Szerző: boymester

Hexvessel – Polar Veil (2023)

Régóta kerülgetem az egyébként szeptember 22-én megjelenő Hexvessel zenekar promós kiadványát, a Polar Veilt, mivel nem vagyok az a kifejezetten folk rockos alkat és a legtöbb helyen így jellemzik a banda által játszott muzsikát. A 2009 óta létező csapat hatodikként érkező korongjának borítója azonban nem hagyott nyugodni, ahányszor megnyitottam azt a felületet, ahol válogatni lehet […]

Tovább »

Well Of Souls – The Awaken (2002)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Suffer Yourself – Axis Of Tortures (2023)

A 2014-ben bemutatkozott svéd Suffer Yourself alakulata nem arra hivatott, hogy megreformálja a funeral doom műfajt, nem is arra, hogy különösebben annak új csillagává váljon, csupán egy nagyon erős kiadványt biztosított annak idején a sötét muzsikák kedvelőinek. Igazán megmaradt a fejemben a 2016-ban megérkezett második albumon látható, ektoplazmát kilélegző rejtélyes alak képe és bizony maga […]

Tovább »

Hands Of Orlac – Hebetudo Mentis (2023)

10-15 évvel ezelőtt komoly reneszánszát élte az okkultizmussal átitatott rockzene, az okkult heavy/doom, a folyamatosan felszínre bukkanó csapatok pedig előszeretettel merítettek egymástól és a hetvenes évekből is. Sok banda jött, győzött, majd eltűnt, kevesen voltak képesek kitartóan megmaradni, valamint a minőséget is ugyanazon a szinten tartani. Sorban ugorhatnak be a nevek: Castle, Blood Ceremony, Jess […]

Tovább »

Faded Remembrance – Delusion Of Silence (2023)

Ritkán szoktam foglalkozni a különféle kiadványokhoz kapcsolódó kísérő levelekkel, főként, hogy a kiadók többsége az első 5 mondatban ellövi az olyan kifejezéseket és mondatokat, mint a “mindenki által várt, hihetetlen bemutatkozó album, az év metal szenzációja, az eddigi legjobb lemez…”. A hazai Faded Remembrance mellé pakolt igazán terebélyes bemutatkozás azonban a lehető legreálisabban mutatta be […]

Tovább »

Afterbirth – In But No Of (2023)

Hogy kinek mi a jó hangzás, az mindig szubjektív marad, hiszen már csak az anatómiai különbségek miatt is másként halljuk a dolgokat. Én személy szerint a tiszta hangzást kedvelem, de tudom értékelni a karcos, koszos dolgokat is, ha azok érezhetően az atmoszférateremtés szolgálatában állnak. Azt, hogy hol kezdődik el a rossz és indirekt megszólalás, mindenki […]

Tovább »

Elbereth – …And Other Reasons (1995)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Fossilization – Leprous Daylight (2023)

Néha akadnak átfedések, hasonlóságok, máskor pedig szinte teljesen egyértelműek azok a hatások, amiket a bandák egymásra, egymás munkásságára képesek gyakorolni. Persze mindez természetes, hiszen újat kitalálni az az igazság, hogy már nem igazán lehet, inspirálódni és görbe tükröt mutatni, esetleg más oldalról megközelíteni ugyanazt a témát azonban mindig is szokás volt. Gondoljunk csak bele, hogy […]

Tovább »

Tears From A Grieving Heart – An Endless Cycle of Wrenching Pain… If Only I Could Feel Hate (2023)

Sok évnyi forgácsolás után úgy gondolom, hogy rápillantva egy borítóra, logóra, bandafotóra, már nagyjából képben vagyok azt illetően, hogy milyen csapattal és produkcióval találom szembe magamat. De mindig akadnak kivételek és ezek különösen izgalmasok tudnak lenni, ahogy ez fennáll a bostoni Tears From A Grieving Heart esetében is. Ugyan nem a hírhedt fojtogatóról kezdték el […]

Tovább »

Misty Grey – Visions After Void (2023)

Hiába játszanak tradicionális heavy/doom metalt a Misty Grey nevű formáció tagjai, hiába a 2011-es megalakulásuk és az eddig kiadott két nagylemez, barátságunk olyan szinten felületes, hogy teljesen őszintén lepődtem meg már csak a származásukat illetően is. Meg voltam győződve néhány promós kép és logó megtekintése mellett, hogy a banda az okkultizmussal fűszerezett doom metalban utazik, […]

Tovább »
Palaye Royale Palaye Royale
május 29.
Sting Sting
május 30.