Albumkritikák

Putrascension – The Obsidian Fog [EP] (2020)

A meglehetősen fiatal bandának számító, melodikus fekete fém zenében utazó New Jersey-beli Putrascension formációt olyan jól ismert bandák tagjai alkotják, mint a Tombs, a Hammer Fight, a Windfaerer, és a Degrader. A projekt egyfajta baráti szinapszis eredményeként jött létre tavaly ősszel, melynek első eredményeként októberben egy hatalmasat robbanó, erős, két dalos bemutatkozó agyagot adtak ki Hate Lust […]

Pearl Jam – Vitalogy (1994)

Ha már a 2019 végén megérkezett nagy bejelentés – azaz, hogy idén 24 év után ismét fellépnek Budapesten, sőt a friss hírek szerint alig két hónap és végre új lemez is lesz – kapcsán úgyis Pearl Jam lázban égünk, elérkezettnek láttam az időt, hogy megemlékezzünk a harmadik albumuk negyedszázados születésnapjáról. (Kicsit megcsúszott, de annyi baj legyen!)

Morpholith – Void Emissions (2018)

Még 2018-ban jelent meg az izlandi Morpholith nehéz fuzokkal és zúzós, lassú tempójú riffekkel megpakolt bemutatkozó mini-lemeze. A nem túlismert banda közel 30 perces, 3 tételes Void Emissions anyagának éhesen acsarkodó mázsás mocsár szörnyei mellé egyfajta löktető impulzitással kapcsolódnak a modern progresszív metal hosszadalmas lavinái és a vészterhez imaszerű kántálások. Már nyitó Chronolust daluk kezdeti […]

EiLEMA – Take Wing [EP] (2019)

A tavalyi év felfedezettje címet nálam egyértelműen az EiLEMA zenekar, illetve első EP-jük, a Take Wing érdemelte ki. A zenekar nem új és annyira nem is friss az ismeretségünk.  Először akkor “találkoztunk”, amikor még Amáliák néven futottak és az Aebsence ritka (és talán a legutóbbi) fellépésén vendégeskedtek. Az a banda (bár talán helyesebb felállásként említeni) […]

Touch – The Darkness Reflects (2019)

Elindult az új év, már nagyrészt megíródtak az év végi listák. Vannak akik már novemberben erre vetemedtek, amit jó magam mindig kicsit korainak gondoltam. Hiszen sok zenekar az év legvégén durrantja el a felgyülemlett puskaporát, így tett budapest-i Touch is és méghozzá milyen jól. Én személy szerint a nyári Turnstile koncert előzenekarjaként ismertem meg őket, […]

Black Sachbak – Black Sachbak Vs. The Future (2019)

Az Izraeli crossover thrasher Black Sachbak zenéjében a ’80-as évek thrash hullámának ízei köszönnek vissza. Tavaly év elején megjelent Black Sachbak VS. The Future albumuk dalait hallgatva nekem elsőre a Rajna vidéki hordák (Destructiun, Tankard, Sodom)és a Bay Area-i legendák (D.R.I. Exodous, Anthrax, Suicidal Tendencies) jutnak eszembe. A banda 2010-ben alakult és első albumuk, a No […]

Solaris – Nostradamus 2.0 Returnity – Unborn Visions (2019)

Solaris. Stanisław Lem 1961-ben megjelent, mára klasszikusnak számító science fiction regénye. Amit megjelenése óta többen is megfilmesítettek, köztük a kultikus rendező, Andrej Tarkovszkij. Mégis, nekünk magyaroknak az 1980-ban alakult progresszív rock zenekar miatt legkedvesebb e szó. Akik nem titkoltan Lem könyve után vették fel a Solaris nevet. Első nagylemezük, a szintén sci-fi ihletésű Marsbéli krónikák […]

Fullmoon Sacrifice – Prime Hex (2019)

Ecuador és a speed metal eddig két egymástól meglehetősen távol álló fogalom volt, legalábbis számomra. A dél-amerikai színterek közül Európában leginkább a brazil és a chilei ismert. Az ottani bandák többsége pedig nem a progresszív irányból közelít a metalhoz. Hasonló mentalitással áll a zenéléshez az Ecuador fővárosából, Quitoból származó Fullmoon Sacrifice névre hallgató duó is, […]

Green Sabre – Numb [EP] (2019)

A 2018-ban alakult brit epic doom/doom metalos Green Sabre a ’90-es évek klasszikus angol gyász metaljának (My Dying Bride, Anathema, Paradise Lost) vonalát hozza vissza. A bandát a Desolate egykori, illetve a Sorrows Fall jelenlegi gitárosa, Dez Jones hozta létre, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ha lehet, ezt a vonalat még erősebben életben tartsa. […]

Arkhon Infaustus – Passing The Nekromanteion (2017)

Gyönyörűen kivitelezett digipackos csomagolásban kaptam kézhez a francia Arkhon Infaustus aktuális anyagát, ami nem egy teljes album, hanem egy négy számot tartalmazó, fél órát alig meghaladó EP. Csakis dicsérni tudom a borítót – végre nem egy véres-belezős-halálfejes szokvány artwork társul a zenéhez. Ám a belbecs sem elhanyagolható; annak aki az extrémebb muzsikákat kedveli, érdemes rászánnia […]

január 22.,
január 29.,