Itinera – Csillag fénye…

Egy szokványos szürkeségbe borult munkanap reggelén, mint hasznos gépezet kattogó fogaskereke, elfogott a vágy, hogy a zene segítségével kiszakadjak a billentyűzetek hangjának kakofóniájából és lelkem egy kicsit túlszárnyaljon az iroda falainak határán túlra. Erre a legkézenfekvőbb megoldást ismét a legnagyobb videómegosztó portál szolgáltatta. Az okosra hangolt, finom algoritmusok melegséggel töltve kínálták fel a számomra érdekes ajánlatokat. Így akadt meg a szemem az Itinera nevű magyar pagan/dark folk duó – Csillag fénye, Holdnak fénye című dalának videóján. A kíváncsiságomnak teret adva, mit annak rendje módja szerint el is indítottam. Egyből magával ragadott az a mágia, amit a szám magából árasztott. Az ősi atmoszférát életre hívó muzsika egy időn túli világba repített. Rigmusos dinamikája pedig transzba ejtő katarzisban teljesedett ki. Ezt a bűvöletet csak tetézte az, hogy a csodálatos magyar nyelven szólalt meg. Egyből éreztem, hogy itt a hazai fronton oly annyira szomjazott minőségi formációról lesz szó. Rá is kerestem a zenekar neve alatt fémjelzet elérhető anyagokra és meglepődve láttam, hogy már több alkotásuk is elérhető korábbról, amiket igényes kép világgal támogattak meg. Továbbá előző évben Aurora címmel egy kis-lemezük is napvilágot látott. Zenéjük kapcsán nem kisebb nevek ugrottak be, mint a Faun, vagy Qntal, de említhetném akár a Heilung-ot, vagy hatásként a legendás Dead Can Dance-t is Hogy a szikrára kapott lelkesedésemből igazi lángok legyenek, felvettem az együttessel a kapcsolatot. Akik nagyon segítőkészen adtak választ a formációt érintő kulisszatitkok kapcsán. A kérdésimre a zenekar tagjai: Horváth Anett (zeneszerző, szövegíró – ének, kaval, sámándob, looper station) és Nagy Ádám Tamás (zeneszerző, szövegíró – ének, billentyű, launchpad) adtak választ.

Tudnál pár szóban mesélni a formáció létrejöttének a hátteréről? Említetted, hogy 2022-ben alakultatok, de már korábbról volt színpadi tapasztalatotok. Honnan jött az együtt zenélés gondolata és voltak-e korábbi zenekaraitok?

[Anett] Kutorral közös korábbi zenekarunk, a Leecher – ami egy cselló-metál zenekar – éppen mérföldkövet készült elérni egy 17 állomásos külföldi turné képében, amikor a covid gyakorlatilag az egészet tönkretette. A következő években megállt a zenei élet és mi végignéztük, ahogy lassan szétcsúszik az egész banda, évtizedes munkánk – jött a covid-nyomasztás, a háború, ráadásul mindenféle egyéb nem egyszerű dolog is történt velünk, úgyhogy rendesen bezuhantunk mindketten. Nem voltak túl jó idők. Újra kellett gondolnunk pár dolgot. Újra kellett értelmeznünk, hogy kik vagyunk, mit akarunk és hogy állunk a világhoz. Kínunkban elkezdtünk otthon zenélgetni a magunk szórakoztatására mindenféle ambient és népi dolgokat, aztán mire észbe kaptunk, már majdnem kész dalaink voltak. Onnan meg már elindult a tervezés és jobban kitisztultak a gondolataink is. A Leecherben is jól működő szerzőpáros voltunk, az életben is egy pár vagyunk, így evidens volt, hogy ezt is együtt csináljuk.

Hogyan alakulnak meg a dalok, mind szöveg, mind zene tekintetében– milyen fázisokra oszlik a dalírás?

