Szerző: boymester

Ophidian I – Desolate (2021)

Régi motorosnak tartom magam, de leginkább maradi ízlésvilágúnak, ezért ritkán fogyasztok olyan anyagokat death metal terén, ahol a technikás jelző is megjelenik. A műfaj tekintetében elsősroban a mélységet, a morbiditást szoktam keresni, de ez cseppet sem von le a modernebb kiadványok értékéből. Az Ophidian I esetében mégis találtam egy kapaszkodót, ami miatt érdemes volt vele […]

Apostle Of Solitude – Until The Darkness Goes (2021)

Az Apostle Of Solitude előző lemez kritikájánál már írtam, de muszáj újra megemlítenem az indianai doom metal monolit Confess című dalát. Hiába a számtalan jó zenész és hosszú életút, számomra ez a dal volt az egyetlen igazán ütős, amit a banda letett az asztalra. Fő témája egyediséget sugároz és egy olyan irányvonalat, amit szerintem az egész […]

Ethereal Shroud – Trisagion (2021)

Még mindig visszhangzik a fejemben, amit nemrég egy külföldi cikkben olvastam, amely szerint a funeral doom az alapbandái kivételével nem képes tovább fejlődni és ismétli önmagát. Számomra hihetetlen, hogy valaki ilyesmit ki mer jelenteni. Igen, azt nem vitatnám, hogy évente 1-2 igazán jelentős, erős anyaggal találjuk csak szemben magunkat, de ha van olyan műfaj, ahol […]

Somnent – Gardens From Graves (2021)

Giovanni A. Vigliotti szándékai mindenki számára egyértelműek és megkérdőjelezhetetlenek saját, Somnent nevű projektjét illetően: szívveréshez simuló, bánat fűtötte melodikus death/doom metalt kíván játszani már évek óta. Olyat, ami kifejezi a mindennapok okozta sérelmeket, fájdalmakat és a hiábavalóság érzetét. Ezzel próbálkozott már 2015-ben, Eventide című EP-jén, majd első nagylemezén 2017-ben, immár Sojourn címmel. Annak idején híreztünk […]

The Answer Lies In The Black Void – Forlorn (2021)

A metal zenei világ manapság kifejezetten ki van éhezve az újdonságokra, a friss ötletekre és kísérletekre. Ugyanakkor nem hajlandó teljes mértékben lemondani a befogadhatóságról és a szórakoztató jellegről sem. A kettősség miatt nem is egyszerű igazán erős anyagot készíteni. Véleményem szerint (és ez jellemzően az év végi listázásomat is rendesen befolyásolni szokta) évente alig kapunk […]

Eurynome – Obsequies (2020)

Valamikor az ezredforduló után pár évvel kaptam rá a funeral doom ízére, bár ez kimerült néhány alkotásban (Skepticism, Evoken lemezek főleg) és sokáig nem is láttam nagy fantáziát a műfajban, vagy nem éreztem különösebb ingert arra, hogy mélyebben beleássam magam (épp egy komolyabb progresszív metal és folk metal hullámon estem át akkoriban). Aztán fokozatosan rájöttem, […]

Ars Moriendi – Le Silence Déraisonnable du Ciel (2021)

Utoljára öt évvel ezelőtt foglalkoztam az Ars Moriendi nevű francia projekttel, melynek egyszemélyes hadseregét Arsonist teszi ki immár 20 esztendeje. Alapvetően nem semmi egyedül életben tartani és folyamatosan táplálni egy ilyen címet, ráadásul azt is elmondhatjuk, hogy igazán sikeressé vált a maga stílusában. Ez nem más, mint a progresszív, kísérletezősebb elemektől sem mentes atmoszférikus black […]

Hooded Menace – The Tritonus Bell (2021)

Érdekes kihívás olyan zenekarról írni, amivel már foglalkozott az ember, hiszen itt már nem tölthetem fel a sorokat a zenekar születésével, alakulásával, mivel ezket már korábban lejegyeztem. Legutóbb 2018-ban írtam például a Hooded Menace ötödik, Ossuarium Silhouettes Unhallowed című korongjáról, ahol alaposan körbejártam azokat a tényezőket, amiknek az albumot köszönhettük. Ott egy stabillá vált, megbíznató […]

Count Raven – The Sixth Storm (2021)

Sokat panaszkodtam erre az évre a tradicionális, epikus doom metal rajongójaként, de azért még nem érdemes teljesen leírni 2021-et. Túl sok vetélytárs nem akadt ugyan a műfajban, de kétségkívül a legjobban várt anyaga ennek az esztendőnek a Count Raven visszatérő lemeze, hiszen a csapat képében egy eddig hibátlanul teljesítő klasszikust tisztelhettünk. Annak idején személyes ünneplésként […]

Sentiero Dei Principi – Lustmord (2021)

Nem tudom, hogy az én számítógépemben van-e a hiba (ami a nyakamon üzemel), de kifejezetten tudok örülni a különösebb „címke” nélküli anyagoknak, amik egyszer csak úgy huppannak egy nagyot a postafiókomban. Ha egy előadó megkeres, ráadásul veszteségmentesen, CD minőségben juttatja el hozzám munkájának gyümölcsét, olyankor érzem, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Lehetőséget biztosítunk és […]