Az elmúlt hónapban adtuk közre ajánlónkat a görög Scream Collision progresszív/power metal csapat Memories című debütáló lemezéről. Bár az ízlés az ízlés, és mint olyan, a hallgatók körében eltérő, így arról is vitatkozhatunk, hogy a zene briliáns, vagy csak egyszerűen igazán jó. Tovább árnyalhatja válaszunkat, ha számba vesszük, hogy hány debütáló lemez ért el olyan […]
Amilyen stílusmeghatározások vannak egyes leírásokban, meg sokszor nálunk is a HP keretein belül, néhányan biztosan alaposan megzavarodnának a Dordeduh meghallgatása után. Ezt sajnos csak közhelyesen tudom világossá tenni: elkeverednének a hangok sokaságában, mint vasorrú bába a mágnesviharban. Ez nem feltétlenül azért van így, mert olyan megfejthetetlen a román csapat zenéje, mint egy több ezer éves, […]
Az iráni Eternal Candle ötfős legénysége 2012-ben kezdett el gyúrni és egészen 2018-ig izzították a húrokat különböző kisebb kiadványok keretében, hogy végül learathassák munkájuk gyümölcsét, a The Carved Karma című debütálást. Felesleges lett volna kapkodniuk, hiszen hazájukban nincs különösebb tolongás a death/doom metal megjelenéseket illetően, ráadásul egyéb zenekarokból is bőven kiveszik a részüket. Néhányan a […]
A Worm Hole Death kiadó híre alapján az ipari cyber future metalt, vagyis egyfajta progresszív elemekkel átszőtt modern metalt játszó német Pulse tavaly novemberben adja kis Impulse címet viselő lemezét. A korongról közzétették az első dalt, a Depth hivatalalos szöveges videóját. A dal rövid összefoglalója: a legsötétebb érzéseinkkel való folyamatos küzdelem bemutatása, egyfajta megváltás a kiváló halál előtt… Nyugalom! A klip maga nem is oly’ sötét, mint az előző mondat. A zene pedig kimondottan lebegős, a legjobb progresszív bandák nyomdokaiban haladó, szellős muzsika.
Velem sokszor előfordul az a jelenség, hogy beszippant a „mátrix”. Abban biztos vagyok , hogy más is járt már így: amikor a youtube-on vagy a bandcamp-en zenét hallgat és az oldal dobálja fel a tag-eket (első kritikámig azt sem tudtam mit jelent), hogy ez is hasonló, meg az is hasonló, és akkor az ember elfeledkezve […]
A sokhangszeres svéd Per Wiberg 2021. május 14-én új EP-t jelentet meg a kicsit sem vidám All Is Well In The Land Of The Living, But For The Rest Of Us… Lights Out címmel a Despotz Recordsnál. A kiváló zenei iparos Wiberg számos csapattal lépett már színpadra, többek közt az Opeth, Spiritual Beggars és a Candlemass zenekarokat erősítve, de játszott a Clutch/The Bakerton Group, a Switchblade, és a Kamchatka dalaiban is.
Per szóló karrierje leginkább egy zenei odüsszeia, immáron három évtizede tart. A Classic Rock egy cikke így említi őt: „néha olyan, mintha ő győzné le a távolságot köztünk és Steven Wilson között, máskor azt a hatás kelti, mintha megelőzte volna a Nine Inch Nailst.”
S mithogy a lemezről előzetes még nem jelent meg, csak digitálisan előrendelhető, addig meg kell elégedjünk az alkotó régebbi anyagaival. Mit tudhatunk az új EP-n található dalokről? Nem csak címükben (és mondavalójukban), de a zenei megvalósítással is felfedező jellegű rockzenének hallanak. Olyan megoldásokat alkalmaz, amik szokatlanok ahhoz, hogy egy stílusban gondolkodhassunk, a festők a fény-árnyék játékával szoktak hasonlót elérni.
Az All Is Well olyan, mintha egy prog-rock útra tért Young Gods játszaná avantgarde stíluselemekkel , míg a But for The Rest Of Us rész az Alice Coltrane/Sun Ra sötét oldalait tárja elénk. Az In The Land Of The Living pedig King Crimson/Hawkwind hangulatú sziporkázó dallamképeket vetít elénk. Sötét kavarodás, néha már-már monolitikus zenei falak között – írja egy bemutató anyag a korongról. Az egész alkotás mégis az összetett és összefogott progresszív rock egységes hangzásával ragadja meg a hallgatót.
