Szerző: boymester

Cenotafio – Larvae Tedeum Teratos (2019)

Vannak lemezek, melyeken kitűnő, nagy múltnak és tekintélynek örvendő zenészek játékát hallhatjuk sokadszor, valamint olyanok, amiken fiatal tehetségek próbálják meg felvenni velük a versenyt, a frissességet illetően egyébként gyakran teljes sikerességgel. Ezen túl pedig van egy réteg, ami mélyen megbújik a metal hullámok alatt és inkább a sötétben marad. Ennek az oka gyakran a minőség […]

Isole – Dystopia (2019)

Egyedül a természet hangjai miatt veszélyeztetett, törékeny csend vesz körül, visszavonulót fújt az ostromló szúnyog had is, felettem pedig elfoglalja fenséges trónját a misztikus vörös köpenyes Hold. A  távolban egy feltételezett vihar játszadozik a párában gazdag levegővel és szórja a villámokat, melyeknek csak fel-felvillanásai jutnak el hozzám, mintha valami égi paparazzi akarná lencsevégre kapni a […]

Needless – Heresy – 2019

         Nem én vagyok a niklai remete, de a forgács szerkesztőségének azt a kis szeletkéjét erősítem, akik nem egy-egy nagyárosban, esetleg annak közvetlen vonzáskörzetében élik hétköznapjaikat. Ezért van az, hogy egy cikk után nekiindulok, hogy átsétáljak a falu másik végébe, hátha még nyitva találom a vegyesboltot, később pedig azon bosszankodom, hogy mennyi […]

Ossuaire – Premiers chants – 2019

    2018 és 2017 már az első félévében kényeztetett minket rengeteg maradandó anyaggal, amik kihúzták az év végi listákig, valahogy idén azonban még nem futottam bele letaglózó, megkerülhetetlen hallgatnivalóba. Ami viszont rengeteg, az a jó minőségű, igazából nehezen kritizálható kiadvány. Ezek az egyéni megítéléstől függő 7-8-9 pontos albumok, amire könnyen rábólinthatunk, hogy erős, de […]

Crypt Sermon – The Ruins Of Fading Light – 2019

    Minden tiszteletem és rajongásom megérdemlik az olyan zenekarok, mint a Below, Spirit Adrift, Monasterium, a svájci Pylon és a rövid felsoroláshoz ténylegesen most kapcsolódó amerikai Crypt Sermon, mert bevállalják a hagyományokat és mindemellett minőséget képviselnek. Az elmúlt tíz évből csak ezt a néhány zenekart tudom kiemleni, mint megbízhatóan tevékenykedő új csapatot egy adott […]

The Equinox Ov The Gods – Images Of Forgotten Memories – 1996

    Észerevettem, hogy manapság habzó szájjal veti rá magát sok ember az olyan címkékre, mint a dark, esetleg gótikus metal, persze itt nem a csajos-operázós vonalra gondolok, hanem az igazán mély, szenvedő férfi vokállal ellátott, mégis elegáns anyagokra. Ezek a 90-es években élték leginkább virágkorukat olyan zenekaroknak köszönhetően, mint például a Lake Of Tears, […]

Space God Ritual – The Unknown Wants You Dead! – 2019

    Két dolog miatt volt nekem mindig szimpatikus az oregoni Space God Ritual csapata: az első az, hogy doom metalban utaznak, a második pedig az, hogy olyan tisztelettel viseltetnek ihletforrásuk után, ahogyan kevesen. Ez a forrás H.P. Lovecraft irodalmi munkássága, ami ugyebár lassan lerágott csont még a metal világában is, azonban az amerikaiak az […]

Ethir Anduin – Loneliness of My Life – 2018

        A Bestial Deform egy korrekt régi sulis death metal zenekar Szentpétervárról, több évtizedes történettel és jó lemezekkel, amikből már én is kaptam ízelítőt. A csapatban edződött  Alexey Veselov gitárosnak azonban az aktív projekt kevésnek bizonyult ahhoz, hogy minden ötletét megvalósítsa, ezért hozta létre saját ötleteinek legfontosabb lecsapódási helyét, amit Ethir Anduin névvel […]

The Last Knell – Præterhuman (The Spectrum of Aphelion) – 2019

    Nem olyan rég egy hozzászólásban hiányoltam az igazi mélységgel, zsigeri sötétséggel rendelkező anyagokat, aztán szokás szerint több olyan cuccba is beleszaladtam, amitől aztán sikerült fél lábbal a lelkek temetőjének humuszban gazdag talajába süppednem. Ha már itt a kollégák nosztalgiáznak a kritikákat illetőleg, gondoltam legyen akkor a mai ajánlatom egy nagyon friss anyag, aminek […]

Feretrum – In the Eternal World – 2019

    Országos szinten nem hinném, hogy sokan emlékeznek a Taste My Pain nevű formációra, akik kezdetben a Sepultura, Soulfly vonalon kezdtek el mozogni, később pedig a klasszikusabb értelemben vett thrash metal rabjai lettek. Ettől függetlenül az underground bulik megbízható fellépőivé váltak és egy jó headbeng ígérete azonnal felsejlett, ha valahol megláthattuk a nevüket, valamint […]

szeptember 17.,
szeptember 18.,