Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
A rendszeres olvasók tudják, hogy szeretem az írásokat némi helyzetjelentéssel, aktuális állapottal kezdeni, hogy a zenehallgatás kontextusa is megfelelő szerephez jusson a cikk során. Nem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan hallgat az ember fia (lánya), főleg, ha kedveli a kifejezetten hangulatzenének titulálható retteneteket. Én bizony szeretem, úgyhogy ennek megfelelően időnként hátat fordítva a millió […]
Tovább »
Az olasz Oblivion Vortex azzal a céllal alakult, hogy a benne munkálkodó zenészek új irányban próbálhassák ki magukat. Ez nem más, mint közös szenvedélyük, az epikus heavy/doom metal. A bandát a power metalos közegből érkező Andrea Marchisio énekes, a progresszív vonalat képviselő Claudio Rostagno dobos, a thrash metalos gyökerekkel rendelkező Marco Campanati gitáros alkotják, akikhez újoncként Matteo Capello basszer csatlakozott. A friss formáció hivatkozásként a Candlemass, Solitude Aeturnus féle doomot jelölte meg magának, olasz viszonylatban pedig a Crimson Dawn és a Thunderstorm említhető. A baráti társaságból szerveződött banda már bemutatkozó EP-jét is elkészítette Into Oblivion címmel, amelyen négy könnyed, de minőségi dallal találkozhattok. A kiadvány teljes egészében meghallgatható a csapat bandcamp oldalán.
Nem hinném, hogy a doom metal az a közeg kell legyen, ahol névtelen és arctalan zenészeknek képviseltetik magukat. A nemrég három dalos EP-vel bemutatkozott Sacrvs mégis ezt az utat választotta, úgyhogy sok információval nem tudok szolgálni velük kapcsolatban. Ami azonban kézzel fogható, azok a szerzemények, melyek a tradicionális doom szellemiségében fogantak és nemrég váltak elérhetővé a zenekar bandcamp, valamint YouTube oldalán. Adjatok neki egy esélyt, hátha később több mindent megtudunk róluk!
Nagyon rég óta tartozom a Thounak, nagyon sok mindennel. Kezdjük ott, hogy anno az egyik kiadó megkérdezte, hogy írnék-e esetleg egy lemezüről. Mivel régóta követem a zenekart, amit hol imádok, hol gyűlölök (ennyire hangulatzene), ezért igent mondtam. Meglepetésemre azonban nem egy lemezt, hanem a teljes diszkográfiát postázták. Aki ismeri az amerikai, kísérletezős sludge/drone/doom (ez a […]
Tovább »
2022 egyik legizgalmasabb időutazós kiadványa volt számomra az amerikai Early Moods zenekar debütálása, ami a doom metal egy olyan szeletét hozta vissza tetszhalott állapotából, amit The Obsessed, Witchfinder General, Saint Vitus és Pentagram zenekarok képviselnek. Igen, a klasszikus, Black Sabbath gyökerekig hűen visszanyúló, heavy metalban tobzódó zenére gondolok, melyet leginkább a 80-as évek második felében, […]
Tovább »
Két anyag van a hagyományos doom vonalon, amit nagyon vártam (sőt, még várok) idén. Az egyik a ilyen a legendás Scald visszatérő lemeze, a másik pedig az amerikai Crypt Sermon régóta esedékes új kiadványa. Előbbiből már kaptunk egy tetszetős ízelítőt, utóbbiból pedig most sikerült végre beszereznem a teljes dalcsokrot. Sajnos promó nem érkezett belőle, hogy […]
Tovább »
Vannak zenekarok, előadók, akik nem különösebben foglalkoznak azzal, hogy hallgatja-e őket bárki is. Nem tolják a képünkbe a hírleveleket, nem érkeznek csepegtetett információk, hogy előkészítsék a közönséget mint a “most tessék tapsolni, nevetni” feliratok egy TV show esetében. Az album megérkezik, aki utána járt, vagy rajongói/baráti kör tagja, az tud róla, másoknak pedig marad a […]
Tovább »
Immár két kislány apukája vagyok, a “nagyobb” két és fél éves múlott. Imádom őket, főleg azért, mert nagyjából mindegy, mi szól mellettük. Persze főleg klasszikus rockkal alapozom a jövőt, de természetesen semmit nem fogok rájuk erőltetni. Legfőbb célom, hogy a zene sokszínűségét, kimeríthetetlen eszköztárát szeressék meg és ne a tömegpszichózis hullámain felszínre törő, azért jó, […]
Tovább »
Hogyan lehet a nyomorúság még nyomorultabb, a lelkifájdalom érzése még jobban szorongatóbb? Erre kielégítő magyarázatot ad a funeral doom, ami egyfajta duplafenekű koporsóként funkcionál. Az amúgy is bánattal vert doom metal oldalhajtásaként megjelenő stílus még lassabb, még reménytelenebb, mint a számára életet adó anyaműfaj. Ha ez nem is lenne elég, minden hangszert úgy hangolnak (és […]
Tovább »
