Pénitence Onirique
Nature Morte

boymester
2023. november 20.
0
Pontszám
7.5

Rengeteg kiadvánnyal, sokszor fizikai példányokkal bombáz minket a francia L.A.D.L.O., ami egyrészt üdvözítendő, ha a hozzáállást és érezhető küldetéstudatot nézzük mögötte, másrészt azonban némileg elszomorít. Az utóbbi oka pont a mennyiség, mivel nagy eséllyel úgy képzelik el a világot, hogy mindenhonnan az általuk támogatott zenék szóljanak belátható időn belül, miközben egyre inkább úgy tapasztalom, hogy egyetlen zsánerre feküdtek rá. Ez nem más, mint az olyan bandák támogatása, akik szeretnék megreformálni a az atmoszférikus és melodikus black metal színteret. Itt egy csomó projekt, akik a hangszeres tudás, a technikai támogatás és elszántság tekintetében nyerő pozícióban indulnak harcba, valamiért mégsem tudom őket sokáig hallgatni, sőt, a legtöbbnek a nevére sem emlékeznék, ha nem érkezne róluk folyamatos tájékoztatás a kiadótól. Ne értsetek félre, nem rossz lemezekről és zenekarokról van itt szó, csupán olyanokról, akik tenni akarnak, de egy bizonyos szint felett nem képesek rá. Szórják a 7, maximum 8 pontos alkotásaikat a világra és ezért haragudni sem lehet rájuk, mert lelkesen próbálkoznak. 

Ilyen a Pénitence Onirique formáció is, akiknek szerzői kiadásban megjelent bemutatkozásuk után ez már a második lemezük lesz a neves kiadó égisze alatt. A minőség adott: pofás borító, értékelhető hangzás, hangszereiket jól ismerő zenészek, de a Nature Morte meghallgatása után most is ugyanoda értem, ahová a legtöbbször szoktam, az unalom nyúlüregektől is mentes, kopár mezejére. 

A friss korong pedig egészen jól indul a Désir címet viselő, hat perc feletti tétellel, aminek dark ambientes nyitányába rondít bele egy igazán monumentális robbanás. Akad súly, hangulat, bár az orgonára emlékeztető billentyűk jelenléte elég gyorsan zavaróvá vált még a háttérben is ötlettelensége miatt. Néhány jó téma után a klaviatúráért felelős zenész hallhatóan bealudt a felvételek során és egyszerűen ráfeküdt ugyanarra a néhány hangra. A tételt mégis menti valamennyire Diviciacos (Le Monde Par Le Feu) énekes istentelen sápitozása, valamint a Bellovesos és Vorace által alakított gitáros páros néhány mozzanata. Akit érdemes kiemelni, az a bandához frissen csatlakozott Iendar dobos, vele nagyon jó üzletet kötöttek. Pontos és pusztító, a szórakoztató megoldások gyakran köthetők hozzá.

Az általánosan jónak mondható atmoszféra mögött gondosan felépített zene és koncepció is húzódik: René Girard francia író munkássága előtt tisztelegnek, aki nem kisebb feladatot adott magának, mint az emberi civilizáció működésének feltárását. Híres filozófiai műve, az A bűnbak köré szőtt a banda egy sajátos értelmezést. Kifejezetten izgalmas alapanyag, aminek kérdéskörei bőven megérnek egy ilyen feldolgozást. Sajnos a zenekar harmadjára sem tudja azonban kinőni saját kereteit, így nem fognak felbukkanni egyetlen év végi listán és a legtöbb black metal rajongóhoz sem fog eljutni. A 46 perces anyag 7-8 perces tételei nagyon nehezen adják meg magukat, kevés kapaszkodót nyújtanak, de azért akadnak igazán kiemelkedő dalokat is sikerült összehozniuk. A lemez címét is adó Nature Morte, valamint a két záró monstrum (Pharmakos, Les Indifferenciés) például jóval izgalmasabbra sikerült. Itt működöképesek, hatásosak a szimfonikus hangok, dolgozik a franciás post-black ízvilág és a dallamok is ülnek.

Érdemes meghallgatni, belekóstolni tehát ebbe a lemezbe, ha valaki még nem telt be torkig a vonallal, megvannak a maga érdemei: a belefektetett munka, igényes kivitelezés, viszont a zenekarnak akadnak saját korlátai, amin az érzékelhető lassú, lemezről lemezre történő fejlődés sem tudott még segíteni.

Hell Vill #19 Hell Vill #19
június 13.
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.
Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.