Szerző: boymester

Thantifaxath – Hive Mind Narcosis (2023)

A zseniális, mára már klasszikusnak számító Francisco de Goya 1798-ban készítette el Boszorkányok repülése című festményét, mely egy hat részes sorozat darabjaként került a közönség elé. A sorozat több darabja is díszített már metal kiadványt, azonban ez a kép pont jelentése miatt a kevésbé népszerűek közé tartozik. Míg az alkotások többsége erőteljesen a horrorra, népi […]

Tovább »

Oromet – Oromet (2023)

2020-ban találkoztam az amerikai Occlith zenekarral, akiknek bemutatkozó anyaga sokat pörgött. A Gates, Doorways, And Endings egy meglehetősen nehéz, megfeketedett sludge/doom kiadvány volt meglepően érett dalszerzéssel és komoly nyomatékkal, most viszont úgy néz ki, a csapat nem kívánja tovább együtt folytatni a zenélést. A formáció két tagja azonban nem akar visszatérni a való világba az […]

Tovább »

Catasexual Urge Motivation – The Encyclopedia Of Serial Murders (1996)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Okera – A Beautiful Dystopia (2012)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Bál – Ütközet határok nélkül (2023)

Úgy tűnik nagyon is képben van önnön képességeivel és határaival Rósz Bálint, alias „Bál„, aki nemrég a Hangpróbán is megmutatta magát az extrém zenékre vágyók közönségének. Ott saját, Fénytelen című lemezével találkozhatott többek közt, ami ettől függetlenül is magabiztosan tűzte ki magára a legmagasabb pontszámot bezsebelő album címkéjét. Nem semmi teljesítmény ez a 2017 óta […]

Tovább »

Chained To The Bottom Of The Ocean – Obsession Destruction (2023)

Szélsőséges és kevésbé népszerű mivolta ellenére az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy nagyon megindult a slude/post/doom alapú zenék szekere. Nagy múltú csapatok egyaránt adnak ki erős lemezeket, de folyamatosan jelennek meg újabb trónkövetelők, akik úgymond az öregekre támaszkodva próbálnak valami frisset kisajtolni a fojtogató iszappakolással és mocsokkal teletűzdelt vonalból. Olyan neveket kell megemlítenünk a gondolatmenet […]

Tovább »

Cattle Decapitation – Terrasite (2023)

1996-os megalakulása óta a vegán deathgrind Cattle Decapitation nagyon komoly utat járt be annak ellenére, hogy a legkevésbé sem nevezhetjük a teljesítményüket stabilnak és állandó jellegűnek. A gond csak az, hogy akkor is adnak ki lemezt, amikor különösebben nincsenek csúcsformában. Immár tizedik korongjuk hever előttem és biztosan kijelenthetem, hogy sajátos fejlődési útvonalat köthetünk hozzájuk. A […]

Tovább »

Saturnus – The Storm Within (2023)

Egy szerényebb, igencsak régi Hangpróba kör is hozzájárult ahhoz, hogy a mai napig legmagasabb pontszám átlaggal rendelkező lemeze a dán Saturnus zenekar Veronica Decides To Die című anyaga legyen. Persze a szerencsés körülményeken túl az is hozzátesz a dolgokhoz, hogy a kiadvány egy remekmű, akárcsak a banda összes munkája. Igen, elfogult cikk van kilátásban, mivel […]

Tovább »

Post Luctum – The Indifference Of Time: I. (2023)

Kétség sem férhet hozzá, hogy az egyetlen tagot számláló projektek aranykorát éljük már jó ideje, legalábbis az underground bugyraiba merülve gyakran találkozunk ilyen produkciókkal. Nincs ez másként az amerikai Post Luctum esetében sem, az egyébként idén egészen jól menő (mennyiségben inkább, mint komoly minőségben) death/doom metal határvidékén mozogva. Úgy gondolom ez a stílus is kezd […]

Tovább »

Serpent Corpse – Blood Sabbath (2023)

Ha fizikálisan nem is, bár egyre gyakrabban ébredek sajgó végtagokkal, de lélekben biztosan idősebb vagyok saját korosztályomnál. Ebből adódóan kedvelem a 60-as, 70-es évek klasszikus és underground rock zenéig, de ennek tudható be az is, hogy nem tudom és nem is akarom elengedni a 90-es éveket sem. Nekem ez a gyerekkor, a tini évek, másoknak […]

Tovább »