Szerző: boymester

Core Of Nation – Machine World (2008)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #233

A tomboló nagy hőségben itt van EP sorozatunk hűsító dallamai. Némelyik egyenesen a zord észak fagyos csúcsairól csapnak le, míg mások a modernebb hangok szellőivel simogatják izzad tarkónkat. Élvezzétek a lazulást! Muvitium A nyár beköszöntével egyre gyakrabban veszek elő olyan anyagokat, amelyek borítója láttán némi felfrissülésben részesülhetek. Ezek közé tartozik a svéd Muvitium anyaga is, […]

Tovább »

Veiled Metamorphosis – Tentacled Void Of Infinity (2024)

A rendszeres olvasók tudják, hogy szeretem az írásokat némi helyzetjelentéssel, aktuális állapottal kezdeni, hogy a zenehallgatás kontextusa is megfelelő szerephez jusson a cikk során. Nem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan hallgat az ember fia (lánya), főleg, ha kedveli a kifejezetten hangulatzenének titulálható retteneteket. Én bizony szeretem, úgyhogy ennek megfelelően időnként hátat fordítva a millió […]

Tovább »

Vuvr – Pilgrimage (2001)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Oblivion Vortex – Új irány, régi értékek

Az olasz Oblivion Vortex azzal a céllal alakult, hogy a benne munkálkodó zenészek új irányban próbálhassák ki magukat. Ez nem más, mint közös szenvedélyük, az epikus heavy/doom metal. A bandát a power metalos közegből érkező Andrea Marchisio énekes, a progresszív vonalat képviselő Claudio Rostagno dobos, a thrash metalos gyökerekkel rendelkező Marco Campanati gitáros alkotják, akikhez újoncként Matteo Capello basszer csatlakozott. A friss formáció hivatkozásként a Candlemass, Solitude Aeturnus féle doomot jelölte meg magának, olasz viszonylatban pedig a Crimson Dawn és a Thunderstorm említhető. A baráti társaságból szerveződött banda már bemutatkozó EP-jét is elkészítette Into Oblivion címmel, amelyen négy könnyed, de minőségi dallal találkozhattok. A kiadvány teljes egészében meghallgatható a csapat bandcamp oldalán.

Sacrvs – Rejtélyes reverendások

Nem hinném, hogy a doom metal az a közeg kell legyen, ahol névtelen és arctalan zenészeknek képviseltetik magukat. A nemrég három dalos EP-vel bemutatkozott Sacrvs mégis ezt az utat választotta, úgyhogy sok információval nem tudok szolgálni velük kapcsolatban. Ami azonban kézzel fogható, azok a szerzemények, melyek a tradicionális doom szellemiségében fogantak és nemrég váltak elérhetővé a zenekar bandcamp, valamint YouTube oldalán. Adjatok neki egy esélyt, hátha később több mindent megtudunk róluk!

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #232

EP sorozatunkban ezúttal az emberi lélek misztikusabb hangjait pengetünk meg. Ehhez olyan műfajok lesznek a segítségünkre, mint az atmoszférikus blackened, illetve a klasszikus heavy-doom veretei, a modern felfogású progresszív rock és annak kísérletező vonalai, valamint a kissé „közegidegen” indusztriális elektronika alapú post-punk / dark wave hullámai. Jó alámerülést lelketek mélyére… lelketlenek. Qaalm Elég magasan lengedezik […]

Tovább »

Akhlys – House Of The Black Geminus (2024)

Előfordult már, hogy találkoztam egy jó zenekar jó lemezével, amit párszor meghallgattam, viszont 3-5 év elteltével ismét rá tudtam csodálkozni a következő anyagukra szinte újdonságként, mert menet közben elveszítettük egymást. Ez természetes dolog, hiszen nincs ember a földön, aki minden zenekart, lemezt meg tud jegyezni. Az amerikai Akhlys esetében viszont nem ez a helyzet. Először […]

Tovább »

Thou – Umbilical (2024)

Nagyon rég óta tartozom a Thounak, nagyon sok mindennel. Kezdjük ott, hogy anno az egyik kiadó megkérdezte, hogy írnék-e esetleg egy lemezüről. Mivel régóta követem a zenekart, amit hol imádok, hol gyűlölök (ennyire hangulatzene), ezért igent mondtam. Meglepetésemre azonban nem egy lemezt, hanem a teljes diszkográfiát postázták. Aki ismeri az amerikai, kísérletezős sludge/drone/doom (ez a […]

Tovább »

Phenocryst – Cremation Pyre (2024)

A természet ereje alapvető inspirációs forrást jelent, főleg, ha az erőre összpontosító metalról van szó. Az viszont, hogy mindehhez egy zenekar hogyan kapcsolódik, viszonyul, már nagyon sokrétű lehet. Megjelenhet a szépség iránti tisztelet, a legyőzhetetlen erőtől való félelem vagy ezek számtalan kombinációja a hangsúlyok megfelelő változtatásával. Én kimondottan kedvelem az ilyen produkciókat, hiszen legyen szó […]

Tovább »
Baroness Baroness
július 29.
FEZEN Fesztivál 2024 FEZEN Fesztivál 2024
július 30.