Szerző: boymester

Arsis – A Celebration Of Guilt (2004)

Még javában dúlt a melodikus death metal aranykora, amikor az északi vonalhoz becsatlakozott egy közel ismeretlen zenekar, az amerikai Arsis. Persze most lehet felhorkanni, hogy egy alapvetően skandináv vonalba ne trollkodjanak már bele a jenkik, de ettől függetlenül sem tudom magamban tartani azt a megjegyzést, hogy 2004-ben bizony teljes magabiztossággal ült rá a mezőnyre és […]

Amestigon – Thier (2015)

Gyakran esik meg velem, hogy egy általam ismert és elismert zenekar háza táján kutakodva belefutok egy projektbe, amiről korábban nem hallottam, ám végül olyan hatást gyakorol rám, ami felülír mindent, amit korábban a zenészekről, sőt fő zenekarukról gondoltam. Ez a jelenség zajlott le bennem az osztrák Amestigon esetében is, amit az Abigort és Heidenreichet is […]

Cattle Decapitation – Death Atlas (2019)

Hosszú utat járt már be az amerikai Cattle Decapitation bandája, akik kezdetben rendhagyó ideológiájukkal hívták fel magukra a figyelmet. Embergyűlölet és agresszió fűtötte eddigi 7 nagylemezüket, amit 1996-os megalakulásuk óta sikerült összehozniuk. Véleményem szerint előbb érkezett a hype és az underground sikerek, mint a tényleges zenei koncepció, de ma már ezt sem vethetjük a szemükre. […]

Runemagick – Into Desolate Realms (2019)

2018 nyarán adhattam hírt és írhattam kritikát a 90-es évek egyik legalábecsültebb, mégis szép lassan az elitbe szivárgó csapatáról, melyet a göteborgi zenei pezsgés élő legendái tartanak a mai napig a színtéren. Azért volt különleges a Runemagick Evoked From Abysmal Sleep lemeze, mert az addig szinte menetrendszerűen, 1998-tól évente új anyaggal érkező csapat hosszabb szünetet […]

The Bleeding – Morbid Prophecy (2019)

Nem ünneplek halloweent, de most kiengedtem a szellemet a palackból… Minden nap egy lépéssel közelebb kerülök ahhoz, hogy igazán vén rókának tekinthessem magamat. Persze ez relatív dolog, mert ha meghallom a húszas éveikben lévő, friss csapatok zenéjét, akkor igazán érzem a kor előre haladását, ha viszont mindezt a magam 34 évével bemondom egy negyvenesnek, esetleg […]

Esoteric – A Pyrrhic Existence (2019)

Nincs még egy olyan mélységeket és szélsőségeket generáló műfaj, mint a funeral doom metal. Ugyan a vonalnak is megvannak a maga tipikus iparosai, valamint a lelkes amatőrökbe is igencsak gyakran belefuthatunk, mégis képes kitermelni magának igazi mérföldköveket és klasszikusokat a mai napig. A befogadáshoz nem elég pusztán a zene szeretete, vagy a metal iránti érdeklődés, […]

Cain – Cain (1992)

Sokszor leírtam már a Forgács hasábjain belül, hogy lételemem a felfedezés, a “kincsvadászat” a metal zene pöcegödreiben, mert alattomos módon itt vert fészket magának az általam leginkább kedvelt hússal rendelkező préda: az underground. Most is szinte csak a szerencsének köszönhetően került elém egy finom falat, ami a nem más, mint birminghami kocsmák koszos padlójától feljebb […]

Fvneral Fvkk – Carnal Confessions (2019)

Szinte látom magam előtt a szegény, régi vágású forgács olvasókat, ahogy fellépnek az oldalra és azt látják, hogy boymester má’ megen írt egy kritikát egy doom metal lemezről és veszettül elkezdenek görgetni lefelé, ahol csak oldboy többnyire számkivetett, vagy aktuális kedvenc anyagait veheti szemügyre (külön köszönet neki, hogy időnként magára vállalja azt, ami senkinek sem […]

In Aevum Agere – Canto III (2019)

A multihangszeres Bruno Masulli számtalan zenekara mellett még 2004-ben hívta életre az In Aevum Agere nevű epikus, power doom metalt játszó projektjét, melyben sokáig mindenesként tevékenykedett. From the Depth of Soul című, 2007-es demójának meghallgatásakor pedig odáig és vissza voltam dalszerzői kvalitásától és abban reménykedtem, hogy a power doom vonal végre kitermel magából egy olyan […]

Profetus – The Sadness Of Time Passing (2019)

Tény, hogy még kisfiúként örültem a fityegőmnek a homokozóban és a menő uzsidobozom korosztályom általi véleménynyilvánítása aranyozta be a napjaimat a 90-es évek első felében, ma már teljesen más szemmel tudok tekinteni erre az időszakra. Visszamenőleg kezdtem el felfedezni a zenei sokrétűségét, akárcsak a korábbi évtizedeknek és itt akadtam rá az egyik legbensőségesebb, ugyanakkor legkeményebb […]

december 13.,