Iotunn
Access All Worlds (2021)

Egy szomorú hír apropójából vettem elő most ezt a lemezt, amit nemrég egy ismerősöm ajánlott meghallgatásra. Az illető nem volt más, mint egy “régi motorosunk”, a death metal nagy rajongója, viribusunitis. Ugyan az elmúlt néhány évben személyes okok és elfoglaltságok miatt nem volt túl aktív, de egykoron rendszeres HP pontozó, hírszerkesztő volt, aki kedvenc témakörében néhány cikkel is megörvendeztetett minket. Utoljára tavaly dolgoztunk együtt egy hetes projektünkön, amikor minden nap bemutattunk egy old school halálfém lemezt, amihez ő keresett és mutatott be igazi földalatti demókat. Tervben is volt egy hasonló menet megismétlése, de sajnos a járvány közbeszólt, így erre már nem lesz lehetőségünk. Ezen felül bő 30 éves tapasztalatának megosztásával is próbálkoztunk az “Így szól nagyot” fórumban, ahol a hifizést, igényes zenehallgatást kívántuk népszerűsíteni több-kevesebb sikerrel. Egyik utolsó beszélgetésünkben büszkélkedett vele, hogy beszerezte ezt a nagyszerű bemutatkozást és ha lehet, egyszer foglalkozzak vele. Lerovom az emlékének ezt a tartozást, de igazság szerint a dánok produkciója önmagában is megérdemli, hogy szóljunk róla pár szót.

Alapvetően a csapat által hirdetett progresszív felfogású melodeath/power metal keverék nem keltette fel az érdeklődésemet, ahogy a zenekar 2016-ban megjelent EP-je sem, azonban idő közben az “Óriás” nevet viselő formáció alaposan kibővült és zeneileg is változott. Talán a legfontosabb, hogy a viszonylag fiatal, tehetséges zenészeket felsorakoztató brigád énekesi posztra megtalálta magának Jón Aldaránt, akinek több olyan zenekara is van, akiknek rendszeresen várom a kiadványait. Jón hangja például meghatározó a Hamferð és a Barren Earth esetében, ahol már bebizonyította, hogy mind az epikus magasságokig szökő érzelmes tiszta ének, mind az extrém vokalizálás jól áll neki. A feröeri származású énekes nagyon jó választás volt, hiszen az Iotunn zenészei egy komplex történetet álmodtak meg, amit szeretnének elmesélni. Az Access All Worlds ugyanis koncept album, melyben egy magányos űrutazót követhetünk nyomon a nem is olyan ismeretlen vidékeken. Főhősünk túlélte az apokalipszist, az emberiség pusztulását és hajójával elindul a végtelen felé, hogy válaszokat találjon. Az időtlennek ígérkező út során alkalma nyílik arra, hogy alaposan szemügyre vegye saját belső énjét, emberi mivoltát. Idegen csillagok szelébe kapaszkodva, sosem látott világokat érintve halad ismeretlen úticélja felé, de az is lehet, hogy a kívánt válaszokat már jóval korábban megszerezheti önmagának felfedezésével, feltárásával.

Rögtön az első hangok meghallgatása után egyértelmű volt számomra, hogy miért is keltette fel egy kényes fülű hifi imádó érdeklődését ez a kiadvány, mivel viri igencsak válogatós volt azt illetően, hogy mire ad ki pénzt. Az Access All Worlds nagyon jól szól. Van is mit hallgatni, mivel az anyag van annyira összetett, amennyire elsőre is gondolnánk. Az alapvetően magas színvonalat produkáló gitár, basszus, dob trión túl a tételek több rétegből épülnek fel, hosszú instrumentális kalandozásokat garantálnak, melyeket sokadik hallgatásra sem biztos, hogy teljes mértékben felfedezünk. A kozmikus hangulatról finoman adagolt billentyűhangok gondoskodnak, természetesen giccsmentes, szirupmentes formában.

Minden kifinomultság és profizmus ellenére tehát mégsem sorolható a könnyen befogadható lemezek táborába az Iotunn bemutatkozása, pont a részletekig menő megtervezettség és kivitelezés miatt. A gyönyörű borító alatt ráadásul igen megterhelő, egy óra feletti játékidővel találjuk magunkat szembe, igaz összesen csak hét szerzeményt kell magunkba szippantanunk. Ehhez mindenképp rá kell szánnunk az időt és nem árt, ha igényünk van az elmélyülésre, felfedezésre a zenét illetően. Különösebben kedvencet sem egyszerű találni, mivel minden tételnek megvan a maga erőssége, csúcspontja. Személy szerint a “zúzósabb“, melodeath felé hajló részek tetszettek a legjobban, így nagyon sokszor pörgött a Waves Below, amiben a legtöbb aprítást találhatjuk, de ugyanilyen élvezettel hallgattam a címadó középtempóit és elszállós dallamait is.

Ha csak headbangelni valót keresünk, akkor ennél egyszerűbb anyagokban is bőven örömünket lelhetjük. Csak remélni tudom, hogy virinek bőven volt még ideje mindezt kiélvezni a lemez megérkezése után, mielőtt elindult saját kozmikus utazására. Nyugodjon békében.