Szerző: boymester

An Abstract Illusion – Woe (2022)

A rock és metal zene páratlanul széles palettán kerítheti hatalmába az embert. Van, akit a 80-as évek heavy metalja, thrash hulláma állított át a hangszeres zene oldalára, másokat újabb hatások értek: felszabadította teljes énjét a black metal, esetleg állati ösztöneit a death metal. Egyeseknél a gyökerek a kezdetekig nyúlhatnak vissza, mint nálam, viszonylag “fiatal” korom […]

Knoll – Metempiric (2022)

Nem hallottam korábban még az amerikai Knoll zenekarról, pedig 2017-óta talpon vannak, viszonylag stabilnak mondható hatosfogatként. Ugyanakkor egészen 2021-ig nem árasztották el az étert finom és kiművelt grindcore muzsikájukkal. Tavaly azonban megérkezett Interstice című bemutatkozásuk, amire sokan felkapták a fejüket. Nálam ennek folytatása landolt Metempiric címmel és ugyan ritkán vagyok efféle hangulatban, az ocsmány borítónak […]

Vanhävd – Vila (2022)

Kényelmetlenül fészkelődnék idén, ha valaki feltenné a kérdést, hogy melyik doom lemez tetsztett leginkább. Igen, akadtak nagyon erős lemezek, akadtak stílusukban korrekt és megbízható kiadványok, de ami két vállra fektet és újra hallgattatja magát beláthatatlan számmal, olyannal még nem igazán találkoztam. Egészen addig, amíg rá nem leltem a svéd (mi más) Vanhävd bemutatkozó (!) lemezére, […]

MMXX – őszi napokra hangolva

Melankolikus, kiüresedett, mégis fájó érzelmekkel operáló világot szeretne elénk tárni az igazán frissnek nevezhető MMXX projekt, ami kifejezetten a pandémia magányára, nyomasztó mivoltára kíván reflektálni. Ez egy igazi nemzetközi összefogás során született anyag, rengeteg zenésszel és stílusirányzattal, melyek közül a legfontosabb a melodikus, gótikus elemekben bővelkedő death/doom metal. A kiadvány elkészítésében olyan sokan közreműködtek, hogy elég sok időt elvett a megjelenéstől a jogi kapcsolatok tisztázása az anyagot illetően. Az alapötlet a The Foreshadowing egykori gitárosától, Andrea Chiodettitől indult, akinek a zene nagy része köszönhető, a mellé társult énekesek többsége pedig a dallamokra megalkotta saját elképzelését az izolációról és annak hatásairól saját életére. Dobosként részt vett Jesse Haff (Daylight Dies), az énekesek között pedig megtaláljuk Dan Swanö (Edge Of Sanity, Nightingale), Yann Ligner (Klone), Mick Moss (Antimatter, Sleeping Pulse) Aaron Stainhorpe (My Dying Bride), Mikko Kotamaki (Swallow The Sun), Carmelo Orlando (Novembre), Marco Benevento (The Foreshadowing) Chris Canella (Autumns End), Egan O’Rourke (Daylight Dies) nevét is. Ez bizony igazán illusztris társaság. A lemez hivatalosan november 11-én jelenik meg, addig lehet melegíteni az előzetes dalokkal.

Aphonic Threnody – élethossznyi ízelítő

Aki találkozott már a nemzetközi összefogásból született funeral doom zenekarral, az Aphonic Threnody-val, annak talán nem lesz meglepetés, hogy az igencsak aktívnak mondható banda újra lemezmegjelenés előtt áll. Ez már a hatodik lesz a sorban a 2012-ben indult csapatnak, ami azért nem rossz eredmény. Viszont, hogy ezúttal is orrunk alá dörgöljék, mennyire szeretik a műfajt, nem álltak meg holmi 9-10 perces rádióbarát temetési muzsikánál és ezúttal dupla lemezben gondolkodtak. Erről hallgathatjuk meg elsőnek a Condemnation című dalt, amit nem kifejezetten a reggeli kávé elfogyasztásáig célszerű megfülelni, mivel bő 18 perces tételről van szó. A hallgatás során megleshetitek az igencsak pofásra sikerült borítót is. Az album egyébként The Loneliest Walk címmel érkezik majd, pontos dátumot egyelőre nem tudni.

Shroud Of Bereavement – korai anyag, eltalált klip

Havas tájjal, dermesztő légkörrel kecsegtet minket új lemezének borítója által a matuzsálemnek számító, de nem túl termékeny Shroud Of Bereavement csapata. Az 1995-ben, Skepticism feldolgozásokkal induló zenekarnak a nemrég megjelent A Beautiful Winter még csak a második teljes értékű kiadványa, de abban biztosak lehetünk, hogy minden atmoszférikus, szimfonikus death/doom rajongónak kellemes perceket fog okozni. Erre kitűnő bizonyíték a lemezt nyitó Canticle című szerzemény, amihez ugyan még a nyári időszakban, de kellően hűvös klipet is készítettek. Hallgassátok meg a dalt, teszteljétek a lemezt, mert igazán nagyszerűen sikerült. A kiadvány teljes egészében fogyasztható a csapat bandcamp oldalán.