[Kutor] Általában Anett megírja az éneket és a szöveget, valamilyen váltakozó kidolgozottságú alappal, amit én meghangszerelek, ritkábban én csinálok alapot és ő ír rá éneket. Ezután oda-vissza passzolgatjuk a dalt, amíg mindenki elégedett nem lesz vele. Aztán persze elkezdjük próbálni, itt is lehet, hogy még belenyúlunk, és főleg azután, hogy néhányszor lement élőben – a közönség reakciója mindig fontos, bár nem mindenható, de cél, hogy ne csak mi érezzük jól magunkat a koncertjeinken.

Honnan merítetek inspirációt a zene és dalszövegíráshoz?

[Anett] Én sok évig néptáncoltam, így volt ideje a dallam- és szövegvilágnak a fülembe mászni. Gyakorlatilag leülök jammelni és szinte azonnal jönnek is népdalszerű dallamok. Persze van, hogy valódi népdallal dolgozom. Illetve, az elmúlt időszakban fedeztem fel a sámánizmust, a pagan dark folkot is magamnak, ez jelenleg kimeríthetetlen forrás a számomra. A sámánizmusnak a természetközeliségét, a szimbolikáját, a szövegvilágát nagyon inspirálónak találom, nem csoda, hogy ez hat rám mostanában.

[Kutor] A dolog szellemi oldala felől közelítve pedig: egyrészt minket is aggodalommal tölt el a természet pusztulása és az, hogy az emberiség nem tud együtt élni a világgal, meg önmagával sem nagyon. Másrészt az idő múlásával egyre inkább úgy érzem, hogy hiba volt kijelenteni, hogy a tudomány meghaladottá tette a spiritualitást és innentől minden esetben csakis az objektív, bizonyítható tényekre kell és szabad hagyatkozni. Az emberi gondolkodásnak igenis szüksége van történetekre, mitológiákra, magyarázatokra, amik nem feltétlenül “igazak” tudományos értelemben, de nélkülük minden tényadat ellenére elveszettnek érezzük magunkat. Itt nem tudományellenességre gondolok, semmi értelme nincs eldobni bizonyítottan működő megoldásokat és visszamenni a múltba, inkább mondok egy példát: arra a kérdésre, hogy miért halt meg valaki, akit szerettem, még embert nem nyugtatott meg az a válasz, hogy hát mert v=s/t meg alacsony volt a súrlódási együttható értéke az úttesten, akármennyire igaz.

A zenétekben megjelennek a magyar népdal töredékek – személy szerint ennek nagyon örülök – mert legyen modern/régi megjelenése – a magyar népzene páratlan – számotokra mit jelent a magyar népzene és hogy jött, hogy fel is használjátok a zenétekben?

[Anett] Teljesen véletlenül jött, soha nem terveztem. Bevallom, fiatalabb koromban – hiába voltam néptáncos – nem tudtam a népi szövegekhez kapcsolódni. Poros, elavult dolognak tartottam a népművészetet. Pár évet öregednem kellett, hogy ez a nézetem megváltozzon. Ma már azt gondolom, hogy bámulatos, hogyan képesek komplex érzelmeket, helyzeteket leírni a népi szövegek alig pár szóban. Ezekben a sorokban ősi bölcsességeket találunk és hiba lenne, ha valaki csak azért nem értelmezné őket, mert poros, elavult dolognak tartja a népművészetet – és itt nemcsak a klasszikus értelemben vett magyar népdalokra, hanem a sámánizmus emlékeire is gondolok, amivel az elmúlt egy évben ismerkedtem meg és teljesen lenyűgözött.

Sokféle hangszer feltűnik a számokban. A sámándob és a kaval mellett használtok más akusztikus hangszert is?

[Anett] Egyelőre csak ezt a kettőt. Ötleteltünk, hogy lehetne benne más is, mivel Kutor csellózik és tagelharpája is van (ez egy skandináv népi hangszer), én pedig gitározom, de inkább nem erőltettük és ennek prózai okai vannak: ugyanis annyira horror a jelenlegi cuccainkat szintistől, állványostól, jelmezestől koncertre cipelni, hogy ha még gitárunk és tagelharpáink is lennének, beleőrülnénk :).

