Tag: doom metal

Apostle Of Solitude – Until The Darkness Goes (2021)

Az Apostle Of Solitude előző lemez kritikájánál már írtam, de muszáj újra megemlítenem az indianai doom metal monolit Confess című dalát. Hiába a számtalan jó zenész és hosszú életút, számomra ez a dal volt az egyetlen igazán ütős, amit a banda letett az asztalra. Fő témája egyediséget sugároz és egy olyan irányvonalat, amit szerintem az egész […]

Count Raven – The Sixth Storm (2021)

Sokat panaszkodtam erre az évre a tradicionális, epikus doom metal rajongójaként, de azért még nem érdemes teljesen leírni 2021-et. Túl sok vetélytárs nem akadt ugyan a műfajban, de kétségkívül a legjobban várt anyaga ennek az esztendőnek a Count Raven visszatérő lemeze, hiszen a csapat képében egy eddig hibátlanul teljesítő klasszikust tisztelhettünk. Annak idején személyes ünneplésként […]

Amenra – De Doorn (2021)

Jó pár éve már, hogy egy hangpróba keretein belül beleszaladtam az Amenra zenekar Mass sorozatának egy részébe, ami annyira mellbevágó élménynek bizonyult, hogy muszáj volt levadásznom a teljes albumfolyamot. Ugyan nem voltam minden résszel maradéktalanul elégedett, azt kétségkívül kijelenthettem, hogy egy igazán különleges csapattal ismerkedtem meg. Azt, hogy az elismert lemezek közül a legkisebb visszhangot […]

Lavaborne – központban a pokol

Az amerikai Lavaborne a klasszikus heavy/doom értékek mellett kötelezte el magát 2017-es megalakulása óta, de igazi produkciót eddig még nem tett le az asztalra egy közepesen megszólaló demón túl. Ezen fog reményeik szerint változtatni bemutatkozó lemezük, a Black Winged Gods, melyben a gonoszság különböző megjelenési formáit és a pokolra jutás témakörét tárgyalják aprólékosan. Az összesen 10 tétellel érkező anyagról a Mortal Pride, Prove Your Worth, The Heathen Church című dalokat már meghallgathatjátok.

Hex A.D. – kanyarban az új lemez

Nem a legerősebb nyitó anyagokat tudhatja magáénak a progresszív doomos Hex A.D. társasága, de zenéjük finomodásával, kiforrásával egyre ígéretesebb zenéket tesznek le a közönség elé. A következő lépcsőfok az ötödik nagylemez lesz, amit október 1-től érdemes keresni. Az album külsőségei ismét az egykori Cathedral előtt tisztelegnek, zeneileg azonban jóval összetettebb dalokkal találkozhatunk. A Funeral Tango For Gods & Men 8 új tétellel érkezik, közel 50 perces játékidővel. Erről hallgathatjátok meg a rövidnek számító All The Rage című dalt.

Lucifer’s Fall – ennek is eljött az ideje

A 2013-ban indult ausztrál Lucifer’s Fall pillanatok alatt a tradicionális doom központjában találta magát 2014-es bemutatkozását követően és szinte hiánypótlásként, zavarában elkezdte ontani magából a korábban ki nem adott demókat, EP-ket. Szerencsére ez a korszak gyorsan véget ért és 2016-ban a rajongók már meg is kapták a következő adagot a zenekartól egy újabb nagyszerű anyag képében. Az újabb időhúzási szakasz ekkor vette igazán kezdetét, hiszen minden lehetséges formátummal találkoztunk az elmúlt években: split, demó, EP, single, válogatás és live felvételek. Persze nemcsak szórakozásból érkeztek ezek a felvételek: a háttérben komoly átalakulások is zajlottak folyamatosan, hiszen a csapat főnöke, a komplett kontinens heavy/doom képviselője, Deceiver (Rote Mare, Dire Fate, Solemn Ceremony) körül jönnek-mennek a zenészek…Örökké azonban nem lehet a múltban élni, úgyhogy eljött az ideje a hármas lemeznek, ami címében is rögzíti ezt a számot. A III – From The Deep ráadásul teljes egészében meghallgatható. Hogy az elvárásoknak megfelelő anyag született-e, azt döntsétek el magatok, de idővel a lemez egy cikket is megérhet…

Purification – The Exterminating Angel (2021)

Új divathullám söpört végig manapság a Hangpróbán: mindenki szeret az általa kevésbé kedvelt vagy ismert műfajokat illetően a tucat kifejezést használni. Mivel minden második órában kijön egy új black vagy death metal anyag, ezekkel nem is áll szándékomban vitatkozni, még akkor sem, ha én inkább az alapvető minőséget keresem. Viszont kíváncsi vagyok, ki lesz az […]

Apostle Of Solitude – következő fokozat

Az amerikai Apostle Of Solitude számomra az igazi kettősség megtestesítője: épp annyi nagyszerű tradicionális doom tételt tudok a nevükhöz kötni, mint borzalmasan unalmasat. Pont ezért érdekes minden egyes megjelenés velük kapcsolatban, mert sosem tudhatjuk, mit kapunk legközelebb. Ez a legközelebb most november lesz, amikor végre napvilágot lát pofás borítóval ellátott ötödik lemezük. A vírushelyzet miatt bőségesen rágódhattak a felvételeken, így kapkodással biztosan nem hibáztathatjuk majd őket. A járvány ezen túl is hatással volt az anyagra, mivel a zenészek közül volt, aki mindkét szülőjét elvesztette. Mike Naish basszer szerint kifejezetten rövidebb, komplexebb dalokat rögzítettek ezúttal, melyekkel olyan csapatok előtt tisztelegnek, mint a The Skull és a The Obsessed. A rövidség ellenére központi téma lesz a gyász és a veszteségek feldolgozása. Nem véletlenül említette ezt a két bandát sem, hiszen utoljára velük álltak színpadon egy megszakított turnén.

Apostle Of Solitude – Until The Darkness Goes

(Cruz Del Sur)

1. When The Darkness Comes
2. The Union
3. Apathy In Isolation
4. Deeper Than The Oceans
5. Beautifully Dark
6. Relive The Day

CrossRoad – hagyományos doom a lengyelektől

Az Evangelist és a Monasterium munkássága remélhetően szép lassan hatással lesz a lengyel zenei világra és akárcsak a black metal, az epikus, hagyományos doom is reneszánszát élheti majd az országban. Ennek egy nagyon jó előfutára lehet heavy/doomban utazó, meglehetősen fiatal tagokat felsorakoztató CrossRoad zenekar. A négy főt számláló csapat nemrég megjelentette bemutatkozó, Preparing The Stake című demóját, ami több, mint bíztató minden szempontból. Az ízelítőn három tétel hallható, ám ezeken bőven átjön, hogy a srácok értik és tudják, mit kell játszani a jó doomhoz…

Ophthalamia – A Journey In Darkness (1994)

Nem tudhat magáénak túlzottan széles diszkográfiát az Ophthalamia zenekar, de akad egy olyan kiadványuk, amit vétek lenne elfeledni és elég ritkán kerül elő. Ez nem más, mint az A Journey In Darkness, melyen igazán bőséges tárházát találhatjuk a stílusoknak, amiket nagyon jó érzékkel sikerült elegyíteniük. A kiadvány hangzása, hangulata és felfogása természetesen tiszta 90-es évek, […]