Tag: doom metal

Tethra – újabb lépés a cél felé

Az olasz Tethra zenekar immár 2008 óta létezik és túl van két nagylemezen. Albumaik a folyamatos fejlődés, finomodás folyamatán mennek keresztül és azt kell mondjam egyre közelebb kerülnek nyilvánvalóan kitűzött céljuk felé: a 90-es évek melankóliával, gótikus hangulattal átitatott death/doom remekműveinek megközelítéséhez. Paradise Lost, Saturnus, Katatonia, My Dying Bride bújik meg a dalaik mögött, de vannak olyan igényesek, hogy ne csak kópiaként tekintsünk rájuk. Ennek bizonyítékát hamarosan megjelenő Empire Of the Void című anyagukkal is alá kívánják támasztani, amiből elérhetővé tettek egy rövid ízelítőt. A teljesség kedvéért pedig mellékelem Like Crows For The Earth című dalukhoz készült videójukat is…

Molasses Barge – egy erős mellékszál

Legvadabb reményeim szerint, főleg, hogy több lemezükkel is foglalkoztam már itt az oldalon, az amerikai Argus heavy/doom csapatát már nem kell nektek bemutatnom. A nagyszerű zenekar mellékprojektje, a Molasses Barge viszont már kevesebb embernek tűnhet ismerősnek, pedig lassan hasonló korba lép a két alakulat. Számtalan közös pont volt az életükben, a zenészek egy része hol az egyik, hol a másik vonalon vette ki a részét a doom metal igéjének hirdetéséből. Mára Brian “Butch” Balich (Penance, Arduini/Balich, Child Of Fire) maradt az átfedés, ami azonban az énekes karizmája miatt még így is érdekessé teszi ezt az irányt. Kicsit elszállósabb, karcosabb, de minőségben bőven felveszi a versenyt. Remélhetőleg így lesz ez a hamarosan megjelenő új nagylemez, az A Grayer Dawn esetében is.

Acid Mammoth – rövid lesz, de hatásos

Az görög Acid Mammoth 2017-ben jelentette meg súlyos bemutatkozó anyagát a zenekar nevével megegyező címmel, ami akkoriban rendesen megdobogtatta a kemény stoner/doom, hagyományos doom metal rajongók szívét. A közel órás elszállás után kissé furcsa, hogy második nagylemezükre mindössze 35 percnyi málházást pakoltak fel a srácok, de a beharangozónak szánt Tree Of Woe című dal alapján az Under Acid Hoof lemez sem lesz a könnyed délutáni slágerek gyűjteménye…

Arcana 13 – fekete halál

Ha időtlen okkultizmusra vágyom, akkor az esetek nagy részében olasz zenekart szoktam előhalászni magamnak. Nagyon jó alany például az Arcana 13 projekt is, akikről azon kívül, hogy Ravennából származnak, nem sok mindent lehet kideríteni. A heavy/doom metalban utazó zenekar 2016-ban adott ki egy nagyon jól sikerült, a tipikusan olasz horrorfilmek hangulatával rendelkező anyagot Danza Macabra címmel, azóta pedig visszavonultak a homályba, ahonnan érkeztek. Ezen idén rövidke Black Death című EP-jük fog változtatni, ami remélhetőleg egy újabb horrorisztikus utazás előfutára lesz. A kiadvány ugyan csak két dalt fog tartalmazni, de az olaszok megadják a módját és készítettek hozzá egy rövid kis ízelítőt. A produktum január 17-től lesz elérhető teljes egészében.

Olórin – újabb reménysugár

2011-ben belefutottam a washingtoni Olórin zenekar első demójába, melyen egy, a Gyűrűk ura inspirálta epikus doom metalt játszó csapatba botlottam. Tolkien világa gyakran szolgál táptalajként a metal különféle ágazatainak, viszont az epikus doom, annak ellenére, hogy szinte adja magát, kevésbé veszi ki ebből a részét. Bizalomgerjesztő, ugyanakkor kissé amatőr produkció volt ez a demó, aminek egyértelműen vártam a folytatását. Sajnos ezek után tagcserék sokasága, létbizonytalanság jutott csak a banda részéül, ami közben kiadtak egy rövid, megkérdőjelezhető minőségű élő felvételt (azt a fajtát, ami akkor jön, ha már a demóra sem futja), majd egy újabb, nem túl ötletes és nyúlfaroknyi EP-t. Hosszú csend következett és már pont kezdtem elfelejteni az Olórin nevet, amikor is a napokban értesültem egy újabb EP-ről, ezúttal úgy néz ki, vállalható minőségben… Ugyan a The Wretched csak két dalt fog tartalmazni, de újfent bizakodásra ad okot és egyszer talán eljutnak a debütálásig is, mert az bizony érdekes lehetne!

Runemagick – Into Desolate Realms (2019)

2018 nyarán adhattam hírt és írhattam kritikát a 90-es évek egyik legalábecsültebb, mégis szép lassan az elitbe szivárgó csapatáról, melyet a göteborgi zenei pezsgés élő legendái tartanak a mai napig a színtéren. Azért volt különleges a Runemagick Evoked From Abysmal Sleep lemeze, mert az addig szinte menetrendszerűen, 1998-tól évente új anyaggal érkező csapat hosszabb szünetet […]

Cain – Cain (1992)

Sokszor leírtam már a Forgács hasábjain belül, hogy lételemem a felfedezés, a “kincsvadászat” a metal zene pöcegödreiben, mert alattomos módon itt vert fészket magának az általam leginkább kedvelt hússal rendelkező préda: az underground. Most is szinte csak a szerencsének köszönhetően került elém egy finom falat, ami a nem más, mint birminghami kocsmák koszos padlójától feljebb […]

Fvneral Fvkk – Carnal Confessions (2019)

Szinte látom magam előtt a szegény, régi vágású forgács olvasókat, ahogy fellépnek az oldalra és azt látják, hogy boymester má’ megen írt egy kritikát egy doom metal lemezről és veszettül elkezdenek görgetni lefelé, ahol csak oldboy többnyire számkivetett, vagy aktuális kedvenc anyagait veheti szemügyre (külön köszönet neki, hogy időnként magára vállalja azt, ami senkinek sem […]

In Aevum Agere – Canto III (2019)

A multihangszeres Bruno Masulli számtalan zenekara mellett még 2004-ben hívta életre az In Aevum Agere nevű epikus, power doom metalt játszó projektjét, melyben sokáig mindenesként tevékenykedett. From the Depth of Soul című, 2007-es demójának meghallgatásakor pedig odáig és vissza voltam dalszerzői kvalitásától és abban reménykedtem, hogy a power doom vonal végre kitermel magából egy olyan […]

Doom’s Day – Baphomet (2019)

    A kanadai Quebec tartományban található Charny nevű álmos kisváros alagsoraiban kezdte meg működését a Doom’s Day formáció. Felállásuk 2012 óta stabilnak mondható, egyedül Frank Breton gitáros halála okozott üresedést náluk, de azóta két új taggal is bővült a csapat. Menetrendszerűen jelentkeznek nagyjából kétévente egy-egy új nagylemezzel mindezek ellenére is, úgyhogy aktivitásuk mértékére nem […]

január 22.,