Milyen zenék indítottak titeket útnak és mik a legnagyobb hatásaitok?

[Kutor] Az én zenei ízlésem elég tág, a Dead Can Dance és a Lorna Shore között sok minden belefér, egyébként éppen a DCD nekem nagy inspiráció, de mindenféle világzenéket is sokat hallgattam, erre meg az Afro Celt Sound System vitt rá, amit vicces módon egy videojáték miatt ismertem meg tízévesen, ők írták a zenéjét. Benne van még ebben a mixben persze elég sok minden, egy kis darkwave, Heilung, Wardruna, általánosságban a dark és pagan folk, és azt is nehéz lenne tagadni, hogy meghúzódik az egész zenénk alatt egy metal vonal.

Eddig négy hivatalos videótok és egy szerintem, roppant jól sikerült „live session” jelent meg tőletek a legnagyobb videómegosztó portálon. Egyből megragadott, hogy itt minőség van minden téren. Hogy jött ez az élő videó ötlete, miben térnek el, mint a hivatalos verziók?

[Anett] Köszönjük! Elég szokatlan dolog volt egyébként egy 5 dalos live session-nel debütálni. Írta is az egyik online felület akkoriban, hogy nagyon jó, de nem tudják teljesen értelmezni, miért nem egy debütáló dallal jöttünk ki, mint minden normális zenekar :). Jogos, de azt hiszem, egyszerűen csak meg akartuk mutatni, milyen a hangulat egy élő koncerten. Élőben ennek az egésznek teljesen más a sodrása, van íve az egymás után következő daloknak, minden sokkal improvizatívabb, együtt mozog, lélegzik a közönséggel. Valamit ebből szerettünk volna átadni.

Nemrég jelent meg a legújabb dalotok a „Csillag fénye, Holdnak fénye”, ami roppant igényesre sikerült. Esetleg mesélnél egy kicsit a dalról és a videó munkálatairól?

[Anett] Ezt a dalt eredetileg Kutor írta évekkel ezelőtt a latin okkult projektjéhez (még nem jelent meg!), ráadásul full latinul, mivel Kutor egyébként perfekt latinos. Amikor a sámánizmussal megismerkedtem és elkezdett beszippantani ez a misztikus, földöntúli világ, akkor éreztem, hogy ez pont az a hangulat, ami felé menni szeretnék, úgyhogy konkrétan elkönyörögtem tőle ezt a dalt az Itinerának. Írtam rá magyar szöveget (amelyet egyébként egy valódi sámán valódi szövege ihletett) és azóta is a kedvenc Itineradalom. A dalban a sámán a segítő szellemeit szólítja és a dobja segítségét kéri – amely átvitt értelemben a sámán lova, ez is mennyire király dolog már? – hogy vigye el az utazásra.

Ami a videót illeti, már nem volt ilyen álomszerű a történet: volt konkrét elképzelésünk, de természetesen semmi sem úgy történt, ahogy megálmodtuk. Mi nyárközépi forgatást, egy igazi pogány ünnepet terveztünk hatalmas tábortűzzel, sok-sok félmeztelenül táncoló mezítlábas emberrel, jelmezekkel – de április elejére váratlanul meghívást kaptunk a Tallinn Music Week nevű showcase fesztiválra és úgy láttuk jónak, hogy a dalt még előtte kihozzuk, hátha így nagyobb figyelmet kaphat. Úgyhogy lóhalálában kellett mindent elintézni, a márciusi hidegben kellett vacogni este az erdőben, a tűz sem akart begyulladni, egy rémálom volt az egész. Ennek ellenére hatalmas pacsi a barátainknak, akik vállaltak egy gyors statisztálást és a No Total Films-nek, hogy még ebből is kihozták azt, amit látni szerettünk volna végeredményként.

Ahogy látom, nagyon helyénvaló módon, sokat adtok az igényes képi világra. A videókban látványos jelmezekben jelentek meg – ezeket ti terveztétek, hogy jött ennek a gondolata?

