Szerző: boymester

Firtan – hisznek a misztikumban

Négy év kellett a német Firtan zenekarnak, hogy megalakulása után bemutatkozzon Niedergang című lemezével, majd újabb négy év kellett a folytatáshoz is, amit Okeanosként ismerhettünk meg 2018-ban. Itt volt tehát az ideje a következő etapnak, ami nem feltétlenül lehetett szándékos, de a természettel és ősi misztikumokkal foglalkozó csapatból könnyen kinézném, hogy a számoknak is van jelentősége. Okos, de progresszívnek nem mondható black metaljuk mindenképp figyelemre méltó már a kezdetek óta, így újfent számíthatunk a kemény, de epikusságtól sem mentes dalokra, valamint finom akusztikus megoldásokra és néhány különleges hangszer felbukkanására is. A hármas lemez tehát már a küszöbön: szeptember 30-án érkezik Marter címmel. A kiadványról már egy dalt is meghallgathatunk, ez az Amor Fati.

Medieval Demon – a név kötelez

Görögörszág black metal élete szép múltra tekint vissza, de ennek az örökségnek is megvannak a maga fekete bárányai. Ilyen például a kezdetektől fogva polgárpukkasztásra is építkező Medieval Demon nevű formáció, akik 1993 és 1998 között áldozták a kecskét a gonosznak. Ebből a korszakból csak demók és egyetlen nagylemez maradt fenn az utókornak, ám az ördögtől nem egyszerű megszabadulni, így a csapat 2013-ban újra összeállt.

A hosszú tétlenséget gyors lemezkiadások követték (Medieval Necromancy – 2018, Arcadian Witchcraft – 2020), valamint pozitív visszajelzések. A történet következő lépcsőfoka a szeptember 16-án érkező Black Coven, ahol a dalok újak, a történet a régi: rituálék és istenkáromlás felső fokon.

In Grief – gyászos időket élünk

Az olasz In Grief zenekar 2020-ban alakult meg a súlyos vírushelyzet idején három tapasztalt underground arc munkája révén. Énekes és gitáros poszton találhatjuk Michele-t (Carbonized Innocents, Congenital Deformity, Sunken Temple, Necrotized Mass és még sok egyéb), a basszusért Paolo a felelős (Necro, Black Oath, Bestial Lust), a dobokért és billentyűkért pedig Kristian (Profanal, Kaula, Congenital Deformity). A zenészek tehát death és doom formációk lelkes harcosai, így nem meglepő, hogy az In Grief is ennek a két vonalnak hódol, bevallottan a My Dying Bride, Anathema, Paradise Lost hármas bűvöletében. Ennek megfelelően szeptember elején érkező An Eternity Of Misery lemezük sem a karanténban eltöltött vidám percekre fog támaszkodni, hanem a kiüresedett utcaképekre és az egyre gyorsabban megtelt temetőkre. Hogy mindez mit is takar, az gyorsan világossá válik, ha meghallgatjátok a Close To Insanity című ízelítőt.

Cruz – sok példakép, egyedi darálás

A 2012-ben, Barcelónában alapított Cruz zenekar kezdetben azt a célt tűzte ki magának, hogy old school, sötét heavy metalt keverjen össze a nyers és agresszív punk zenével, némileg megidézve a korai Celtic Frost és Bathory világát. A képletben azonban megjelent a thrash és a death metal iránti vonzalom is, így egy egészen pusztító, régimódi, de frissnek ható egyveleget sikerült összehozniuk, amit szeptember 26-án immár második nagylemezükön mutatnak be a nagyközönségnek. Az eddig hallott előzetes alapján a végeredményt az sem befolyásolta különösebben, hogy a banda már számtalan vérfrissítésen esett át az évek során. Brutál borító, kemény hangzás és kézzel fogható agresszió lesz a hallgatóság jussa…

Cruz – Confines De La Cordura

(Nuclear Winter)

1. Ai Margini della Follia [2:49]
2. Als Peus de la Creu [4:23]
3. Infamia Insular [4:46]
4. Els Murs Errants [9:03]
5. Confines de la Cordura [5:56]
6. Eones de Sangre [6:24]
7. L’Alè de la Cripta [8:02]

