Albumkritikák

Cénotaphe – Monte Verità (2020)

Néhány évvel ezelőtt ha egy promóciós anyagnál feltűnt a francia nemzetiség lehetősége, akkor bevallom őszintén, ahogy csak tehettem kicsit odébb vonszoltam a tekintetemet, hogy majd valaki más megmondja róla a tutit… Azonban az idők változnak, lehet, hogy én is, manapság azon kapom magam, hogy minden mindegy alapon nekiveselkedek ezeknek a lemezeknek. A franciák szeretnek sajátosan […]

Freakings – Rise of Violence (2019)

A svájci thrasher Freakings két szempontból is különleges zenekar. Egyrészt a trió a kezdetektől, azaz 2008-tól változatlan felállásban muzsikál, sőt a zenészek korábban Lion of Juda néven játszottak együtt. Másrészt a csapat valamennyi kiadványa szerzői formában jelent meg, esetenként LP-n. A szerzői háttér ellenére azonban német nyelvterületen jó híre van a bandának, a Rock Hard […]

Phantom Druid – Death & Destiny (2020)

A holland Tjeerd De Jong igazán régi motorosnak mondható hazájának underground zenekaraiban, ahol különböző szerepkörökben tűnt már fel. A projektek legfőbb közös jellemzője stílusuk: ez pedig a doom metal. Tjeerd a 90-es évek kezdete óta hódol ennek a vonalnak, legyen szó death/black vegyületről vagy szárazabb stoner metalról (Doomsday B.C., Serpentarius, Stone In Egypt, Beyond Belief). […]

Smoulder – Dream Quest Ends [EP] (2020)

Tovább folytatja korábbi anyagainak misztikus, barbár történetét az epikus fantasy doom metalt játszó, női-frontos kanadai Smoulder. Igaz ezt most csak egy három tételes EP képében teszik, ami nemrégiben jelent meg Dream Quest Ends címmel, és ami a zenekar eddigi első történet ciklusának bezárása lenne. Aki nem ismerné a csapatot annak csak visszatekintésként annyit, hogy a banda 2013 […]

Igorrr – Spirituality and Distortion (2020)

Annak idején A Hallelujah lemezével ismertem meg az Igorrr munkásságát. Ami a francia Gauiter Serre, multihangszeres, muzikális próféta és egyelőre nem diagnosztizált őrült nem mindennapi ámokfutását takarja. A Whoukre 2012-es feloszlásának évében jött a második solo lemezével, a már említett Hallelujah-val. Utána már kettő-három évente örvendeztetett meg minket elborult agyszüleményeivel és csiszolgatta, tökéletesítgette a besorolni […]

Lord Vigo – Danse De Noir (2020)

Akarva-akaratlanul önismétléssel kell kezdenem a cikket, mivel immár a negyedik Lord Vigo lemez került hozzám. Rendszeres olvasóink talán emlékeznek rá, hogy a német csapat bemutatkozása mekkora poén volt a maga idejében (2015), ahogy a “B” filmekre támaszkodva készítettek el egy nagyszerű bemutatkozást. Under Carpathian Sun című anyaguk az enciklopédiában továbbra is hibásan EP-nek van jelölve, […]

Ghost Toast – Shape Without Form (2020)

Az utóbbi fél évben több hazai progresszív zenekar is kiváló lemezzel jelentkezett. Ott van tavaly év végéről a Solaris és az At Night I Fly, ez év elejéről pedig a Marcello’s Mystical Mind (MMM) és jelen ismertető főszereplői, a Ghost Toast. Négy csapat, négy lemez, négy különböző megközelítése a progresszív muzsikának. A “Szellem(es) pirítós” előző […]

Coffin Curse – Ceased To Be (2020)

Egy kicsit talán váratott magára, de az elmúlt mondhatni évtized trendjének megfelelően 2020 sem fog hagyományos, régi iskolás death metal anyagok nélkül eltelni. A műfaj rajongói szerintem kíméletlenül el lettek kényeztetve ebben az időszakban, hiszen ha nem is formabontó, világmegváltó lemezek látnak napvilágot (főleg, ha alapvetően a nosztalgiára építkeznek), de minden hónapra jut lassan egy […]

Blaze of Perdition – The Harrowing Of Hearts (2020)

Már nem lepődünk meg azon, ha a lengyelektől erős anyagokat kapunk, mivel ez lassan mindennapossá válik. Különösebb félnivalók nélkül ültem neki például a Blaze Of Perdition immár ötödik nagylemezének is, hiszen nemcsak származásuk adhat okot bizakodásra, hanem az a tény is, hogy hosszú ideje gondolok rájuk megbízható iparosként. Sokáig sima Perdition néven próbáltak boldogulni, ám […]

The Lone Madman – Let The Night Come (2019)

Nem rohantam a boltokba az azonnali folytatást és teljes lemezt követelve, amikor 2016-ban meghallottam a finn The Lone Madman Dreary Task című EP-jét, de túl sok agyalás nélkül betettem őket abba a kabátzsebembe, ahol a “lehet belőlük valami” zenekarokat szoktam tárolni. Ezt nagyon egyszerű, mégis hangulatos doom metaljuknak köszönhették, ami egyértelműen reflektál az egykori pályatárs […]

április 27.,
április 30.,
május 04.,