[Anett] A zene, a szöveg, a hangok mellett a ruhák is fontos szerepet játszanak abban, hogy a nézők, a közönség el tudjon szakadni a világtól, amiben hétköznapokon él és velünk együtt beléphessen egy másik tudatállapotba. Ezt a megjelenéssel is igyekszünk segíteni. A jelmezek szinte mindegyike kézzel készített, nem is tudok hirtelen olyat mondani, amelyik nem. Van, amit varrónő varrt, van, amit anyukám és van, amit én. Az ágkoronámat, vagy Kutor bőr nyakláncát például én csináltam. Nem tartjuk magunkat hagyományőrzőknek, ezért ahogy a zenében az ősi emlékeket keverjük a mi mai, modern értelmezésünkkel, úgy a ruháknál is először tanulmányozzuk a hagyományos megjelenést, aztán kitaláljuk, milyen hatást akarunk elérni, majd vegyítjük a létezőt az elképzeléseinkkel.

Idén a Petőfi Nagylemez Program nyertesei közé kerültetek, ezáltal segítséget kaptok az első nagylemezetek elkészítéséhez. Hogy történt ennek a megpályázása, és hogy zajlott le ez a megmérettetés?

[Kutor] A program harmadik éve fut és egyébként mindegyik évben megpályáztuk valamelyik aktuális projektünkkel – demókat kell beküldeni –, úgy tűnik, hogy az Itinerával sikerült megragadnunk a döntéshozók figyelmét. Őszintén szólva egy elég elfoglalt időszakban kellett leadni az anyagot és mi egy kicsit kidolgozatlannak is éreztük emiatt, ezért meg is lepődtünk, hogy sikerült vele nyernünk. Mindenesetre szépen be fogjuk fejezni rajtuk a munkát.

Ha már a nagylemezt említettük, tervek szerint mikorra várható az első bemutatkozó album?

[Kutor] A nagylemez anyagának december végéig el kell készülnie a szabály szerint, úgyhogy ez az egy dolog biztos, ezt követően pedig valószínűleg a Spotify-világhoz alkalmazkodva dalonként fog megjelenni legalább egy része. De előbb vagy utóbb lesz CD, én például nagyon szeretem a kezembe venni, ez egy mérföldkő a zenekari munkában, egy eredmény, amit már nem vehetnek el tőled, életed végéig nézegetheted a polcon vagy a falon!

Saját kiadvány formájában tervezitek a megjelentetést, vagy már van kiadó a tervben?

[Anett] Ahogy alakul. Mindenképpen megpróbálok majd kiadókat megkeresni, aztán sikerül, ahogy sikerül. Ha nem, akkor marad a saját kiadás, ami végül is eddig is működött. A lényeg úgyis az, hogy szép formában megjelenjen, hallgatható legyen – ha ez megtörténik, én nyugodt vagyok,

Milyen fogadtatások érkeztek a zenétek kapcsán eddig, a hazai és nemzetközi színtérről?

[Anett] Őszintén szólva ennyire jó fogadtatásra egyik korábbi zenekaromnál sem emlékszem. Persze ebben az is benne van, hogy egyrészt a fent már elmondottak miatt átgondoltabb emberek lettünk, több mondandónk van a világ számára, másrészt sokkal gyakorlottabbak és bátrabbak vagyunk most, mint korábban bármikor – és ezt nem csak zenei szempontból értem. Bátrabban meg merjük mutatni a zenénket, megértettük, miért fontos jelentkezni fesztiválokra és tehetségkutatókra. Jobban átlátjuk azt is, hogy hol találhatunk az ilyen zenére nyitott közönséget és hogyan érhetjük el őket. Mindenesetre nagyon jól esik látni, amikor az emberek értik és értékelik, amit át akarunk adni nekik.

Idén felléptetek a Tallinn Music Week fesztiválon. Milyen volt a fogadtatása a produkciónak?

