Albumkritikák

Outright Resistance – Cargo Cult (2019)

Az Outright Resistance egy öttagú brit metalcore/groove metal horda, a Cargo Cult pedig a bemutatkozó nagylemezük. Melynek borítója nekem kifejezetten tetszik, bár nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. 😀 Talán az enyhén képregény feelinges rajz miatt… Nem titok, hogy szerkesztőségünkben nem túl sok “kóros” arc tevékenykedik, így megint én lettem az, aki elvállalta a recenzióírást erről […]

Uniform & The Body – Everything That Dies Someday Comes Back (2019)

Vannak olyan zenekarok amiket hiába szeretek nagyon, mégsem hallgatok sokat. Ilyen zenekar például a The Body. 1999 óta ontja magából ez az oregon-i duo, a stílusilag szinte besorolhatatlan, kísérleti zenéket. A noise, drone, doom mellet még elég sok minden ide sorolható, albumtól függően. Noha jelenleg szerintem az egyik legsúlyosabb extrém “metal” formáció, sokszor nem zeneileg […]

New Model Army – From Here (2019)

A jövőre 40. évfordulóját ünneplő brit alter, post-punk, folk dark rocker New Model Army idén adta ki 15. nagylemezét From Here címmel. A bandát 1980-ban alapította Justin Sullivan, Michael Dean, Dean White, Marshall Gill és Ceri Monger és nagyjából azóta is ebben a felállásban tolják sajátos, sötét, borongós hangulatú zenéjüket. Nevüket az angol polgárháború idején […]

Cenotafio – Larvae Tedeum Teratos (2019)

Vannak lemezek, melyeken kitűnő, nagy múltnak és tekintélynek örvendő zenészek játékát hallhatjuk sokadszor, valamint olyanok, amiken fiatal tehetségek próbálják meg felvenni velük a versenyt, a frissességet illetően egyébként gyakran teljes sikerességgel. Ezen túl pedig van egy réteg, ami mélyen megbújik a metal hullámok alatt és inkább a sötétben marad. Ennek az oka gyakran a minőség […]

Orm – Ir (2019)

A dán progresszív death/black metal újhullám generációjához tartozó Orm zenekar 2015-ben alakult és neve szabad fordításban: a “kígyónak, kígyó számára” jelent. Zenéjükben és dalaikban az emberről, valamint a természetről szóló mitikus meséivel egy grandiózus, az északi folk világával sorosan összefonódó dallamos, mégis nyers, rideg atmoszférájú black metal hangulatot közvetítenek egyfajta narratív előadás mód kíséretében, melyet elsőként […]

Isole – Dystopia (2019)

Egyedül a természet hangjai miatt veszélyeztetett, törékeny csend vesz körül, visszavonulót fújt az ostromló szúnyog had is, felettem pedig elfoglalja fenséges trónját a misztikus vörös köpenyes Hold. A  távolban egy feltételezett vihar játszadozik a párában gazdag levegővel és szórja a villámokat, melyeknek csak fel-felvillanásai jutnak el hozzám, mintha valami égi paparazzi akarná lencsevégre kapni a […]

Yellow Eyes – Rare Field Ceiling

A Hold figyelő tekintete alatt, a kellemesen hűvös éjszaka kezdetén, megfáradt proletárok gunyoros tekintettel néznek farkasszemet egymással. Némelyek a körforgalom irányába tekingetnek, hátha meglátják a közeledő busz fényét, ami egyben a megváltást is jelentené. Mások fáradt tagjaikkal gesztikulálnak, de nem hallok semmit, pedig én is ott vagyok, egy vagyok közölük. Mégis más, mert én vagyok […]

Knocked Loose – Different Shades of Blue

Nekem idén három nappal elcsúszott, a piros betűs ünnep. Ugyanis 23-kán jött ki, a Knocked Loose várva várt következő lemeze. Három évvel ezelőtt a Laugh Tracks akkorát robbant, mint egy atombomba. Noha semmi újat nem találtak fel, az ultra súlyos breakdown katonák bakancsai által ,darabokra rugdosott koponyánk darabkáit szedegetve, mégis elégetetten bólintottunk, hogy ez igen. […]

JOLLY – Family (2019)

A mai lemezdömpingben sokszor még az abszolút kedvenc zenekaraink megjelenéseit sem könnyű követni, hát még az olyanokét, akiket “csak” kedvelünk. Pedig én kifejezetten komálom a JOLLY The Audio Guide to Happiness lemezeit. Írtam is anno az első és a második, befejező részről. Aztán teltek az évek, én pedig szépen megfeledkeztem az amcsi alternatív prog. rock/metal […]

Havária – Rontás

Amikor egy hazai zenekar ki jön egy bemutatkozással, többnyire próbálok nem túlságosan lelkesedni érte. Hiszen valljuk be, elég gyakran előfordul, hogy annyi is lesz a banda a pályafutása vagy, hogy évekre a némaság sötétjébe burkolóznak utána. A Havária tavalyi, kiváló bemutatkozásánál különösképpen vissza kellet fogni magam, mivel a pici szívemhez nagyon közel álló stílusban alkotnak. […]

szeptember 18.,
szeptember 20.,
szeptember 24.,