszabb lélegzetvételű anyag lesz, de a friss Opium Blade alapján kellően piszkos. Marshall és Lord Donangato ezúttal egy dobost is talált magának Count Darragh személyében, így még több finomságra számíthatunk. Saint Vitus, Pentagram, Witchfinder General, valamint a 70-es évek rajongói előnyben…

Häg – finoman adagolt progresszió

Felkaptam a fejemet a kanadai Häg zenekar bemutatkozását illetően, mivel leírásuknál “progresszív doom metal”-ként hivatkoztak magukra. Régóta hiányzik egy valamire való technikásabb lassulás a zenei palettából és a friss anyag megfülelése után bejelenthetem, hogy továbbra is hiányozni fog. Nem rossz lemez a zenekarról elnevezett kiadvány, de okkultizmusra, női vokálra épülő, sokkal inkább pszichedeliára, mintsem progresszióra építő doom lemezből manapság azért kapunk bőséggel. Ha különlegességet kellene megemlítenem, akkor inkább a blues hatásokat emelném ki, amik jóval markánsabbak és ritkábbak ebben a stílusban. Kellemes, de nem formabontó albumnak lehettek fültanúi, főleg, hogy most már teljes egészében meghallgatható lett a csapat bandcamp oldalán.

L’Impero delle Ombre – sírok között

Létezik egy olyan okkultizmussal átitatott vonulat Olaszországban, melynek alig néhány képviselője akad, mégis képesek voltak kultikus státuszba emelkedni a doom metal kedvelőinek körében. Gondolok itt Paul Chain és a Death SS kompániájára, hiszen valamilyen szinten mind kapcsolódnak egymáshoz. Manapság már nincs állandó képviselője ennek a valódi underground iránynak, így külön öröm volt értesülni róla, hogy az egyik nagy túlélő, mondhatni egyetlen megmaradt harcos brigád, a L’Impero delle Ombre új anyagot szállít még ebben az évben. A hagyományos olasz horror és misztikum jegyében fogant eddigi két albumuk igazi csemege volt, feltételezhetően nem okoz csalódást a majd 10 év kihagyással érkező Racconti Macabri Vol III sem. Irány tehát a 80-as évek horrorja, a 90-es évek hangulata és a banda saját definíciójaként művelt temetői rock. Megjelenésről pontos dátumot még nem tudok, viszont a Black Widow égisze alatt fog megjelenni, többféle fizikai formátumban is.

Samarithan – a vírus hívta életre

Három régivágású heavy metal, hard rock fanatikus eltökéltsége mellé a vírushelyzetre is szükség volt ahhoz, hogy létrejöhessen egy régóta tervezgetett álom. Guillermo Fernández, Carlos és Alberto közös beszélgetéseinek gyakran volt témája egy epikus doom metal projekt, amire időt nem tudtak szakítani. A karantén ideje alatt azonban az internet segítségével nekiláttak a dalszerzésnek és ennek most hallhatjuk az első eredményét. A zenekar nevéből azt hiszem nem nehéz kitalálni, hogy a kitűzött cél a Candlemass, Solitude Aeturnus által kitaposott ösvény tovább gondozása. A Fuga Mundit megfülelve bizony kár lett volna, ha soha nem indul be a munka és a tagok már gyúrnak is a folytatásra…

Ysengrin – istenek lázadása

Az emerek ideje előtt élt szellemek, démonok és istenek világába kalaúzol el minket a francia Ysengrin frissen megjelent harmadik nagylemeze. Az Initiatio ezek alapján újdonságot nem hoz a banda felfogásában, továbbra is marad a rituális összejövetelekhez erősen javasolt éjfekete doom meglehetősen éles, nyers hangzással kombinálva. Akinek tetszett az előző két anyag, most sem fog csalódni.

október 02.,
október 02.,
október 03.,
október 08.,