[Kutor] Ez ugye egy showcase fesztivál, ami azt jelenti, hogy a nagyközönségnek szóló része mögött van egy nagyon hangsúlyos szakmai aspektusa, rengeteg zeneipari szakember gyűlik össze egy konferenciára, ahol kapcsolatokat építenek és a fellépő zenekarokat alaposan megnézik, itt pedig aztán a beletett munkától, a zenekar adottságaitól és a véletlentől függően a nagy semmitől a nagyszínpados meghívásokig majdnem bármi történhet egy zenekarral, ezért a meghívás miatt egyszerre örültünk, lepődtünk meg és idegeskedtünk. 😀 Szerencsére maga a koncert remekül sikerült, a közönség a késői időpont és a másnapi munka ellenére nagy számban volt jelen és tetszett is nekik. Utána egyébként Helsinkibe is intéztünk egy koncertet, köszönhetően a Liszt Intézetnek és a Finnországi Magyarok Egyesületének – ez egy családiasabb jellegű fellépés volt, viszont helyi magyarokkal találkozhattunk, meg persze mindig nagy kaland minél több külföldi országba eljutni zenekarral.

Milyen idei fellépéseket terveztek, hol láthatunk legközelebb titeket élőben?

[Anett] Eddig két dátumunk van az évre idehaza, ebből az egyik egy tehetségkutató, a másik pedig még nincs is bejelentve, ezeken kívül pedig már csak május 23-án és 25-én van lekötött bulink Bécsben és Pozsonyban az Ariadne’s Thread nevű banda vendégeként. De tudjuk, hogy megy ez: még év eleje van, még sok minden alakulhat! És bár imádunk koncertezni, ha nem alakul semmi, őszintén azt se bánjuk: a nagylemezt a pályázat miatt időre kell megcsinálni és ha annyit koncerteznénk, mint a tavalyi évben, akkor nem tudom, hogyan lennénk vele készen.

Hogy látjátok jelenleg a zenekar alakulását, azaz mik a terveitek a közeljövőre?

[Kutor] Az elmúlt hónapjaink elég mozgalmasak voltak, most egy kicsit nyugalmasabb időszak következik, amit elsősorban a lemez megírásával fogunk tölteni. Középtávon a fejünkbe vettük egy ambientesebb, meditálós Itinera-leágazás megalkotását is, de nem biztos, hogy ez az idei évbe bele fog férni (illetve annyira terv még csak, hogy nem is teljesen biztos, hogy megvalósul, vagy hogy ebben a formában valósul meg végül), mindenesetre sok közös zenélés vár ránk szerencsére.

És ha esetleg, üzennél valamit a hazai olvasóknak?

[Anett] Azt üzenném, hogy ha úgy alakul az élet, ne féljetek újragondolni önmagatokat! Az Itinerával azért is tekintünk a zenénkre utazásként, mert szeretnénk ha minden dal, vagy koncert egyfajta belső utazás is lenne, amikor mindenkinek alkalma van egy kicsit gondolkodni saját magán. Nem olyan könnyű ám ez, mint amilyennek hangzik. A legnagyobb csalódások az önismeret során érik az embert – fájdalmas és ijesztő tud lenni, ha rájössz, hogy nem az vagy, akinek hitted magad – csakhogy ezek a felismerések kellenek ahhoz, hogy az életünk végső soron jobb legyen és ezáltal másokkal is jobb arcok legyünk. Ez most nagyon spiri szövegnek hangzik, pedig csak egyszerűen szeretnénk, ha mindenki mentálisan egészségesebb lenne. Hiszen összességében ez az egész világnak is jót tenne – amiben ti is, meg mi is együtt vagyunk benne. Tulajdonképpen mindenki csak nyerne rajta, nem?

Én teljesen ezzel teljesen egyet értek és nagyon köszönöm az izgalmas válaszokat. Részemről nagyon örülök. Kívánom nektek és a projektnek is a legjobbakat és remélem, hogy a nagylemezt már januárban a kezünkbe vehetjük!

Baroness Baroness
július 29.
FEZEN Fesztivál 2024 FEZEN Fesztivál 2024
július 30.