Tag: doom metal

Bottomless – Bottomless (2021)

Imádom taglalni azokat az apró kis nüanszokat, melyek megkülönböztetnek egy-egy országot azt illetően, hogy hogyan viszonyulnak bizonyos műfajokhoz. Aki valóban sok zenét hallgat és széles látókört tudhat magáénak, gyakran a hangzás, néhány ismerős megoldás alapján megmondja, hogy ez most lengyel black, francia black, vagy valami orosz cucc. Persze manapság már ez sem teljesen megbízható módszer, […]

Flame, Dear Flame – Aegis (2021)

Megszámlálhatatlan hozzászólásban jeleztem már a világ számára, hogy számomra a rock, metal, azon belül pedig a hagyományos és epikus doom alapvetően olyan műfaj, amit férfi ének tesz hitelessé és ennek elenkezőjéről még nem igazán tudott meggyőzni egyetlen csapat sem. Ennek oka nem megkülönböztetés, sokkal inkább az, hogy alapvetően az ősi Black Sabbath zenéjét sem tudom […]

Olórin – Through Shadow And Flame (2021)

A Mourn The Light esetében boncolgattam hosszasan, hogy elvetemült módon néhány debütálásra éveket tudok várni és folyamatosan lesegetni, hogy mi lehet vele a helyzet. Abban a cikkben említettem az Olórin nevét, amellyel konkrétan 2009-ben ismerkedtem meg első demójukkal, amit aztán rengeteg minden követett, csak érdemleges nagylemez nem. A zenekar nevéből (Gandalf egy korábbi elnevezése) remélhetőleg […]

Mourn The Light – Suffer, Then We’re Gone (2021)

Vannak kiadványok, melyekre időnként hiába várok, ám végül mégis célba érnek. Itt olyan zenekarok bemutatkozására gondolok, akik egy pofásabb demó, EP után csak az évek számolgatásának állnak neki, nem pedig az albumok készítésének. Tipikus példa erre a Brigantia és a Khthon zenekarok, de ide soroltam korábban a Convictiont, a Olórint és a Mourn The Light […]

Carcolh – The Life and Works of Death (2021)

Ezúttal nagy fába vágtam a fejszémet. Nem csupán azért, mert eddig nem hallottam a szóban forgó zenekarról, hanem azért is, mert nagyon kevés doom stílusú metal zenét hallgatok. Fogalmam sincs, miért alakult ez így, minden esetre az a néhány album, amit ismerek és szeretek – a műfaj igen széles palettáját figyelembe véve – igazi mesterműnek […]

Eternal Candle – The Carved Karma (2018)

Az iráni Eternal Candle ötfős legénysége 2012-ben kezdett el gyúrni és egészen 2018-ig izzították a húrokat különböző kisebb kiadványok keretében, hogy végül learathassák munkájuk gyümölcsét, a The Carved Karma című debütálást. Felesleges lett volna kapkodniuk, hiszen hazájukban nincs különösebb tolongás a death/doom metal megjelenéseket illetően, ráadásul egyéb zenekarokból is bőven kiveszik a részüket. Néhányan a […]

Chlad – Mélybe húzó doom Csehországból

Új kiadvánnyal jelenkezett a cseh doom-undergroundból a Chlad nevű bandává formálódott legénység. A Frydlant nad Ostravicí településről 2017-ben indult zenekar fura című MMXX-MMXVII lemeze az éppen inaktív Virtual Void projekt második lemezének is tekinthető – írja a promoter. A Chlad a lemez kiadását első koncertjeivel ünnepelte volna, amire, sajnos nem kerülhetett még sor. Így, előadások híján máris az újabb dalaikon dolgoznak. Az album LP-n, majd műsoroskazettán való megjelentetése után a MMXX – MMXVIII c. zeneanyag most CD-n kerül a közönség elé.