SpellBook – robog a nosztalgiavonat

2007 és 2020 között Witch Hazel néven futott a mai SpellBook, ami immár második nagylemezének kiadásához készülődik. A fantasy és horror témaköröket előszeretettel használó csapat a hard rock/heavy metal műfajban érzi otthon magát, annak is az úgynevezett heavy psych vonalán, ami a 70-es évek második felében volt igazán népszerű. Led Zeppelin, Black Sabbath, Deep Purple hatások érvényesülnek leginkább, de a kor undergroundja is alaposan visszaköszön a négyes zenéjében. A friss korong szeptember 23-án érkezik majd 9 aprólékosan kidolgozott múltidéző tétellel és egy elég pofás borítóval. Az első meghallgatható tétel az albumról a Rehmeyer’s Hollow.

Epoch Of Unlight – újabb matuzsálem korú banda

Általában vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul tud elsülni egy régi csapat visszatérése, pusztán közepes teljesítménnyel szerintem ritkábban találkozhatunk. Ez jutott eszembe a hírlevél olvasásakor, amikor kicsit alaposabban megismertem a memphisi Epoch Of Unlight történetét, amely konkrétan 1990-ben vette kezdetét először Enraptured, majd rövid idelyig Requiem névvel. 1994-től beszélünk az Epochról, ami így sem vitte tevékenységét közelebb a fénysebességhez. Sok demó és EP után végül 98-ban mutatkoztak be, viszont az elvitathatatlan, hogy a debütáló What Will Be Has Been és az utána érkező Caught In The Unlight nem voltak rossz lemezek. A zenekar egyébként melodikus black/death keverékben utazik, ami akkoriban nagyot futott. A legtöbb hasonló zenekarhoz képest talán az ad némi pluszt a zenéjüknek, hogy death metal szempontból kevésbé érvényesülnek a már akkorra sablonosságig járatott svéd elemek. Az ezredforduló táján felfrissülő csapat (csak John Fortier gitáros és Tino LoSicco dobos maradtak meg a kezdeti felállásból) még összerántott egy jó lemezt 2005-ben, majd ismét parkolópályára kerültek. Hosszú keresgélés és szervezés után állt össze a társaság kiegészülve Scott Baggett (Purgatory, Burital Within) énekessel, hogy elkészülhessen a várva várt folytatás. Ezt szeptember 16-án kapja meg a nagyközönség At War With The Multiverse címmel, a borító és a dalszövegek alapján némi H.P. Lovecraft féle misztikummal fűszerezve… Magukat leginkább a Dimension Zero, Cardinal Sin és The Crown rajongóknak ajánlják, de a régi Dark Tranquility és Necroticism hallgatóság is megtalálhatja itt a magáét.

Sunflo’er – matekszakos hardcore egy fiatalnak tűnő bandától

A kísérleti hardcore zeneként jellemzi magát a német Potsdamból származó, mára New Yorkba költöző Sunflo’er nevű csapat és ezzel nagyon jól körül is írják zenéjüket. Promós képeik alapján igazán fiatalnak és lelkesnek tűnnek, pedig a történetük kezdetéhez egészen 2010-ig vissza kellene ugranunk az időben. Hangzásukban, felfogásukban az egykori The Dillinger Escape Plan lehetett rájuk nagy hatással, de ők jóval szerényebben bánnak az idegen elemek beillesztésével, mint a példakép. Hallgatáskor nem tudjuk kiverni a fejünkből a Converge, Cursed és La Dispute nevét sem és ez igaz a hamarosan megjelenő harmadik nagylemezükre, az All These Darlings Now Me-re is. A zenészek elmondása szerint ez az eddigi legjobban megszólaló anyaguk, mellyel kapcsolatban nagyon sokat dolgoztak, ráadásul mind a négyen kivették a részüket minden munkafolyamatból. A szövegírás, témameghatározás is közös volt, így mindenki magáénak érezheti a teljes lemezt. Az utóbbi évek nehézségeire tekintettel a téma nem is lehet más, mint a bezártság, elszigeteltség és magány. A szeptember elején érkező zúzásról már két tételt is meghallgathattok.

Firtan – hisznek a misztikumban

Négy év kellett a német Firtan zenekarnak, hogy megalakulása után bemutatkozzon Niedergang című lemezével, majd újabb négy év kellett a folytatáshoz is, amit Okeanosként ismerhettünk meg 2018-ban. Itt volt tehát az ideje a következő etapnak, ami nem feltétlenül lehetett szándékos, de a természettel és ősi misztikumokkal foglalkozó csapatból könnyen kinézném, hogy a számoknak is van jelentősége. Okos, de progresszívnek nem mondható black metaljuk mindenképp figyelemre méltó már a kezdetek óta, így újfent számíthatunk a kemény, de epikusságtól sem mentes dalokra, valamint finom akusztikus megoldásokra és néhány különleges hangszer felbukkanására is. A hármas lemez tehát már a küszöbön: szeptember 30-án érkezik Marter címmel. A kiadványról már egy dalt is meghallgathatunk, ez az Amor Fati.

Temple of Torment
december 02.