Per Wiberg – All Is Well In The Land Of The Living, But For The Rest Of Us… Lights Out
(Despotz Records)
1. All Is Well
2. In The Land Of The Living
3. But For The Rest Of Us…
4. Lights Out
A Scardust nevű, izraeli progresszív/szimfonikus metalt játszó ötös Stranger címen adta ki friss anyagát. A konceptalbumon vokált énekel Kobi Farhi (OrphanedLand) és a német folkzenész Patty Gurdy is (szereplései, többek közt: Amorphis, Ayreon).
A csapat március 18-án egy streameléssel közvetített koncerten adta elő új anyagát, a rendezvényen – hivatalos engedéllyel – néhány pályázó rajongó is részt vehetett. Az előadás előtt a zenekar így nyilatkozott: „Nagyon hiányzik a közönség, és nagyon örülünk, hogy megerősíthetjük magunkat ezzel a show-val. Szerencsésnek tartjuk magunkat azért is, hogy öt kiválasztott rajongó nyerhet belépést a bulira. Ráadásul Kobi Fahri is csatlakozik hozzánk egy különleges előadásra az ’Out of Strong Came Sweetness’-re, amit a ’Sand of Time’ albumunkon énekelt. Türelmese várjuk, hogy a világ visszatérjen a normális kerékvágásba, hogy Patty Gurdy is velünk lehessen, valójában, de addigis örülünk annak, hogy a technika révén lehet velünk a „Concrete Cages’-ben.
Bevallom őszintén nagyon vártam, hogy idén január 22-re ébredjünk. Nem csak abból az okból kifolyólag, mert ez a nap a Magyar Kultúra Napja, melyen az iránti tiszteletünket fejezzük ki, hogy Kölcsey Ferenc befejezte a Himnusz megírását. Ugyanezen a napon jelent meg ugyanis a Red Cain nevű zenekar második albuma, mely a Kindred Act II nevet […]
A 2017-ben alakult görög Scream Collision rock és metal feldolgozások eljátszásával töltött két év után 2019 májusában jelentette meg első kislemezét Rolling a Dice címmel. A rendkívül játékos hangulatú dalra egy szerény képi világú video klip is készült.
Végül 2021. márciusában nagylemezzel jelentkeznek. A Worm Hole-nál megjelentett hét dalt tartalmazó Memories című lemezen kiváló, néha lekerekített power hangzással átszőtt, alapvetően dallamos progresszív zene hallható. A csapat felállása: Giannis Pantelaios – ének , Johnie Chorianopoulos – gitár, Evgenios Diamantidis – basszus, Georgios Christodoulou – billentyűk, George Labrakos – dobok. A dalok első hallásra sok mindent felölelnek, amit a dallamos hard rockra épülő progresszív zenei stílusokban eddig megismerhettünk. A fiatal, még alakuló stílusú banda zenéje kiváló szórakozás mindazoknak, akik a Rush-t, a Dream Theater-t már az első lemezeiknél megszerették. Az elgondolkodtató szövegek alatt kellemes hangulatú, technikás gitárszólókkal tarkított, billenytűvel átszőtt zene hallható. Biztatom az olvasót, hogy keresse, mikor lesz elérhető banda csatornáin!
Az Inverse Records jelentette meg a finn Alase egydalos kislemezét. A bemutatkozás különös módon a zenészek részéről is az énekesekre helyezte a hangsúlyt. A Vailla nimeä című dal a csapat újabb, progresszív oldalát mutatja be. Két énekessel Juha Tretjakov és Markus Hirvonen-nel adják elő. A különböző stílusú vokál-elemek igazán színessé teszik az alkotást. A zenészek elképzelése szerint a rájuk jellmező, korábbi télies -fagyos doom– , majd death metal hangulatot a technikás riffekkel és az azokkal ütemesen megszólaló dobbal viszik tovább a modern metal irányába. A zene, valóban, meglehetősen modern, sok-sok ’70-es évek beli progresszív elemmel.
Janne Lunnas gitáros így mutatja be a művet: “Markus és Juha hangja nagyon összeillik. Néha azt is nehéz megmondani, melyikük énekel. Kettejük jelenléte több zenei lehetőséget biztosított a számunkra – és az eredménnyel különösen elégedettek vagyunk. A megjelenített hangzás, a ritmusok egyre színesítik azt, amit eddig az Alasé-val játszottunk. A csendes, dallamos, tiszta ének ezúttal jelentős szerepet kapott.“
Fémforgács metal webzine