A zeneanyag a néhány éves banda teljes fejlődési görbéjét végig járja, erre utalnak a római számok. Egyes dalok, mint például a Hvozd (2020), a Chram bolesti (2019) és a Chlad (2018) kimondottan a zenekartörténeti áttekintés végett kerültek a korongra. Persze, mindegyik az egységes, korszerű hangzásnak megfelelő köntösbe bújtatva.

A doom metal öröksége egyértelmű a számunkra. A nagyapjának tekinthető Black Sabbath a stílus hatalmas kultuszát keltette, és még ma is az inspirációk végtelen forrása. Zenéjük mára különböző irányzatokra vált. Ők megalkották az alapokat, de minden újabb követő adott hozzá valamit saját magából. Így gazdagodott ez a stílus. Vannak, akik csak másolják az elődöket… de a tradíció tiszteletben tartása már más, nagyon fontos, nem káros. – mondja Peter Sekersson Svrček basszer, aki a Chlad létrehozásán fáradozott.

A kiadó időutazást ígér, ám hozzáteszi, ezt a csapat a saját gyökerei, a Virtual Void révén, zenei életútjuk és a tagok életkoruk miatt is joggal teszi. Milan, a dobos/énekes az idén 50 éves, zenész társai szerint teljesen régisulis fickó. Sekersson és George gitárosok ugyan fiatalabbak, de a hozzáállásuk egészen hasonló.  A Parat Magazine kiadóval 2021. februárjában elkezdett felvételek után a Chlad készen áll színpadra, mind a közönség, mind az őket ismerő underground zenei közösség nagy várakozására.

Insect Ark – „Hogyan készült?”-video a doom duó tavalyi munkájáról

A sötét hangulatú pszichedelikus doomot játszó amerikai Insect Ark legénysége úgy döntött, hogy a tavaly megjelentetett The Vanishing című debütáló albumuk rendkívül pozitív fogadtatásának örömére egy amolyan „hogyan készült”-rövidfilmet készítenek az együttműködésről. Az “örömére” ezesetben erős igen erős túláz, tekintettel a sötét mélységek bugyraiban turkáló, a sötétséget kitár kapukon kiengedő muzsikára. A rendkívül életszagú doku-felvétel legalább olyan különös hagulatot áraszt, mint a kéttagú csapat lemeze.

A projektet alkotó Dana Schechter (Swans) és Andy Patterson (ex-SubRosa), így mesélt az ötletről:

Ezt a mindössze nyolc perces mini-dokumentumfilmet a The Vanishing egy éves születésnapjára időzítettem. Elkészítettük a lemezt, a turnét is elkezdtük, és több lépcsőfokot is megjártunk a kettő között… sok-sok munkával. Vért, verítéket és könnyeket hullattunk. Álmatlanul dolgoztunk, jól bepiszkoltuk a kezeinket. Aztán alighogy útnak indultunk, bekopogtatott a COVID és mindenünk darabjaira hullott. Az eltelt időszakban, együtt a világgal, mi sem tudtuk felfogni, milyen jelentősen meg fog változni az életünk. Nagyon intenzív volt hasznosan tölteni még azokat a napokat. Ezzel szemben az elmúlt egy év nagyon absztrakt formát öltött. Míg egyes pillanatok csak elröppennek, mások hosszan itt ragadnak, mint valami ragasztó.

“A lelke mélyén a The Vanishing az ’állandótlanságról’ szól. Nagyon személyes a maga módján. Nem tudjuk, így nem is próbáljuk meg szavakba önteni. Azért döntöttünk a film készítése mellett, hogy felszínre hozzuk azt az elsődleges érzést, milyen fontos művészetet teremteni. Nem számíthat, mibe kerül, milyen nehézségekbe ütközünk mi magunk. Én nem vagyok filmkészítő, de valahogy teret engedtem annak, hogy így mondjam el a történetet. Abban bízunk, hogy kicsit ráirányítja a figyelmet arra pillanatra, ahogyan sokunk emlékeszünk a tavalyi márciusra, arra a zavarodottságra, ahogy a világ új rendjéhez kezdtünk igazodni. …Éppen egy éve történt.