Gonemage – brutális játékok

Ha nem hallottál még a chiptune-black metalról, nem feltétlen a te hibád, mivel a 80-as, 90-es évek videójáték zajaira építő pusztítás mindenképp a perifériák legszélén csücsül. Nem is igazán veszi komolyan az ember, amíg bele nem fut egy olyan projektbe, mint például az új lemezéhez készülődő Gonemage. A Handheld Demise című korong szeptember 30-án érkezik, rajta közel 44 vendéggel, akik olyan neveknél keresendők, mint a Sigh, Convulsing, Thecodontion, Imber Luminis és még sok más. A fővezér továbbra is Garry Brents, azaz Galimgim, aki ezúttal is bitekre fordította le a fekete mágiát, mely az eddigi két lemez után egy trilógia záródarabjaként értékelhető (igen, itt egy dark fantasy koncepció is húzódik a háttérben). Bármennyire tűnik idegennek a dolog, úgy gondolom, hogy nem kevés sikerrel…

Goatpsalm / Horthodox – Ash (2021)

Utoljára 2016-ban találkoztam a Goatpsalm nevű formációval, akik igazán kétes emlékeket hagytak bennem. Első körben dark ambient, másodsorban funeral doomként maradtak meg, akik végtelen kísérletezési szándékuk mellett nem igazán tudtak meggyőzni arról, hogy érdemes őket újra elővennem. Tehetségük, zenei elszántságuk iránt nem voltak kétségeim, így visszaolvasva az akkori lemezkritikát, de maga a Downstream című anyaguk […]

Yaotl Mictlan – Sagrada Tierra Del Jaguar (2020)

A teljes tanácstalanság uralkodott bennem, amikor először végighallgattam a mexikói Yaotl Mictlan harmadik nagylemezét, ami Sagrada Tierra Del Jaguar címmel érkezett meg még 2020-ben. Ennek oka az, hogy rendszerint hallgatáskor megjelenő képeket vizionálok, érzelmeket keresek egy-egy kiadványt illetően, a Yaotl viszont annyira idegennek, távolinak hatott, hogy nagyon megnehezítette a dolgomat. Nem azért, mert rossz, sőt, […]

Protector – Excessive Outburst Of Deprivity (2022)

Nagyon ritkán hallgatok thrash metalt, pedig igazán sosem volt bajom a műfajjal. Egyszerűen az az eszköztár, amit használ, jellemzően szűkös számomra, nem tud hosszú távon lekötni. Azzal viszont, hogy már nem születnek kellően erős lemezek a műfajban, mindenképp tudnék vitatkozni. Általában a kísérletezősebb, crossover és progresszív, esetleg technikás vonalat keresem a friss megjelenések között, de […]

Sorgetid – Itt az első fagyos tétel

Finnországot még nem súlytotta olyan hőhullám, ami az öreg kontinens belsejére jellemző, így akadnak még helyek, igazán északon, ahol nem a hűtőből kell elővenni a sört. Az ottani fenyvesek árnyékában fogant meg a Sorgetid nevű black metal formáció, ami a hangzást leszámítva teljes mértékben a régi iskola rabja. Végtelenül sivár és rideg már az első meghallgathtó dal is, ami Havet Djupare än Sorg címmel szerepel majd hamarosan érkező bemutatkozó lemezen, a Natt av Tusen Dödsfallon. Lesz itt minden, ami megsimogathatja a feketébe öltözött lelkeket.

Auriferous Flame – Bolyongás a ködben

A Spectral Lore, Mystras, Fortress Of The Pearl és Clarent Blade nevű projektek mellett gondolta úgy a görög Alyssos, hogy szüksége van egy újabb fedőnévre azért, hogy egy eddig érintetlenebb témakörrel foglalkozzon. Persze ilyenkor azt gondoljuk, nem kevés rutinnal az egyszemélyes csapatokkal a hátunk mögött, hogy egyetlen ember akar működtetni végtelen számú black metal címkét, de Alyssos esetében merőben másról van szó. Ő tényleg eltérő hangzásban, témában, sőt műfajban alkot a legtöbb hozzá köthető név alatt. Akad kísérleti zajhalmaz, epikus, hagyományos metal, ambient és melodikus black vonulata is, amit most az Auriferous Flame fog kiegészíteni azzal a céllal, hogy középkori és folk elemeket eggyesítsen a 90-es évek elejének legnyersebb, legpuritánabb black metaljával. Így lesz alapkövetelmény a fagyosság, ugyanakkor a nagyívű, epikus hangulat. Hatásokként a korai Rotting Christ, a Bathory és a Summoning van megemlítve. A kiadványt augusztus vége felé érdemes egészben keresnetek. Ízelítőnek hallgassátok meg a Moten Gold című dalt.

Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.