Tag: epikus doom metal

Thy Listless Heart – Pilgrims On The Path Of No Return (2022)

Egy igazi debütálásnak lehettek szem és fültanúi most a Forgácson, hiszen egy olyan projektet hoztam el nektek, ami otthon készült, fiókból fiókba kerülve alakult évek, évtizedek alatt, hogy egyszercsak rászabadulhasson a világra. A modernitást itt ugye gyorsan kukázhatjuk, de ez nem is volt soha opció a Thy Listless Heart kapcsán, melyet maga is egy veterán […]

Monasterium – Cold Are The Graves (2022)

Szép lassan, de magabiztosan emelkedik ki az Evangelist mellékprojektjeként indult lengyel Monasterium az átlagos doom metal bandák közül. Megbízhatóan, ismét három év után érkezik a harmadik nagylemezük, amiről úgy sejtettem, hogy az eddigi legjobb lesz, így kifejezetten megörültem neki, amikor felbukkant a promóciós anyagok között. Nem tévedtem, mivel a Michal Strzelecki dalnok által vezetett csapat […]

Samarithan – Tales Of Doom (2022)

A világjárvány alaposan megrendítette a gazdaságokat, az emberi kapcsolatokat és számtalan területen hagyott maga után mély sebet. Ugyanakkor sok helyen hozott létre olyan projekteket, amik nem valószínű, hogy más körülmények között megszülettek volna. Az internet és a gyors kapcsolattartás nemzetközi csapatokat, baráti társaságokat fogott össze egy-egy kedvelt műfaj, zenei kalandozás kedvéért, az otthon töltött idő […]

Elusive God – Trapped In A Future Unknown (2022)

Nem lehet kérdés, hogy Horvátország az ott található egyébként mozgalmas underground élet mellett sem nevezhető egy metal nagyhatalomnak, így külön meglepő volt, hogy az utóbbi évtizedben megjelent, maréknyi doom metal reménység közöl pont itt született meg az egyik legbizalomgerjesztőbb projekt a Candlemass, Solitude Aeternus örökség ápolását tekintve. Ez a csapat nem más, mint a 2018-ban […]

Ærumma – On The Heights Of Despair (2021)

Mindig is vonzottak az egyszemélyes projektek, mert ezeket tartom a leginkább alkalmasnak bizonyos közegben arra, hogy igazán kifejezzenek egy belső konfliktust, érzésvilágot egyéni, művészi módon. Ugyanakkor kétségtelenül akadnak olyan vonalak a zenében, ahol nagyon nehéz megbarátkozni a magányos alkotókkal. Ilyen például a doom metal, a tradicionális, epikus vonalra pedig kifejezetten igaz, hogy nem feltétlenül a […]

Aerumma – a kétségbeesés magaslatán

Epikus doom metalt játszani és zenekart létrehozni nem egyszerű feladat, a francia Cain Marchenoir ennek ellenére nem bandatagként, hanem önállóan hozta létre Aerumma nevű projektjét. Az összesen hat tételt tartalmazó album a műfaj legjellegzetesebb témaköreit járja körül: ilyen a magány, a kívülállóság, kilátástalanság érzése. Cain ezeket kifejezetten társadalomkritikus dalszövegekben teszi, kérdőre vonva jelen korunk minden problémáját. Irodalmi ihletettségnek sincs híján, mivel a lemez inspirálásáért köszönetet mond Cécile Coulon novellistának és Emil Cioran író-filozófusnak.

A zenei alapokért is egymaga felel, valamint a legtöbb hasonló projekt esetében gondot okozó éneket is bevállalta. A dalokat hallgatva egyikkel sincs különösebb probléma, a dalok fogósságát tekintve azért még van hova fejlődni… Érdekes, kellemes anyag az On The Heights Of Despair, ha egy kis szünetet kíván az agyatok, hallgassátok.

Dismal Sleep – Beyond The Veil (2021)

Igazán érdekes underground anyaghoz jutottam hozzá az elmúlt időszakban, méghozzá egyik kedvenc stílusomban, ami az epikus doom metal. Ez a lemez nem más, mint a Dismal Sleep bemutatkozása, melyről nem véletlenül nem hallott még senki… A lemez ugyanis egy kísérlet eredménye, a kíváncsiság szülötte. Megalkotója Typhanos, aki a görög Shub-Niggurath kiadó működtetője, mindemellett pedig egy […]

Olórin – Through Shadow And Flame (2021)

A Mourn The Light esetében boncolgattam hosszasan, hogy elvetemült módon néhány debütálásra éveket tudok várni és folyamatosan lesegetni, hogy mi lehet vele a helyzet. Abban a cikkben említettem az Olórin nevét, amellyel konkrétan 2009-ben ismerkedtem meg első demójukkal, amit aztán rengeteg minden követett, csak érdemleges nagylemez nem. A zenekar nevéből (Gandalf egy korábbi elnevezése) remélhetőleg […]

Cross Vault – As Strangers We Depart (2021)

Sajnos kénytelen vagyok önismétléssel kezdeni ezt az ismertetőt, mivel már többször leírtam, hogy az érzelmekben gazdag hagyományos doom metal legmagasabb csúcsának, legbánatosabban csillogó ékkövének az egykori Warning két megjelent nagylemezét tartom (The Strength To Dream, Watching From A Distance). Patrick Walkerék teljesen minimálra vették a zenét és előtérbe helyezték a már-már könyörgőre vett éneket, ami […]

Cross Vault – megérte a várakozást?

Aki nem ismeri a Warning zenekar The Strength To Dream, Watching From A Distance kettősét, az nem igazán érti, miért várom nagy lelkesedéssel évről évre a német Cross Vault kiadványait. Patrick Walkerrel az élen az angolok egykor megütötték a legszemélyesebb, legfájdalmasabb hangot, amit szerintem el lehet képzelni a doom metalban (simán beleértve a hörgős zenekarokat is), stílusuknak azonban a csapat szétesésével nem igazán lett követője. Mivel egyéni doomról van szó, szép kis űrt hagytak maguk mögött, amit pont ez a német csapat kezdett meg szép lassan feltölteni. Kezdetben tribute zenekarként, majd önálló dalok, sőt lemezek kiadásával. 2014-es Spectres Of Revocable Loss című lemezük olyan közel állt az angolok szintjéhez, hangulatához, ahogy azóta se senki. Pedig ekkoriban még csak N. és M. volt a bandában, mára azonban egy komplett zenekarról beszélhetünk az esetükben. Utoljára sajnos csak 2016-ban csigázták fel a rajongókat a csodaszép Miles To Take című EP-vel, azóta teljes csend honolt a banda körül. Most azonban már megjelenési dátumot is adtak (május 28.) következő teljes anyaguknak, ami remélhetőleg eleget tesz a régi ígéreteknek és továbbviszi a Warning örökségét. Egy dalt már meg is hallgathatunk, ez a Gods Left Unsung.

Poets of the Fall
október 09.
Ultima Ratio Fest 2022
október 10.