Magáról a lemezről korábban itt adott hírt a Fémforgács. A világ rendjének felemlített változása előtt szinte végszóra kiadott lemezről, a sokszor rémisztő hangulatú, máskor érdes kezekkel sötéten simogató zenéről némi információval szolgál annak, ellátogat korábbi bejegyzéshez.

Hagel – Holtjaiból ébredő doom/black metal Mexikóból

Hamarosan, 2021 május 21-én jelenik meg a Hagel doom/black metal csapat Veneration of the Black Light című lemeze. Az 1995-ben alakult banda atmoszférikus doom metal zenéjével a mexikói Monterrey-ből startolt. Eredeti felállása (az Ulveheim, Sacratus, Noctambulism csapatokban megfordult Carlos Velázquez – gitár, Luis Galindo – billentyűk és ének, Fernando Galindo – basszus és David Benavides – dob) azóta kicsit megváltozott.

A zenekar a régió undergroudjában nevet szerzett magának és már a 2000-es évek elején lemezkiadásról érkeztek hírek, de 2014-ig kellett várni, amíg Carlos Velázquez újraszervezte a Hagelt. A megújult zenekar felállása Carlos mellett: Juan Reyes – dobok (Buzrael), Elizabeth Castillo – basszus (S.O.Y.G) és Ivan Saldaña – gitár és ének (Alpha Hydrae, Hiborym) és a 2017-ben újra csatlakozott billentyűs Luis Galindo – billentyűs hangszerek.

A Veneration of the Black Light stúdió felvételei 2019-ben kezdődtek el, még azelőtt, hogy a világ káoszba fordult [az évszám sokat pontosít, anélkül ez kijelentés elég sok pillanatban elhangozhatott volna – szerz.], míg végre megjelent az első kislemez, a Decalogue of Misery, reflektálva a kor pillanatára.

Végül elkészült a lemez. Nevezhetjük retronak, vagy a hagyományokhoz hű anyagnak, a Hagel pontosan ott folytatta, ahol a ’90-es évek legvégén abbahagyta. Muzsikájuk hasonlítható a Mortuary Drape, a korai The Gathering a ’90-es évek eleji Katatonia, a régi Rotting Christ és (talán nem is nagyot vállalva) a Moonspell klasszikussá vált Under the Moonspellen hallható zenéjéhez. Más szavakkal mindent áthat a ködös, sötét, misztikus és obskurus hangulat, mint a stílus számára dicső ’90-es években. Hát kitől lehetne érdemesebb hallgatni ilyen dallamokat, ha nem azoktól, akik jelen voltak a műfaj kialakításakor!

Mercury Circle – videóval hangolnak

Bemutatkozó EP-je után már a nagylemezre készül az érdekes zenei egyveleggel jelentkező Mercury Circle zenekar. A klasszikus doom erényeket elektronikával fűszerező csapatot a Children Of Bodom és a Swallow The Sun tagjai alkotják, így igazán erős debütálásra számíthatunk. Az egyik fő ötletgazda, Jaani Peuhu szerint igazi csapatmunkára számíthatunk, mivel a felvételek alatt folyton meglepték egymást tudásukkal még zenésztársai is, ötleteiket pedig azonnal beépítették a formálódó szerzeményekbe. Összesen 20 tétel született, melyekből a legjobbak kerülnek majd fel a végleges korongra. Az elektronika megjelenése mellett még számtalan hangszerre, vendégre is számíthatunk.

Pontos határidő még nincs megadva a lemezhez, azt azonban tudni lehet, hogy várhatóan idén szeptemberben fog elérhetővé válni. Ez igen messze van még, így a rajongók éhségének csillapítására egy videót dobtak össze a srácok első kislemezükhöz, a You Open Up The Earth-höz. Érdekes, dallamokkal bőségesen szolgáló dal ez, ami tényleg felkelti az ember kíváncsiságát a nagylemezt illetően…

július 16.,
július 31.,