Tag: doom metal

Doomraiser – The Dark Side Of Old Europa (2020)

Az ezredforduló környékén Olaszországban gyakorlatilag újjáéledt a doom metal élet, ami a 80-as évek végén, 90-es évek elején meglehetősen népszerűnek tűnt (persze underground mércével mérve), köszönhetően az okkultista hangulatnak, ami ízlésben passzolt a tipikusan olasz horrorok, thrillerek világához (giallo filmekhez). Az újabb hullám azonban nem a Black Hole, The Epitaph, Paul Chain és népes kompániája […]

Suum – Cryptomass (2020)

Nagyon úgy néz ki, hogy félretéve péntek 13-at és az egyéb misztikummal töltött dátumokat, eseményeket a doom metal zenekarok új kiszemeltje a Valentin-nap és környéke lett megjelenést illetően. Most vagy mindenki nagyon szerelmes, vagy pusztán a véletlen műve a dolog, de a viszonylag pangással eltelt január után igazán mozgalmas folytatásban van részünk. Olvashattatok egyedi hanggal […]

Acid Mammoth – Under Acid Hoof (2020)

2017-ben különösebb előismeretek nélkül találkoztam a görög stoner/doom metalos Acid Mammoth zenekarról elnevezett bemutatkozásával, amely alapvetően egy erős szabbatista hagyományokkal rendelkező brigád képét mutatta meg majd órányi albumával. A sűrű fonatban érkező riffek és az énekes, Chris Babalis Ozzy imitációjának kombinációja papírforma szerint le kellett volna vegyen a lábamról, de megmondom őszintén, mára csak a […]

Godthrymm – Reflections (2020)

Ahogy nagyon sok ember a Földön, én sem mondhatom el magamról, hogy időmilliomos lennék, viszont a megadatott alkalmakat rendszerint megragadom, ha három alapvető hobbimra lehetőségem adódik. Az első a rajzolás, amit talán a velem született belső művészi késztetés csekély mivolta miatt tényleg ritkán teszek, a második a videojátékok bűnös élvezete, a harmadikat és a legtöbb […]

Dekonstruktor – Eating The Universe (2014)

Jó pár évig tartott, míg a moszkvai Dekonstruktor lemeze utat talált hozzám, de immár újabb promóciós finomsággal gazdagodott a gyűjteményem. Szokás szerint a külsőségekkel kezdtem az ismerkedést, ami az oroszok esetében kifejezetten ajánlatos. A figyelemfelkeltő vörös és fekete kombináció ugyanis egyértelmű üzenet minden zenehallgató számára: szedd össze magad, mielőtt nekilátsz a zenénk ízelgetésének! Nem sok […]

Devil Seed – Devil Seed (2020)

A közelmúltban folytattunk hosszadalmas és pesszimista eszmecserét egyik kollégámmal arról, hogy vajon mikor fogja képviseltetni magát kis hazánk a hagyományos, hova tovább az epikus doom metal színtéren. Hiszen sok műfajban akadnak kiváló, sőt, egyes eseteben még külföldön is ismert előadóink, de valahogy a metal magja, ős esszenciája, amit annak idején a Black Sabbath megteremtett, nem […]

Goblinsmoker – A Throne in Haze, A World Ablaze (2020)

A Sludgelord Records idén nagyon beindult. Az eddig kiadott három lemez közül, nálam mind betalált. A hazai Wasted Struggle-ről volt is szó itt a Forgácson, a Mireplaner pedig egy rövidke de annál izgalmasabb post metal anyaggal képviseli magát. 7.-én pedig ki jött a Goblinsmoker új anyaga, a zenekar nevéből és a kiadó irányzatából már lehet […]

Tethra – újabb lépés a cél felé

Az olasz Tethra zenekar immár 2008 óta létezik és túl van két nagylemezen. Albumaik a folyamatos fejlődés, finomodás folyamatán mennek keresztül és azt kell mondjam egyre közelebb kerülnek nyilvánvalóan kitűzött céljuk felé: a 90-es évek melankóliával, gótikus hangulattal átitatott death/doom remekműveinek megközelítéséhez. Paradise Lost, Saturnus, Katatonia, My Dying Bride bújik meg a dalaik mögött, de vannak olyan igényesek, hogy ne csak kópiaként tekintsünk rájuk. Ennek bizonyítékát hamarosan megjelenő Empire Of the Void című anyagukkal is alá kívánják támasztani, amiből elérhetővé tettek egy rövid ízelítőt. A teljesség kedvéért pedig mellékelem Like Crows For The Earth című dalukhoz készült videójukat is…

Molasses Barge – egy erős mellékszál

Legvadabb reményeim szerint, főleg, hogy több lemezükkel is foglalkoztam már itt az oldalon, az amerikai Argus heavy/doom csapatát már nem kell nektek bemutatnom. A nagyszerű zenekar mellékprojektje, a Molasses Barge viszont már kevesebb embernek tűnhet ismerősnek, pedig lassan hasonló korba lép a két alakulat. Számtalan közös pont volt az életükben, a zenészek egy része hol az egyik, hol a másik vonalon vette ki a részét a doom metal igéjének hirdetéséből. Mára Brian “Butch” Balich (Penance, Arduini/Balich, Child Of Fire) maradt az átfedés, ami azonban az énekes karizmája miatt még így is érdekessé teszi ezt az irányt. Kicsit elszállósabb, karcosabb, de minőségben bőven felveszi a versenyt. Remélhetőleg így lesz ez a hamarosan megjelenő új nagylemez, az A Grayer Dawn esetében is.

Acid Mammoth – rövid lesz, de hatásos

Az görög Acid Mammoth 2017-ben jelentette meg súlyos bemutatkozó anyagát a zenekar nevével megegyező címmel, ami akkoriban rendesen megdobogtatta a kemény stoner/doom, hagyományos doom metal rajongók szívét. A közel órás elszállás után kissé furcsa, hogy második nagylemezükre mindössze 35 percnyi málházást pakoltak fel a srácok, de a beharangozónak szánt Tree Of Woe című dal alapján az Under Acid Hoof lemez sem lesz a könnyed délutáni slágerek gyűjteménye…

február 26.,
február 27.,