Igazából el sem tudok képzelni jobb társat az őszhöz, mint egy kellemes atmoszferikus doom, vagy dallomos death metal-t. Ezek a muzsikák tökéletesen leképzik az évszak harmóniáit. Az elmúlás kellemes, nyugtató érzete, önmagunkkal történő számadás, a belső és környezetünk rendbe tétele. Ezek mind szorosan kapcsolódnak az év ezen romantikus időszakához. Ezért remekül időzített a Solitude Production […]
Csúnya, rossz boymester nem szereti a heavy metalt…nem is, ha az dög unalmas és nem csak a zenészek, de a produkciójuk is rettentően öregesnek hat. Az én elvarázsolt fejemben akkor indul be a kapcsolat, ha hallom, ahogy csörögnek a láncok és valaki egy izmos gázfröccsöt nyom a Harleynak. Szerencsére mindig akadnak kivételek és meglepetések, amelyek […]
A Morbific egyike azon bandáknak, akik szeretnek tisztelegni a múlt előtt. Valamit tovább vinni abból a hagyományból, amit bő 30 évvel ezelőtt az ősök elkezdtek. A finn death metal régi sulis változata mind a mai napig a személyes kedvencem. Ha kell brutális, mint az első Convulse album, ha kell átjárja a doom, mint a Rippikoulu […]
A hazai underground körökben jól ismert black/thrash metalos Diecold a tavalyi év során megrendezésre került BFBMK Hellfest-en tért vissza, majd (ha jól emlékszem) novemberben jött tőlük egy új dal, amivel közel 16 évnyi hosszú csendet törtek meg. Úgy két hónapra rá jött egy újabb nóta (Sápadt Özvegy 1614) és vele együtt a hír, hogy az […]
Úgy néz ki, hogy amíg a Paradise Lost front embere Nick Holmes a vérszomj iránti vágyát a svéd Bloodbath nevű death metal zenekarban csillapítja, addig a banda emblematikus gitárosa Gregor Mackintosh, inkább a dohos kripták és a napfénytől gondosan elzárt témák iránti szenvedélyét kívánja kibontakoztatni a mellékprojektjeiben. A Greg és Chris Casket úgy gondolták, hogy […]
A magyar death metal egyik új üdvöskéjéről lesz szó ebben a recenzióban, és el se tudom mondani mekkora örömmel tölt el, hogy ezeket a sorokat leírhatom. Nagyon lassan, de biztosan helyet követelnek maguknak az itteni bandák az undergroundban, mégpedig a magasabb páholyokban. Tavaly a Rothadás debütáló albuma elvitte nálam a pálmát a hazai színtérről. Szerencsére […]
Ahogy rövidülnek a napok és a sötétség kezdi visszavenni a helyét, úgy kúsznak vissza a látókörömbe a sírgödrök aljából előkúszó muzsikák is. Ekkorra a fekete tónusok iránti szomj már annyira hajtja az embert, hogy akár körömmel is kikaparna egy sírhantot, hátha az alján lapul valami igazán testhezálló produkciót. Szerencsére a kiadók is tudják ezt, és […]
Ha jól emlékszek a Pirkan zenéjével legelőször a Vágtázó Csodaszarvas előzenekaként találkoztam. Viszont arra már konkrétan emlékszek, hogy mekkora hatást gyakoroltak rám az elsöprő erejű, dinamikus, pszichedelikus hatású folk és ambient elemekkel tarkított muzsikájukkal. A felállás kapcsán a tobshuur-on játszó mongol Qingele-vel (továbbá ének és torok ének) úgy éreztem, mintha egy rég várt híd jött […]
Körülbelül másodszor indult el a finn Gargantuan Blade lemeze, amikor Armand kolléga rám írt, hogy itt van ez a szikár, lecsupaszított vegytiszta doom, amire általában igencsak könnyen rábólintok. Az időzítése nem, de megérzése tökéletes volt ezzel kapcsolatban, hiszen idén elég kevés olyan anyag született eddig, melyre ezek a jellemzők ráfoghatóak. Nincs rossz évünk, de inkább […]
A világjárvány alaposan feldúlta a zenei életet, legyen szó akár a mainstream vonalról, vagy az undergroundról. Rengeteg zenész nem tudott mit kezdeni a hirtelen jött szabadidővel, akik a turnékból és bulikból várták a bevételeket, át kellett, hogy gondolják addigi teljes tevékenységüket. Míg néhányan teljesen lefagytak, mások szinte szárnyakat növesztettek a hirtelen megnőtt időmennyiségtől. Az igencsak […]
