Dátum: 2020. július 19.Szerző: boymesterKomment: 0
Nem tartozik a legismertebb progresszív metal/rock bandák közé a 2006 óta létező kanadai négyes, a Pyramid Theorem, ebben biztos vagyok. A zenekar azonban nem hajlandó lemondani arról az álmáról, hogy a műfaj rajongói felfigyeljenek rájuk, ezért rendületlenül készítik anyagaikat. Az instrumentális lemeztől indulva egészen nagy utat jártak be a hamarosan megjelenő Beyond The Exosphere című albumig, ami könnyen meghozhatja számukra az áttörést. A klasszikus értelemben vett progresszív metal rajongóknak az eddig megjelent dalok alapján mindenképp tudom ajánlani! A Closer To The End a billentyűk kedvelőinek okozhat kellemes perceket, a Freedom pedig a produkció egyik slágervárományosa lehet…
Dátum: 2020. március 7.Szerző: boymesterKomment: 0
A szabályok azért vannak, hogy felrúgjuk őket, ha ez nem sikerül, akkor marad a megkerülésük különböző kreatív módokon. A progresszív kifejezés például mindig is a szabályok ellen való fellépést, a külön utak keresését, az új irányvonalak felfedezését jelentette számomra különféle fifikás módokon. Ehhez mindig is a magas zenei képzettség és bátorság társult már a 60-as […]
A 2017 óta létező Sons Of Apollo társaságára azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, hogy egy szupergroupról van szó, mivel olyan tagokat tudhat magáénak, mint Derek Sherinian, Mike Portnoy, Jeff Scott Soto, Bumblefoot és Billy Sheehan. Az egykori DT tagok által vezetett formáció januárban új nagylemezzel fog jelentkezni MMXX címmel, amire a progresszív rock, metal rajongóinak egyértelműen tudniuk kell. Az két lemezes album érkezését a nyitó Goodbye Divinity hirdeti.
Dátum: 2019. december 30.Szerző: boymesterKomment: 1
Örökös, visszatérő dilemma és probléma a pontszámok kiosztásánál számomra az eredetiség kérdése. Nem egyszerű feladat manapság bármi eredetit nyújtani a fémzenék keretén belül, így marad a minőség, amit viszont nagyon oda kell pakolni ahhoz, hogy valaki meg tudjon győzni afelől, hogy a produkcióját akár évek múlva is előveszem. A szokásosnál is többet agyaltam így év […]
Hosszú évtizedek alatt a zenehallgatók tudatába épült az a kifejezés, hogy progresszió. Aki újat, merészet és zeneileg pedig magas színvonalat várt el egy rocklemeztől, mindenképp ezt a jelzőt kereste leginkább a 70-es évek elejétől. Kaptak is a rajongók egy rakat klasszikust, melyeknek hatása és emléke alól napjaink csapatai sem tudnak teljes mértékben függetlenedni, […]
Dátum: 2019. április 22.Szerző: boymesterKomment: 0
Chris Quirarte dobos neve a Redemption nevű prog metal formációból lehet ismerős egyeseknek és saját projektje, a Pyramid sem követ más receptet. Néhány ügyes zenészt maga mellé állítva létrehozta a Pyramidot, amely az anyabanda melankolikus hanvételű progresszióját hivatott tovább éltetni lemezein. A banda második nagylemeze Gold Tooth címmel látott napvilágot a közelmúltban és az anyagot nemrég teljes egészében meghallgathatóvá tették.
1998-ig nyúlik vissza az olasz Althea története, akik rengeteg demóval készítették magukat az egészen 2014-ig várató bemutatkozásukra. A matekos progresszív metalt, alternatív rockot elegyítő csapat azóta nagyobb tempóra kapcsolt, mivel a január 8-án érkező The Art Of Trees már a harmadik teljes anyaguk lesz. A zenei lazulást és technikát ötvöző album igen kellemesnek ígérkezik, legalábbis erről győzköd minket a már meghallgatható Deformed To Frame.
Dátum: 2018. november 21.Szerző: boymesterKomment: 0
Az angol Oakhaart zenekart 2012-ben alakította pár fiatal srác, akiken az elmúlt időszak sem látszik túlzottan. A lelkes brigád 2014-es EP-je után ráadásul most nem újabb próbakörrel jelentkezik, hanem egy debütáló nagylemezzel december 7-én, Parallel To An Endless Dream címmel. Fiatal mivoltuk ellenére hangszereiket minden bizonnyal jól ismerik, mivel a progresszív, technikás death metal vonalon kívánnak érvényesülést szerezni maguknak. Az érkező lemezről meghallgathatjátok az első tételt, ami A Godless Vassel címen fut.
Hangszer és fülkényeztet? technikás, progresszív death metallal mutatkozik be a Möltar zenekar, akikre inkább a kifinomultság, mintsem a kapkodós témahalmozás a jellemz?. Ennek megfelel?en nem kicsinyellték el a Chrysalis cím? nagylemezüket sem, ami kerek órás játékid?vel vezet végig minket a súlyos szaggatások és okos elszállások közepette.
Az olasz Will ‘o’ Wisp nevű zenekart itt, a Fémforgács hasábjain ismertem meg, egészen pontosan farrrkas kritikáján keresztül, melyet a banda Inusto című 2015-ös lemezéről írt. Bár az a korong nem került be az éves kedvenceim közé, mégis megragadta a fantáziámat. Aszimmetrikus, egyenetlen anyag volt, számos vonzó, és számos zavaró elemmel. […]
