Szerző: boymester

Nospün – Opus (2023)

Manapság nagyon távolinak tűnik már az a progresszív metal hullám, ami az ezredforduló előtt kezdődött el, majd néhány év tündöklés után szépen lassan az érdektelenségbe süllyedt, legalábbis részemről. Emlékszem rá, hogy a legendás Dream Theater lemezek környékén annyira rá is fagytam az újabb és újabb zenei parádékra, hogy elképzelhetetlennek tartottam bármilyen korong kihagyását, majd egyre […]

Tovább »

Odz Manouk – Ծ​ո​ւ​ռ (Tzurr) (2023)

A kutatás, keresés, felfedezés számomra az egyik legélvezetesebb dolog, amit már számtalanszor megjegyeztem, így bocs az önismétlésért, de muszáj leírnom, főleg, ha ezek a folyamatok eredményesen zárulnak. Általában ez az érdeklődés nemcsak a zenére, de gyakran az adott projekt egészére kiterjed, hiszen könnyen bele lehet futni különleges sorsokba, vagy fájdalmasan hétköznapiakba. Így jutottam el például […]

Tovább »

Reverence To Paroxysm – Lux Morte (2023)

Kedvelem az egyszerű dolgokat. Nincs szükségem a világ másik oldalára egy nyaraláshoz, nem vágyom focipálya méretű otthonra és nincsenek különösebb illúzióim totális átlag mivoltomat illetően. De az egyszerűség nem lehet átok, ha egyszer annyi nagyszerű dolgot ki tud termelni magából és ennek köszönhetően én sokadjára is jóízűen el tudok fogyasztani bizonyos dolgokat. Ma reggel például […]

Tovább »

Godthrymm – Distortions (2023)

2020-ban, bemutatkozásának megjelenésekor igen sokat méltattam az angol Godthrymm zenekar munkásságát, akik a klasszikus, hagyományos epikus doomot hozták vissza kifejezetten depresszív, mégis frissnek ható módon. Ez bizony nem egy egyszerű feladat, de ha a projekt mögött álló zenészeket vesszük górcső alá, akkor nyomban tisztában leszünk vele, hogy a megfelelő kezek fogták le a megfelelő húrokat. […]

Tovább »

Black Lodge – Covet (1995)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Moonreich – Amer (2023)

Nem volt bérelt helyem egyetlen eddigi Moonreich megjelenés díszpáholyába sem, pedig a francia black metal horda nem ma kezdte az ipart. Persze ez nem meglepő, hiszen (nem kis örömünkre) sokszor olyan szélességben válogathatunk a különféle csapatok között, hogy minden nap találkozhatunk számunkra új bandával, akár olyannal is, amelyik évtizedes múltra tekint vissza. A zenekar ráadásul […]

Tovább »

Of Darkness – Missa Tridentina (2023)

Hideg van és sötét, minden kiüresedett körülöttem. Nem félek, nem várok, már elhagyott a remény és a kitartás, csak azon tűnődöm, hogy miért nem szűntem meg véglegesen létezni és hogy a fenébe kerültem ilyen helyzetbe? A válaszok megadásához vissza kell mennem az időben a kezdetekig, amikor felbontottam azt a bizonyos levelet. Egyszerű borítékban érkezett egy […]

Tovább »

Räum – Cursed By The Crown (2023)

Szép adag promós CD gyűlt össze a nappalimban, a polcokon, a fiókokban, sőt, egy nagytakarítás során még a kanapé alól is előbbukkant egy hanghordozó. Hogy ezekről még nem olvashattatok, az nem feltétlenül a restségemnek köszönhető, csupán vannak, amiket nem tartok sürgősnek, vagy megvárom, amíg olyan hangulatba nem kerülök, amihez az aktuálisan kiszemelt lemez illik a […]

Tovább »

Cavern Deep – Part II – Breach (2023)

Minél több gyűlik össze belőlük, annál jobban rá tudok csodálkozni az elszáguldó évekre az életemből. Tényleg minden egyre gyorsabbnak tűnik és már-már érdemes lehet összefüggéseket keresni az emberi élet ezen aspektusa és az univerzum megmagyarázatlanul gyorsuló tágulása között. Megválaszolatlan kérdésekből persze sosem volt hiány, alapvetően ezeket tartom a legfőbb mozgatórugóinknak. A nyitó gondolataim azonban nem […]

Tovább »

Lo Egin – Volumancer (2023)

Ritkán kapunk visszajelzést a munkásságunkról, de a koncerteken megforduló arcok rendszeresen dicsérik a Forgács dolgait, aminek szerintem az egyik legfőbb oka, hogy egy remek kis társaság áll mögötte. Egyesek jönnek, mások mennek, vannak aktívabb, csendesebb arcok, de a háttérben gyakran dumálunk egymással. A legfőbb tevékenység természetesen egymás “etetése” olyan lemezekkel, amelyekről azt gondoljuk, hogy az […]

Tovább »
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.